Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

MŰVÉSZÉT

Művészein életünkben

mindig felszínre kerülnek Itehetségek. Sajnos-, az utóbbi időben mind ritkább az (üstökösök felbukkanása. Siposhegyi Péter a ritka kivételek egyike, aki valósággal berobbant drámairodalmunkba. Az új hullám jeles képviselője nemcsak drámáival aratott sikert, visszaadta régi rangját a publicisztikának is. A mély gondolatok és a humor sajátos keverékével ..alkotta meg” egyéni arcát. A filozófusvégzettségű íróval régi ismeretségünkre való tekintettel mellőzzük a magá* jzóslt.

— Melyik darahódat mutatták be először?

— Éppen három éve múlt, hogy bemutatták Jó- Esef Attiláról szóló darabomat, A semmi ágán címmel. Ez a megírás sorrendjében nem az első volt. (Színre azért került elsőinek, mert végül is színda- irabot ismeretlen szerzőtől, fvagy valami nagyon szoros barátság, vagy más véletlen kapcsán mutatnak be /nálunk. Tőlem ezt a művet |tnég az első főnököm, Be- rónyi Gábor, a Játékszín direktora rendelte 1983-ban. Egy hetem volt (nem tévedés!) a megírásra.

> — Aztán elmaradt a bemutató..

— Természetesen. Ez gyakran előfordul manapság egy színdarabbal. Azt .viszont riasztónak látom, inemcsak a magam, hanem egyáltalán a pálya erkölcsére nézve, hogy ő azonnal .elolvasta, és azt mondta, ez neki tetszik, és onnantól (kezdve semmi nem történt. Arra nem méltatott saját igazgatóm, a szezon hátralevő kétharmadában, hogy egy tízperces beszélgetés során, vagy akár egy egymondatos elutasítással kö- jzödije velem a döntését.

1 — Mi lett a további útja a drámának?

— Onnan logikus módon, 0 darab a József Attila Színházba került. Hiszen — gondoltam én — ez a színiház tán’ nem fogja azt mondani, hogy egy József iAittiiáról1 szóló .művet nem múltat be. Annái inkább, mert ,a költőről azelőtt nem írtak darabot, amit én csodálok. Jól sejtettem, kellett a mű. ,1986-ban mutatták be, éppen tatarozták a házat. A színészek, a rendező szerette a darabot. Valló Péter rendezte. Kovács Titusz játszotta József Attilát. Máig is változatlanul műsoron van a dráma.

— Menjünk vissza az időben. Elkerülhetetlen, hogy beszéljünk egy régebbi drámádról, a Rajkról.

— Én voltam a soha el nem játszott Rajk-darab betiltott szerzője. Honvédből zászlóssá való előléptetésem lágy zajlott le, hogy írtam egy darabot 1982-ben, amit azonnal igen magas szinten (tiltottak le. Rajk Lászlóról, vele kapcsolatban Rákosi 'Mátyásról szólt. Akkor még a valóság nem volt egyértelmű számomra, akiik betiltották, azok számára igen. Előállít az a helyzet, hogy valaki jószándékúan ír egy jdarabot, mert sok mindent nem tud. Betiltották azok, akik mindent tudtak, akik azt hitték, más is tudja, hisz azért írta a művet. Most, így utólag visszagondolva, teljesen nyilvánvaló, hősi,

de haszontalan vállalkozás volit azt a darabot megírni, amelyben pregnánsan a középpontban szerepelt Kádár János súlyos, személyes felelőssége is. Tehát úgy ismertek meg igazából, hogy .létezik egy szerző, aki irt egy darabot Rajkról és ezt nem engedik színre. Sosem esztétikai mérlegelés tárgya volt a dráma, mítosz volt, és egy mítosznál1 egy kézirat mindig rosszabb. Még a színházban is úgy gondolták, most a csoda következik. Nem is lett belőle semmi, mert a színház nem a csodák helye.

— Hogy jutottál el Viszockijhoz?

— Megmondom őszintén, én ezt a megbízatást kaptam. Tipikus esete ez annak, amikor egy seerzőt megkeres egy színpad, s elgondolkodik, éljen-e az ajánlattal. Az ember pályája elején nem hagyja ki az ilyen lehetőségeket. Különösen akkor nem, ha bizonyos szabadságot kap, színészt választhat. Nekem .a Korona Pódium vezetője 1987 tavaszának legvégén ajánlotta fel ezt a gondolatát. Előtte Viszockiiijról nagyon keveset tudtam. Először nem tetszettek a lemezei. Aztán rájöttem, hogy itt valami másról; van szó. Rájöttem, ez az ember va- Jaimi általa kitalált különleges műfajit képvisel. Ráadásul váiászol egy borzal- /mas kor, borzalmas problémáira. Egyre jobban izgatott, a feladat. Találkoztam egy szovjet fiatalemberrel, aki iít él Magyarországon és Viiszockijból doktorált. Fantasztikus dolgokat mesélt róla. Egyébként nekem az a /meggyőződésem, nem Vi- pzockij volt a Szovjetunió legnagyobb színésze, messze nem ő volt a legnagyobb szovjet kölltő.

— Győrben is bomutatiták az egyik darabodat, visszhangjáról sokat olvashattunk a sajtóban. Miért vették le a színről, s miért követelte a közönség újrajátszását?

— A politikai fellendülés vonzásában élve, szerettem volna, hogy a színház ■ne a társadalmi mozgások mögött kullogjon. Kis József rendező, akivel én korábbam •egy március 15-i előadást csináltam a Nemzeti Múzeum kertjében, keresett meg egy megbízással. Már elkészült az éves műsorterv. Ne- íki akkor azt mondták, ő •rendezi az új magyar zenés darabot, amely kész is volt: Laár András és Szántó Péter Csomagolt lányok című műve. Azért fontos ez, mert a színháznak nem tetszett a kész mű/ Ott állt a fiatal rendező és a színház, darab nélkül. Márciusi bemutatóhoz akartak szerzőt keresni októberben. Vállaltam, jkét nap alatt elkészült a szinopszis. A társulatot gyengének találtam, kizárólag a barátság miatt tettem. Márdius 15-e köré csoportosítottam a mondandót. Politikai groteszket írtam. Hajdú Sándor, az egykori Ber- gendy-együttes tagja szerezte a zenét. Március tizenötödikére tűzték ki a nyilvános főpróbát. Nem igazán jó mű született, de olyan reális lehetőségeket mutattam be, mint a rendszer megdöntésének lehetősége, a ijóí szervezett tömegmozga- Jom győzelmének a lehetősége, a sztrájk, mint igénybe vehető eszköz sikerre vivő volta. Ez akkor úgy nézett ki a színpadon, mint agy sci-fli. Ne feledjük, Kádár János országlásanak végnapjait éltük.

— Kezdem érteni, miért nem szerették sokan, s miért kedvelte a közönség mégis.

— Egy vidéki város nagy magyar gyárában játszódott a cselekmény, amelyben a konfliktus egy Palkovics Sándor nevű egyén és a ki- irály között bontakozott ki. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Petőfi Sándorról és Grósz Károlyiról van szó. Sokan — joggal — Horváth Edét is belegondolták a darabba. Éppen ezért, elképesztő volt a (hatása. Ilyen demonstratív, •népfelkelésszerű fogadtatásra nem számítottam Zászlók lengtek a nézőtéren, és a közönség együtt •énekelt, felállva a színészekkel. Talán a hatás miatt •nem engedték a budapesti vendégjátékát sem, nem jutott el Miskolcra, ózdra /sem. A darab útja nem lehetett más, mint az, hogy időnek előtte talonba került. Az idén március tizenötödike előtt ezres nagyságrendiben kezdtek aláírásokat /gyűjteni Győrben, hogy újra mutassák be a darabot. iNem láthatták, de azt hi- iszem, ennek kizárólag technikai akadályai voltak.

— írtál égy darabot Szécsi Pálról is. Miért, s hogyan született az ötlet.

— Rábeszéltek, megcsinál- itaim, bemutatták. Soha többé! Én az életben többet olyan dolgot, amihez nincs •semmi szellemi, érzelmi kö- izöm, soha többé nem csinálok !

— Mi lesz a következő bemutatód?

— A veszprémi színház muta/tja be a Nyomoroncok icímű darabomat. Annyit elárulok, hogy keserű mű llesz. Aztán jön egy másik (bemutató, amelynek főszerepét Kolos István játssza. A harmadik drámámmal pedig visszatérek Győrbe. Ez a mosonmagyaróvári sortűz felelőseiről szól. Most írok egy bibliai témájú művet, Szikla címmel.

Ádám Tamás

A régi gyomai nyomda

Nyomdaalapító Knerek

A gyomai csoda

Gyomát a századfordulótól kezdve a Kiner család tette közismertté, századunk első évtizedeiben pedig híre határainkon túl is egyre nőtt. A poros alföldi kisvárosban —, amelynek sem középiskolája, sem1 könyvkereskedése nem volt, százharminc éve, 1860. február 5-én született Kner Izidor, régi felvidéki könyvkötők, „knyihárok” ivadékaként. Innen származik neve is. A fiatalságában sokat próbált, .vállalkozószellemű, koldus- szegény könyvfcötősegéd .1882-ben alapított nyomdát szülővárosában, amely fennállása folyamán új korszakot nyitott a magyar könyv- nyomtatás, tipográfia és könyvművészet történetében. A tehetséges, kitartó (munkabírású, nagy fantáziájú Kner Izidor 1935-ben bekövetkezett haláláig áldandó önképzéssel a művészi könyvtermeLés és könyv- nyomtatás úttörő mesterévé •fejlődött.

Amikor kis nyomdáját, úgyszólván a semrnibőli megalapította, az ország nyomdai állapota siralmas volt, csupán néhány fővárosi és egykét igényes vidéki nyomda működött. Üj beruházásokra nekli, se telit, de megbízható szakmai igényessége, ötletessége, páraitllan /szorgalma átsegítette a nehézségeken. Eleinte egyedül dolgozott, később maga nevelte ki munkatársait. Első

Megkérdeztük Szabó Sándort:

Miért vált láthatatlanná?

Miikor is láttam legutóbb Szabó Sándort, miben is? — tűnődöm. — Néhány hónapja tán, igen, abban az osztrák—magyar tévékop- rodulkcióban. És azelőtt? Színpadon mikor, hol láttam? A rádióban gyakorta hallani megnyugtató orgánumát.

— Tudja, ez valahogy úgy alákult, hogy az egyik oldal sem moccan; a színház sem, és már magam sem akarom olyan nagyon ezt a .pályát.

— Már a páholyból nézek mindent; — folytatja —, nem közömbösen., inkább rezignáltan, sok mindennek ismeretében. Ez az optika az oka-okozata annak is, hogy el,mólóban a „jaj, milyen szerepet kapok!” — lelkendező-szoronigató izgalma.

— Milyen szerepeket váljál?

— Legszívesebben rádiózom. A rádió nem dobálja el az embereit, hűséges a színésziekhez, s ez bizony, sokuknak jelent anyagi mentőövet is. És tízmilliós hallgatósága van!

— Most, hogy egyedül maradtam, sokat gondolkodom, rendezkedem; gazdag emlékeimből talán könyvet írok. Hogy rossz-e az egyedüllét? Nem ideális állapot, de többet' ér, mint üres társaságban nyüzsögni. Keresem azok társaságát, akikkel azonos hullámhosszon gondolkozom, mert egyedül minden ízetlen, egy színházi élmény, egy utazás...

— Visszakanyarodva a színházra: egyetlen vágyam, hogy (méltó, nagy feladattal zárjam művészi pályámat.

Kner Imre és Kner Izidor

(gyorssajtóján díszes, nagy- /méretű betűmintalapot jelentetett meg. Könyvei rendezett tipográfiájukkal,

,szép, tiszta, éles nyomásúikkal már a kor legjobb színvonalát tükrözik. Az üzem létalapját mindvégig a nagyszámú közigazgatási .formanyomtatványok, 1890- jtöd kezdve pedig a báli meghívók kiadása képezte. A báli meghívók ta tükrözik Igényességét, melyek- tervezésére — korát messze megelőzve — művészeket .kért .feL, amikor az alkalmazott grafikának még híre sem volit. A díszítésekre Geiger Richard, Góró Lajos, Földes Jmre, Saray Ákos, Major Henriik munkáit használta (fel (Röpke Lapok). Meghívóival nemzetközi sikert is elkönyvelhetett magának. Az 1914-es lipcsei könyv- művészeti kiállítás nagy aranyérmét nyerte el.

Irodalmi vállalkozásait a századforduló táján kezdte meg, de ez irányú munkásságát 1907-től legidősebb fiára, művészi törekvései .továbbfoíytatójára és kiteljesítőjére, a modern magyar könyvművészet megteremtőjére, Imrére bízta.

Száz éve, 1890. február 4- én született, s 1944-ben, élete derekán a fasiszta terror áldozatává lett az európai hírű könyvművész, Kner Imre. A mesterség alapjait Gyomén sajátította •el, majd 1904-től, Lipcsében az európai könyvkészítés évszázados fellegvárában tanult tovább. Ekkor kötött életre szóló barátságot a szakma későbbi vezetőiveL. 1916-ban vette át a könyvkiadás vezetését atyjától. Mesterségének nemcsak művésze, de tudós kutatója is volt, aki egész életén át a tipográfia és a könyvművészet hagyományának és újításának titkait fürkészte, írásaiban és a gyakorlatban egyaránt. A Kner-műhely a ■felszabadulás előtti évtizedekben a könyvkészítés iskolája lett. Ezt a szerepét •máig megőrizte.

Kner Imre munkásságának első felében a hagyományokat kutatta fel, és Kozma Lajos építőművészszel, az alkalmazott grafika úttörőjével népies átírású .barokk szellemben újította fel (Három Csepke-könyv, Kner Klasszikusok, Monu- ,menta Literarum). • Fametszetes illusztrációkkal. a régi magyar nyomdák díszítőanyagának újjáélesztésével igen sajátos, szép kiadványokat készítettek, melyek nemcsak e hazában, .hanem azon túl is megbecsülést hoztak a magyar könyvművészetnek. Kner Imre a fontolva haladás híve volt: „Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők iné vesszenek el1, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsék meghódítani a jövőt.”

Törekvéseit modern üzemben, modern eszközökkel valósította meg, erre nevelte ,munkatársait is, akik a Szakma tudorai lettek, és ,ily szellemben vezetik ma is a nevét hordozó nyomdát, amely ma elsősorban, a Kner által feltárt és modernizált hagyományt szolgálja.

Kner Imre élete utolsó évtizedeiben az ,.új tárgyilagosság” képviselője lett a magyar tipográfiában a kor ízlésváltozását követve. Itt /is a saját útját járta, mert .eljutott a XVIII. század végének, a XIX. század elejének klass-zie.ks.ta betűtípusaihoz, amelyeket határozottan a magyar ízléshez illőnek érzett. Kiadványait klasszicista betűk, szigorúan tárgyilagos, mértékletes térelosztás, a szöveg világos tagolása, a kompozíció síkszerűsége jellemzik. Azt vallotta, hogy az anyag, a technika, és az adott •nyomtatvány hármas ’egysége határozza meg a tipográfiai formát, * amelyet a hagyomány tiszteletével egyeztetett.

Élete utolsó éveiben a fasiszta terror fokozódása elleni tiltakozásként a nemzeti hagyományhoz mene- íkülft Miisztótfalusi Kis Miklós Mentségének és Kölcsey .Nemzeti hagyományok című művének kiadásával. E tette is példa és útmutatás a jelennek.

B. I. '

Egy betiltott szerző újabb kori sikerei

...mert a színház nem a esodák színhelye!

Interjú Siposhegyi Péter drámaíróval