Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
6 NOGRAD 1990. MÁRCIUS 24.. SZÓMBA! Páratlan életmű Csapody Vera emlékezete Színes egyéniségét, szokatlan pályáját, példátlan munkabírását sokan megcsodálták. Aki csak néhány szót is váltott vele, megkedvelte. Tanítványai és munkatársai rajongtak' érte. Aki a tévében látta, vagy a rádióban hallotta, az rokonszenvébe fogadta az idős hölgyet. Dr. Csapody Vera állami díjas növényfesfb, szakillusztrátor, botanikus most téré egyetemet végzett. 1913-tól tanított, egészen 75 éve9 koráig, 1965-ig. Korán eljegyezte magát a növényábrázolás különleges művésze,tével-tudomá- nyával. Csaknem 14 ezer pontos és ragyogó szépségű akvarellen ábrázolta hazánk és Európa faunáját. 1924-ben készültek el rajzai Jávorka Sándor A ma' gyár flóra című könyvéhez. Ettől kezdve negyven évig, Csapody Vera dolgozik március 29-én lenne százéves. 1985-ben hunyt el. Pályáját mennyiségtanfizika szakos tanárként kezdte. Az elsők egyike volt hazánkban, aki nő léJávorka Sándor haláláig együtt dolgozott a tudóssal, számos munkáját illusztrálta. Rajzaihoz alapos tanulmányokat folytatott. A 'SokEgy Csapody-rajz — a margaréta ezer növény gyűjtése, meghatározása, rendszerezése és rajzolása közben, a gyakorlatban vált botanikussá. Es 1931-ben Györffy Istvánnak, a szegedi egyetem botanika professzorának unszolására ledoktorált e tudományágból. Rajzai és festményei sok tudományos és tudomány- népszerűsítő műben is- fellelhetők. Ilyen — hogy csak a legismertebbeket említsük — az 1934-ben megjelent A magyar flóra képekben, és az Erdő, mező virágai (mindkettőnek Jávorka Sándor a szerzője) Elkészítette Közép-Európa dísznövényeinek atlaszát, a Magyarország kultúrf tóráját, A magyar gyógynövények című könyvet. Illusztrálta a Kis növényhatározó és a Vadvirágok című ifjúsági kiadványokat. Munkái német, szlovák, lengyel nyelven is megjelentek, s kül földön is nagy népszerűséget szereztek neki. Több kötetre tervezett utolsó munkájának, a növénytani atlasznak csak az első kötetét tudta befejezni. Amit festett és rajzolt, az a természet hű mása. tudományos és művészi igényű munka. Életműve szinte páratlan a világon. K. M. Mrozek Kecskeméten A nagykövet magyarországi ősbemutatója A nagykövet (Matus György) és az idegen hatalom védelmét kérő kisembere (Sírkő László). A kecskeméti Katona József Színház az elmúlt évek folyamán nem állított olyan darabot a színpadra, amely a közismert — „habkönnyed zenés" vagy épp szárazon intellektuális — sémákon túl a színházcsinálás más modelljeit, a színházi élmény más dimenzióit kínálta volna a közönségnek, mert — hosszú idő után (s alighanem, ebben az évadban is kivételként) — valami ilyesfélét ígért. A nagykövet című darab már csak szerzője, Sla- womir Mrozek .miatt is alkalmasnak látszik arra, hogy a jelenlegi törzsközönségen kívül újabb érdeklődőket vonzzon színházba. Elsősorban azzal, hogy mai életérzéseiről szórakoztatóan, szellemesen, mai színházi nyelven beszél. Mrozek „szórakoztató" színházának kellékei e darabjában is kivétel nélkül jelen vannak. Legelsősorban is a szó legnemesebb értelmében játékká oldott lét- és történelemfilozófiá, ráadásként pedig költészet — minden mennyiségben. A színmű térből és időből kizökkentett konfliktusaival, elvonatkoztatott szerkezetével, a hatalom és az egyén viszonyának leírásával újabb variáció a szerző kedvenc gondolati konstrukcióira. A „sztori" alkotóelemei a magány, a létbizonytalanság, a szorongás, és a tökéletes diktatúrák működési mechanizmusainak leírása. . A neves lengyel szerző most színpadra állított verziója természetesen saját receptek szerint készült. „Túl sok intoleranciát, rosszhiszeműséget és ostobaságot láttam tjatalmon — jelenti ki egy interjúban a szerző —. Az effajta típusú kormány képes rá, hogy alattvalóit minden tisztánlátásuktól megfossza. Minden fasiszta és szovjet totalitárius rendszer sajátja, hogy az ember pszichikai felbomlásához vezet." Bár a politikai alaphelyzet A nagykövet ősbemutatója, 1981 óta alapvetően megváltozott, Mrozek alapkérdése azonban e helyzettől függetlenül is érvényes. Érdemes-e, lehet-e hittel vállalni egy döntést egy morálmentes világban? K. J. Az irigység nagyon csúnya bűn, sokáig igyekeztem magam előtt is palástolni, ha benne vétkeztem. Az utóbbi időben, ebben a kaparj kurta-világban már magam előtt sem tudom tagadni: szörnyen irigy vagyok. Miközben én híven követtem hazám politikáját, magam is nyakig ülvén az adósságban, s éppen azok átütemezéséről folytatok konzultációkat, polgártársaim jelentős hányadán nem lötyög a nadrágszíj, legfeljebb arany karperecejf. En, aki még ki sem váltottam azt a bizonyos világútlevelet, hiszen Soroksárig ha futja négyünknek, irigyen figyelem ide- oda utazó és ügyesen gazdálkodó ismerőseimet. Nézem a hónapok alatt befejezett, tíz-húsz milliós magánkastélyokat, szívdöglesztő nyugati gépkocsikat, és megdöbbenek, amikor minden ismerősömnél üzenetrögzítő kéri nevemet, vagy a bejárónő közli. hogy a nagyságos úr és a nagyságos asszony éppen nincs odahaza. Aztán azt is irigylem, hogy nagyjából ugyanazok szónokolnak mostanság reWürtz Ádám, Maga sem tudja az általa illusztrált könyvek számát. Köztük vannak Tom Sawyer, Huckleberry Finn, a Tamás bátya kunyhója című kötetek, de Shakespeare. Bocaccio és Bartók művei is. Képein ott a rajzolható világ egésze: vonalak, színek és harmóniák. A modern művészet szabadsága, az egyén szabadsága, amely látni és élni segít. Nem az eszköz számít, hanem a lélek és a mívesség. Gyermekkönyvének illusztrálásakor mesélte Kassáknak; az alkotni vágyás olyan. mint artistának a világszám. A főiskolán festőművésznek készült, s a nagy világszámról álmodott. De nem volt lengőtrapéz, akkoriban csak zsonglőröket kerestek. Világ- számot. zsonglőrként is be lehet mutatni, ha míg más hat labdát dobál, ő pedig IRIGY VAGYOK formról meg nyilvánosságról, akik tegnapelőtt még a jól leplezett pangás képviselői voltak, és nem a nép bizalmából jutott hatalmat elsősorban a hasznos és emberi nyilvánosság és tisztesség gáncsolására, tiltására használták fel. Irigy vagyok, mert ebben a változó világban látszólag minden főszereplő megtalálta a számítását, kivéve a Pénzügyminisztériumot, mely folyamatosan holmi hiányzó milliárdocs- kák miatt turkál hó végére tökéletesen üres bukszánkban. Emlékszem a kedves mondásra: csak azt oszthatjuk el, amit meg is termeltünk, de én bizony valahogy kimaradtam a nagy osztozkodásból, és velem együtt azért még egy-két millióan. Rólunk van szó ak'k idén nyaralni sem mentünk, mert nem a „zsonglőr” ügyesen játszik akár tízzel is — vélekedett. Igaza volt. Picasso és Dali irodalmi témák feldolgozásával is alkottak „világszámokat". Varázslatosan sokszínű és csupa csoda a világ. Érteni és érezni kell. Kínjai elviselhetetlenek lennének a társak erősítése, bátorítása nélkül. Ezek a társak a könyvek. A szöveg, a fehér papíron fekete betűtenger a lélekben látvány, életre kelthető és papírra fogalmazható. Wiirtz Ádám ezt a könyvek által kapott élményt sokszorozza és osztja meg velünk, rajzai teljességet kínálnak. hitet és erőt. Ügy mondja. szerencse- csillag segítette, mert az élet mindig csoda tudott maradni számára. Megőrizte a gyermekkort, az álmot hatvanadik életévén túl is. Chagallt Vityebszk, öt Tamási röptette a világba. De sétálhatott a Kínai Nagyfalon, New York kiállító- termeiben, nézhette az óceánt Dél-Amerika partjánál, dolgozhat ikonokkal és barokk szobrocskákkal díszített fővárosi műtermében, mégis megmaradt annak a nyitott szívű gverekember- nek. akit a dunántúli kisváros eleresztett. Igyekezett mindig a legnagyobbak példáját követni. Háromszor kapott Munká- csy-díjat, de sikere volt Lu- ganoban, Frankfurtban, Bécs- ben, Bolognában, Rómában volt hová és főleg mibőt, akik nem vettük ki a szabadságunkat sem, mert ha egyszer itthon vagyunk, miért ne dolgozzunk. Rólunk van szó, akik nem nyúlhatunk a telefon után, ha nagyritkán a véleményünket kérdik valami szép, áldemokratikus kérdezz-fe- lelek fórumon, mert nincs telefonunk, a Magyar Posta jóvoltából, mely az állam az államban még mindig, akár a MÁV, az IKV, hogy rázósabb betűszavakat ne is merjek leírni, úgyis kihúzná a gondos szerkesztő a nyilvánosság jegyében. De hát irigy vagyok, ez a lényeg, irigy a mesteremberre, a benzinkutasra, a taxisra, az orvosra, akik játszva eltitkolják immár a kockázat miatt megemelkedett jövedelmüket, irigy vagyok mágára a szisztémára. mely finoman és cinikusan átmenti magát a kibontakozás zászlaját lobogtatva. Tudom, szánalmas és terméketlen állapot ez, csak azért írtam le a tüneteket, hátha akad egy sorstársam, aki tud ellene valami orvosságot. Mert már egészen sárga vagyok az irigységtől. Szentmihályi Szabó Péter is. 1969-ben Londonban megkapta az év legszebb naptára aranyérmét. Vásárolt képet tőle az Ermitázs és a Puskin Múzeum is. i A művészet küzdelem az elmúlás ellen. Würtz Ádám fest és rajzol. Változatlanul hisz az általa varázsolt csodákban. J. Á. Egy kritikus nem volt rest. megszámolta: az ötvenedik könyvet adták ki Marylin Monroe életéről és haláláról. Az ipar tehát virágzik, hiszen a színésznő mindössze 28 esztendeje halt meg. Az ötvenedik könyv szerzője, Selwyn Ford mindenesetre az állítja, hogy meglepőt ír. Igaz, a véleménye is, meg a részlet is egy angol botrány- lapban jelent meg. Az újságíró szerint John Kennedy, a volt elnök, amikor kifáradt a kapcsolata a színésznővel, s attól tartott, hogy a múlt kompromittálóvá válhat, Robert Kennedyre bízta Marylin Monroe-t. A filmsztár teherbe esett. Vágyakozott a gyerek után, úgy döntött tehát, hogy megtartja. Az újságíró szerint M. M. akár zsarolás árán is, de férjhez szeretett volna menni Bob Kennedyhez. Ez az elképzelés természetesen nem egyezett a Kennedy család Az ötvenedik Marylin véleményével. Egy napon tehát elrabolták, repülőgépre ültették, és Mexikóba vitték, ahol akarata ellenére végrehajtották az abortuszt. A történet kiszivárgott, s botránytól tartva, a Kennedy család Peter Lawfordra bízta az elhallgattatást. Lawford kábítószerrel dolgozott: meztelen és obszcén fényképeket készített M. M.-ről, majd azzal fenyegette, hogy nyilvánosságra hozza a képeket, ha nem marad csendben. Marylin Monroe néhány nap múlva öngyilkos lett. Számos szerző az öngyilkosságot is vitatja. A legújabb „életrajz” írója azonban még mindig talál új patront: húsz évvel a tragikus eset után egy filmproducer társaságában szerződésajánlattal fordult Lawfordhoz. A már elfelejtett színész kapott az alkalmon. Ekkor elolvastatták vele a film szinopszisát. A történet pedig egy fiatal lányról szólt, akivel szerelmi viszonyt létesít egy gazdag és nagynevű politikus. A lány terhes lesz, elrabolják, abortuszra kényszerítik... „Mintha villám csapta volna meg. Eszelősen rám nézett, és láthatóan reszketni kezdett. Aztán megszólalt: «Örültek vagytok? Azt akarjátok, hogy mindnyájunkat kinyírjanak?!« Feldúltan faképnél hagyott bennünket.” Ez lett volna az igazság? ötven könyv után egyet biztosan tudhatunk: minthogy M. M. emberként nem élhetett, így a fantáziában él tovább.
