Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
1990. JANUÁR 3„ SZERDA NOGRAD 3 Az elvonások viharában Raktáron a bontott autóalkatrészek-kép: Rigó— Sikerült talpon maradniuk — Kemény munka van a tervezett 130 milliós árbevétel és a talpon maradáshoz éppenhogy elég minimális nyereség mögött — állítja határozottan és mindjárt a beszélgetés elején Molnár Al'berit, a varsányi termelő- szövetkezet elnöke. — A csaknem kiszámíthatatlan elvonások, az ipari árak ug_ rásszerű és rendszeres emelése, nagymértékben apasztotta az egyébként is alacsony jövedelmezőségünket. Pedig amit lehetett megragadtunk, hogy jobbá, biztosabbá tegyük gazdálkodási pozíciónkat. Csökkenő jövedelmezőség Helyzetünk annyiban tér el a környékbeli termelőszövetkezetekétől, hogy itt a nyereség 50 %-át a mezőgazdasági alaptevékenységből kell előteremteniük, míg másutt az ipari tevékenységből jön a nyereség döntő része... — Földjeinken, a régi hagyományokhoz méltóan, elsősorban kalászost, és főleg búzát termelünk — veszi vissza a szót az elnök. — Hogy értünk hozzá mutatja az 53,3 mázsás hektáronkénti átlagtermés. E tekintetben termelőszövetkezetünk fennállása óta az 1989-es év hozta a harmadik legjobb eredményt. Ennek ellenére, jövedelmezőségünk a bevezetőben ismertetett elvonások miatt minimálisra csökkent. Nemcsak a búzánál, hanem a napraforgónál is bizonyítottunk. A szakemberek és a tagság közös munkájával itt is jelentős eredményt tud. hatunk magunkénak. A termésátlagok meghaladják a megyéi átlagot. Az előbbiek mellett 60—70 hektár mustárt takarítottunk be, ami ugyan nyereséges, de nem jelent különösebb szerepet a jövedelmezőségünkben. Az időjárás viszont nem kedve, zett a takarmányborsónak, ezért csak csekély nyereséget hozott. A varsányiak másik, időjáráshoz és a •termőhelyi1 adottságokhoz jól igazodó növénye a burgonya. De csak volt! — öt-hat évvel ezelőtt még 250—300 hektáron díszlett, mára 80 hektárra csökkentettük, az igen alacsony fogyasztói ár és a magas termelési költség miatt — utal a változások lényegére Molnár Albert. — 42 hektár termését étkezési burgonyaként hasznosítjuk, de jut a rétsági termelőszövetkezet burgonyafeldolgozójába is, ahonnan burgonya, sziromként jut a fogyasztókhoz. A TSZKER által megvásárolt mennyiséget pedig tá. roljuk, majd a kívánt helyre szállítjuk. Ragyogó termésünk volt vetőburgonyából is. Sajnos áron alul — 10 Ft-ért — kell elkótyavetyélni, holott az önköltsége 18—20 Ft. Mivel nagyon esz. közigényes növényről van szó, ráadásul veszteséget hoz, gondolkodunk, hogy a jövőben mitévők legyünk, milyen megoldást keressünk. Területnövelésről szó sem lehet. A mentsük, ami menthető alapon, a Monori Vetőmagtermeltetőnél exportlehe. tőségek után kutatunk. A most formálódó jövő évi termelési gazdálkodási tervben a burgonya mellett a napraforgó, a takarmányborsó és a mustár területnövelésé, vei foglalkozunk — utal a jövő évi elképzelések egy részére, majd kisvártatva hozzáfűzi: — az előbbi terr ményekre szerződéses aján. latot edcjig több helyről kaptunk. A nemrég közzétett felvásárlási árak! ismeretében, az új szabályozók figyelembevételével kötjük meg a tagság javát szolgáló szerződéseket, nagyobb mozgásteret biztosítva magunknak. — Kár volna hallgatni a málnáról — vétem közbe. — Nincs is szándékomban. Az ismert málnaháborúban az idén az alacsony árak no •meg a kedvezőtlen időjárás miatt, a termés 30—40 n/n-a kint maradt a földeken, és csupán másfél millió fedezeti összeget hozott — válaszolja kesernyés hangon, kedvetlenül Molnár Albert, aki az egyetem elvégzése után 1 állattenyésztőként kezdte, majd fokozatosan előre lépve jutott el a tagság bizalmából 1982-ben az elnöki székbe. Partnerváltás vagy...? A régi világban — a II. világháború előtt sem adott kizárólagos és biztos megélhetést az itt élő szorgal. más hozzáértő földművelőknek a mezőgazdasági munka. Az innen származó jövedelmet mindig ki kellett egészíteni valami más tevékenységgel. Így van ez most is! A főútvonaltól 8 km-re kieső nagyüzem e tekintetben érzi az előbbiek hátrányát. Tetézi gondjaikat, nehezíti helyzetüket az igen alacsony színvonalú infrastruktúra is. Mire egy budapesti telefon- hívást behoznak, az órákat vesz igénybe. Ennek is tulajdonítható, hogy ipari tevékenységük nem olyan színes és változatos. Mások kárán okulva a megszerzett ipari megbízásokat helyben összpontosították, megkímélve és megóvva magukat, a sokszor ellenőrizhetetlen, más helyen végzett tevékenységek nyereséget apasztó kellemetlen következményekkel járó hatásoktól. Átalánydíjas elszámolás alapján dolgozik az autóbontó. A két varroda bérmunkában termel a Salgótarjáni Ruhagyárnak. Az innen kikerülő termékek egy része Svédországba, az NSZK-ha, és Hollandiába kerül. Ugyanakkor az elérhető nyereség évről évre csökken. — Ahhoz, hogy kellően gazdaságos legyen vagy partnert váltunk, vagy más megoldást keresünk, — utal az itt jelentkező és soron következő feladatokra az elnök. — A jövőt illetően, a szakemberek javaslata alapján dönt majd a vezetőség, illetve a közgyűlés — hangsúlyozza Molnár Albert. Ugyancsak átalánydíjas elszámolás alapján termel az egyszer használható raklapokat előállító fűrészüzem, , ahol részben a saját erde- ' jükből kitermelt akácból, részben vásárolt puha fábói i dolgoznak. J — Sajnos itt is csökken a jövedelmezőség. A beáramló ipari plusz költségeket nem tudjuk áthárítani megrendelőinkre, mert nem fogadják el. Emellett a piacon sok Versenytárssal kell megküz- denünk — érzékelteti az elnök a megváltozott helyzetet. Élni és itt... Más csoportosításban, felfogásban, az előbbiekről szó lesz majd az 1989. évet értékelő és az 1990. évi gazdálkodási feladatokat tárgyaló zárszámadáson. A tények között szerepel majd az is, hogy a közös erőfeszítés csupán 7 százalékos béremelést tett lehetővé. Ezzel együtt sikerült az elvonások viharában továbbra is talpon maradni, A szorgalmas, életrevalóságáról ismert kollektíva továbbra is élni akar, és itt. Venesz Károly Nógrád megye nyugdíjasainak helyzete (Folytatás az 1. oldalról.) társadalmi létminimum a KSH adatai szerint. Ameny- nyiben 1990-ben az alapvető fogyasztási cikkeknél az elp- rejelzett áremelések megvalósulnak, abban az esetben az országoshoz hasonlóan Nógrádiban is új helyzet következhet be, hiszen a ma 3500—4000 forint közötti nyugdíjból élők aránya a legmagasabb. A várható kompenzáció az áremelés nem éri el, így a szociális ellátásban, a jelenleginél is kedvezőtlenebb helyzet kialakulására kell felkészülni. Az alapvető kérdés számomra az, hogy a szociális ellátás jelenlegi rendszere egyáltalán képes-e kezelni a minden bizonnyal felerősödő feszültségeket? Nagyi ságrenddel nőhet meg azoknak a száma akiknek napi megélhetési gondjai támadnak. Ügy vélem, hogy a „szociális háló” ma lényeges elemét alkotó tanácsi szociális gondozás belső tartalékai kimerülőben vannak. 1985—1988 között valamennyi fontosabb szociális ellátási mutató javult a megyében: a szociális otthoni férőhelyszám 5,7 százalékkal, az idősek klubjaiban a tagak száma 28,7 százalékkal, a házi szociális gondozásban részesítetteké Nyugdíjasok száma, megoszlása havi nyugdíj-katekóriánkéfit 1989. július 1-jén Havi nyugdíj, Ft • száma (fő) Nógrád megyében %-os megoszlása száma (fő) országosan %-ds megoszlása — 2999 232 0.4 9188 0,4 3000— 3499 778 1.4 42 242 1,9 3500— 3999 13 992 25,5 515 787 22,8 4000— 4499 12 034 22,0 461 084 20,4 4500— 4999 7858 14,4 356 684 15,8 5000— 5999 9765 17,8 430 948 19,1 6000— 6999 4122 7,5 182 115 8,1 7000— 7999 2191 4,0 100 533 4,5 8000— 8999 1253 2,9 57 697 2,6 9000— 9999 916 1,7 35 590 1,6 10 000—14 999 1555 2,3 58 839 2,6 15 000—19 999 71 0,1 5264 0,2 20 000— 6 — 761 — összesen 54 773 100.0 2 256 730 100,0 Átlag Ft 5082 — 5153 — 40,8 százalékkal, a 'segélyezésre felhasznált összeg 53,6 százalékkal emelkedett, és ez tizsteletre méltó, komoly erőfeszítés eredménye. Ez azonban szomorú tényt is takar, az ellátási formát igénybe venni kívánók száma jelentősen nőtt és ezért fejlesztési kényszer jelentkezett. Nem véletlen; hogy gyakorta pótelőirányzatok igénybevételére, pénzügyi átcsoportosításokra van szükség, és egyre neheNYUGDÍJAK, JÁRADÉKOK VÁSÁRLÓÉRTÉKÉNEK ALAKULÁSA ÉV A .nyugdíj, járadék 1980. évi összegei, Ft/hó 1500 2000 3000 4000 5<J00 1981 102,1 100,5 98,8 98,1 97,8 1982 103,3 99,5 95,5 94,1 93,4 1983 1043) 98,3 92,4 90,2 89.2 1984 105,6 97,9 88,0 85,1 83,9 1985 106;4 97,2 84,0 80,7 79,3 1986 107,0 96,8 82,9 78,8 77.3 1987 a) 107,3 95,7 80,9 75,9 73,9 1988 a) 109,1 95,2 78,5 72,3 69.4 a) A 10 évén felüli nyugdíjasok nélkül. Forrás: Statisztikai ÉékÜnyv, 1988. zebb tényleges rászorultságot vizsgálni, még akkor is, ha valaiki 4000—5000 forint közötti nyugdíjból.él. A tanácsi szociális ellátási rendszer — megvalósítóinak minden erőfeszítése, jó-. szándéka ellenére — ma már nem tudja eredeti , feladatát betölteni. Eredeti funkciójában ugyanis, a nyugdíjasok esetében — és ebben a cikkben csak erre a területére kívánok utalni — kiegészítő jellegű szerépet töltött be, feltételezve azt, hogy a család, illetve a nyugdíj- rendszer az alapvető kérdéseket a nyugdíjasok döntő hányadánál megoldja. Ma' azonban a helyzet gyökeresen más. Éppen ezért egyetértek azokkal, akik a „szociális háló” kialakítását a jelenleg működő rendszer minden elemének újragondolásával, egységbe foglalásával képzelik] el. Ebben az esetben ygn remény, arra, hogy a nyugdíjasok társadalmi helyzete ne romoljon tovább. Dr. Balogh Miklós, a KSH Nógrád megyei igazgatója Somon Dezső jelenleg 75 éves, de korát meghazudtoló frissességgel jár-kei a lakásban, ö intéz mindent a családban. Megkértem beszéljen egy kicsit magáról. — Mátranovákon születtem 1914 márciusában. Négyen voltunk testvérek. Négy elemit végeztem, mert el kellett mennem napszámosnak, hogy a szüléimén segítsek. Kevés földünk volt. Télen az erdőre jártunk ölfát vágni. Egyszer apám elküldött lovat venni és lányt találtam. Mikor haza mentem, apám megkérdezte, hogy van-e ló? Mondtam, hogy van ló is de menyasszonynak való is. '— Beszélne erről bővebben, hogyan történt a ttieg- ismerkedésük? — Ez elég érdekes történet. Egy idős asszonyhoz mentem szállást kérni, mivel rámsötétedett egy december estén. Elbeszélgettem a nénivel és kérdezte, hogy nős vagyok-e már? Én mondtam, hogy nem. Erre a mama azt mondta, hogy hallod-e fiam, van nekem a faluban egy nagyon szép leány rokonom, akinek a vőlegényét tavaly nyáron agyoncsapta a. villám. Azóta nem fogadott udvarlót. A néni fia megmutatta. hogy hol Iákik a lány. Ügy mentem, mintha lovat vennék. Bekopogtam a lányosházhoz, már este volt, égett a villany. Beszélgettünk egy kicsit, elmondtam, hogy lovat vennék, de közben jól szétnéztem. A lány és" az anyja fontak guzsalyon. — Nekem a lány nagyon megtetszett. Aztán kimentünk az istállóba megnézni a lovakat. Apásom, vagyis sakkor még nem volt apósam, azt mondta, hogy ő mégsem ad el lóvat. Akkor én azt mondtam hogy Márton bácsi, engem már nem is annyira a ló érdekel, hanem a szép lánya. Erre azt felelte, hogy ez a maguk, a fiatalok dolga. Bent a háziban, akkor már főtt a vacsora, és melegedett a forralt bor. És bizony elment az idő, egy órakor mentem vissza aludni a szállást adó nénihez. Aztán hetenként kétszer eljártam udvarolni a Heves megyei kisfaluba. Lóháton jártam át. Olyan jóba jöttünk, hogy 1936. áprilisban meg is esküdtünk. 22 éves koromban nősültem és rögtön el is vittek katonának. Salgótarjánban szolgáltam 23 hónapig. — Leszerelés után én azt mondtam a feleségemnek és a szüleimnek, hogy én nem fogok itthon dolgozni a faluiban. Elmegyek a vasúthoz dolgozni. Hogy ott mit csináltam? Hát öt évig a vasútépítőiknél dólgoztam, azán vasútépítő-munkavezető lettem. Később elmentem állomási szolgálatra váltókezelőnek. A MÁV- nál ledolgoztam 33 évet. Szerettem a munkámat, még kitüntetést is kaptam. Nekem a vasút volt a mindenem. 50 éves koromban be akartak nyugdíjazni, annyira ízületes voltam. Elutaztam Harkányftirdőre és a víz. annyira helyre hozott, hogy egészen 60 éves koromig tudtam dolgozni. — Nyugdíjas korom után jártam az országba több helyre munkára. És. hogy a harkányfürdői víz eiiy- nyiré helyre hozott, járok a strandokra. A gyógyvizű strandok nagyon jót tesznek nekem. Sajnos, a féleségem, nem tud velem jönni mert igen erősen járáshibás lett. Néha azért sikerül kocsival elvitetnem Bükkszékre, Derecskére. Én is ide járok hetente két alkalommal, Nekem a vonatra nem kell fizetnem mert MÁV-nyugdíj as vagyok. Viszek magammal enni- és innivalót, a belépő 10 Fiamba kerül. A fürdőhelyeken sok barátom és ismerősöm akad. Szeretek eljárni. Igaz, most már a busz is ingyenes,- de én szívesebben megyek vonaton. Én már csak ehhez ragaszkodom. Ahogy a vasútnál megszoktam a pontosságot. én most is ehhez tartom magam. A visszaemlékezést lejegyezte: Cserhalmi Adél 1 „Akit a mozdony füstje megcsapott'* avagy: 33 év a MAll-nőI
