Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

4 N<)<; KAI) 1990 JANUAR ?0 SZOMBAT Salgótarján vezetői Szatmárnémetiben # első lépési már megtették egymás felé Antal István és Gyetvai Györgyné dr. a jövőről folytat eszmecserét Románia a régen 'áhított, de a külvilág számára vá­ratlanul kitört, mindent el­söprő forradalma után, „csendes" hétköznapjait kez­di élni. Énnek ellenére, még mindig az érdeklődés kö­zéppontjába« állnak, hiszen egy teljesen új világot kell felépíteniük, amelyben nin­csenek, nem is lehetnek tel­jesen magúikra utalva. A megújulásban nagy szerepet játszhatnak a más országok városaival kiépítendő test­vérvárosi kapcsolatok is. Salgótarján Város Taná­csa és a másfél százezres lé­lekszámú Szatmárnémeti között, kedden sikerült sze­mélyes kapcsolatokat kiaja- kítam. Kora reggel indult útnak a Vöröskei észt egyik segélyszállítmánya. melyet már úgy állítottak össze, hogy teijes egészében a la­kosság és a vezetők igényeit tükrözték. Az öttonnás IFA teher­gépkocsit, a városgazdálko­dási üzem bocsátotta rendel­kezésre, mely térítésmente­sen tette meg a 800 kilométe­res- utat, A szállítmányt, a városi tanács részéről Gyet- vui Györgyné, dr. vb-titkár, Óvári Péter szervezési és jó­gi osztályvezető, és dr. Sző­ke Pál, a városi tanács tag­ja, állatorvos kísérte el. Fo­tós kollégámmal csatlakoz­tunk az expedícióhoz, hogy jeien legyünk a két város Az üzletek polcai a segélyektől telítettek mostoha időjárás „jóvoltá­ból" tízórásra sikeredett úton Gyetvai Györgynét faggattam a kapcsolat ki­alakulásáról. — A kezdeti káosz után felsőbb szinten úgy döntöt­tek, hogy egy magyar me­gye egy román megyevei le­gyen testvéri kapcsolatban, hiszen csak Temesvárt 21 város szerette volina test­véréül. Még nem tudjuk, hogy melyik megyét kapjuk meg. azonban a sok Szat­márnémetiből érkezett ro­mániai menekült és a két város iparszerkezetének ha­sonlósága miatt münden- képpen szeretnénk ápolni ezt a kapcsolatot, más város mellett párhuzamosan is. Űtlközben, a Vöröskereszt emblémájának köszönhető­en, minden érintett román faluban kedvesen integettek az út szélén. Amikor meg­érkeztünk a város határá­ba, katonai kíséretet kap­tunk, már órák óta várták a segélyszállítmányt és . a személyesen még sosem lá­tott vezetőket. Azonnal, be­vezettek bennünket a hatal­mas volt pártközpontba, melyben most a Nemzeti Megmentés! Front helyi szer­vezete székel. Antal István, a szervezet kerületi atbizott­Az irányításban még nagy szerepe van a hadseregnek. ságának elnöke ismertette a forradalom helyi lezajlását. — Nálunk ugyan nem vol­tak utcai harcok, a néhány áldozat más városban tar­tózkodott akikoriban. Azon­nal megkezdtük az átszer­vezést, nem kis félelmet váltott ki az itt dolgozók­ban a diktátor képének azonnali leverése. Harminc­négy tagú bizottságot vá­lasztottunk, végig ügyelve férfiak, nők, magyarok és románok arányainak betar­tására. Nagyon fontos most egy ilyen testvérvárosi kap­csolat, mely nemsokára két­oldalúvá vállhat, remélhető­leg. Ezután rövid sétát tettünk a városban. Az utcán diákok csapódták hozzánk, érdek­lődtek jövetelünk céljáról, s örömmel újságolták, meny­nyivel jobb most az élet, mint a gyűlölt conducator idejében. Az utca már nyu­godt képet mutatott, benéz­tünk egy élelmiszerboltba is, ahol sokkal bővebb a vá­laszték, mint egy hónappal ezelőtt volt. Lassan kezd helyreállni az az élet, me­lyet évtizedek óta áhított mindenki. Visszatérve a „főhadiszál­lásra”, megérkezett közben a város egy hete választott polgármestere, a 34 éves építészmérnök Anderko Horea is. Aát az új vezetők már felismerték, hogy hosz- szú távon úgy lehet az el­látást biztosítani, ha nem azonnal elfogyasztásra ke­rülő készítményeket kérnek, hanem a hústermelés meg­indítását szorgalmazzák. Mi­vel a csirkehús a leggyor­sabban előállítható élelmi­szer, ezért a mostani se­gélycsomagban is olyan vi­taminokat kértek, melyek az állományt megvédik a fel­lépő betegségektől. Dr. Sző­ke Pál mérte fel az igénye­ket, szakkönyvek és továb­bi vitaminok tekintetében. Nagy örömmel fogadták a Romániai Magyarok Demok- ratikifs Szövetségének ve­zetői azt a négy magyar betűs írógépet, melyet szin- . tén most kaptak, mert er­refelé ez is biltottt dolog volt. Az átalakítás nem zök­kenőmentes. A polgármester keserű mosollyal jegyezte megi „Csak egy ember volt, aki mindenhez értett, de azt agyonlőttük". Itt derült ki az is, hogy a diktátor fogá­ban miniatűr adóvevő volt, ami állandóan jelezte hely­zetét a Secu központjának. A tárgyalásokon konkrét megállapodások egyelőre nem születtek, erre a kö­zeljövőben kerülhet sor. Mi- veL az egész román gazda­ságot szisztematikusan le- pusztítotlta a diktatúra, min­dennemű segítséget öröm­mel fogadnak. Természete­sen mielőbb kétoldalúvá sze­retnék fejleszteni ezeket a kapcsolatokat. Románia hi­telfelvételi helyzete ugyanis jobb, mint a miénk, épp’ ezért, hosszú távon érdemes őket jó üzleti partnernek te­kinteni. Balázs József Fotó: Buda Láazló Milyen a lapjárás? Manapság senkinek sem lehet gondja a laiikínálat- tal, ki-ki kedvére válogathat, annyi a napilap, a folyó­irat. és a kiadvány a standokon. A „laples" önmagá­ban is kellemes foglalatosság, s a megfigyelőnek sajá­tos információkkal is szolgálhat. Mert az újságárusok­nál sokan azt keresik, ami az életükből hiányzik: van. aki a nevetést szeretné megvásárolni, más az utazási vagyát csillapítja. A háziasszony pedig a terítékét szeretné felfrissíteni, mikor kézimunka, illetve ételre­ceptek után kutat. Még a lelki nyavalyákra is árusítanak gyógyírt, meg­szólítják a gyerekeket, a kismamákat. Legnehezebb a dolguk azoknak a lapoknak, melyek egy-egy számban kivannak olvasnivalóval szolgálni a más-más érdeklö- désüeknek. A napilapok sikere változó, csakúgy, mint a világ sora. — ..Nem jött még", este várjuk”, „elfogyott" — alig győzi mondogatni ezeket a válaszokat az egyik salgó­tarjáni hírlapbolt elárusítója, Horváth Zoltánné. Ha unná. akkor se tehetne mást, any- nyian térnek be, az. ajtó ál­landóan nyílik-csukódik. A 168 óra kellene sokaknak ha volna, ám. — mint Horváth- né mondja — a Ceausescu- riport beharangozpja jó reklámnak bizonyult, így a lap a szokottnál jóval előbb elfogyott. A nők — körültekintőbbek — jobban megnézik, mire adjak ki a pénzüket, kézbe is veszik, sőt fel is lapoz­zák. A fiatal férfiak több­sége itt is a sportújságot, a Sex-ladvt, avagy az Erotikát keresi. Kinek-kinek más a kedvenc, nemegyszer a han­gulat diktálja, mit vegyenek meg. S hogy otthonra ki mit és miért járat? Érdemes figyelni a véleményeket: Szűcs László salgótarjáni MÁV-dolgozó: — A Nemzetet, a Hírlapot és a NÖGRÁD-ot naponta olvasom. Az utóbbit azért, hogy a helyi eseményekben eligazítson. A másik kettő közül a Nemzetet tartom színvonalasabbnak, csak a tördelése zavar: nehezen iga­zodom el. A Hírlap az exkluzív interjúkkal nyerte meg a tetszésemet. A Hócipő a sztár Somos­kői Tamásnál, épp a hóna alatt szorongatja a sikamlós „humort". A 26 esztendős -HTrjúni programozó otthon azért átfutja a „nagy" napi­lapok egyikét-másikát, és ol­vasgatja a Világ Ifjúságát is. A NÓGRÁD-ról így véleke­dik : — Amióta politikai napi­lap lett. színesebb, de én szívesen venném, ha az ese­ményeket előre jelezné. Sok esetben csak utólag szerzek tudomást olyan rendezvé- nyekről, ahová örömmel el­mentem volna.. S még valami: azt is tud­hatnák. hol van, mit csinál most a régi megyei vezetés. — Csak néhány politikai napilapot veszek a kezembe, ezekre a ma divatos, újdon- ságszámba menő, hetente megjelenő újságokra nem vagyok vevő — jelenti ki határozottan dr. Kovács Jó­zsef nyugdíjas jogász. Olyan fogásokat alkalmaznak a népszerűség elérésére, ame­lyeket kifogásolhatónak tar­tok. A NÖGRÁD még tartja magát, remélem ilyen is marad. Megveszem minden­nap. s még a postán elolva­som, nem is tudom miért nem járatom. De megjegyez­ném: néha általam fontos­nak tartott eseményekről marad le. — A szórakoztatóbb, könnyedebb olvasnivalót ke­resem inkább — közli Gal- csik Istvánná. aki Diósjenőn lakik, óvónő a foglalkozása. Többféle újságot járatunk, de a napi politika kevésbé köt le. Munka után jobban esik belenézni a Lakáskultú­rába, vagy a Magyar Konyha valamelyik számába. Tizen­hét éves Szonja lányomnak is hasonló az érdeklődése. Hogy a hírlapboltok lát­ványos íorgalrTffe mint arány­lik az. előfizetésekhez, azt a salgótarjáni városi hírlap- élőbb dr. Kotroczó Józselné, osztály vezetője érzékelteti az alábbiakban: — Csak hírlapokból több mint félmilliót forgalmaz­tunk decemberben. Január­ra viszont kevesebben fizet­tek elő. Legnagyobb a le­mondás a NÓGRÁD-ból, utána a Népszabadság követ­kezik. Az előbbiből 205, az utóbbiból 143 a mínusz, de csökkent az Élet és Iroda­lom, a Heti Világgazdaság, a Reform, a Magyarország s a képeslapok előfizetése is. — Akár van áremelés, akár nincs, év elején mindig van lemorzsálódás — bo­csátja előre beszélgetésünk során Szepesi Vilmosné, a megyei hírlaposztály vezető­je. — A családok ilyenkor átszervezik a jövőjüket, számvetést készítenek, s per­sze a spórolás mindig le­mondással jár. Legnagyobb a mozgás a napilapoknál, főként Salgó­tarjánban és Rétsagon. Me­gyei szinten legtöbben a Népszabadságról. mondtak le, ezt követi a NÖGRÁD, de például a Népszava mint­egy négyezer megrendelőjé­nek a száma is 104-gyeI csökkent. Befutott a Riport, kedvelik a 168 órát, s az új rádió-tévé újságot is. — Csaknem ezerötszáz fé­le lapot terjesztettünk a múlt évben — mondja az osztályvezetőnő —, tehát van miből választani. Ez a bőség, sokszínűség jó az ol­vasóknak, és sok munkát ad nekünk, viszont azt hiszem azt is jelzi, hogy korábban egyértelműbbek voltak a vi­lág dolgai. Mihalik Júlia TARJÁN! TANÍTÓMESTEREK A sokoldalúság volt a vezérfonala 1987 októberében Csesztvé- re igyekeztünk az irodalmi napra. Gondolatban sokszor v-oltam vele. Valaki hiány­zik a „táncból", valaki nem lehet közöttünk, nem adhat számot lenyűgöző Mikszáth- ismereteiből. .. Kelemen Erzsébet tanárnő hosszú útra ment. Nyugdíjasként még taní­tott volt iskolájában, a sal­gótarjáni Madách Gimnázi­umban. tagja volt a sajnos rövid életű pedagógus em­lékszoba-bizottságnak, el­nökségi tagja a ’múzeumba­rát körnek, irodalmi topog­ráfiával foglalkozott a Nóg­rádi Sándor Múzeumban, s ez utóbbi végül a fő tevé­kenysége lett. Nagyon ké­szült a csesztvei Mikszáth- vetélkedőre. Tele volt ter­vekkel. Emlékezés közben kavarog­nak a gondolataim. Szélső­séges, nehéz természete volt. Élénken emlékszem néhány osztálytársnőm arcára, ami­kor egvéni elbeszélgetés után sűrű könnyeket hullájtva tá­voztak a tanáriból. Másnap aztán elnézést kért a diák­tól, ha túl „erősnek" érez­te tegnapi ikifa.kadását. A fi­úk minidig az osztály előtt kapták meg a magukét, ter­mészetesen magázva: nála ez a másik nem iránti tisz­teletet jelentette. A tankönyvtől merészen elszakadó, a diákok egyéni­ségét 'formáló, a véleményét mindig élesen megfogalma­zó pedagógusnak ismertük. A harmadikos, történelem- könyvünkben a következő mondat fordult elő. „A mar­xizmus ideológiájának ki­dolgozásában Marxnak oroszlánérdemei voltak.” Az első dolga volt e mondatot kihúzatni a tankönyvből, majd feltette a kérdést: És hol volt Engels? Mi volt Marx és Engels között a munkamegosztás ? Színvonalban mindig ma­ximalista volt. A dolgoza­tokban az önálló gondolato­kat kereste. Egyik osztály­társunk például azért ka­pott Tóth Árpád-dolgozatá­ra négyest ötös helyett, 'mert hiába értette meg Kardos Lászlót, és tolmácsolta őt ragyogóan, az nem az övé volt. Nem vár tőlünk szen­zációs, új irodalomtörténeti megállapításokat — mondta sokszor, diákokkal szemben nem is lehet követelmény —, de minden dolgozatnak ön­álló, eredeti véleménynek kell lennie. Hadd mondjak el egy személyes példát! Egy vetél­kedő kapcsán hárman az osztályból külön írhattuk meg a Móricz-dolgozatot. Nem akartam leégni, úgy éreztem, van egv-két önálló gondolatom, s ezeket úgy mixelem irodalomtörténé­szeink megállapításaival, hogy egy eredeti, jó dolgo­zat sikeredik, s ne'm lehet felismerni a forrásokat. Hármast kaptam. A miértre választ kértem tőle. El­mondta, ebben a dolgozat­ban alig talált egyéni gon­dolatot. ez Vargha Balázs, ez Czine Mihály, az meg Nagy Péter. Egyike volt azoknak, akik mindig felvállalták a veszélyes programot, törté­nelmünk egyéniségeket el­mosó. sablonidőszakában egyéniségek nevelését, akikre sok harc vár majd az élet­ben. Foglalkoztatta a test­kultúra ügye is. A követke­zőket mondta 1987 tavaszán: Ma sajnos a valóban testet nevelő pedagógusok hátrány­ban vannak a versenyistál­ló-tornatanárokkal szem­ben. Őszintén aggódom, mi lesz ezzel a feltehetően agyonhajszolt nemzedékkel, ha nem kap megfelelő test­kultúrát, igényt az egészsé­ges életmódra. Meglepőd­tem. Sohase említette, hogy sportolt volna. . . Az ókori görög eszmény mégiscsak benne volt tanításában. A sokoldalúság volt tanításá­nak vezérfonala. Nem vélet­lenül volt több ízben testne­velés tágozatosok osztályfő­nöke. Ő ápolta a legintenzí­vebben a Madách-hagyomá- nyokat. Kelemen Erzsébet Salgó­tarjánban született. Az ele­mi iskola elvégzése után pol­gári iskolába járt. A múze- umbaráti kör egyik 1986 no­vemberi ülésén a polgári iskolára emlékezett, különö­sen meleg szeretettel szólt a humanista Tábori Gézáról, az iskola igazgatójáról, s megemlítette a szintén pe­dagógus édesapján kívül — Chrnely Ilona nevét, aki a pedagóguspályára nevelte. A tanítóképzőt 1943-ban vé­gezte el.' Ezután beiratko­zott Szegeden a József Atti­la Tudományegyetem ma­gyar—történelem szakára, 1945-től népi kollégistaként. Tarjánban előbb az acélgyá­ri leányiskolában, majd a Május 1. Üti (a mia.i Lovász József -Általános Iskolában,) Végül a Madách Imre Gim­náziumban és Szakközépis­kolában tanított. 1987 máso­dik felében távozott az élők sorából. Miskolczy István

Next

/
Thumbnails
Contents