Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám
:\í, ‘ *'J •&* %£*£ v-: ' XLVI. ÉVF., 8. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1990. JANUÁR 10.. SZERDA Dr. Kunos Péter államtitkáriStatgótnOTiban A „hóhérmunkát” a mostani kormányzat vállalja magára? Lakat került a bátonyterenyei sütőüzemre. Győzött a vállalati erdek, de a lakosság is nyert A nagykapun lakat, a vaskerítésen belül egyetlen lelket sem látunk. Az üzemépület ajtajait kulcsra zárták, a falak között moccanatlan a csend. Szomorú rágondolni: nem is olyan régen, itt még emberek dolgoztak, kenyeret, kalácsot, egyéb péksüteményeket sütöttek, s kétkezi munkájuknak köszönhetően, sűrűn gördültek ki az udvarról a mindennapival megrakott teherautók. Mindez már a múlté. A Bátonyterenyei sütőüzem ugyanis 1989. december 30-án befejezte a termelést. A gazda, a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat hozta meg a város lakossága és az itt foglalkoztatottak körében egyaránt élénk visszhangot kiváltó döntését, szigorú gazdasági indokokra hivatkozva. A portásfülkében találjuk Kreisz Miklóst, a sütőüzem volt vezetőjét. Várja az autót, magyarázza, különféle karbantartó szerszámokat kell innen elszállítani. Kérdezem a 45 éves jó kiállású férfit: hol folytatja a murtkát? — Még nem döntöttem. Egy hónapig szabadságon leszek, ez idő alatt elrendezem a sorsomat. Harmincegy éve vagyok az ágazatban, de elképzelhető: új életet kezdek. Nem kifizetődő manapság a sütőiparban dolgozni. Később elbeszéli: — Miután ismertté vált az üzem bezárása, úrrá lett a létbizonytalanság az embereken. Mindenki mással foglalkozott, megromlott a munkafegyelem, sokan kiíratták magukat betegre. A szokásosnál jóval kisebb létszámmal karácsonyra 130, az újévre 110 mázsa kenyeret sütöttünk. A vállalat vezetői ígéretet tették rá. hogy mindenkinek helye lesz a két salgótarjáni üzemben, ennek ellenére a negyvennyolc emberből mindössze húszán vállalták a bejárást. Nem utolsósorban azért, mert nem szervezték meg a buszközlekedést. Sarló Béla. a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója ekképpen reagál az elmarasztalásra: — Az üzemekben olyan a kenyér, illetve a péksütemények gyártási műveletsora, hogy képtelenség mindenki számára ideális időben indítani a járatot. Holott már az új mikrobuszt is megvásároltuk. Kedvezőbb tehát, ha ki-ki egyedül oldja meg a közlekedést, természetesen a költségeket megpróbáljuk majd valamiképpen visszatéríteni. Különben az ingázást vállalók a legjobb szakemberek, csak néhányukat vesztettük el. A vállalat igazgatója szerint azért kellett a sütőüzemet bezárni, mert magas az általános költsége. Észszerűben volt a termelés, fenntartása annál is inkább, mert kapacitásfölösleg van a térségben, ennélfogva alacsony az üzemek kihasználtsága. A gazdálkodás javításával lehetőség nyílik a dolgozók fizetésének emelésére, s javítható lesz Balassagyarmaton a sütőipari termékek ellátása. — Létszámhiánnyal küszködünk, muszáj megfizetnünk az embereinket —közli az igazgató. — A Bátonyterenyéről átkerültek már kaptak 15—20 százalékos bérfejlesztést, s még ebben a hónapban legálábbb ilyen arányban növeljük valamennyi dolgozó bérét. Balassagyarmaton felújítunk majd egy régi üzemet. Korszerű technológiát telepítünk bele, s erre a célra 30 millió forintot kértünk a tanácstól. Több elképzelésünk van a bezárt sütőüzem hasznosítására, s a tanács is jól jár azáltal, ha új munkalehetőségeket teremtünk a városban. A lakosság tartott tőle. hogy a sütőüzem megszüntetése után romlik majd a kenyérellátás. A megkérdezett Madar Lajosné. az áfész 29. számú ABC-jének és yaspál Gyula, a Palóo- ker 2. számú üzletének vezetője ígv vélekedik a kialakult új helyzetről: — Á kenyér már reggel hat órára megérkezik, de a minősége némileg rosz- szabb a korábban helyben sütöttnél. A kifli, a zsömle viszont jobb, mint a pásztói. Sajnos, finom péksüteményeket eddig még mutatóban sem kaptunk. Sarló Béla ígéretet tesz a panaszok orvoslására. Bízzunk benne: tartja a szavát. Ha ígv lesz, vélhetően hamarosan elülnek majd a bá- tonvterenyei sütőüzem bezárásának „mel'lékzöngéi". Mert az élet megy tövább. .. Kolaj László Fotó: Bábel László Forgács Árpád vállalja az ingázást, a salgótarjáni 2-es üzemben dolgozik. Kft. alakult a Hátravidéki Cukorgyárakban Jelentős áremelést terveznek... Még közeliek az 1989. őszi cukorgyártási kampány embert próbáló napjai. Volt úgy, hogy Dulai József, a káilóiak répaszedő mestere több éjjelt-nappalt végig dolgozott. Neki és a hozzá hasonló szorgalmas munkásembereknek is köszönhető, hogy az 1989. évi cukortermelés • Nógrádban a gazdaságok többségében elfogadható eredményt hozott. Azonban az elmúlt éveknél jobb termésátlagok is csak mérsékelni tudták a költség- növekedések eredményt csökkentő hatását. — A nógrádi répát is feldolgozó Mátravidéki Cukorgyáraidban, hogy sikerült a nemrég befejeződött kampány? — érdeklődöm dr. Nagy Istvántól, a gyár mező- gazdasági főosztályvezetőjétől. — Sose legyen rosszabb! — mondja a főosztályvezető. — A 43.7 tonnás hektáronkénti átlagtermés a gyár történelmének kiemelkedő eredménye. 64 061 vagon répát dolgoztunkl fel, 15,92 százalékos átlag cukortartalommal, ebből 8032 vagon cukrot raktároztunk el. A nógrádi termelők közül kiemelném a káilóiak 36 tonnás, a palotási 34,8 tonnás, az érsekvadkertiek 34,5 tonnás hektáronkénti répatermesztési eredményét. Legjobb cukortartalmat, 17,8 százalékot 'az őrhalmiak produkálták Nógrádban. A selypi és a hatvani gyár sokszor került a 700 vago- nos napi feldolgozás fölé. A cukorrépa egyre romló jövedelmezősége, a termelők műszaki hátterének' a romlása a nyersanyagellátást veszélyezteti. Ezt látva a cukorgyár már az elmúlt években is segített valamilyen módon a termelőknek — így jutottak betakarítógépekhez a nógrádi termelők is. De ahhoz, hogy a cukorgyárunkban termelési biztonság legyen, 6400 vagon répára van szükségünk. Ez ügyben a közelmúltban kft.-előkészítő tanácskozást tartottak Hatvanban az érdekelt gazdaságok, ahol Kovács András, a Mátravidéki Cukorgyárak 1990. március 1-től megválasztott igazgatója vitaindítójában kihangsúlyozta azt, hogy a gyárvezetés szemléletváltozásra kényszerült. Elmondta, hogy a vállalat nyugdíjazás előtt álló igazgatója, Vra- becz Mátyás javasolta, hogy meg kell emelni a termelők felé nyújtott gyári támogatást, ezt a gyáregységek vezetése is támogatta. Kovács András a gyár és a termelők abszolút érdek- közösségét hangsúlyozva kijelentette: — Nem pofapénzt akar adni a cukorgyár, hanem szeretné a mezőgazdasági üzemek tőkéjét elviselhető módon bevonni, hogy hosz- szabb távon biztonságos legyen a termesztés. A jövő érdekében alapvető fontosságú a répaár emelése! Jelentős áremelést tervezünk. hogy vonzóvá tegyük a répatermesztést. Ezt a célt szolgálja a termelőkkel közösen megalakítandó Cukortermelési Kft. is, mely az első évben világbanki hitellel és lízinggel indulna. A cukorgyár 50—52 millió forintos törzsbetétjével, a belépő tagok törzsbetétjeikkel körülbelül 100 millió forintos induló tőkét képeznének. Ebből az első három évben a társaság 40— 50 darab nagy teljesítményű betakarítógép beszerzését biztosítaná, de nincs kizárva más, kisebb gépek beszerzése sem. A vitában a termelők méltatták, hogy a több millió forint értékű gépet nem kell egy összegben kifizetni. Hangsúlyozták, hogy a répa árát kell vonzóvá tenni és garanciákat kértek arra, hogy a gyár a többi cukorgyár áremelésével lépést tart. A hozzászólásokban elhangzott, hogy a répatermesztés elmúlt évekbeni negyvenszázalékos nyeresége mára szinte nullára csökkent. Szabó Endre A Magyar Közgazdasági Társaság Nógrád megyei szervezetének meghívására kedden Salgótarjánba látogatott dr. Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár. A megyei tanácsún fogadta öt dr. Körmen- dy József, a megyei tanács elnöke. Tájékoztatta az államtitkárt a megye 1990. évi költségvetéséről, a feszültségeket akozó gondokról, azok megoldásáról. Ezután a zsúfolásig megtelt nagyterűmbe érkezett szakembereket és az ellenzéki pártok képviselőit dr. Lonsták László, a Magyar Közgazdasági Társaság Nógrád megyei szervezetének titkára köszöntötte, majd dr. Kunos Péter pénzügypolitikánk időszerű kérdéseiről tájékoztatta a jelenlevőket. A pénzügyi kormányzat az ez évi költségvetés ösK- szeállítósakor abból indult ki, hogy az országban súlyos válság van, a gazdasági összeomlás határán vagyunk, adósságállományunk eléri a húszmilliárd dollárt, rengeteg kintlevő kétes követelésünket pedig nem érdemes leírná>. Másfél milliárd dollár évente a kamat, az adósságtörlesztéshez és a kamatfizetéshez pedig a gazdaság működtetése érdekében évente 3—3,5 milliárd dollárt kelj felvenni. A tavalyi költségvetési hiány 53—54 milliárd forint között várható, amit a Magyar Nemzeti Bank hitelezett meg. Az előbbieken kívül, az idei terv összeállításakor tudomásul kellett venni a Nemzetközi Valutaalap feltételeit, mely szerint az idén, külföldi fizetési adósságállományunkat az elmúlt évi másfél milliárdról ötszáz- millió dollárra kell csökkenteni. Mindezek alapján alakult ki a szigorú gazdasági program, amelynek teljesítése mind az államtól, mind pedig a lakosságtól kemény feltételek teljesítését követeli meg. Az Országgyűlést megelőzően —, ahol megszavazták az ez évi költségvetést — a pénzügyi kormányzat és a kormány tanácskozott a különböző pártokkal- A konszenzus nem azért jött létre, hogy a „hóhérmunkát" a mostani kormányzat vállalja magára, hanem azért, mert rájöttek arra, hogy mást nem lehet csinálni. A legnagyobb gondot az idén is a külföldi adósság jelenti. Ahhoz, hogy megpróbáljunk kifelé indulni a válságból, olyan export- struktúrái kell létrehozni, amelynek eredményeként évi 6,5 milliárd értékű tőkés exportunkat megtízszerezzük. Ez nem vágyálom! Ugyanis olyan országokban, ahol nem vo?t olyan szellemi kapacitás, tudományos szint, infrastruktúra, mint nálunk —, néhány éven belül, a korábbi nehéz helyzetükből nemcsak felszínre, hanem az étre kerültek. A megoldás kulcsa a struktúraváltásban van. Mivel néhány éven belül meg kell barátkozni a monetáris, fiskális felfogással és gyakorlattal, minden területen kemény, feszültséggel terhes munkára kell felkészülni. Elkerülhetetlen a feldolgozóipar tőkés igényekhez történő átalakítása, a vállalkozói mentalitás kibontakoztatása, amely a jelenleginél alapvetően más minőségű tulajdonosi magatartásit követel, ami sajnos, nálunk még nincs meg. A vállalkozások gyorsasága, hatékonysága megkívánja, hogy a tulajdonreform mielőbb a gyors szerkezetváltásit, az eredményes gazdálkodást, a nagyobb kockázat- és felelősségvállalást jelentse. Ezután foglalkozott a költségvetés kiadásait elmarasztaló kritikákkal, majd utalt arra, hogy a hosszú távú gondolkodás nem engedi meg, hogy ne kapjon többet a költségvetésből a tudomány, az oktatás-, az egészségügy, az eddiginél sokkal nagyobb gazdálkodási követelményekkel együtt. Utalt arra, hogy a tanácsoknak biztosított 110 miitltárd forint az alsófokú intézmények működtetéséhez is kevés. Az államigazgatásban végrehajtott első reformlépéseket újabbak követik, amelynek során a személyi jövedelemadót, a normatív állami támogatást helyi adózással is ki lehet egészíteni, a működéshez szükséges pénz előteremtése érdekében. Mivel a kormánynak igen szűk, behatárolt a mozgástere, kénytelen volt elfogadni a Nemzetközi Valutaalap feltételeit. A valutaalap képviselői úgy vélekedtek, hogy sem a vállalatoknak, sem a lakosságnak nincs olyan megtakarított pénze, ami fedezetet nyújthatna a hitelfolyósításhoz. Elmondta, hogy a szak- szervezetek azon elképzelése, mely szerint a belső piac élénkítésével kell létrehozni a szükséges forrásokat, csak a kilábalás felbomlásához vezet. Ugyanis a fogyasztói cikkek hatvan százaléka tőkés és szpeia- lista import;,>t foglalt magába- FoglalKOZott még a különböző pártok inflációellenes politikájának különböző értelmezésével és a megoldás módszereivel. A tájékoztató után válaszolt a kérdésekre. Mint mondta: az igazgató fizetése nem a Pénzügyminisztériumra tartozik, viszont elismerte, hogy egyes, nem termelő ágazatokban, e tekintetben jogosak a kifogások, A Nemzetközi Valutaalap képviselői nem vették figyelembe a feltételek kialakításánál az itt dolgozók életkörülményeit. Ennek kapcsán elmondta, hogy az elmúlt évben négy százalékkal nőtt a belföldi fogyasztás, a külföldön elköltött valuta pedig azt mutatja, hogy a lakosság ' egy részének van pénze, amikor egyes rétegeknél nő a sze- génvedési folyamat, miközben a piacgazdaság kialakítása során komoly réteg válik milliomossá, mert hamarabb kapnak észbe, és a vállalkozáshoz szükséges pénz is rendelkezésükre ált. Azért került át az . árhatósági tevékenység a MÉM- be, mert ott megvannak a feltételek ahhoz, hogy az árak ne szabaduljanak el. A nagy adósságállományt képviselő külföldi hitelek csaknem kizárólag az előző években megvalósított ’ gazdaságtalan, nem használható nagy beruházásokban fekszik, nem pedig a volt kormány és a pártvezetők vagyonában, esetleg a külföldi bankokban, mert sohasem kaptak hatalmas fizetéseket. Elismerte: változtatni kell azon a szabályozáson, amely akadályozza, hogy a korszerű - technikát megvalósító, tőkés exportra termelő vállalatok ne kapják meg a működésükhöz szükséges hitelt. A kérdésekre adott válasz után felkereste a síküveggyárat, ahol dr. Juhász Gyula vezérigazgató kíséretében megnézett néhány üzemrészt, majd megismerkedett az átalakulással1 kapcsolatos elképzelésekkel. Hollókő megtekintésével zárult programja.
