Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH BADIÓ: MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.20: A belpolitikai rovat műsora 8.S0: Külpolitikái figyelő 9.00: Napközben. (Élő.) II.05: Barabás Sándor. népdalokat énekel. Bioskei Géza cimbalmozik 11.35: Zsebrádiószínbáz. Egy Bartók ez is. Szentmiháiyi Szabó Péter kisbangjátéka. (1989.) 12.45: Külpolitikai arcképcsarnok 13.00: Klasszikusok délidőben Zenei ABC 14.05: Erről beszéltünk. A Magyar Rádió körzeti stúdióinak műsoraiból 14.35: Bende Zsolt operett- felvételeiből 15.00: Magyar írás 15.50: A három nővér. Nagy Lajos novellája 16.00: Tizenhat óra. Hírmagazin 16.15: Hangoló Zenei magazin gyerekeknek 17.00: Orvosi tanácsok 17.05: A belpolitikai rovat műsora 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk 18.20: Levelekre röviden 19.15: Sportvilág 19.42: Bogár István: Erdélyi lakodalmas 19.50: Gong 20.00: A művelődéspolitikai rovat műsora 20.30: Népdalfeldolgozások 21.00: Kilátó 21.45: Hajszálgyökerek 22.00: Hírvilág 22.30: Nemzetközi kulturális szemle 23.00: Nagy mesterek, világhírű előadó- művészek PETŐFI R.4DIÓ: 8.05: Rivaldafényben: az ausztrál Black Sorrows együttes 9.05: Az én nevem Jimmy, hat a tiéd micsoda? Lőrincz L. László hangjátéka 9.46: Együtt olvastuk. . . Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat 10.05: Idősebbek hullámhosszán 11.05: Mit üzen a rádió? ism. 11.45: Plexi és Frutti lemezeiből 12.10: Nóták 12.53: Édes anyanyelvűnk, i«sm. 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig. (Élő.) 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség 18.30: A Rock Gyermekei 19.05: Garázs 19.35: Fiataloknak! Komjáthy György k í vá n s á gmü sora 21.05: örökzöld filmmelódiák 22.00: Máról holnapra BARTÓK RÁDIÓ: 9.15: Thais. • Részletek Massenet operájából 9.48: Zenekari muzsika 10.43: Körmendi Klára zongora hangversenye, a Zeneakadémia kistermében 12.05: Bemutatjuk új kórus- lemczünket. A Hilliiard együttes Power- rrtotettákat és mise­tételeket énekel 13-00: Hallgassuk újra! 14.00: Új lemezeinkből ,14.56: Romantikus kamara muzsika 15.35: Gulyás Dénes operáén á kát énekel 16.05: Gulácsy Lajos: A virágún nép vége. Bodnár György könyv­szemléje. ism. 16.15: Szimfonikus dallamok 17.30: Új magyar zene. a rádióban a közönség, a szakmai zsűri és a KÖT A 1989. évi » díjáért. VI 6.. befejező rész 18.30: A véges végtelen. Asztrológusok, varázslók, tudósok. Ism. 18.55: öt perc zene 19.05: Por favor. Spanyol nyelvlecke kezdőknek 19.20: Follow Through. Angol- társalgás középhaladóknak, ism. 19.35: Wagner: Tannhäuser. Há ro mf el v o n á sós opera. Közben: 20.45: Kikelet. Versek, ism. 20.58: Az operaközvetítés folytatása 23.00J Alternatív diszkó 23.47: A New York-i rézfúvós együttes felvételeiből MISKOLCI STÚDIÓ: 5.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 6.15: Információk. 6.20: Észak-magyarországi kró­nika. 6.30: Hírek, lapszemle. 6.45: Tükörkép szolgáltatások­ról. 7.30: Szóvá tették, meg­kérdeztük. 7.45: Válaszolunk hallgatóink leveleire. Szerk.: Mács Ildikó. 16.30—18.30: Ke­reskedelmi. információs, zenés műsor. TV 1.: 8.25: Képújság 8.30: Mendelssohn: Olasz szimfónia. Lengyel film. (Ism.) 8.55: Az isztambuli vonat. Olasz—magyar filmsorozat. IV/3. rész, (ism.) 10.00: Loriot. NSZK szórakoztató film (ism.) (Feliratos!) 10.25: Képújság 16.45: Képújság 17.00: Péntek délután Évgyűrűk. Nyugdíjasok műsora 17.40: Riiportfilm 17.55: Reklám 18.00: Ablak. Közéleti szolgáltató műsor 19.00: Esti mese. A kutyus meg a csont. Bolgár rajzfilm 19.10: Tévémozi-előzetes. a Pócsipetri című filmhez 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Szeszélyes évszakok. Szórakoztató magazin 21.15: Reklám 21.20: Tévémozi. Pócspetri. Ember Judit doku- mentumfilmje. (1982.) 23.20: Híradó 3. TV 2.: Berkes Zsuzsával és Déri Jánossal. 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne: Reklám. Riportok, Időjárás, Zene 17.45: Egy perc TERC? Telefonos játék 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! Tom és Jerry. Amerikai rajzfilm­sorozat (ism.) 1. A pöttyös macska 2. Egér eladó 3. A bennszülött egér 18.47: Tv 2. J9.00: Randevú Párizsban NSZK-film 20.43: Polip. (popsaláta) 21.05: Híradó 2. 21.25: Tv 2. 21.35: Napzárta 22.20: Műkorcsolyázó Euróna- bajnokság. Férfiak versenye. Közvetítés Len-ing rádból, felvételről 23.30: Tv 2. BESZERCEBANYA: 1. MŰSOR: 9.20: A napocska 9.40: Tévéjáték (ism.) 10.45: Publicisztikai magazin (ism.) 11.25: Történet az életből (ism.) 16.20: Az éveket nem lebet megállítani 17.15: A természetvédelemről 18.00: Nézetek és álláspontok 18.45: A polgári fórum műsora 19.30: Híradó 20.00: Japán természet. Filmsorozat 20.25: Tűz van kedvesem. Cseh film 21.35: Szórakoztató vetélkedő 22.40: a csendes föld. Üj-zélandi film. 2. MŰSOR: 15.45: Kiküldött munka­társaink jelentik. 16.00: Csehszlovákia—Svájc tenisz. Davis-kupa, utána: híradó, vllágh íradó. befejezésül: műkorcsolya EB. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A keményfejü. Színes, szinkro­nizált olasz kala-ndfilm. — Kamara: Hagyjátok Robin­sont! Színes, magyar filmvíg- játék. — Balassagyarmati Ma­dách: Háromnegyed 6 és 8- tól: Pénzmánia. Színes. USA- ifilmvígjáték. — Kamara: A .kis csábító. Színes francia (film. — Pásztó: Vidám élet. »Színes, szinkronizált spanyol filmvigjáték. — Szécsény: Pink Floyd, a fal. Színes, ze­nés angol film. — Karancsla- pujtő: Rémálom az Elm ut­cában. (16) Színes, szinkroni­zált amerikai horrorfilm. — Nagylóc: Fekete eső. Színes, szinkronizált amerikai akció- film. — Érsekvadkert: A ma­gányos zsaru. Színes, szinkro­nizált francia krimi. — Rét- ság: Vámpírok Velencében. (16) Színes, szinkronizált olasz horror. NÓGRÁDI TÁJAKON telexen Érkezett... A romhányi könyvtárban A romhányi integrált kör­zeti könyvtárnak, négyszáz- kilencven beiratkozott olva­sója van. A tizenhétezer kötetes bibliotékát nagy többségben, az általános és középiskolás diákok kere­sik rendszeresen. Az intéz­ményből látják el olvasni­valóval a szentéi, kétbodo- nyi és a kisecseti könyvba­rátokat is. —RT— Út a megbékéléshez? O * Á Nevezzük meg a kiskirályokat is! Nem fér sok ember fe­jébe, hogy csak öt „go­noszt” találtak ebben a be­teg országban. Legalább he­ten lennének, ahogy a szó­lás-mondás tartja. Kezdetnek talán ez is elég... Csakhogy a nép fejeket követel, no per­sze nem a porba, hanem csak alaposan lehajtva, min­den illetéktelen tulajdontól megfosztva. Fizessen Gás­pár is, Menyhért is meg Boldizsár is. Vagy aranyat, vagy tömjént, vagy mir­hát. Mindenki feleljen va­gyonával, aki részt vett hazánk pusztításában — a párt és á pártállam első emberétől az utolsó köz­ségi párttitkárig és ta­nácselnökig. Ne vegyék a bűnösök fejét, ne legyen semmi bántódásuk, élje­nek tovább boldogan, gond­talanul, de az átlagfizetés­ből és az átlagnyugdíjból! Nemcsak a nagy (napke­leti királyokat kell meg­nevezni, hanem a kiskirá­lyokat is. A városi, a községi veze- tői-klikkek, a kis vidéki maffiák több helyütt még ma is szorongásban tart­ják a lakosságot. A súlyos gazdasági helyzetet a de­mokratizálódással hozzák kapcsolatba. A pártállamot még nem sikerült teljesen lebontani. Imitt-amott még állnak a falak. Nemcsak mundérban voltak és vannak kiskirá­lyok, hanem zakóban, sőt köpenyben is (vagy köpö­nyegben, amiből némelyek­nek tényleg egy egész ru­határuk van). Annak az üzem-, hivatal- és intézményvezetőnek is felelni kell, aki a párt­állam, a befolyásos have­rok, rokonok árnyékában visszaélt hatalmával. Meg­keserítették nem hódoló beosztottjaik életét, és anya­gilag is hátrányos hely­zetbe hozták őket. Az egyszerű emberek sze­mében csaknem minden vezető gyanús. Általános a VQzetőellenesiség, mert a korrupciógyanú szinte mim dig bebizonyosodott. Eb­ből csak arra lehet követ­keztetni, hogy amit lá­tunk, az a jéghegy csúcsa csupán, A nép nem tud­hatja, hogy ki a korrupt, alávaló és ki a talpig be­csületes egyéniség. Az utób­biak érdekében kell minél előbb elkezdeni az elszá­moltatást. A tiszta kezű, korrekt, gerinces vezetőkre nagy szükség van! A KNEB gyenge pókhá­lójában többnyire csak a kis legyek akadtak fenn. Amikor már néhány na­gyobb legyet is sikerült be­fogni, sürgősen megszün­tették ezt a társadalmi el­lenőrzést, attól függetle­nül, hogy az Állami Szám­vevőszék létrehozásáig a teljes kontrollszünet meg­növelhette a kapzsi gát­lástalanság étvágyát. A jelenlegi átmeneti kor­mányzat minden tevékeny­ségével igyekszik átmente­ni az uralkodó elit vagyo­nát és ezzel együtt hatal­mát. A társasági és a vál­lalati törvény kiagyalói na­gyon jól tudták, hogy akié a pénz, azé a hatalom, avagy a pénz beszél, a ku­tya ugat. Akik párt- és ál­lami vezetői pozícióknál fogva megdézsmálhatták a közvagyont, akik gazdasá­gi vezetői beosztásuknál fogva extrajövedelmeket zsebeltek be, vagy akik kapcsolataik révén rendsze­resen nagyobb koncot kap­tak, most könnyűszerrel meg tudják vásárolni, bé­relni az általuk csődbe jut­tatott vállalat, üzem leg­értékesebb, legjobban jöve­delmező egységét, részle­gét. Családi, rokoni elvtár­si alapon kft.-ok rt.-ok jöt­tek létre. Az új urak maszek gaz­daságukban azt fogják bi­zonyítani, hogy aT amihez 40 évig ragaszkodtak, a közösségi tulajdonon ala­puló szocializmus megvaló­síthatatlan negatív utópia. Monopolhelyzetüknél fog­va azonban gátolják a kül­földi tőke beáramlását és a piacgazdaság kialakulását. Mindezek nem lehetnek vé­letlenek és nem segíthetik a közmegegyezést. Marx is elcsodálkozna azokon a gazdasági és tár­sadalmi változásokon, ame­lyek napjainkban játszód­nak le, miután „leraktuk a szocializmus” alapjait. A munkásoktól elveszik a gyá­rat, a bányát és éhbérért dolgoznak. „A munkabér a munkaerő ára cincog zse­bünkben.” Fokozódik a munkások testi és szel­lemi elnyomorodása. Ná­lunk nemcsak a mosónők, hanem általában a dolgo­zók korábban halnak, mint a Horthy-rendszerben, mert önkizsákmányolás is folyik. A becsületes dolgozók be­csületes munkából becsü­letes módon nem tudnak megélni. A parasztok is bérmunká­sok lettek, mert megfosz­tották őket attól a föld­től, amelyet őseik évszáza­dokon keresztül védelmez­tek. Dózsa keresztesei, Rá­kóczi kurucai, Kossuth hon­védéi, mind a földért fog­tak fegyvert... (Folytatjuk.) Kádárkuti József tanár ß udapeströl utaztam hazafelé a vonaton. Egy idős bácsi ült mellém. Józsi bácsiként mutatkozott be, aztán csak ömlött belőle a szó... — Én a földemért na­gyon megszenvedtem. Ki­dobolták a falunkba, hogy lehet menni Kanadába dolgozni. Kemény munka lesz, előre figyelmeztettek, de megéri! Én el is hatá­roztam, hogy kimegyek. Akkor (már nős voltam, de gyerek még nem volt. A feleségemmel anyósomék- nál laktunk, és hát önálló otthont akartam teremte­ni. Ez akkoriban sem ment könnyen... Huszonkét éves voltam akkor. Olyan embertelen körülmények közt utaz­tunk, hogy azt el sem hin­né senki. Bevagoníroztak, mint a marhákat és csak vittek, vittek. Víz nem volt, amikor megállóhely­re értünk, egymást elti­porták az emberek, csak­hogy olthassák a szomju- kát. Szörnyű volt! A hajón már valamivel jobb körülmények közé kerültünk, de én még azt sem kívánom senkinek. Ott megtudtuk, mi a ma­gyarok Istene! Mikor par­tot értünk, ismét vonatra raktak, és elvittek Kanada túlsó „végébe”. Ott, a szál­láson már voltak magya­rok. Nagyon idegennek tűnt minden, de olyan ked­vesen fogadtak, hogy az V _________________ m úlatta keservünket. Kap­tunk rögtön egy kis pénzt, amit a legtöbben mindjárt el is mulattak. Megerőltető munkát vé­geztünk, megszenvedtünk. A gyárban egymagám 37 vagon téglát adogattam ki négykézláb, persze nem egy nap alatt. Nyeltem a port, a kezem véresre dör­zsölte ki az érdes tégla. Kesztyűt nem adtak, ron­gyokba csavartam az uj­jaimat. Mindig azzal biz­tattam magam: amit itt keresek, azon otthon jó föl­deket veszek majd. Bár­hogy szenvedtem, mindig csak ez járt az eszemben. Egyszer olyan lázas be­teg lettem, hogy a többi­ek azt hitték, már nem érem meg a reggelt. De aztán mégis segített Isten, helyre jöttem. Rengeteget dolgottunk, mindenfélét megpróbáltunk. Aztán egy napon munkást keresett egy magyar család. Óriási szerencsémre engem • ja­vasoltak. Nem volt rossz dolgom náluk, rendben tartottam a kertet, a lu­gast, járdát csináltam. A földekre is naponta kimen­tem. A bérem ugyanannyi volt, mint a gyárban, és még reggelit, ebédet és va­csorát is kaptam. Persze: nem volt megállásom. Azt is el kell mondanom, hogy egy korty italt is sajnál­tam magamtól. A négy év alatt, amíg kinn dol­goztam, egy centet sem adtam ki feleslegesen, úgy spóroltam a földre. Aztán megnősült a gaz­da fia és magához vett. az üzemébe. Ott még több pénzt kerestem. De egy­szer csak elfogyott a mun­ka, és azt mondták: októ­berig nem is lesz. Május elejét írtunk akkor. Hát én elhatároztam, hogy ha­zajövök. Szép kis summát gyűjtöttem addigra össze. Ha várok, munkanélküli­ként felélem a pénzemet. Itthon rögtön vettünk egy házat jó nagy kerttel, tíz hold szántót, és négy hold legelőt. Volt minde­nünk, nem szenvedtünk szükséget semmiből. Ké­sőbb született két lányunk, s akkor már nekik gyűj­töttük a „stafírungot”. Jött a háború, engem szerencsére nem vittek el. De utána még nagyobb csapás következett: az ál­lamosítás. Mindent be kel­lett adni a tsz-nek. Ők meg, amit én kinnal-ke- servvel összegürcöltem, szépen elherdálták, tönkre tették. Még ma is sokszor kimegyek a régi jó föl­demre, és a sírás kerülget, mikor látom: a csodás jó földnek vége, parlagon he­ver. Tizennyolc holdat ad­tam be a közösbe, teheneket, lovakat. Mit hagytak ne­kem? Semmit! Beálltam hát én is a tsz-be. mi mást tehettem volna?! A nyugdijam 1020 forint lett. és még örülhet­tem annak is. Igazságtalan­ságnak tartom, amit ve­lem tettek! Négy keserve­sen kemény évet dolgoz­tam azért, hogy azt a föl­det majd itthon megve­gyem. Ügy raktam össze a rávalót. hétről hétre. Most 87 éves vagyok. Igaz, még jól bírom ma­gam, de ha vissza is ad­nák a földemet, mit ér­nék ' vele? Vén vagyok már, nem tudnék mit kez­deni. A mai fiatalok még egyszerűen nem értenek hozzá, nem erre tanítot­tuk őket. Mert a földnek lelke van, csak tudni kell azzal bánni. Még a leg­rosszabb minőségű is cso­dálatos termőtalajjá vál­hat. — Én tudom, hogyan, de ez már titok marad. — magammal viszem a sírba. Cserhalmi Adél Józsi bácsi siratja a földjét...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents