Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. MÁRCIUS 3., SZOMBAT n<x;r ad 3 Befejezte munkáját az Országgyűlés Hámori Csaba és Nyers Rezső. Ez nem vicc... (Folytatás az 1. oldalról.) Eszerint, a bizottságok szükségesnek tartják az ez évi infláció 15 százalékot jelentősen meghaladó volta miatt — az 1989. évi XLVIII. törvény 3. paragrafusa 4. bekezdése alapján — a nyugdíjak, a családi pótlék, a gyes és a gyed összegének további emelését. Ezért felkérik a kormányt, hogy az emelés mértékéről, módjáról, időpontjától dolgozzon ki alternatívákat, és azt az Országgyűlés márciusi ülésszakáig nyújtsa be. A kompenzáció forrásául a Társadalombiztosítási Alapban meghatározottakon túl, tekintettel a szociálpolitikai szempontok érvényesítésére, a költségvetés is szolgáljon, Ezután váratlanul a kormány elnöke kért rendkívüli szünetet, hogy összeülhessen a Minisztertanács. A hosszúra nyúlt szünetet követően, az elnöklő Horváth Lajos bejelentette: a kormánynak és a három illetékes parlamenti bizottságnak sikerült közös álláspontot kialakítania a családi pótlék, a gyes és a gyed minimuma, valamint a nyugellátás további emelésére Sztra- pák Ferenc által benyújtott indítványról. Az állásfoglalást a képviselők írásban kapják meg. Ezután Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) terjesztett elő határozati javaslatot a Szovjetunióba jóvá- tételi munkára elhurcolt, valamint a szovjet bíróságok által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról. Az elnöklő Horváth Lajos szavazást rendelt el, amelynek eredményeként Debreczeni József határozati javaslatának tárgyalását az Országgyűlés március 14-i ülésszakára napolta el. Ezt követően tárgyalták meg a pornográfia és szennyirodalom nyilvános terjesztésének tilalmáról szóló népi kezdeményezést, amelyek alapján a kulturális, valamint a kereskedelmi bizottság országgyűlési határozat- tervezetet készített. Azt javasolták, hogy a parlament értsen egyet a népi kezdeményezésben foglaltakkal: kérje fel a kormányt, hozzon szigorú és ellenőrizhető forgalmazási szabályokat, egyben az ilyen termékek és szolgáltatások forgalmazására vessen ki külön adót, s ^nnek bevételét kizárólag közérdekű célokra lehessen felhasználni. Nem tartották azonban indokoltnak a Büntető törvénykönyv módosítását. Ezután egy korábbi interpellációra adott válasszal folytatták a tanácskozást. Pregun István (Szabolcs- Szatmár-Bereg m., 1. vk.) az egyházi intézmények költségvetési támogatása tárgyában interpellált. Az abban foglaltakat a Minisztertanács megvizsgálta, s ennek alapján indokoltnak tartotta az 1990. évi állami költségvetésről szóló törvény módosítását. A javaslathoz Békési László pénzügyminiszter fűzött rövid szóbeli kiegészítést. Mint mondotta: nem volt vita azon, hogy az állami feladatokat is ellátó egyházi intézmények azonos mértékű költségvetési támogatást kapjanak a hasonló állami intézményekkel. A törvény értelmében az egyházi iskolák, szociális és egészségügyi intézmények külön támogatást kapnak, ugyancsak részesülnek az úgynevezett egyházsegélyből. Az Országgyűlés egyetértett az interpellációban foglaltakkal, s így elfogadták az egyházi intézmények állami támogatására vonatkozóan az idei költségvetés módosítását. Ezt követően azok az interpellációk kerültek ismét a képviselők elé. Ezután a Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyvében leírt jelentősebb tények valóság- tartalmának vizsgálatáról szóló honvédelmi vizsgáló bizottsági jelentést Raffay Ernő, a bizottság elnöke ismertette a plénummal. Raffay Ernő elmondotta: a vizsgálat a könyv valóságtartalmának feltárására és az akkori kormány felelősségének meghatározására irányult. Természetesen a szerző minden állításának hitelességét nem állt módjában a testületnek kivizsgálni, ezért csak a legfontosabb kérdésekre keresett választ. Arra a következtetésre jutott: Bokor Imre nagyvonalúsággal bánt bizonyos tények időbeni elrendezésével, és ezeknek a valós tényeknek más idősorrendbe való állításával, esetleg más következtetésekre juthatott, és juttathatta az olvasót. A könyv legfőbb érdeme, hogy egy jelenségcsoportra irányította a figyelmet. Czi- nege Lajos volt honvédelmi miniszter tevékenységén keresztül a hadsereg és a pártállam kapcsolatára, a vezetés mechanizmusára, ebből következően a felületes jelenségeken túlmutató, sokkal mélyebb anomáliákra. A parlament elfogadta a Kiskirályok mundérban című könyv valóságtartalmának vizsgálatáról szóló országgyűlési határozattervezetet. Ugyancsak elfogadta a honvédelmi bizottság jelentését Király Ferenc képviselő idevágó interpellációja tárgyában. Az ebédszünetet követően Sztrapák Ferencnek, a Magyar Szocialista Párt támogatását is élvező indít* ványát tárgyalták. A képviselő a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási díj minimuma, valamint a nyugellátás további emelésére tett javaslatával kapcsolatban a terv- és költségvetési, a szociális és egészségügyi, valamint a társadalombiztosítási bizottság együttes ülése — a kormány javaslatára — határozattervezetet fogalmazott meg, amelyhez Békési László pénzügyminiszter fűzött szóbeli kiegészítést. A miniszter azt kérte, hogy a parlament most dönt- sön-e kérdésről. A kompromisszumos javaslatuk lényege: a létminimum alatti ellátásokat — nyugdíjakat, gyermektámogatásokat — március 1-jétől emeljék a létminimum szintjére, 4300 forintra. Ehhez 280—300 millió forint szükséges, s ez még nem borítja fel az egyensúlyt. A pénzügyminiszter által ismertetett határozatot 227 igen. 3 nem, 7 tartózkodó szavazattal elfogadták. A következő napirendi pontként a Belügyminisztérium belső biztonsági szolgálata tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság jelentését tárgyalta az Országgyűlés. A testület vizsgálatának eredményeiről, Mezey Károly a bizottság elnöke tájékoztatta a • törvényhozókat. Elmondta, hogy a lehallgatási botrány nyomán életre hívott parlamenti vizsgálóbizottság teljesítette a rárótt feladat egyik felét, nevezetesen a belbiztonsági szolgálat működésének feltárását. Ugyanakkor a testület továbbra is „hivatalban marad” a következő parlament összeülésé- ig, hiszen feladatául szabták azt is, hogy közvetve ellenőrizze, miként teljesülnek a titkosszolgálati különleges eszközök ellenőrzésére alkotott jogszabály előírásai. A direkt ellenőrzéssel az igazságügyminisztert hatalmazta fel a parlament, ám ő is köteles havonta beszámolni a vizsgálóbizottságnak. Mezey Károly, a nyilvánosság érdekében a ház előtt fel akarta olvasni az egyébként igen terjedelmes jelentést. Az elnöklő Fodor István javaslatára azonban úgy döntött a parlament, hogy a dokumentumot a sajtó útján teszik közzé. E napirend tárgyalása során éles vita bontakozott ki, amelyben szót kért Németh Miklós a Minisztertanács elnöke is. Mindenekelőtt a kormány nevében megköszönte a bizottság munkáját, s azt a lehetőséget, hogy a testület legutóbbi ülésén kifejthette véleményét az üggyel kapcsolatban. Ezután az elmúlt év nagy jelentőségű eseményeire emlékeztetett, amelyek elvezettek ahhoz, hogy 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot. — Hogy 1989. október 23-a után, mi történt, azt mindnyájan tudjuk. Ez a tevékenység alkotmányellenes volt, és sértette a személyiségi jogokat. El kell az ilyet takarítani, de nem úgy, hogy egyúttal az ország alapvetően fontos érdekeinek védelmét is eltakarítsuk! — Én magam, ebben az 1989-es folyamatban három alkalommal kértem a belügyi szerveket fokozott figyelemre, az ország érdekéből kiindulva. Az első személyes motívumokat is tartalmazott. Ügy készítettük elő Nagy Imre és társainak a temetését, hogy az akkori pártvezetésben sem volt egyetértés. És amikor a kormány magára vállalta ennek a döntésnek a teljes felelősségét, az ország közvéleményének támogatását is bírva, akkor a lakásomon levő K-telefonon (az állami vezetők külön telefonhálózata — A szerk.) üzenetet kaptam, hogy amennyiben elmegyek Nagy Imre temetésére, Király Bélával együtt ■ ott fognak lelőni. Igenis kértem a belügyi szerveket, hogy legyenek szívesek ennek a kérdésnek utánanézni. Á második alkalom 1989. október 23-ával, illetve november 4-ével volt kapcsolatos — mondotta a miniszterelnök, majd ismét részletesebben szólt arról, miért kérte harmadízben a belügyi szervek vizsgálatát. Felidézte, hogy egy tavaly novemberi kormányülésen az ipari miniszter bizonyos jelzéseket adott arról, hogy egyes nagy vállalatoknál szinte tudatosan termelési zavarok keltésére törekednének egyesek, mindenekelőtt az energiaszolgáltatásban, közszolgáltatásban. Ugyanaznap levélben kapott egy üzenetet; ezt most fel is olvasta: „Az MSZMP volt vezetői más lehetőséget nem látnak a folyamatok visszafordítására, * minf a fegyveres hatalomátvételt. Ehhez megnyerték a nagyvállalatok vezetőit. Zavart kívánnak kelteni az anyag-, víz-, energiaellátásban, ezzel a nagyüzemi munkásság elégedetlenségét kiváltják. Ezt követően, a kormány vezetőit letartóztatják. Csehszlovák és román katonai segítségre számítanak.” — Az ezt követő napokban szóltam a belügyminiszternek, hogy vegyük komolyan ezt a bejelentést. Megadtam a helyet is, azért tudtam megadni, mert a következő hét végén módot találtam arra, hogy felkeressem a levél íróját. Kérem, a hír igaznak bizonyult ! A miniszterelnök ezután leszögezte: abból a hét jelentésből, amelyet október 23-a után kapott, nem lehetett arra következtetni, hogy azok milyen módszerekkel, milyen alkotmányba ütköző eszközök, kel készültek. Megismételte: abban látja a felelősségét, hogy nem gyorsította fel az átszervezési munkát, nem tett időben rendet, ugyanúgy, 'mint ahogyan — a hadsereg vezetésével egyetértésben — ezt megtették a Magyar Honvédségnél. Sajnálatos továbbá, hogy bár kezdeményezte, a háromoldalú tárgyalásokon ez a kérdés nem került napirendre. Németh Miklós ezután Roszik Gábor, s egyben az egyik hetilap kérdésére válaszolt: ,,Kapott-e ön információt az elosztótól?” A lehallgatási botrány dokumentumaiban ugyanis van egy visszatérő záradék: „kapják tizennégyen, elosztó szerint”. A kormányfő felidézte, hogy a szóban forgó dokumentumokat január 5-én Kis Jánostól, az SZDSZ és Fodor Gábortól, a FIDESZ képviselőjétől vette át. Ilyen "anyagokkal akkor találkozott először. Már akkor elmondta, hogy miniszterelnöki minőségében rendszeresen kap a szakminisztériumok vezetőitől különböző bizalmas anyagokat, így kapott és kap összefoglaló jelentéseket, elemzéseket a belügyminisztertől, és alkalomadtán a helyetteseitől is. De az ominózus dokumentumok nem neki készültek. Azóta a vizsgálat során ki is derült, hogy ezeket a belügyi apparátus saját körében osztotta el, értékelte, vagy dolgozta fel, és selejtezte a későbbiek folyamán. « Már csak azért sem utaltak a miniszterelnökhöz került jelentések az igénybe vett módszerekre — mutatott rá Németh Miklós —, mert nem egy esetben hamarabb olvasta az információt az újságokban, mint a jelentésekben, ezért nem is fordított azokra túl nagy figyelmet. — Engem a szervezet a funkció és az alkotmány összhangja érdekelt, és ezért kezdeményeztem, gyorsítottam meg a munkát, s amikor ez az úgynevezett Duna-gate botrány kiderült, addigra már készen voltunk azokkal a javaslatokkal, amiket aztán idehoztunk a parlamentbe — tette hozzá. E jelentések tartalma nem indokolja a titkosságukat, „ki lehet tenni őket a faliújságra” — mondotta a miniszterelnök. Bejelentette: levélben közölte az Állambiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal vezetőjével, hogy törvényes jogkörével élve ezen iratok államtitokká minősítését megszünteti. S — mondván, hogy ily módon már nem követ el semmiféle államtitoksértést — közölte, hogy a személyiségi jogok megsértésére alkalmas adatok törlése után, mind a hét iratot átadja majd a sajtónak is. Az egyikből a képviselők előtt is felolvasott egy részletet, így illusztrálva a jelentésekről alkotott véleményét: „primitív, színvonaltalan” irományok voltak ezek. — Azért is oldottam fel a titkosságukat, mert nem szeretném, ha újabb legendákat keltenénk. Zárjuk le ezt az ügyet, hiszen a következtetések, a felelősség megállapítása megtörtént. Van ennek a népnek éppen elég baja és feszültsége, amivel meg kell küzdeni és szembe kell nézni! A jelentés előterjesztője Mezey Károly, a vitát igen röviden összefoglalva arra kérte a T. Házat, hogy fogadja el az előterjesztést és a mellékelt, határozati javaslatot. Ezután többlépcsős szavazás következett. A törvény- hozás elsőként Hellner Ká- rolynak azt a korábbi javaslatát fogadta el, hogy ne csak a határozati tervezet, hanem az egész jelentés emelkedjék országgyűlési határozat rangjára, így annak teljes szövegét közzéteszi a Magyar Közlöny. Végezetül a törvényhozás elfogadta a jelentéshez fűzött határozattervezetet. Ezt követően Sebők János (Veszprém m., 12. vk.) interpellált Révfülöp és térsége lakói, illetve az ott nyaralók súlyos vízellátási problémáinak megoldása tárgyában. Az ügyben határozathozatalra azonban nem kerülhetett sor, ugyanis az Országgyűlés 16 órára határozatképtelenné vált. A képviselők plenáris ülésén március 14-én találkoznak újra. (MTI) HUtter Csaba, Grósz Károly és Kemenes Ernő. Édes a pihenés. Rigó Tibor felvételei Huszár István. A NOGRAD a T. Házba nem jár...
