Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

1990. JANUAR 9.. KEDD

NOCÜKAI)

3

Gyermekingek

Nőtincsről

Bábaingeket, pizsamákat és munkaköpenyeket állítanak eló a nőtincs! varrónők. A helybéli termelőszövetkezet három telephelyén dolgoznak a környező település asszonyai, bérmunkában készítik a ruhaneműket a Budapesti Minőségi Fehérnemű Ktsz részére. A műit esztendőben a 12 millió forintos árbevételi tervet hétmillióval szárnyalta túl a varrodák kollektívája. A három településen és a szabászaton dolgozó negyvenöt fő 1989-ben Z millió 490 ezer forintos nyereséget hozott a termelőszövetkezetnek. Felvételeink a nötlncsl üzemben készültek, ahol gyermeklngeket varrnak az ügyes kezű asszonyok.

— Rigó Tibor felvételei —

Ezermester Varsányban

Akit nem elégít ki a mai tudás

Varsányban Kuris Istvánt mindenki csak így emlegeti: az ezermester. Ha valakinek rossz az autója, 6 megjavítja. Ha elromlott a központi fűtés, hozzá szaladnak. Ha csöpög a csap, vagy betört egy ablak, a helybeliek neki szólnak segítségért.- Legszívesebben magamra zárnám az ajtót, mert a sok apró-cseprő szívességi munka miatt itthon áll meg az élet - jelenti ki, de a szavai mögött érzem, hogy valójában nem így gondolja. A falusiaknak igazuk van, amikor úgy vélekednek, mint Vargal István: „Kuris Pistának aranykeze és szíve van".- Mitől arany ez a kéz?- Sokan sírnak qs panaszkodnak: én ehhez nem értek, én ezt nem tudom megcsinálni. Nem akarásnak nyögés a vége. Én úgy vagyok ezzel, ha valami újat látok, addig nem nyugszom, amíg meg nem csinálom. Meglátni és megcsinálni, ez az én elvem. Több mesterséget is kitanultam: villanyszerelő, nehézgépkezelő, karosszérialakatos, erdészeti

szakmunkás. Mindet azért, mert érdekel.

A házát maga építette. A falazástól, a központi fűtésen keresztül a belső burkolatig mindent ő végzett.— Nem hobbiból, kényszerűségből - summázza tömören véleményét a felesége.

— Nézze, én nem akarok politizálni, de sehogy sem tudom megérteni, hogy az az ember, oki nekiteszi a munkának a testét, közben a fejét is használja, hogyan lehetne olcsóbban, többet előállítani, ugyanannyit keres, mint az, aki csak ímmel-ámmal dolgozik. Ezért is hagytam otj több munkahelyemet. Most az Ipolyvidé- ki Erdőgazdaság fatermények üzemének vagyok a bedolgozója. Ahogy dolgozom, úgy keresek. A gépeket, amit itt lát, mind én csináltam.

Végignézem al okos kis gépeket, az aprítótói egészen a csiszolóig, s közben figyelem, ahogy belelkesedve magyaráz az ezermester.- Én azt mondom: a mai világban egy szakma nem szakma. Ügy értem, hogy amit ma egy szakember tud, az holnap kevés lesz. Meglehet, hogyl holnapután már nem is lesz olyan szakma. Szükséges hát, hogy az ember minél szélesebb és alaposabb szakismerettel rendelkezzen. Tudásunkat, ismeretünket mindigl meg kell újítani.

Kuris István lakásában derült ki, hogy nem csak a technika, de a könyvek, az akvarisztika is érdekli. Számára — mint mondja — ez a kikapcsolódás, a szórakozás.

(SzF)

(Szenográdi Tamás felvétele)

Eredményes év után függetlenségi?) és minőségi váltás

Mit akar

a TIT Nógrádban?

Interjú a megyei szerveret titkárával

Hogyan tovább? Gyakran felteszik ezt a kérdést mostanában, akik számvetést, mérleget készítenek 1990-re pedig terveket kovácsolnak. Horváth József, a TIT Nógrád megyei titkára, kedvező helyzetből ítéli meg a jövőt. Optimista. Tervei jelentősék. felfelé íve- löek. Milyen következtetéseket von le a megyei szervezet eddigi munkájából? — kérdeztük.

— Sokáig csak az jellemzett bennünket, hogy igyekeztünk kielégíteni a megyében jelentkező és felénk irányuló kulturális, oktatási és tudományos ismeretterjesztő igényeket. Ez gátolta a fejlődést. Most egyre inkább azt követeli az élet, hogy elébe menjünk az igényeknek, ha tetszik: mi alakítsuk azokat.

— Milyen eredményekre alapozhatnak?

— Megyénkben, a TIT ezer olyan tagot számlál, akik összesen több mint 40 000 óra TIT-tevékenységet folytattak. Ebbe beletartozik a klasszikus —* előadásokkal történő ismeretterjesztés — és beletartoznak a tanfolyamok és egyéb, a TIT-ben végzett munkák is. A megyei szervezet eredményként mutathatja fel, hogy mára önfenntartó, sőt nyereséges.

— Nem kis vitát váltott ki a TIT-en belül, de országosan is, sőt a kultúrpolitika sokáig vitatott kérdése volt, hogy gazdálkodjanak-e a „tudományok ' hordozói”, avagy áru-e a kultúra. Sokan, sokféle jelzővel illették azt, aki „vállalkozó- kedvet” mutatott.

— Igen. Mi is megkaptuk ezeket az előnevetoet. „Kufá- roknak” tituláltak bennünket. Ma azonban már eldőlt a vita. Természetes, hogy a TIT nem mondhat le alapvető feladatáról: a tudományos igényű, de közérthető ismeretterjesztésről. De ahhoz, hogy az alapvető misz- sziókhoz erőnk legyen, anyagi bázisra, tehát gazdálkodásra, sőt vállalkozásokra van szükségünk. Nem hagyhatjuk kiaknázatlanul azt az értékes szellemi erőt, amelynek birtokában vagyunk. Ismert, hogy a pénzforrások sorra elapadnak. Az állam nem tarthatja, nem tudja eltartani a TIT-et, hiszen maga a kultúra is a sor végén áll az osztozkodásnál, mikor a gazdaság válsággal küzd. Voltak, akik már korábban felismerték a vállalkozások lehetőségét és jelentőségét. Szerencsére a Nógrád megyei szervezet is ezek közé tartozott. 1989ü>en, 14,5 millió tervezett árbevétel helyett

21,5 millió forintot könyvelhettünk el. Ebből fedeztük kiadásainkat, és közel 6 millió forintot adóztunk, jelentős nyereségünk is maradt, amit ismét befektettünk, illetve ebből fejlesztettük a TIT-es tevékenységet. Jól működő és jól jövedelmező vállalkozásaink például a fordítóiroda, az adótanács- adó és a környezetvédelmi és műszaki szakszolgálat.

— Lényeges bevételekhez juthattak a tanfolyamokból. Tegyük hozzá, hogy ezeken a részvételi díj emelkedő, a színvonalon viszont még sok a javítanivaló.

— Az a célunk, hogy javítsuk. Minőségi változást kell kiprovokálnunk a tanfolyami képzés szerkezetében és tartalmában is. A nyelvtanfo.- lyamok árai valóban emelkednék. A színvonal azonban még most is a TIT-ben a leggarantáltabb. Megjelent a konkurencia, hiszen a köz- művelődési intézményektől kezdve, egészen a városi televízióig, mindenki nyelv- tanfolyamokat szervez. Jogukban áll. Elvünk, hogy győzzön a jobb.

— Mit ért ön minőségi javuláson és szervezeti váltáson?

— Már említettem, hogy eddig követtük az igényeket, a jövőben azonban elébe kívánunk menni azoknak. Nagyon népszerű például a titkárnő-tanfolyamunk. Ez eddig 120 órás volt. Szeretnénk a képzést négy félévessé tenni. A hallgató iskolarendben,. intenzív tanfolyamon sajátítaná el mindazt, amit ma egy titkárnőnek tudnia kell- A magyar irodalmon és helyesíráson át, egészen az öltözködésig sok mindenre kiterjedne a tananyag. Lehetőséget adnánk rá, hogy a tanfolyam résztvevői, annak kereteiben egy nyelvet is elsajátíthassanak, legalább középfokon. Több tanfolyamunkon növelni kívánjuk a képzés időtartamát. Elsősorban azokra az érettségizett fiatalokra számítunk, akiket nem vettek föl főiskolára, illetve egyetemre. Nálunk, két esztendő alatt, szakmához juthatnak, és valamennyihez kapcsoljuk az idegen nyelvi képzést. Mi eddig többségében, általános iskolát végzetteket tanítottunk. Ezek a tanfolyamok a jövőben feltételeznének bizonyos fokú előképzettséget. így az oktatás nem középiskolai szinten folyik .majd. Neves, elismert előadókat hívunk, az iskola szintje valahol a gimnázium és a főiskola között lesz.

Régi dédelgetett tervünk, egv komoly nyelviskola létrehozása. Idegen nyelvet nem tanulhatunk csupán heti néhány órában. Ez ma már tapasztalat. Intenzívebben szintén több féléves iskolarendben jobb eredményeket érhetünk el. Hogy milyen szakmákban indítunk majd képzést, az az igényektől

függ. Várhatóan szerepet kell vállalnunk a munkanélküliek átképzésében is. A kereteket már most 1990-ben meg kell teremtenünk.

— Milyen forrásból?

— Ezekhez megpályázható- ak állami pénzek, dó mint említettem, saját anyagi eszközökkel is rendelkezünk.

— Megújulásra törekszik a TIT országosan is. Mégis úgy hallom, mintha a nógrádi szervezet különutakon kívánna járni.

— Nem ilyen meredek a helyzet. A TIT valóban át kíván alakulni szövetséggé. Ez feltételezi, hogy szaporodik a tagegyesületeik száma az országban. Félő azonban, hogy. az egyesületek többsége inkább pénzért áll majd sorba és ennek a most nyereséges szervezetek látnák kárát. Nem kívánunk elszakadni a TIT-től, már a tradíció miatt sem; és a tudományos, a szakmai kapcsolattartásra is szükségünk van. A TIT önálló szövetségként kívánja magát bejegyezni megemlítvén, hogy tagszervezetekből áll. A Nógrád megyei szervezet azonban önállóan is bejegyeztetheti magát a cégbíróságon, ezzel önálló jogi személlyé és vagyonának egyedüli birtokosává válhat. A megyei elnökség inkább erre hajlik, de vég- leges döntés még nincs az ügyben.

— Mit terveznek 1990-ben? Lesz-e például nemzetközi ifjúsági nyári egyetem Salgótarjánban?

— Leszögezem, hogy minden eddigi híresztelés ellenére, az 1989. évi nyári egyetemünk jó színvonalú és sikeres volt. De az 1990. évi rendezvénysorozat ebben a pillanatban még bizonytalan. Az európaiság „a közös európai ház” lenne a témája. Elviekben sokan támogatják, de anyagiakban már kevésbé. Megszűnt a főszponzor, saját zsebéből pedig nem vállalhatjuk a költségeket, hiszen csupán a tolmácsgép bérlete félmillió forintba kerül. Kiemelkedő rendezvénysorozat lesz országosan is a magyar nyelv hete, melynek országos megnyitója 1990-ben, Balassagyarmaton lesz. Azt hiszem, hogy az elmondottak elegendő munlkát adnak a következő 12 hónapra. Sőt a most induló vállalkozások évek sorát igénylik.

— Százötveíi éves jubileu* mát üli a TIT. Milyen jövőt jósol ön a társulatnak?

— Egy megújult TIT- szervezetre szükség lesz. Azt hiszem, a sikerre éppen .a múltban szerzett tapasztalatok jelenthetnek valamelyest garanciát.

/ — cs —