Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

NOGRAD 3 Út a megbékéléshez Jelző nélkUli, életképes társadalmat! Helyzetünk sajátos és egyben a legigazságtalanabb Európában az anyagi javak elosztását tekintve. A ke­leti tömb országai nem irigylésre méltóak, elérték a hiányok társadalmát, de igényeikhez képest úgy ahogy mindenki meg tud él­ni. Nem lehetnek irritáló, széthúzó nagy különbségek. A nyugati országokban, amelyekben már régen nem a 'marxi értelemben vett kapitalizmus van, minden­ki megtalálja emberhez méltó megélhetését. A mun­kanélküliség ott szegénysé­get jelent, de sok százezer magyar szeretné itthon mun­kával megteremteni leg­alább azokat az életkörül­ményeket. Ott többet tö­rődnek a legalsóbbakkal. Jól működik a szociális védőhá­ló, demokrácia van. Mind­egy, hogy milyen demokrá­ciának nevezzük, de tény, a polgári demokrácia a de­mokrácia virágzó formája egyelőre a világoh. Külön­ben a „demokrácia-’ kifeje­zés nem igényel jelzőt, kü­lönösen nem a „népi”-t, mert ez a görög szó önma­gában iS annyit jelent, hogy „néphatalom”. A két Németország, a két Korea és az egyesített Vietnam két eltérő fejlett­ségű területe bizonyítja legpéldásabban, hogy me­lyik az a kitaposott út, amelyen a többség szíve­sen halad. Ezért lehet de­mokrácia. A járhatatlan, fé­lelmetes vadonon keresztül viszont csak úgy hajlandó bukdácsolni a nép, ha haj­csárok követik korbácsaik­kal. Diktatúra nélkül nem megy. Nálunk már azzal se'm, hiszen rengeteg a fenevad. Alig bízik valaki abban, hogy a dzsungel egyszer véget ér. Ezért kell irányt változtatni. De merre? Ve­zetőink azt mondják, ne­künk a nagy széles út nem jó, mert annak végén az embernek az ember is far­kasa. Mi a két út között fo­gunk haladni egy nagyon keskeny ösvényen a szaka­dék szélén. Az MSZP demokratikus szocializmust akar. Ez a végcél, egyeseket megnyug­tat, másokat idegesít, a többséget viszont hidegen hagyja, 'mert el sem tudják képzelni, hogy mi lesz a végállomáson. Meg kellene magyarázni, ha valaki tud­ná, mielőtt hadbaszáliunk a demokratikus szocializ­mus csúcsainak meghódítá­sáért, hogy ez a magyar turmix mennyiben fog ha­sonlítani a létező kapitaliz­mushoz és mennyiben az el­képzelt szocializmushoz. A demokratikus szocia­lizmus programja jó komp­romisszumnak mutatkozik a nemzeti megbékélés út­ján. Az egyszerű hívő bal­oldal valamiféle beígért, gazdag, igazságos szocializ­must remél. Az emberek egy része viszont a nyugati típusú demokráciára gon­dol. Bár Európában kétfé­le út van, de nincs kétféle emberi törekvés. Nyugaton és Keleten, egyaránt 'min­den becsületes ember ugyan­azt á'karja.: jóléti államban, egv békés jövőt. Ezt Nyu­gaton most polgári demok­ráciának nevezik, nálunk majd szocializmusnak. „A demokratikus szocia­lizmus" elnevezésben feles­leges a „demokratikus-- jel­ző, mert a szocializmus lel­ke, lényege, talpköve a demokrácia, ami nélkül nincs és nem is lehet szo­cializmus. Ezt már tapasz­taltuk az elmúlt évtizedek­ben. Ha megvalósul az iga­zi demokrácia, érvényesül a a népfelség elve, és minden hatalom forrása maga a nép lesz, ez már önmagá­ban is a szocializmus útját fogja jelezni. A szocialista párt vezette nyugati országok inkább ne­vezhetők szocialistának, mint a keleti, nevükben szocialista államok. Nem a cégér a fontos, hanem a tar­talom. Az a népi, az a de­mokratikus, az a szocialis­ta állam, amely minden ál­lampolgára számára biztosít­ja az emberhez méltó meg­élhetést és minden emberi jogot. Az a társadalom a magasabb rendű, az élet­képesebb, amelyik többet produkál, amelyik az ■ egyes ember, az egyén boldogulá­sát szolgálja, nem egy párt, egy eszme, egy osztály, egy csoport érdekeit. Ha nálunk majd az egy­szerű ember is megtalálja boldogulását, nem érdekli, hogy államának típusát, de­mokráciának, szocializmus­nak, vagy demokratikus szocializmusnak nevezik. A szocializmus anyagi bő­ségének illúziójával, ete­tett tö'rhegek nem bízhatnak a tetszetős, új jelzővel fel- ciccmázo'tt szocializmusban sem. A megbékélés előfel­tétele, hogy kézzelfogható jelei legyenek az emberség­nek, a szegények segítésének. Az új szocializmus prófétái ha már nem tudnak a nép­pel együtt ugyanúgy mezít­láb járni, mint -Krisztus apostolai, de ne száguldozza­nak nyugati luxusautókon és határozottan határolják el magúikat az elődök min­den aljas anyagi, nép- és nemzetellenes cselekedetei­től. Kádárkuti József Akár a trópusi piacon... Ügy kínálják magukat az ismert és még csak most bemutatkozó déligyümölcsök Salgó­tarján központjában, akár a trópusi piacon. Ananászkupacok, banánhalmazok, datolya­csomagok — s mindez sorban állás nélkül. No igen, csakhogy vékony pénztárcával mindez olyan, mint a múzeum avagy kiállítás! Egy előnye van viszont az előbbiekkel szemben: nem kell belépőjegyet váltani a nézelődéshez. —kj— Maradjanak itt a politikai periratok! II bosszú mindent összekuszál... Mint három koncepciós politikai per áldozata, mint a Magyar Pöli/tiikai Foglyok Szövetségének a tagja, tilta­kozom a megszűnő megyei párt bizottsági irattár anya­gának Budapestre szállítása és „újrarendezése” ellen. Tudomásom szerint, az or­szágban, három megye ta­lált megfelelő épületet az említett anyagoik tárolásá­ra. Nógrádban ez lehetetlen volna? Olvastam, hogy a vá'ci börtön közbűntényesei és fegyőreik. . . ma, Csáki szal­májaként kezelnek- olyan politikai tartalmú iratokat... amelyeket még tegnap, mint súlyos és fontos bizonyíté­kokat őriztek, a nép ellen­ségeiként nyilvántartott el­ítéltek neveivel, adataival. N-em annyira a nevek szá­mítanak e periratokban, ha­nem a tények! Hogy volt egy korszak, melynek évti­zedei alatt, generációk szen­vedtek ártatlanul, börtönök­ben és börtönökön kívül. Pártonkívüliként és párttag­ként, mint semmibe vetít kí­sérleti alanyok. E pennáto­kat egy embertelen kor kór­lapjaiként kell megőrizni, ölök tanulságként, az utó­kor számára. Az országot és a népet anyagilag, szellemileg, lel­kileg, erkölcsileg lezüllesztő pártlkáderek é's karrieristák, bírósági felelősségre vonásá­hoz nem volnának szüksége­sek koholt vádiratok, és ed­dig féltve őrzött periratok.' Az ország állapota, maga is egy vádirat alapja lehetne, ha a megkeseredett nép- többség ezt akarná. A ha­zánkban és a szomszédos, ugyanazon cipőben járó or­szágokban lejátszódó szelle­mi forradalom kizár minden embertelen számonkérést. Nem indokolt tehát a törté­nelmi dokumentumoknak számító politikai és gazda­sági bűncselekményeket rög­zítő iratok budapesti össze­gyűjtése címén való meg­semmisítési kísérlete! A szellemi és fizikai mun­ka nélkül feltűnően meggaz­dagodottak maximum anya­gi elszámoltatással számol­hatnak. De azt is csak a? adóhivatal emberei végzik majd el, mint ahogyan már szó volt erről. Amely „ért­hetően” valahol, valakik miatt elakadt, sőt egyre in­kább a gazdagodok javára alakul majdnem minden e gazdaságilag tönkretett or­szágban. A gond tehát nem a me­gyei pártirattárakban még meglevő iratok irányából fe­nyeget, hanem a tömeg­nyomor felől, az elszabadu­ló szabad árak, ,a munkanél­küliség és a még energiávaL rendelkező, de fogyó türel­mű fiatal generáció felől. A periratok szereplői ma már mind megfáradt, idős emberek. Bennük valamikor iizzott a gyűlölet, de szaba­dulásuk után, valamennyi­en rádöbbentek, hogy a 'bosszúvágy és az emberi élethez szükséges lelki nyu­galom egy emberben egy­szerre nem lehet jelen! A bosszú semmit sem old meg, legfeljebb összekuszál mindent. Egyszer végre va­lakiknek el kell kezdeni az emberségből való példamu­tatást, egyre jobban elem- bertelenedő, szomorú vilá­gunkban. Arra kellene nevelnünk az ifjúságot, a föld örökö­seit, hogy az emberség, a tisztesség, az emberi szor­galom, önmagunk és mások megbecsülése, a tanulás, az alkotómunka tehet bennün­ket szociális érzelmű, de­mokrata gondolkodású, és cselekedetű emberré. A fel- emelkedéshez, csak ez az út vezet el. Jecsmenik Andor Saját vállalatukkal pereskednek Lakók kontra építő Kecskés János, a saját vállalatával pereskedik. Merthogy, a Nógrádi Szén­bányák hajdani építőrész­lege építette a négycsaliádos társasházat. A további kár­vallottak^ Nagy Imre, Bo- csok József és Gál László. Valamennyien a szénbányák dolgozói. Természetesen, ők is perben állnak a kenyér­adó gazdájukkal. — Először a kéménnyel voit baj — folytatta Kecs­kés János. — Tüzeléskor csöpögött belőle a kátrány. Sok utánajárással elértük, hogy kérésünkre weszter- i'oim csövet építettek be a kéménybe. A hiba egysze­riben megszűnt. Ez!t követte a penészesedés, majd a be­ázás. Kezdődött mindez há­rom esztendeje, azóta egy­mást érik a bírósági tárgya­lások, s ítéletek is szület­nek. A probléma viszont marad. .. A helyszínen mi is meg­győződtünk róla: panaszo­sunk korántsem túlzott, amikor drámaian ecsetelte sanyarú helyzetüket. Való­ban elkeserítő a kétszintes, tágas, szépen berendezett otthont elcsúfító beázások térképraj'zolataiit látni. En­nél csak az lehet dühítőbb, amikor odakint zuhog az eső, a plafonon pedig egy­más után jelennek meg és mindinkább eliterebélyesed- nek a vízfoltok. Történik ez egv olyan lakásban, ame­lyért már 1984-ben is 996 ezer forintot kellett fizetni az OTP-nek. — A lakáshoz jutásért cserébe tizenöt évre kellett leszerződnöm a szénbá­nyákhoz. Erre pontosan az a cég mérgeizi meg az életün­ket, amelyiket szolgáltunk — fakadt ki vendéglátónk, aki rendelkezésünkre bo­csátotta a peres ügy immár kötetre rúgó aktáit. Az iratokból kiderül, hogy a szénbányaváHalat a laká­sok homlokzatán keletkező úgynevezett hőhidalt is kija­vítottal. A penészesediés en­nek ellenére sem szűnt meg, miként azt a szakér­tői vélemény is alátámaszt­Nagyon sokan, hosszú évekig vágyakoznak a saját otthon után. Kecs­kés Jánosnak, a Nóg­rádi Szénbányák bér­normásának, 1984-ben teljesült az álma: Ba­te nyterenyén, a Jó sze­rencsét »iton vett, ogy három szoba, hallos lakást. Ám az örömébe hamarosan üröm ve­gyült. .. — Az építők több hibát Is elkövettek — panaszolta a fiatalem­ber, amikor végső két­ségbeesésében felke­reste a szerkesztősé­günket. — A kivitelező azonban mindmáig nesn orvosolta a problémá­kat. A jogi , csűréi.- csavarás, a halogató taktika számára bevált, az idő telik, a fni éle­tünk pedig egyre lehe­tetlenebbé válik. ja. Megunva az aktatologa- t'ás.t, a lakók 920 ezer fo­rintot kérnek a vállalattól: egy budapesti szövetkezettől kapott árajánlat szerint ennyibe kerülne a tietősizige- telés újonnan való elvégzé­se. Mit szól mindehhez a Nógrádi Szénbányák jogta­nácsosa, dr. Medgyesi Péter György? Nos, az első reagá­lása mellbevágó volt: — örüljenek Kecskésék, hogy lakáshoz juttattuk őket. Erre még követelődz- nek is?! Később elismerte: a kis- teren.yei vállalkozási üzem egykori építési részlege va­lóban nem végzett kifogás­talan munkát a bátonytere- nyei lakások építésekor. Olyan sok vOLt áz utólagos javítás, emiatt olyannyira elszaladtak a költségek, hogy többi között ez okozta az egység veszfteségességét és megszüntetését. Különben újabb lakásnál tapasztalható penészesedés. — Kecskésék lakásának tetőszigetelését kijavíttatja vállalatunk, de csak részle­gesen — közötte a jogtaná­csos. — Szerződést kötöt­tünk a Mozaik Építő és Fővállalkozó Kft.-vei, hogy szakemberei 1990 májusban elvégzik a munkát. Dr. Titkos Károly, az OTP Nógrád Megyei Igaz­gatóságának jogtanácsosa, aki a lakók érdekeit képvi­seli, így fogalmazott: — A szénbányavállálat­nak január 7-ig kell kija­víttatni a tetőszigetelést. Ha ez addigra nem történik meg, akkor kérni fogom a bírósági végrehajtást. Egyéb­ként, a lakók, az OTP-kíik- tató.sa nélkül is megegyez­hetnek az építővel, de az a véleményem: az általuk kért csaknem egymillió fo­rint irreális. Szekeres Jánostól, a Mo­zaik Építő és Fővállalkozó Kft. főépítés - vezető j étől meg­tudtuk : — Egészen pontosan: 242 ezer 408 forintért vállaltuk el a munkát, persze az ár­változásokat is érvényesítjük majd. A Rinocer tetőplasz- tik szigetelési rendszerünk részlegesen alkalmazva is megbízható, erre gyakorla­ti példáink vannak. A javí­tást azért vállaltuk csak májusra, mert kizárólag plusz öt fok felett végezhe­tő el megbízhatóan, így ga­rantáljuk az egyéves jótál­lásit. A hallottakat továbbítot­tuk Kecskés Jánosnak, aki ezeket válaszolta.: — Nem fogadjuk el a te­tőszigetelés részleges kijaví­tását. Mégpedig azért, mert hasonlóval már kísérletez­tek egy kilenclakiásos töm­bön, de nem vált be. A la­pos tető kijavított részeinek határvonalain Szerkezeti változás keletkezük, s a víz ismét utat talál magának. Ragaszkodunk az akvabit nehézelemes tetőszigetelés­hez, csakis így szüntethetők meg a hiányosságok. Nem kell jóstehetségnek lennünk, hogy előrebocsés- suk: a pereskedés várható­an folytatódik. De vajon meddig?! Kolaj László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents