Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-09 / 7. szám
MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.05: Hangszemle 8.20: Szonda. 8.50: Külpolitikái figyelő 9.00: Napközben 11.05: Népek zenéjéből, magyar előadókkal 11.33: A kígyó pillantása. Saullus Tomas Kord rotas regénye, rádióra alkalmazva. 12.45: Intermiikrofon. Zenés szomszédolás. 13.00: Klasszikusok délidőben,. (Élő.) 14.05: Családi számvetés 14.35: Dzsesszmelódiák. Latin-amerikai ritmusok 15 00: Ezredforduló. A Rádiószíraház dckumemtum^ műhelyének műsora 15.30: Katonaizene. 30 éves, a Magyar Néphadsereg Zeneművészeti Tiszt- hel.vettesiképzö Szakközépiskolája. 16.00: Tizenhat óra 16.15: Muzsikáló természet. öserdei ökörszemek 16.20: Vesszőparipáink. A korcsolya 17.00: Tér, idő. Tudományos figyelő 17.30: A Szabó család 18.05: Láttuk, hallottuk, • olvastuk, a zenéről 19.44: Népzenei feldolgozások fúvósötösre 20.00: Sokszemközt az egészségről ,20.30; tjjdonságaln'kból. Népzenei felvételek 21.00: Pörölve a széllel, összeállítás Füst Milán műveiből 21.49: A Shadows együttes játszik ,22.00: Hírvilág 22.30: Lemezmúzeum 23.05: Zenekari muzsika PETŐFI RADIO: 8.05: Társalgó 10.05: Op ereink ed ve löknek 11.05: Helykereső. Esélyekről, lehetőségekről fiataloknak 11.20: Apró-cseprő, gyerekekről 11.41: Ki kopog? A Gye.r.mekrádió műsora 12.10: Asztali muzsika 13.05: popzene sztereóban 14.00: Akit érdekel. . . i15.'U5: Csúcsforgalom. (Élő) .17.05: Tárcsázz! 17.30: Helykereső. Esélyekről, lehetőségekről fiataloknak 18.30: Popregiszter 19.05: Táncházi muzsika 19.30: Daráló. Folytatásos ifjúsági történet, ism. 20.00: „Tiétek az életem" Marlene Dietrich önéletrajza, zenével. II. rész 21.05: Innen, onnan. Nagy Piroska riportja 21.15: Rólunk van szó! 21.20: Nőtt kedvelőknek 22.20: Embertan, középhaladóknak. A rendről. 23.20: A dzsessz története. 80 '57. rész. Miles Davis felvételeiből 24.00: Frankie Holliday gitározik BARTÓK RADIO: 9.15: Julius Caesar. Részletek Händel operájából 10.25: ,.A szivárvány Kimaradt.” : Dénes Zsófia emlékére ,U.»0: Zenekari muzsika 13.00: Rádiószínház. Jűdás. Sőtér István drámájának rádióváltozata,. (1984) 13.56: I. északi kamarakórus- feszttvál. IV'2. rész. A svéd rádió énekkara éneket 15.01! Versenyművek 15.45: Labirintus. Zenei rejtvények fiataloknak 16.05: Giordano: Fedorat Három felvenásos opera 17.45: Beethoven-művek . 18.30: Na matefnjem jeziku. A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről 19.05: in der Muttersprache. A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi' műsora Pécsről ,19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. (Élő.) Michel Béroff zongoraestje Közben: 20.20: Nemzetiségi nyelvoktatás 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása 21.30: Basszusáriák 21.44: Évszázadok mesterművei 22.30: A Yes együttes , felvételeiből 22.53: A félelem völgye. Anatolij Prisztavkln regénye rádióra alkalmazva MISKOLCI STÜDIO: 5.55: Műsorismertetés, hirek, időjáirás. 6.00: Krónika (Kossuth). 6.15: Információk. 6.20: Észak-magyarországi krónika. 6.30: Hírek, lapszemle (Kossuth). 6.45: Tájak, sorsok, életképek. 7.00: Krónika (Kossuth). 7.30: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.45: Kiss László jegyzete. Szerk.: Zakar János. 16.30—18.30: Kereskedelmi, információs, zenés műsor. MAGYAR televízió: TV 1.: 8.25: Képújság 8.30: Mozart: C-dúr oboaverseny. Csehszlovák film, ism. 8.50: Az öreg. NSZK bűnügyi tévéfilm,sorozat 9.50: Telelottó. 9.55: A technika, 7 csodája NSZK-rövidf ilm- serozat 10.25: Panoráma 11.10: Mozgató. 11.20: Képújság 16.40: Képújság 16.50: Pannon, krónika 17.00: Hírek ntémet nyelven 17.05: Román nyelvű nemzetiségi magazin 17.35: RTV-közönségszolgálat 17.40: Számadás 17.55: Sherlock Holmes és doktor Watson kalandjai. Szovjet tévéfilmsorozat, VII 2. rész: A véres felirat 19.05: Reklám, 19.10: Esti mese 19.20: Reklám ,19.30: Híradó 20.05: A klinika. NSZK-tévéfilmsorozat. XI 3. rész: A vallomás ,20.55: Stúdió. ’90. 21.40: párhuzamos életrajzok D c k u m eji,t u iramú sor 22.50: Híradó 3. TV 2.: 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne: Teled oktor. Orvosi tanácsok. Időskori szájparaaszok 17.45: Torpedó 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! Amerikai rajzfilmsorozat 18.46: Tv 2. 19.00: Csábítás. NDK bűnügyi tévéfilm 20.24: Tv 2. 20.30: Fejezetek az első világháborúból. Amerikai dokumentum- flim-sorozat. XXVI/3. rész: A tábornokok csatája (ism.) FF. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.40: Nnpzárta 22.25: Black Sabbath. NSZK-fiTrra 22.55: Gondolkodó 23.40: Tv 2. BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Tévéfilm. 10.50: Sportvisszhangok 11.55: Tévébörze 16.25: A természetvédelemről 17.00: Zenés műsor 17.30: Orion, magazin 18.00: jana Eyre. Angol tévésorozat 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: A fehér betegség. Cseh film 21.45: Kanéi Capek, dokumentumfilm 22.25: Koncert 2. MŰSOR: 16.45: A tudományról és a technikáról 17.35: A napocska Ű7.55: Kalandos hajózás a tyúkokkal. NSZK- tévésorozat ,18.25: Gyerekeknek 18.55: Nyugat-szlovákiai magazin J9.10: Torna ,19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tévékilubja 22.00: Világhiradó ,22.15: A kristály struktúrája. Lengyel film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A mélytengeri szörnyeteg (16). Színes amerikai fantasztikus kalandfilm. — Kamara: 3 és 6 órától: A nap birodalma. Színes, szinkronizált amerikai háborús film. — Kohász: Szuperhekusok. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: Fél 4- tői, háromnegyed hattól és nyolctól: Támadók a Marsról. Színes, szinkronizált USA sci- fi. — Madách Kamara: New York-1 történetek. — nátony- terenyel Bányász: Drágán add az életed! (16). Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi aik- ciófilm. — Pásztói Mátra: Leszámolás (16). Színes, szinkronizált amerikai akciófilm. — Rétság: A bosszú börtönében. Színes, szinkronizált amerikai film. NÓGRÁDI TÁJAKON. . . TELEXEN ÉRKEZETT. . ^YVélemény A nti kis 14/atergate-ügyünk SzetttettszedeH igazság „A részvénytársaságok olyanok, mint a halak, a fejüktől bűzlenek." James Goldsmith, üzletember ☆ „Jelszavakból még egyetlen barikádot sem építettek fel.” H. Rafszandzsani, iráni elnök-A„Volt idő, amikor azt hittem, hogy a zene: cél. Aztán úgy véltem, hogy eszköz. Most arra a következtetésre jutottam, hogy a zene átalakulás: azé a személyé, aki játszik, és azé, aki hallgatja.” Franco Battiato. zenész ☆ „A jó regény elárulja az igazságot a hőseiről. A rossz regény viszont az íróról árulkodik.” Gilbert K. Chesterton, író ☆ „Az író tulajdonképpen a madárhoz hasonlítható, amely mindig azonos dallamot fütyül. Az igazi író is csak látszólag monoton, de sohasem unalmas.” » Albertq Moravia, iró ☆ „Én a gyorsolvasás módszerével olvastam a Háború és békét. Oroszországról szól”. Woody Allen, színész iV „Ha Nagy-Britanniába megyek, legalább három hétre van szükségem ahhoz, hogy értsem a nyelvet.” Tom Wolfe, amerikai író Egy pillanatra sem hagyja lankadni figyelmünket a magyar tömegtájékoztatás. Alig csitultak el a romániai gépfegyverek, máris újabb szenzáció foglalkoztatja lakosságunkat: a magyar Watergate-bodrány. Pénteken röppent a hír világgá: a hazai állambizton- sági szolgálat törvénybe ütköző módon rendszeresen figyeli az ellenzéki szervezetek tevékenységét. Jelentéseket készít róluk, telefonjaikat lehallgatja. leveleiket felbontja. Már aznap este a Nap- zártában bővebb és részletesebb információkat kaD- » hattunk. Győrffy Miklós asztaltársaságát az SZDSZ és a FIDESZ szóvivői és a BM-el,hárítás képviselője alkotta. Nem szívesen ültem volna egyikük székében sem, hiszen nem volt ez egy könnyű szituáció. Még a vitavezetőt sem irigyeltem, mert gyakran nem kapott választ a legeviden- sebb kérdéseire sem. így aztán többször megismételte azokat, de az- is elment a választ nem adó sarokba szorított BM-e.s füle mellett. Leginkább ő. a hatóság embere feszengett ültében. mert, vagy titoktartás kötelezte hallgatásra, vagy pedig nyilvánvalóan ködösített. Merthát az egyszerű állampolgár lelke is a hírek hallatán háborogni kezdett: ne akarjon engem senki megvédeni az ellenségtől, ha én nem tartok rá igényt! Különcsen nem olváh módszerékkel, ahogyan a szervezet dolgozik. Éberségüknek jómagán is majdnem áldozatul estem néhány éve — még a nagy demokrácia előtt. Rövid bécsi hajóúton vettem részt, három napot töltöttünk az osztrák fővárosban. Asztalunknál egy magát nyugdíjas ezredesn-k és diplomatának mondó úriember ült a feleségével. Nem hiszem. hogy véletlenül került mellénk. ám ez kezdetben fel sem tűnt. De az már igen, hogy a hajóablakon át élénken figyelte a ki-, beszállókat, leste kit ki vár a parton. Érdeklődésére, naivan a városban tett utazásaimról részletesen beszámoltam, bár egy másik kedves utastárs már odafelé figyelmeztetett: körülbelül húsz nem beutalt tartózkodik a hajón, a személyzeten kívül. Ezek beépített emberek, ne legyek bizalmas senkivel. A búcsúvacsoránál véletlenül elkottyantottam, hogy benéztünk a bécsi magyar könyvesboltba is. Budapesten elsőként — és ellenőrzés nélkül — szálltak le az üdülőhajóról, ismerősként köszöntve őket a hajóállomás tisztjei. Az egyszerű polgár pedig csak hosszas várakozás után indulhatott el a vámhoz. A készséges tisztviselő majdhogynem az ajtóig jött elénk kérdésével: — „Bibliát, tiltott könyveket nem hoztak?" Akkor világosodott meg minden. Korántsem a végzetszerű sors s a személyes féltésből adódó aggódó kérdezőskö- dés hozott minket össze, erre a pár napra. Ám a könyvek épségben hazaérkeztek, mert úgy láttam: a derék vámosnak tényleg szimpatikus lehettem, vagy korát megelőzve pluralista volt. Vagy ő már akkor sejtett valamit?! Buzafafvi Győző Képeslapok — méretre ' ' / > Nógrádsápon, a Május 1. Termelőszövetkezet könyvkötészetében, ebben az évben hárommillió képes levelezőlapot ,állítanak elő. Képünkön Lényi Ottóné és Rapari Jánosné, az MTI megrendelésére fóliázza és vágja méretre a képeslapokat. —RT— A költészet gyönyörűszép oltárán kevesen áldoznak manapság) Nem csodálkozom, nem ért váratlanul a versek „meghalása”. Vérte- lenül történt a háttérbe szorítás, ugyanúgy, ahogy a kommunisták kiszorultak, kiszorulnak a közéletből. Pedig szépek a versek, s nélkülözhetetlenek — mondom én. Pedig fölöslegesek, nélkülözhetők — mondják mások. Ha már a verseket sem becsüljük, hogyan is becsülhetnénk egymást. Sajátos ellenpólusa a fenti állításoknak, hogy mindenki verset, novellát, cikket ír. Soha nem volt még ennyi tollforgató Magyarországon. Az is igaz viszont, hogy sohasem volt még ilyen alacsony a megjelent publikációk színvonala. Nem az írókkal van bajom, hanem azokkal, akik megjelentetik a torzszülött írásokat. Akik nevüket adják egy-egy könyv előszavához. Nem divat manapság kéziratot visszaadni színvonaltalanság miatt. Ennek nemcsak az olvasók, hanem az írófélék is kárát látják. Olyanok is elhiszik magukról, hogy valóban tehetségesek, akik reménytelen esetek. Emlékszem milyen áhítattal léptem1 át hajdanán néhány szerkesztőség küszöbét. Micsoda élmény volt, ha néhány szót váltott velem irodalmunk nagy öregje. Igaz, volt aki szóba sem állt velem. örültem, ha elmondták, hol, s'miért törik négyfelé a kéziratom. Mert tanulhattam belőle. Legközelebb sokkal nagyobb figyelemmel írtam. A mai kezdőbbek ezt már nem igénylik, nem vágynak rá. Fel vannak magasztosulva. No, de erről nem csak ők tehetnek, mint már említettem. Bizony, hogy konzervatív, maradi vagyok. Állítom, nem kellene megjelennie minden könyvnek. Nem hiszem, hogy ettől valósul meg Magyarországon a piac- gazdaság, s azt sem hiszem, ez a sajtószabadság. Mindezekkel együtt sem sírom vissza a régi időket. Azt, amikor az ördögi kiirt alig- alig lehetett átszakítani, amikor a kezdők helyzete szinte reménytelen volt! Amikor öt évig kellett várni egy* könyv megjelenésére! Az értékre kellene figyelnünk mindannyiunknak. Szívvel-lélekkel támogatni kellene a tehetségeket, s a tehetségteleneket pedig nem szabadna megjelentetni. Szeretett városomban az egyik háromnapos rendezvényen legalább öten jöttek oda hozzám — úgy mint újságírók —, hogy miről írok. mert ők is írnának az újságnak. Mint köztudott, írónak, újságírónak nem lehet, nem illik kinevezni magunkat, írásaink, s az olvasók döntik el megfelelünk-e az elvárásoknak. Pesti barátom, aki szemtanúja volt a történéseknek, mosolyogva kérdezte: nálatok az egész város ír? Elgondolkoztam ezen, vajon miért akar mindenki írni, miért akar erre“ a nehéz pályára kerülni. Nem tudják, talán, hogy a magunkfajták halnak a legkorábban? Nem tudják, hogy aki ezt a hivatást választja, annak nincs egy perc nyugta sem. Nincs magánélete, ha hazatéved, otthon is tovább gyötrődik. Ráadásul kevés a fizetés... Persze, az hogy megjelenik valakinek a neve nagy vonzerő —, egy ideig. Később már az sem. Valami mégis űzi, hajtja az embert. De már igazából nem a megjelenés, hanem a feladat megoldása a lényeges. Addig izgatja az embert egy mű, egy csíra, amíg meg nem valósítja. Amíg el nem készül az alkotással. Veszély rejlik abban is, hogy a folyóiratok belső (olykor külső) borítóján, a fülszövegekben előszeretettel költőként, íróként tüntetik fel a szerzőket. Ha megjelenik egy harmatgyenge vers, vagy sok gyenge vers, vagy néhány jó vers, már magától értetődik a kinevezés. A szerző pedig tényleg elhiszi magáról, hogy... Holott az irodalomhoz valamit ko- nyítók tudják, kik az igazi írók, költők. Őket pedig nem érdekli a titulus. Csak a mű lehet a mérce, semmi más. Nem segíti a verseket ez a politizáló közeg. Nem érdekli az embereket más, csak a politika, a napi megélhetés gondja nyomja a hátukat. Két áramvonalat figyeltem meg mai költészetünkben. Az egyik a direkt politizálás, a másik a langyos, közéletmentes irodalom. Ezt nem értékként, csupán tényként állapítom meg. Távolodik egymástól a befogadó és a mű. Ez persze egy másik eszmefuttatás témakörébe tartozik. Befejezésül csak azt kérem, szeressük a verseket, szeressük az irodalmat is egy kicsit. S ne fogjon senki könnyel műén a húrok penge- tésihez! Barguzinból üzeni nekünk Petőfi. Ad ám Tamás
