Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
MŰVÉSZÉT Óda a gyorsasághoz Szépirodalmi antológia — nógrádi költőkkel Szőnyegek a Soproni Szőnyeggyárban. Nem azért mondom, de gyermekkoromban egy ideig én is mozdonyvezető szerettem volna lenni. Különös módon, kalauznak — bocsánat, jegyvizsgálónak —, vonatfékezőnek, kocsi- rendezőnek például sohasem készültem, enyhítendő a iMÁV súlyos munkaerőgondján. Mozdonyvezető, az igen. Micsoda impozáns 424-esek robogtak akkoriban földünk végénél, a „csettenváltónál”. Meg se kottyant nekik a lyukas kétfilléres, amit a sínre raktunk, hogy szétlapítsa. iDe ezt még a kis motorvonatok is könnyedén megtették. Aztán mégsem lettem mozdonyvezető, pedig vasúti ember a rokonságban is volt. Lehet, hogy még verset is írtak volna rólam. Mindegy, ami elmúlt, elmúlt. Oda a gyorsasághoz címmel szépirodalmi antológiát adott ki a MÁV Vezérigazgatóság, amelynek anyagát dr. Udvarhelyi Dénes válogatta, s kötetté Baranyi Ferenc szerkesztette. Egyiküknek sem lehetett köny- nyű dolga, hiszen a XIX. század óta, ami egyébként a vasút nagy korszaka volt, napjainkig ott vannak a világ- és a magyar irodalom jeleseinek „vasúti” versei, regényei, elbeszélései, mégpedig olyan nagy számban, hogy áttekintésük jóformán lehetetlen.' A több mint százéves vasúti törKaros, az észak-magyarországi Bodrogközben levő község neve; éppen egy évszázada vonult be a régé- szettiidományba, gazdag honfoglalás kori leletei alapján. A múlt század végén, majd 1936-ban mezőgazdasági munkák közben kerültek először felszínre itt ezeréves emlékek. A második világháború előtt feltárt temetőben 13 sírt bontottak ki, ezekből mindösz- sze egy sír leleteit őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum. 1986-ban ismét fegyvereket, övdíszeket, ezüstpénzeket találtak a földmunkások. Az azóta folyamatos ásatások ténet a civilizáció, sőt, a kultúra szerves részévé vált, így az irodalomtörténet felől is értékelhető. Ügy vélem, mind a válogató, mind a szerkesztő kitűnő munkát végzett, még akkor is, ha nyilvánvaló, másik tucatnyi antológiát is ugyanilyen szép eredménynyel összeállíthattak volna. Baranyi Ferenc négy nagy ciklusba sorolta a szépirodalmi anyagot. Az első az Utazni! címet viseli. Természetesen Petőfi Sándor Vas" úton című versével kezdődik ez a fejezet: „Száz vas-utat, ezeret Csináljatok, csináljatok, Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek." Ez~ az idő a magyar vasút kezdete és hőskora, a költő lelkesültsége indokolt. Ezt, az újdonságnak kijáró jogos lelkesültséget érezni a prózai „tudósításokban” is, például Nógrádi, Lauka Gusztáv, Hopp Ferenc beszámolóiban. Mindezen sorok egyúttal a technikai civilizáció által ígért hatalmas fejlődési lehetőséget is dicsérik. Későbbi korok költőinek, íróinak műveiből már korántsem ez a lelkesültség süt, legalábbis nem kizárólag. Ady Endre, József Attila számára már merőben más létkérdések fölvetésére is alkalom a vasút, a vonat, a pályaudvar. két újabb temető létére derítettek fényt. A Budapesti Történeti Múzeumban az 1986-ban és 1988-ban feltárt II. és III. számú temető leleteit mutatja be a Honfoglalás kori vezéri sírok Karoson című kiállítás. A ritka szép és gazdag anyagot április 2-ig láthatja a főváros közönsége, azután Miskolcon mutatják be állandó kiállításon. A száz éve feltárt Karos I. temetőtől mindössze 200 méterre találták a Karos II. temetőt, amelyben 73 sírt tártak fel, az utóbbitól 400 méterre levő Karos III. temetőben pedig 19 sír leleteit siA második fejezet éppen a Pályaudvar címet kapta. Kitűnő világirodalmi szemlét kínál itt a szerkesztő. Maupassant, Verhaeren, Jack London, Apollinaire, Jaros- lav Hasek, Boris Paszternák, Capek és mások vallanak itt a korról, amely távolról sem felhőtlen örömöt kínál, hiszen a síneken már katonavonatok is gördülnek, s a pályaudvarokon nemcsak frivol és üde történetek játszódnak le, hanem az ember, az emberiség sorsának komo- rabb sejtelmei is összegyűlnek. A Szolgálat című ciklus, valamint a Vonatok nyár' galnak című zárófejezet döntően a kortárs szépirodalomból ad válogatást. Itt jegyezzük meg, hogy örömmel fedeztük föl a költők sorában a nógrádiakat is. Így éppen az utolsó ciklusban olvassuk Ádárn Ta~ más Lassított felvétel című szép versét, amelyben édesapjának állít emléket. S e fejezetben elolvasható Radnai Kegykó István Toronymagas szavaim című verse is, amelyet Vác- rátót állomás dolgozóinak ajánl a költő. A kötethez dr. Udvarhelyi Dénes írt utószót, a jegyzetek kislexikont adnak közre. Az élvezetes és színvonalas antológiát szívesen ajánljuk a hógrádi olvasók figyelmébe. került ez idáig kiásni. E temetkezési helyeken sok olyan tárgyat — ruhadíszt, ékszert, lószerszámot, edényt — hoztak felszínre az ásatások, amelyek még a honfoglalás előtt készültek, és más honfoglalás kori sírokból még nem kerültek elő. Ezért feltételezhető, hogy a halottak egy része még Etelközben született, s részese volt a honfoglalásnak, a kalandozásoknak. A kiállítás nem a honfoglalás kori magyarokról szól, hanem a X. századi társadalom egy sajátos csoportjáról, valamelyik törzsfő, vagy fejedelem katonai kíséretéről. Karoson a leggazdagabb honfoglalás kori leletegyüttes került felszínre. Fegyveres férfiak pompás arany-ezüst díszítésű viseletdarabja, fegyverek, nyergek, kengyelek, lószerszámok. Ritkaságnak számítanak a hatalmi jelvényként viselt, művészi színvonalú szablyák. A honfoglaló magyarságra jellemző tarsolylemezekből mind ez idáig 26-ot tart nyilván a kutatás. Karoson egy dísztelen és egy pompás, vésett, ezüstözött arany tarsolylemezt őrzött meg a föld méképei Málik Irén textiljeiről Nem volt véletlen, hogy Málik Irént annak idején meghívták az iparművészeti főiskolára, oktatónak. Mesteri módon tudja ugyanis a szövés technikáját elméletben és gyakorlatban egyaránt. Jacqard nyüstös szövőszéken dolgozik, gobelint készít, ezenkívül hímez, varr, ha kell. Amikor a Budapesti Iparművészeti Múzeumban a Művészet és mesterség című, az iparművészet történetét felvonultató kiállítás készült, ő készítette el hozzá a világon fellelhető ösz- szes szövésmintát. Nem sokkal a főiskola elvégzése után, már 1972-ben jelentkezett a szombathelyi fal- és textilbiennálén, és itt rögtön első díjat is nyert Augusztus című faliképével. Ez az egyetlen munkája Máliknak, amely népművészeti ihletésűnek tűnik, pedig semmi köze nincs a szőttesek világához. A faliszőnyeg öt részből áll, mintha szőttesek lennének összevarrva, talán ez adja népi ízét. Ám a csíkozás és a körminta, valamint a világos és sötét részletek egyensúlya avatott arányérzékű művészre vall: jól fogalmazza meg a kép ellenpontjait, érzékletesen hangsúlyoz. Talán ez Málik munkásságában a leggazdagabb felület; ezek után már csak egyszerűsödik, érik. lye. Mindkettőt vezéri sírokban találták, csakúgy, mint az eredeti elhelyezési állapotban levő, napszimbólumokkal díszített íjtegezeket. Az elhunyt harcos mellé a lovát is eltemették. A paripát pányvával megfojtották, majd úgy nyúzták le a bőrét, hogy bennemaradt a koponya és a négy lábszárcsont. Ezt a halott lábához tették, a nyereggel, a kantárral együtt. A karosi női viselet — a sírleletek tanúsága szerint — nemesfémben szerényebb volt, mint az ország más vidékein. Az előkelők ingükön rombusz alakú ezüstdíszeket, karpereceket, gyűrűket viseltek, csizmájuk fejét ezüstszegecsekkel verették ki. Legszebb ékszereik a bőrszalaggal, ezüstrozettával ékes hajfonatkorongok voltak. A karosi ásatásokat a miskolci Controlflex Kft. finanszírozza. Az ő anyagi segítségükkel az idén tovább folytatódik a kutatás, a feltárás. Képeinken: vezéri szablya a karosi II. .temetőből. Óriási élmény számára Itália felfedezése. Köveket gyűjt, fényképez, rajzol, mindent haza szeretne hozni. A történelmet lehelő kövek minden üzenetét megérti, kibontja, megpróbálja ábrázolni is. Az 1974-es Gub- bio című munkáján az olasz kisváros háztetőit szövi terrakottával és sárgával: a sötétségből előpirosló háztetők mindegyike más szövéssel, más kötésmóddal készült, színben és ritmusban különbözik egymástól. Itt az átmeneteket a művész még hímzéssel egészítette ki. 1978-ban részt vesz a ve- lemi textilművészeti alkotó- műhely munkájában, kísérletei éppen e szövésbeli átmenetek megoldására irányulnak: hogyan lehet a vetülék- és láncfonalak segítségével különböző kötések hatását foltszerűvé tenni. Az eddigi út összegzését az Umbria jelenti, amelyen a kör- és a félkörmotívum a különböző kötésekkel együtt jelenik meg. A város jellegzetes színein, kövein, „jelein” túl, egy pompás faragott kaput állít (majdnem) a középpontba, díszeit hímzéssel domborítva. A Gubbio nappal című képén celljuta alapra hímzéssel viszi föl a különböző szövött felületeket. Hímzéssel imitálja a szövést! A Katedrálisban a román kori előképet nemcsak a boltív, a kőszobor jeleníti meg, hanem az okkerok és barnák régi szöveteket idéző, foltszerű összeállítása is. 1986-ban egyik egyéni kiállításán mutatja be a Marcus Quintust, amely ismét csak a krepp-, vászon- és sávolykötések különböző változataival, a nyersszínű anyagok apró árnyalati váltásaival ábrázolja a római sírkő kopott ép és törött felületeit. A kő repedései, törései most már mindenféle egyéb beavatkozás — például a hímzés segítsége — nélkül is kapcsolódni tudnak, éppúgy, mint a Kövek töredezett feliratán, amelyből csak a NI szótöredék tűnik elő. Az Örök összetartozás és az Ezer emlék fogságában, mint a Marcus Quintus is: sírkő. Embert ábrázoló, emléket állító mű, amely római kövek, emlékművek „átírása”. Tévedés lenne azt hinni, hogy Málik számára csak a kő a fontos. A kőben ábrázolt ember is lényeges; ez emberábrázolás azonban szinte filozofikusan leegyszerűsített és általánosított. A hangsúly a fejen és a kézen nyugszik. A fej legtöbbször egyetlen folttal ábrázolt, csak az Örök összetartozás egyik alakjának hajkoronája árulkodik női mivoltáról. Az Ezer emlék fogságában című faliképén már csak a kéz jelzése marad meg. Többet mond az alakok összetartozásáról a két szimbolikus galamb, amely párkányuk alatt érinti össze csőrét. Ez is szabványpóz, de ez már a szerelem elfogadott jelképe, s nem hagy kétséget a két alak egymáshoz tartozása felől. Ez a Málik-mű 1988-ban a szombathelyi biennálén Rózsa Anna-díjat kapott. A magas fokú technikai tudás, a művészi közlés tiszta fogalmazása aratott sikert. Málik Irén hosszú ideje gyári tervező: a Soproni Szőnyeggyár, majd a Szombathelyi Lakástextil Vállalat formatervezője. Ha életművét a gyáh munkákkal együtt számolnák, gazdag kép bontakozna ki szőnyegekből, lakástextilekből. És bár forma- tervezői munkája egészen más, egyéni kiállításaira gyári terveiből megvalósult munkákat is válogat. Nem ellentétek, egymást kiegészítő darabok faliszőnyegei és gyárilag előállított földiszőnyegei. Hamarosan önálló kiállításon mutatja be kövek- ihlette darabjait. Az imént felsoroltakat és a legújabbat, amely repülő alak szárnytöredéke. Kőből faragott, textilben megjelenített. Torday Aliz Réti-Csonka László két verse Japános rajz Márta madarak röpte szélzúgó levegőégben nyíllal és csivogásuk zuhatag zene záporzó ti-ti tá'ti hidegkék este vágyak sziromló hullandó teste eseng valami kétes gyönyör elindul szirénhang égess ne sírj (te) Honfoglalás kori sírleletek Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban K. M.
