Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

1990. MÁRCIUS 28., SZERDA noc;rai) 3 A honatya visszapillant Voltam szupertanácstag, bányászképviselő, magányos farkas Rendszerető emberre vall Tőzsér Gáspár képviselő, ka- zári portája. Lakása is ízlé­sesen, de nem hivalkodóan van berendezve. Képviselői tevékenységéről váltogatjuk a szót. — Kétciklusbeli mun­kám eredményeiről, a vá­lasztóim tudnának többet mondani, akiknek érdeké­ben tevékenykedtem. Azt viszont határozottan állítom, hogy a második ciklus izgal­makkal és gondokkal teli volt. Több törvényt hozott és módosított a parlament, mint a korábbi néhány év­tized alatt. Az utóbbi idő­ben havonta üléseztünk. Büszke vagyok arra, vagy inkább szerencsésnek mond­hatom magam, hogy a békés átmenet alapjainak megte­remtésénél én is bábáskod­tam. A feltételek most már megvannak a kibontakozó demokráciához. Hogy mi­lyen történelmi időszakban voltam képviselő, azt egy epizóddal kívánom illuszt­rálni: — Egy történelmet tanító tanár mondta, hogy szívesen találkozik velem. Közölte, hogy az iskolában ma már másként tanítják a történelmet. Később nem tudta mire vélni, hogy az általa tanított gyerekek mi­ért köszöntenek. Csak ké­sőbb jöttem rá..» Tőzsér Gáspár választó- körzetének polgárai havonta 4—5 alkalommal találkoz­hattak képviselőjükkel. Ott volt a falugyűléseken, el­járt tanácsülésekre, aktíva­megbeszélésekre, a Hazafi­as Népfront rendezvényeire. — Nagyon fontosnak tar­tottam, hogy választóim, az érdekeltek véleményének javaslatának, állásfoglalásá­nak birtokában készüljek az Országgyűlésre. Ez adott biztonságot nekem. Nem tar­toztam a látványos, a meg­hökkentően fogalmazó és gyakran szereplő felszólalók közé. Évente egyszer adtam közre a választóim vélemé­nyét. A honvédelmi bizott­ságnak voltam a tagja. Ezen kívül részt vettem azokon a bizottsági üléseken is, ahol a kapott megbízás alapján képviseltem, tolmácsoltam választóim véleményét. Azokkal a képviselőkkel voltam egy platformon, akik az emberek megbecsülését szorgalmazták, hallattam a szavam, képviseltem a kis­nyugdíjasok érdekeit. Sokat foglalkoztunk az ifjúság gondjaival, a tőlük elvárt­nak megfelelően. Sajnos, az eredmények nem tükrözik vissza a befektetett mun­kát. A legnagyobb gondot az okozta és okozza, hogy a politikai átalakulásban csak­nem teljesen kihagytuk a gazdasággal való foglalko­zást, a mélypontról való ki­lábalást. Nem voltunk elég harcosak ennek megújításá­ban — vélekedik Tőzsér Gáspár. Hosszú lenne felsorolni azokat a létesítményeket, amelyek a lakosság életkö­rülményeinek javítását szol­gálják: a kulturáltabbá vált és jobb kereskedelmi ellá­tást, a több és jobb utat, az egészségügyi ellátás szín­vonalának növekedését stb. A listáról viszont nem hiá­nyozhat az el nem végzett megbízatás sem. Lucfalván nem sikerült tető alá hozni az iskolát, pedig dr. Jakab Róbertné képviselőtársával együtt, nagyon sokat fára­dozott érte. Ebben a megyei tanács sem tudott segíteni. Ide kell sorolni a Kis-Zagy- vavölgyben élők jó ivóvíz­zel való ellátásának megol­datlanságát is. Amikor 4. sz. választókör­zetének eredményeit veszi sorra, mindig nyomatékosan hangsúlyozza: — Csak köz­reműködtem azok létrehozá­sában. — Volt, aki szupertanács­tagnak keresztelt, mások bányászképviselőnek titulál­tak. Nem tagadom, sőt jó érzéssel mondhatom, hogy munkahelyemen, a bányász­lakás-akcióban szép sikere­ket vallhatok magaménak. Állami segítséggel évente hét-nyolcszáz lakást építet­tünk. Azért sem szégyenke­zem, hogy képviselőtársaim­mal együtt több milliárdot szereztünk a bánya fejlesz­tésére, 1989-ben pedig 800 milliót a termelés és gaz­dálkodás folyamatosságának biztosítására. Közismert, hogy elég régóta, országos szinten is temetik a bá­nyászkodást. Ezekkel szem­ben határozottan állítom, hogy rövidesen felértékelő­dik a szénbányászat jelen­tősége. Az általunk kibá­nyászott szénre, amit az erő­művek használnak fel, to­vábbra is nagy szükség lesz. — Választókörzetemben becsületes, szorgalmas em­berek élnek. Jó részük bá­nyász. Mindig éreztem segí­tő-, támogatókészségüket, so­hasem hagytak cserben. ■Ezért ezúton is köszönetét mondok. Sokat segített a sajtó nyilvánossága, amiért ugyancsak meleg szavakat tudok mondani. Kaptam po­fonokat ;s, de ezeket azért tudtam elviselni, mert na­gyon jó és biztos családi hát­terem volt és van. Laká­som ajtaja mindig, nemcsak hétköznap, hanem szomba­ton és vasárnap is nyitva volt - választóim előtt. Ugyan­akkor egyesek azt is mond­ták, hogy magányos farkas vagyok, mert gyakran kint jártam a területen, beszél­gettem választóimmal. Egyik ilyen alkalommal, amikor Nyírmedpusztára értem, az­zal fogadott az ismerős vá­lasztópolgár: — Hát te, hogy kerülsz ide, ahol a madár sem jár? ... A nemrég befejeződött vá­lasztási kampány során is­merősei, barátai és a vá­lasztók közül többször meg­állították az utcán, beszél­getés közben megkérdezték tőle; miért nem látjuk a neved a képviselőjelöltek sorában? —• Tényleg, miért vonult vissza? — kérdem. — Hagy jöjjenek a fiata­lok. Közéleti tevékenysé­gem viszont továbbra sem szűnik meg. A helyi áfész, intézőbizottságának elnöke­ként hasznosítom tudáso­mat, tapasztalataimat Venesz Károly A közgyűlés döntése alapján A vállalkozó 4 milliót fizet A litkei termelőszövetke­zet 1300 hektár erdőt vall magáénak, amelyen 90 szá­zalékban akácfa díszük. A tavalyi évet értékelő zár- számadási beszámolóban az erdőgazdasági és fafeldol­gozó vállalat rendkívül rosz- szul szerepelt, veszteséggel zárta a gazdasági évet. En­nek ellenkezőjére fordítása olyan dilemma elé állította a vezetőséget, a tagságot, il­letve a közgyűlést, hogy a jövőben mi legyen az ága­zat sorsa. Abban mindenki egyetértett, hogy nem le­het, nem szabad megszün­tetni sem a kitermelést, sem pedig a feldolgozást. Végül is rátaláltak a meg­oldásra. A közgyűlés dön­tése alapján, az ágazat nye­reségessé tétele érdekében vállalkozónak adták ki az ez évre esedékes 5 ezer köb­méter fa kitermelését és, feldolgozását. A vele ^kötött egyezség szerint az általa kitermelt fa után erre az esztendőre négymilliót fizet a termelő- szövetkezetnek. A munká­latokhoz szükséges és köl­csönvett, kitermelő- és fel­dolgozógépek használatá­ért pedig bérleti díjat fizet. A vállalkozó kiválogatta azokat a dolgozókat is. akik megfelelnek az általa elő­írt követelményeknek. Ezt figyelembe véve a feldolgo­zóüzemben és a fatelepen tevékenykedők mindegyi­kével hajlandó tovább dol­gozni, a kitermelésben fog­lalkoztatottak közül csupán 50 százalékra volt szüksége. A vállalkozó által kiter­melt és hasznosított tűzifa nem zavarja a termelőszö­vetkezet területén élő la­kosság tűzifaellátását, mert ennek teljesítésére is köte­lezettséget vállalt. A most alkalmazott mód­szer csupán itt új. Más ter­melőszövetkezetekben és er­dőgazdaságokban már ko­rábban bevezették ezt a célravezető gyakorlatot. Az előbbieken kívül sze­repel még a tervbe vett er­A kitermelt rönkfát a gép segítségével megszabadítják a felesleges részektől. dőritkítás során kiterme­lésre kerülő ezer köbméter fa, amelyet a termelőszö­vetkezet tagjai vásárolhat­nak meg, a kereskedelem­ben honos eladási árnál jó­val olcsóbban. A gallyfáért köbméterenként 250, a 12 centiméter átmérőjű tűzi­fáért 450, a 15 centiméte­resért pedig 650 forintot kell fizetniük. Pécsett született, Budapesten nevelkedett, Misknlcon tanult, Salgótarjánban lakik Salgótarján, nyugati városrész. A megyei könyvtár impozáns épülete mögötti toronyház második emeletén, ízlésesen berendezett két és fél szobás lakásban él a Szabados csa­lád. Csengetésemre a ház ura nyit ajtót, régi ismerősként üdvözöljük egymást, betessé­kel. Fürge, aprócska kislány penderül elém, kedves köz­vetlenséggel mutatja a játé­kát. ö az örökké szaladgáló, cserfes szájú, hároméves Do- rina. Utána nagy komolyan megjelenik a kevésbé barát­kozó, méltóságteljes, hatéves Karina. Végezetül megismer­kedem a csinos, fiatal édes­anyjukkal, aki a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola ének-zene szakos tanítója, ám most gyesen van. Igaz, nem unatkozik, hiszen a lá­nyok nevelésének szinte min­den gondja-baja rá hárul. A férj ezen a téren kevesebbet tud vállalni, hiszen roppant időigényes a munkája. — Reggel háromnegyed hatra jön értem a terepjáró — közli a 35 éves Szabados Gábor. — Nekem ugyanis a legnagyobb sárban is ki kell jutnom a nyírmedi kéregbá­nyához. Délután négy óra is elmúlik, mire újra itthon vagyok. Esetenként ennél is később jövök meg. Viccesen azt szoktam emlegetni: úgy­szólván csak hálni járok ha­za. Elvonulunk beszélgetni az egyik csendesebb szobába. Megjegyzésemre, miszerint igazán tágas, barátságos az otthonuk, így válaszol: — Másfél évvel ezelőtt köl­töztünk ide a Gorkij-lakóte- lepről. Valóban nagyobb ez a lakás, szép a környezet, minden könnyen elérhető, de hatvanezer híján másfél mil­lió forintot fizettünk érte. Egy életre eladósodtunk, az OTP-nek 2004-ig törlesztjük a részleteket. Vendéglátóm a Nógrádi Szénbányák egyik felelős műszaki vezetője. Korábban is gyakran volt riportala­nyom, innen az ismeretség. Tudom róla: a vállalat ösz­töndíjasaként végezte el a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki ka­rát. Az elmúlt nyolc évben dolgozott Ménkesen, a már bezárt Szorospatakon és a hasonló sorsra jutó Kányá- son. Jelenleg az újraindított kéregbányarendszer akna­vezetője. Arról viszont még soha­sem váltottunk szót, hogy miért éppen a szénbányászat mellett kötelezte el magát. Itt az ideje megkérdez­nem. .. — Családi indíttatásból — feleli. — Az édesapám is bányamérnök volt. Sokat hallottam tőle a bányászat szépségeiről, rejtelmeiről, s lassacskán megszerettem a szakmát. Az érettségi után mégsem döntöttem azonnal, három évig sok mindenbe belekóstoltam. Többek között voltam olvasótermi felügye­lő, fogászati asszisztens, vegyszerraktáros, sokszoro­sító nyomdász, dokumentáci­ós fotós. Mi tagadás, az élet széles skáláján mozgott az ifjú em­ber. Tapasztalatának, em­berismeretének hasznát ve­szi vezetőként. Fiatal kora ellenére meglehetősen hatá­rozott, jó a gyakorlati érzé­ke, s ezt főleg a gyors dön­téseknél kamatoztatja. Ami nagyon fontos: vállalja cse­lekedeteinek minden ódiu­mát, sohasem próbál kibújni a felelősség alól. Ért az em­berek nyelvén, képes a konfliktusokat rövid úton, de humánusan megoldani. Ismeretségünk ellenére ar­ról is először hallok: — Ez a tizenkilencedik ál­landó lakásom. Tudniillik jó­kora vargabetűt írt le az éle­tem, részben apám jóvoltá­ból, akit ide-oda helyeztek. Nos, Pécsett születtem, Bu­dapesten nevelkedtem, Mis­kolcon tanultam, Salgótar­jánban lakom. Ez az a pont, amikor fel- tehetem a kérdést: nem tart-e attól, hogy újabb ki­térőt vesz majd a sorsa? Hi­szen köztudottan felszámol­ják a Nógrádi Szénbányá­kat. Az sincs kizárva, hogy megszűnik a szénbánvászko- dás megyénkben. — Abszurdum lenne a nógrádi szénbányászat meg­szüntetése — jelenti ki ha­tározottan. — Nem vitás, a kialakult helyzetért elma­rasztalhatok az itteni veze­tők, de látni kell: a tervuta­sításos rendszer is hozzájá­rult a nógrádi széntermelés mélypontra jutásához. Ha Szabados Gábor elhivatottsága Együtt a család. lesz az országnak hosszú távú energetikai programja, s egységes egészbe tartozik majd a szénbányászat, az energiatermelés és az ener­giaszétosztás, akkor a ha­szonból mi, bányászok is megélhetünk. Hiszem, hogy így lesz, s akkor a nógrádi bányászok sem kerülnek az utcára. Időközben kávét, üdítőt és aprósüteményt kapunk a ház asszonyától, aki leül és hallgatja, miről diskurálunk. Témát váltok, s közös éle­tükről kérdezem Szabados Gábornét, leánykori nevén Rusznyák Annát. Emlék­szik-e például arra, hogyan ismerkedtek meg? Kapásból kapom a választ: — Családi összejövetelen mutattak be egymásnak. Fél év múlva összeházasodtunk. Május 21-én lesz hét éve, hogy férj és feleség va­gyunk. Azt hiszem, jól kiegé­szítjük egymást. Tudom, Ga­bi sokat dolgozik, szüksége van a pihenésre, imád olvas­ni, ehhez nyugalom kell. Igyekszem a kedvére tenni, igyekszem jó felesége lenni. Erre már férjuram is egyetértőén rábólint. — Igazán ideális a há­zasságunk. Jobbat nem is kívánhatnék... Azt is a feleség mondja el, miként osztják be a ha­vi közel huszonkétezer fo­rintos jövedelmüket. A lé­nyeg: nem panaszkodhatnak, ámbár a pocsékolásnak sincs helye. Félre csak esetenként tesznek, hiszen az OTP-be ötezer forintot muszáj befi­zetniük havonta. Különben a lakáson kívül egy kilenc­éves, használt Skoda minden vagyonuk. Persze, még olyan fiatalok, mondom énr s kü­lönben is: Szabados Gábor ambiciózus ember, aki ennél is többre képes. A két kislány időközben ki és be szaladgál, többször is üdítőt és süteményt kér­nek az édesanyjuktól. Im­már Karinát sem feszélyezi a vendég, Dorina pedig úgy csacsorászik nekem, mintha mindennapos lennék náluk Megőrizve magamban ezt az idilt, jó érzéssel köszönök el a Szabados családtól. Kolaj László Fotó: Tóth Veronika Védőoltás — tyúktojásban Időrabló és drága mű­velet a szányasokat kezelő nagyüzemek minden egyes állatát külön-külön oltani be. Az Egyesült Államok­ban olyan oltóanyagot ké­szítettek, amelyet még az előtt juttatnak a szárnya­sokba. hogy azok a tojása­ikból kibújtak volna. Mi­után sikeres kísérletet vé­geztek a Marek-betegség (tyúkok, pulykák és fácá­nok vírusos eredetű — ideg­gyulladást, daganatokat és elhullást okozó — beteg­sége) elleni oltóanyaggal, most hozzáláttak egy olyan — önműködő — szerkezet­nek az elkészítéséhez, amellyel nagy sebességgel sok ezer tyúktojást olthat­nak be. A legközelebbi cél az, hogy kipróbálják a kokcidiózis (egysejtűek okozta beteg­ig) ellen kidolgozott oltó­anyagot. Azonkívül megkí­sérelnek majd valamilyen növekedésserkentő anya­got is bejuttatni a tojások­ba avégett, hogy az embri­ók gyarapodását serkentsék.

Next

/
Thumbnails
Contents