Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

1990. FEBRUAR 2. PÉNTEK 3 Befejezte munkáját az Országgyűlés Szilágyi Tibor (Nógrád megye 2. vk.), az MSZMP delegáltjaként, részt vesz az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának személyére javaslatot tevő jelölőbizottságban. (Folytatás az 1. oldalról.) tesznek. Az Országgyűlés politikai csoportjainak ve­zetői kedvezően fogadták azt a javaslatot, hogy a képviselőjelöltek készítse­nek vagyonnyilatkozatot. A v'ta — 16 hozzászólást követően — lezárult, s a módosító indítványok ösz- szegzésére, véleményezésé­re összeült a jogi bizottság. Szünet után az elnöklő Horváth Lajos emlékeztetett arra: az Országgyűlés szer­da este már szavazott a képviselőjelöltek állami tá­mogatásáról szóló ország- gyűlési határozattervezet­ről — pontosabban leszavaz­ta —, de mint mondta, a szavazás után Sarlós István arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártok és a jelöl­tek részére az állami tá­mogatásról mindenképpen a mostani ülésszakon lenne célszerű dönteni, mivel a választások kellős köze­pén vagyunk. Indítványoz­ta továbbá, hogy jelöljék meg a határozatban. hogy mire fordíthatják ezt a tá­mogatást a jelöltek. Ebben a választási törvénynek az a kitétele az irányadó, mi­szerint a költségvetési tá­mogatás csak dologi költ­ségekre fordítható. A szavazás során 113 igen, 46 ellenző szavazattal és 46 tartózkodás mellett az Or­szággyűlés elfogadta, hogy 100 millió forintot fordítsa­nak az állami költségvetés­ből az országgyűlési képvi­selőjelöltek támogatására. Ezután személyi kérdések tárgyalásával folytatta mun­káját az Országgyűlés, majd a parlament interpellációk­kal folytatta munkáját. Többek között Király Fe­renc a honvédelmi minisz­terhez nyújtott be még ok­tóberben interpellációt ka­tonai szervezési és szemé­lyi kérdések tárgyában, Bo­kor Imre Kiskirályok mun­dérban című könyve alap­ján. Kárpáti Ferenc írá­sos válaszát még december­ben megkapta az Ország­gyűlés. Király Ferenc kér­te, hogy interpellációjára csak akkor térjenek vissza, amikor a honvédelmi bi­zottság már befejezte az ügyben folytatott vizsgáló­dását, és jelentését az Or­szággyűlés elé terjesztette. Az elnök ettől a kérés­től függetlenül szavazást rendelt el. a képviselők nem fogadták el a miniszteri vá­laszt. Az elnöklő Horváth La­jos közben bejelentette, hogy az Állami Vagyon­ügynökség ügyvezető igaz­gatójának személyére ja­vaslatot tevő jelölőbizott­ság összetételéről a par­lamentnek kell döntenie. A bizottságok és a képviselő- csoportok a következő sze­mélveket javasolták a bi­zottságba: Sütő Kálmán (függetlenek csoportja), Marx Gyula (MDF), Márton Já­nos (Magyar Néppárt), Ju­hász Ferenc (MSZP), Szi­lágyi Gábor (MSZMP), Czibulka Péter (semlegesek), Bállá Éva (SZDSZ), Ko­vács Károly (ipari bizott­ság), Vida Kccsárd (keres­kedelmi bizottság), Dobi Ferenc (mezőgazdasági bi­zottság), Szabó Kálmán (terv- és költségvetési bi­zottság). Az ebédszünet után az Or­szággyűlés önálló képvise­lői indítványokról döntött. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság ülését követően Raffay Ernő mó­dosította előterjesztését, a törvényjavaslat kiegészült azzal, miszewnt a jelenleg működő pártok és társa­dalmi szervezetek országos vezetői is tegyenek vagyon­nyilatkozatot. Hámori Csa­ba és Raffay Ernő indít­ványa között mindössze az időpontban volt a különb­ség. Hámori Csaba azt ja­vasolta, hogy az egyes ál­lami és pártfunkciót be­töltött vezetők 1980-ig, Raf­fay Ernő pedig, hogy 1968- ig visszamenőleg tegyenek vagyonnyilatkozatot. Először a Hámori-féle törvényjavaslathoz érkezett egyetlen módosító javaslat­ról szavaztak a képvise­lők. A parlament elutasí­totta Vass Józsefné indít­ványát, miszerint a vagyon- nyilatkozat-tételi kötele­zettséget ki kell terjeszte­ni a gazdasági élet felelős szereplőire is. Ezt követően Raffay Er­nő törvényjavaslatáról dön­töttek: a. jelenlévő képvise­lők mindössze 42 százaléka támogatta azt. Az elnöklő Jakab Róbertné ezután Hámori Csaba javaslatát szavaztatta meg: e változat a szavazatok 56 százalé­kát kapta meg. így a tör­vény értelmében mindazok, akik az 1980-tól számított két parlamenti ciklus ide­jén magas köztisztséget töl­töttek be — az Elnöki Ta­nács elnökei és tagjai, a Minisztertanács elnökei, a miniszterek, az államtitká­rok, az Országgyűlés elnö­kei, alelnökei, valamint a Fővárosi Tanács és a me­gyei tanácsok elnökei —, kötelesek vagyonnyilatkoza­tot tenni. Az Országgyűlés kezdeményezi, hogy azok is tegyenek önkéntes er­kölcsi és vagyonnyilatkoza­tot, akik jelenleg magas ál­lami tisztséget viselnek, va­lamint a párt- és társa­dalmi szervek országos tiszt­ségviselői. A parlament ezután el­határozta, hogy vizsgáló- bizottságot hoz létre, amely előtt kell majd az érintet­teknek nyilatkozniuk. E testület tagjaira a parla­menti politikai csoportok vezetői tesznek javaslatot. A parlament döntött an­nak a jelölőbizottságnak az összetételéről, amely javas­latot tesz az Állami Vagyon­ügynökség ügyvezető igaz­gatójának személyére. Az MSZP parlamenti csoportja — Juhász Ferenc helyett, aki nem tudta vállalni e megbízatást — Koltai Imrét (Pest m., 28. vk.) javasolta a bizottságba, az MSZMP pedig korábbi javaslatával ellentétben Szilágyi Tibort (Nógrád m., 2. vk.) dele­gálta. A délutáni szünetet kö­vetően a gyanúsan hézagos padsorokat látván újbóli létszámellenőrzést rendelt el a soros elnök, s megállapí­totta, hogy a képviselők 52 százaléka van jelen. így az Országgyűlés határozatké­pes. Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.) a honvédelmi mi­niszterhez interpellált a sárbogárdi helyőrség üres szolgálati lakásainak hasz­nosítása tárgyában. Kárpáti Ferenc honvédel­mi miniszter válaszul el­mondta: Sárbogárd környé­kén a hadsereg légvédelmé­nek egyik fontos rakétaegy­sége állomásozik. Ennek fejlesztése és a személyi ál­lomány bővítése néhány évvel ezelőtt még a tárca elképzelései között szere­pelt, ezért épültek a szol­gálati lakások. Hozzátette: a < folyamatos haderőcsök­kentés nyomán a tervezett bővítés elmaradt, így a szol­gálati lakásokba sem költöz­tek be. Éppen ezért a Hon­védelmi Minisztérium 35 üresen álló lakást felaján­lott a sárbogárdi tanácsnak. Sági Gáborné a miniszte­ri választ nem fogadta el, mondván: a felajánlott 35 lakás jelenleg lakhatatlan, s a felújítási költség majd­nem annyi lenne, mint az új lakások megépítése. Már­pedig a sárbogárdi tanács az ehhez szükséges pénzforrás­sal nem rendelkezik. Bár a képviselő nem ér- 1 tett egyet a miniszteri vá­lasszal, az Országgyűlés azt elfogadta. Fodor Erzsébet (Hajdú- Bihar m., 16. vk.) a minisz­terelnökhöz interpellált: a téma: az elmaradott térségi támogatás kiterjesztése Haj- dú-Bihar megye bihari tér­ségére. Kiemelte, hogy a gazdaságilag elmaradott tér­ségek fejlesztésének meg­gyorsítására hozott rende­let közigazgatási határok­kal, s nem pedig a valós térségi viszonyokkal számol, így a bihari körzetnek azok a falvai, amelyek megyéjé­hez tartoznak, kimaradtak a programból,. Kemenes Ernő, az OT- elnöike írásos válaszát ki­egészítve megerősítette: a térség helyzetéről adott jel­lemzés helytálló. Kétségte­len', hogy a probléma meg­oldásának egyik lehetséges módja az lenne, ha a térség bekerülne a felzárkóztatási programba, de ez a prog­ram az idén befejeződik, s egyébként sincs sem jogi, sem pedig anyagi lehetőség arra, hogy a térség falvai­nak problémáját beemeljék abba. A 90-es évek első fe­lében minden bizonnyal folytatódó program újra gondolása a kormány javas­lata alapján az ősiszel az Or­szággyűlés elé kerül. Az OT elnökének vála­szát a képviselöasszony nem fogadta el, viszont az Or­szággyűlés egyetértett azzal. Ugyancsak elfogadta An­tal Imre módosító indítvá­nyát, amely a Btk. együk passzusát egészít'i ki azzal: aki az országgyűlési képvi­selők, illetve a tanácsok tagjainak választása, vala­mint az országos és helyi népszavazás és a népi kez­deményezés során, a jelölé­si eljárás szabályait meg­szegve erőszakkal, megté­vesztéssel, fenyegetéssel, il­letve anyagi juttatással sze- ,rez ajánlásit, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel bünte­tendő. Tamás Gáspár Mik­lós mielőtt kérdését feltette volna, egyet­értett és csatlakozott a Magyar Demokrata Fórum nyilatkozatához. A képvise­lő szerint, a televízió élére állított kuratórium működé­se, a tévé élére kinevezett elnökség a sajtószabadságra és az esélyegyenlőségre érzé­keny közvéleményben elége­detlenséget váltott ki. Az­zal, hogy Pozsgay Imre ál- lamminisizter lemondott a tévé felügyeleti jogáról, köz­vetve elismerte, hogy a kormány hibát követett el. Tamás Gáspár Miklós azt kérdezte: mit tesz a kor­mány e hiba orvoslásáért. Másrészt afelől érdeklődött, hogy jelenleg ki felügyeli a televíziót. Az államminiszter távol­létében, a kérdésre Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának einöke vála­szolt. Kiemelte: a kormány az utóbbi két hónapban há­romszor faglalkozott a rádió és a tévé felügyeletével. El­ső döntésével az állammi­niszter által addig gyakorolt felügyeleti jogot megszün­tette, s egy felügyelő bizott­ságot hozott létre, E dön­tésit két ok motiválta: az ál- lajruminiszter indulni kívánt a tervezett köztársaságiéi- nök-választáson, másrészt a felügyelő bizottság létreho­zása a politikai egyeztető tárgyalások során határozott igényként jelentkezett. A Minisztertanács később — amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a népszavazás eredmé-. nyeként ,a köztársaságielnök­választás elmarad — újból értékelte a helyzetet, a fel­ügyelet kérdését, s Pozsgay Imrére visszaszármaztatott egy konkrét döntési jogot: jóváhagyni a televízió szer­vezeti és működési szabály­zatát. Ezt követően — mi­után az MSZP Pozsgay Imrét bízta meg választási kampánya politikai felügye­letével — az államminisz­ter javasolta e teendők alóli mentesítését. Ezt a kor­mány elfogadta. Kiss Ele­mér szerint, a kormány dön­tései tehát mindig a gyor­san változó helyzethez iga­zodtak. Az interpellációk sorának lezárását követően Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), valamint Antal Imre (Pest m., 19. vk.), önálló indítvá­nyát kellett volna a plé- numnak megtárgyalni. Ja­kab Róbertné javasolta, hogy a két indítványról a vitát együttesen folytassák le, ám külön szavazzanak. S midőn a p’.énum szava­zott, immár sokadszor de­rült ki, hogy határozat­képtelen. Ekkor szót kért Antal Imre, javasolván, hogy az indítványokról vita nélkül döntsenek. Jakab Róbertné kénytelen volt felhívni a képviselő figyel­mét arra, hogy határozat- képtelensége miatt vita nél­kül sem dönthet a par­lament. Ezután lázas moz­golódás kezdődött, hogy a folyosón, illetve esetleg a büfében tartózkodó képvi­selők szavazásra invitálá­sával döntésképessé te­gyék a plénumot. Ez né­hány perc múltán sikerült is. Ezt követően Dauda Sán­dor kért szót annak érde­kében, hogy pontosítsa mó­dosító indítványának szöve­gét. Eszerint azt javasolja, hogy a Választójogi tör­vényt úgy módosítsák: a kifogás és a jogorvoslat végleges elbírálását. köve­tően az ajánlási szelvénye­ket meg kell semmisíteni ,a szavazás napján. A vitában szót kérő Ta­más Gáspár Miklós (Buda­pest, 14. vk.), ellentmondást vélt felfedezni az indítvány­ban, hangsúlyozván, hogy ha a szavazás napján meg­semmisítik az ajánlási szel­vényeket, akkor válasz­tási csalás esetleges, gyanú­ja esetén már nem lehet az eljárást lefolytatni. Azt javasolta a plénumnak, hogy Dauda Sándor indít­ványát ne fogadják el- Már Antal Imre képviselő indít­ványának tárgyalásához fűz­te hozzá: tudomása szerint a Büntető törvénykönyv módosításához kétharmados többségre van szükség. Jakab Róbertné felkérésé­re Kulcsár Kálmán igaz- ságügyminiszter közölte, hogy a Btk. módosításá­hoz nincs szükség minősí­tett többségre. « A módosító javaslatot vé­gül is — miután mind a jogi bizottság, mind a Bel­ügyminisztérium megbízott vezetője, mind pedig az igazságügyminiszter támo­gatta — az Országgyűlés el­fogadta. Ezt követően Jakab Ró­bertné ismertette azoknak a jelölteknek a névsorát, akik részt vennének az Or­szággyűlés által alakított bizottságban. Ez a bizottság hivatott megvizsgálni az érintettek vagyonnyilatko­zatát. A politikai frakciók a bizottságba a következő képviselőket javasolták: Bánffv Gvörgv (MDF). Da­uda Sándor (MSZMP). N<* meth Ferenc (MSZP), Eke Károly (független képvise'ő), Bozsó Lajosné (semlegesek), Rózsa Edit (SZDSZ). Már­ton János (Magyar Néppárt). Ezután határozathozatal következett. Ám a szavazás során kiderült, hogy túl ke­vesen vannak a képviselők, ismét határozatképtelenné Vált a Tisztelt Ház. Rövid tanakodás után. Bánffv György képviselő javasla­tára Jakab Róbertné meg­bízta a parlamenti hivatal- segédeket, szólítsák be a fo­lyosón tartózkodó képvise­lőket is. így végül is ösz- szejött a szavazáshoz szük­séges létszám, s a másod­szori próbálkozásra a beter­jesztett összetételben az Or­szággyűlés létrehozta a vizs­gálóbizottságot. Az interpellációk tárgya­lását befejezve véget ért' a januári ülésszak. (MTI) Kárpáti Ferenc egy interpelláción adott válaszát a képvise lök nem fogadták el, á*n egy másikat igeh... A NAP VICCE Antal Imre (Pest m.. 19. vk.) rövid, a kialakult helyzetet illusztráló, a vagyonelszámolással kapcsola­tos felszólalásában csupán egy viccet mesélt el képvi­selőtársainak: „Kohn a háborgó tengeren utazott Schwarzcal. Amikor megszólalt Schwarz: Te, Kohn. süllyed a hajó! Erre Kohn nevetett: — Ne törődj ve­le. nem a tied süllyed!'’

Next

/
Thumbnails
Contents