Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

4 NOCiRAI) 1989. NOVEMBER 4., SZOMBAT A Szendehelyi Általános Iskola ötödik osztályába járó diá­kok technikaórán a növények szaporításával foglalkoznak. Képünkön Rottenbacher Mónika és osztálytársa a búza és a bab csíráztatásával kísérletezik. —RT— Színházi esték Szécsényben Warrenné mestersége G. B. Shaw a legősibb mesterséggel ruházta fel Warrennét. aki. kiöregedve a „szakmából", barátjával szállodai hálózatot tart fenn, bár jobban illik rá a nyil­vánosház-hálózat kifejezés. Üzleti kapcsolatai miatt ál­landóan távol van. ritkán találkozik Vivie-vel. a lá­nyával, aki előtt teljes ho­mály fedi anyja múltját és jelenét. Petrik József a darab ren­dezője jogérzékkel vette észre a Warrenné mester­ségének aktualitását, hiszen a prostitúció ma is jelen van — sőt egyre inkább — mindennapi életünkben. Ismerve Shaw munkássá­gát, a darabot, úgy ültem be Szécsényben a művelő­dési kÖ7,pontba, hogy a Jó­zsefvárosi Színház előadá­sában igazi színházi él­ményben lesz. részem. Saj­nos, a rendezőnek és a szí­nészeknek nem sikerült a darabot „felpörgetni". Külö­nösen az első rész volt vontatott. A szereplők nem érezték igazán a jelleme­ket. Hiányoltam a sok­színű, árnyalt játékot. Időn­ként úgy éreztem, hogy csak elmondják a szöveget minden különösebb belső átélés nélkül. Nem éreztem az egymástól hol távolodó, hol közeledő anya kapcso­latának, érzelmeinek ezer­nyi belső szálát. Csupán a végén izzott fel a darab hő­foka, amikor Vivie meg­tudta. hogy az anyja tovább folytatja mesterségét. Itt tetszett Petrik József ren­dezői felfogása. Vivie szakít az. anyjával, a kényelmes élettel: dolgozik. Az. egyre felerősödő munka zaja, a kétségbeesett sikoly pedig tömör . szintézise a műnek, egyben eleven üzenete a társadalomnak. Pécsi Ildikó (Warrenné) játéka, eléggé egysíkú volt. Nem aknázta ki a darab ad­ta érzelmi mélységeket. Ván­dor Éva az önmagával küsz­ködő, az élet értelmét kere­ső Vivie-t formálta; a da­rab második felében ját­szik jobban. Pákoz.di Já­nos megvillantotta tehetsé­gét. Kránitz Lajos nem győzött meg arról. hogv velejéig romlott ember: kapcsolatokat semmibe vevő figurát alakit. Rosta Sán­dor a cinikus, többszínű, pénzt hajszoló, az apját sem­mibe néző Frankot formál­ta. Velenczey István az egykori Warrennéért égő, ma félszeg lelkészt állítot­ta a színre. G. B. Shaw műve a ma emberéhez is szól. A pros­titúción túlmenően az anya­giakhoz való becstelen ju­tás. a munka nélkül szer­zett és ígjy biztosított ké­nyelem társadalmunk élő példája. Továbbá az, hogv a családtagok egymástól el­idegenednek, hogy a szülők az anyagiakat ugyan biz­tosítják gyermekeiknek, de megfeledkeznek az érzelmi kapcsolatok kialakításáról. Benedek Mária helyen­ként előnytelenül túlöltöz­tette Warrennét. — szenográdi — Kaktuszból jócska A lakások szép dísze a lila virágokkal roskadásig megrakott karácsonyi kak­tusz (Zygocactus truncatus). Mégis sokan panaszkod­nak, hogy ez a szobanö­vény nem virágzik, vagy ledobja a megjelent bim­bóit — írja Mesterfogások címmel megjelent kézi­könyvében dr. Bálint György, s hasznos tanácsokkal szol­gál a virágoztatáshoz. A felkészítés már augusz­tusban kezdődig azzal, hogy a növényt mérsékelten ön­tözzük, vagyis pihentetjük októberig. Ezután szobá­ban, verandán, üvegház­ban, világos helyen, az ab­lakhoz közel helyezzük, el, és nagyon gondosan ön­tözzük. (A túlöntözés éppen annyira ártalmas, mint a szárazon tartás.) Meghálál­ja. ha gondozója ídőnkértt langyos vízzel megperme­tezi. Mindennél fontosabb, hogy ebben az időiben a növény­nek állandó helye legyen. Ha mégis el kell mozdí- ' tani, akkor a visszahelye­zés úgy történjen, hogy. a növénynek ugyanaz a része, ugyanonnan kapja a fényt, mint előzőleg. Ha a fény más irányból éri, akkor ledobja a bimbóit. Ez per­sze tápanyaghiány miatt is előfordulhat, s azért is. mert a kaktuszt meleg, szá­raz levegőjű szobában tart­juk. (Az optimális hőmér­séklet 15—18 °C a in a." di­csőn y i kaktusz számára.) Elvirágzás után ajánlatos mérsékelni a vízadagot, hogy a növény „kipihenje a virágzás fáradalmait”. Ta­vasszal át kell ültetni, visz- szavágni. (A levágott szár- tagokat lehet víziben meg­gyökereztetni.) Nyári idő­szakban félárnyékos helyre téve rendszeres öntözést és műtrágyázást kíván. A haladó virágkedvelők törzses fácskát is szoktak nevelni a karácsonyi kak­tuszból. Ehhez alanyként a Peireskiopsis spathulata ne­vű, magról könnyen termel­hető kaktusz szolgál. A alanyt a kellő magasság ban szükséges elvágni, ‘be hasítani és pálcával rögzí­teni. Ezután a karácsonyi kaktusz egy ágacskáját alul ék alakúra vágjuk és be­lehelyezzük az alany hasí­tékába. Az oltást elegendő egy erősebb kaktusztövis­sel, vagy gombostűvel rög­zíteni. Nagyon gyorsan fej­lődik! Míívészallíírök nélkül Beszélgetés Preisich Anikó belsőépítésszel Preisich Anikó belsőépítész a Magyar Gazdasági Kamara Formatervezési Központjának, más néven a Desing Centernek a munkatársa. Feladata, hogy segít­se a tervezők és az ipar közeledését egymáshoz. Régi téma, hogy a vállalatok számára általában nem külö­nösebben fontos, hogy termékeik ne csak használha­tók, szépek is legyenek. Hogy látja ezt Preisich Ani­kó? / — Néhány éve végigláto­gattunk egy sor bútorgyárat, azt tudakolván, vajon dol­goznak-e ott iparművészek, s ha igen, hogyan, milyen körülmények között, milyen a helyzetük, szerepük a vál" lelátnál- Más társszervezetek felmérései is arra a megálla­pításra jutottak, hogy vi­szonylag kevesen dolgoznak n bútoriparban, az iparmű­vész-tervezőknek körülbe­lül a 3—4 százaléka. Az is kiderült, hogv ennél jóval többen, legalább 10 százalék megfordult náluk, de ott" hagvták. • Mi ennek az oka? — Az, hogy a tervezők és a vállalat irányító; nem tud­tak közös nyelven beszélni. Ez természetesen kettőn mú. lik. Ahhoz, hogy a tervező kamatoztatni tudja a tehet­ségét. szükséges az ipar fo­gadókészsége. A tervezők­nek érezniük kell, hogy munkájukra szükség van. Olyan helyzetben azonban, amelyben az ipar mindent cl tud adni nem ez a ve­zérelv. Egészen más problé­mákkal küzdenek: nincs megfelelő alapanyag, hiány­zik a háttéripar stb. Nem jellemző az. a gondolkodás, hogy a formatervezés olyan pluszt adhat, amitől esetleg nem csak esztétikusabbak, de gazdaságosabbak is lesz­nek a termékek. • Mostanában változott-e a helyzet? — Tavaly a Desing Center, a formatervezési tanács és az Ipari Minisztérium együt­tesen pályázatot hirdetett, s létrehoztunk egy tervbankot. A pályázatra 80 ötletterv ér­kezett, amiből a zsűri hu­szonkettőt talált alkalmas­nak továbbfejlesztésre' Az ipar és a kereskedelem e ter­vekből vásárolt, az idén nyolcnak a prototípusát le­gyártják, egyesek a BNV-n már láthatók. • Gyakran találkoztunk mar a BNV'ken és egyéb kiállításokon olyan bútorok­kal, amelyek nekünk, vásár­lóknak tetszettek, az üzle­tekben később azonban hiá­ba kerestük azokat. Nem fe­nyeget most is ez a veszély? — Ahhoz, hogy egy ter­méket gyártani kezdjenek, nagyon sok feltétel szüksé­ges. De nem csak az iparnak kell rugalmasnak lennie, ha. nem az együttműködés a formatervezőtől is nagy alá­zatot követel. Annak a ter­vezőnek, aki az iparban akar dolgozni, nem lehetnek mű- vészallűrjei. 9 Az ön szabadalomként elfogadott óvodai ágyai — bár a budai Tállya utcában magam is meggyőződhettem praktikusságukról — még­sem váltak elterjedné. Mi­ért? — Ezzel a példával megfo­gott. mert pontosan nem tu­dom, hol és miért akadt el a gyártása és széles körű for­galmazása. Lehet, hogy a bürokrácia fogaskerekén akadt fenn valahol. Bár fel­adatom, hogy segítsek, a magam menedzselésével nem foglalkozom. Ezt ebben a konkrét esetben a Novotrade vállalta. Az ágyak prototí­pusát a Tanért legyártotta — azóta nem tudom, mi a sor­suk. De még mindig nem mondtam le arról, hogy lesz belőlük valami. •A fiatalok, meg a fő­iskolát korábban végzettek számára ez a perspektíva mégsem volt olyan vonzó. — A mostani tervban­kunkkal éppen az eddigi gyakorlaton kívánunk vál­toztatni. Szeretnénk elérni, hogy egy megvásárolt ter­vért. ha gyártani kezdik, a tervező jogdíjat kapjon. Ez esetleg már elég ösztönző lehet, hogy valaki ipari for­matervezéssel foglalkozzon. • ,r9y látom optimista. — Igen, mert úgy érzem, a piac; kényszer a vállala­tokat is előbb-utóbb ráveszi, hogy jobb, szebb, eladhatóbb termékeket gyártsanak, . ki­aknázzák a tervezésben rej­lő tartalékokat. Kétségtelen, hogy nálunk egyelőre túl­súlyban vannak a használ­hatatlan használati tárgyak. De nem igaz, hogy nálunk csak ilyenek vannak- Pé­csett már üzemel a forma- tervezett áruk boltja, amit a Baranyakerrel együtt mű­ködtetünk. A bolt termékei arról árulkodnak, hogy el­értünk már némi eredményt. Igaz. vizuális kultúránknak is változnia kell. hogy a vá­sárlók igényeljék az ilyen holmikat. • De a változást, ízlé­sünk nevelését éppen a szép és jól használható tárgyak­kal lehet elérni. Itt a kör bezárul. — Persze, ez hosszú idő. nem megy egyik napról a másikra. Remélem, az a könyv, amit most írok, Otthon a lakásban címmel a lakásberendezés alapfogal­mairól, ehhez nyújt majd némi segítséget. Máté Judit Új fiintek a szabadság- vágyról így ősz tóján, évtizedeken keresztül a filmforgalmazó vál­lalatok országszerte a szovjet filmek fesztiválját rendezték meg. A hozzáértők előtt azon­ban mór évek óta egyértelmű volt, hogy alig akad művészi, eszmei szempontból olyan ér­tékes alkotás, amelyet érdemes külön „ünnepelni". Ez a felismerés, illetve tu­dat indította a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalatot, hogy az idén nem rendezi meg a szov­jet filmek hagyományos feszti­válját, hanem helyette Új fil­mek a szabadságvágyról cím­mel szervez nemzetközi - de elsősorban magyar - soroza­tot. Elképzeléseinek megnyerte a salgótarjáni József Attila Művelődési Központot, továbbá a régi és az újonnan szerve­ződött pártok helyi szervezete­it. Az első jelentke­zés október 21-én tör­tént: a Szabad Demokraták Szövetségének salgótarjáni szervezete szervezésében be­mutatták Schiffer Pál Engesz­telő 1956-1989 című doku­mentumfilmjét. Az utána kö­vetkezett ankétot Pál József, a Palócföld főszerkesztője ve­zette; a későbbiekben is ő lesz a beszélgetések vezetője, mint ahoavan a vetítések is a József Attila Művelődési Köz­pontban zajlanak. A sorozat következő elő­adásának gondozását a kis­gazdapárt megyei szervezete vállalta: november 15-én ve­títik Sipos András Statárium című dokumentumfilmjét a ma" qyar parasztság ötvenes évek- heli súlyos megpróbáltatásairól. Ezt követően mutatják be a Maayar Szocialista Párt Salgó­tarjáni Ideiglenes Intézőbizott- 'áaa aondozásábdn Szobolits Béla. Aki nekiszaladt a demok­ráciának című filmjét a sze­rencsétlen sorsú tis7akécskei *anácselnökről, november 30" ón a szoedemek szervezésében Andrzei Wnida Vasember című produkc'óiát iáts”ák Az MDF n házigazdáin Schiffer Pál Fortűz cimű himlőnek decem­ber 8-án (pnwelőre félórás ösrzeó'lhást láthat a közön* réaV Mén ífecemherben lót— ba*á les7 PlrbarJ Attenhorouoh Vinltr nímű mun" ''á;n a MODISZ'csck közremű­l- r- *4ç v/ó (, — Mottó: Kétféle nép él a világon. Vannak szabad­ságszerető népek és vannak szabad népek. (kortárs író) Divat manapság Pavlovot szidni. Pavlovon nevetni. Mintha klasszikus kutya- kísérletei nem lehetnének modellértékűek mai vilá­gunkban is. Pedig némely „őshipotézise” félelmetesen aktuális igazsággal bír. Ne a nyálazós, reflexes megsejtésekre tessék most gondolni, hanem inkább a pszichikum mélyét szon­dázó elgondolásokra. Töb­bek között arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi történik olyankor, ha az égvén elveszíti kapcsola­tát környezetével. Amikor értelmüket veszítik azok a biztosnak hitt orientációs pontok. Pavlovék laboratórium­ban dolgoztak. Kört mutat­tak a kutyának, majd meg­etették. Ellipszist mutattak, s jött az elektrosokk. Né­hány hét alatt a kísérleti állat nagyszerűen megta­nult tájékozódni e jelzések között: farkcsóválva várta a gondozót, ha kört látott, és menekülni igyekezett az ellipszistől. Ekkor a pszi­chológusok elkezdték egy kicsivel kerekebbre raj­zolni a ellipszist. Minden­nap kurtítottak egy ke­veset a hosszán, s egyszer csak elérkezett a pillanat, amikor a kutya képtelen volt megkülönböztetni egy­mástól a két jelet. Nem tudta, bántani fogják-e, vagy enni kap? És ettől (szó szerint) megőrült a szerencsétlen négylábú. Valamilyen mértékben minden intelligenciával bíró lény ragaszkodik a biztoshoz, az egyértelmű­höz. Ezért van az, hogy az új ismeretnek mindig küz­denie kellett a régivel. Ko­pernikuszt még máglyára küldték tanításaiért, New­tont kiközösítették korá­nak vezető tudósai, Freu- dot pedig egyszerűen őrült­nek titulálták. Effajta meg­torlásban persze nemcsak a szellem nagyjai részesül­hetnek? Környezetének ellenszenvét bárki kivív­hatja, elég hozzá, ha meg­támad néhány szilárdnak vélt orientációs pontot. Vegyünk egy végtelenül csúnya, kövér és — elné­zést a példáért — túlkoros hölgyet. Egy olyan vén­lányt, akinek számára a férfiúi nem mindenkor a totális kudarcot jelentette. Egyszer azután hölgyünk életében megjelenik Sze­relmes Lajos, aki történe­tesen másodrangúnak tart­ja a küllemet, s csak az imádott lény belső értékeit hajlandó figyelembe venni. Előbb-utóbb nyilvánvaló­an házasság lesz kapcsola­tukból. A laikus most úgy gondolná, hogy e szeren­csétlen nő is végre révbe érkezett, szerető hitvese oldalán harmonikus házas­ságban élheti le hátralévő éveit. A házastársak osz­tályrésze azonban a min­dennapos pokol, melynek okozója (igaz tudatlanul, mondhatni vétlenül) nem más, mint Szerelmes La­jos, aki megpróbálta meg­másítani a boldogtalan asz- szonyság keserű realitáso­kon kialakult önképét. A feleség azonban nem saját magát „értékelte át”, ha­nem a Lajost devalválta. Így lett szemében férje ura az a tutyimutyi alak, aki­nek még ő is jó! És innen­től kezdve a férfi nyakába zúdítja mindazt, amit ko­rábban az élettől el kel Ív. szenvednie. . . Hasonló jelenségek per sze nemcsak egyes szemé lyeknél jelentkezhetnek Átélhetnek ilyesmit egész társadalmak is, például az erős diktatúrák megingása­kor. Olyan időszakokban pedig, amikor általánossá válik az elbizonytalanodás, a tömegek mindig találnak valami szimpatikus vonást a határozott törekvésekben Ennek köszönhette például gyors uralomra jutását Na­póleon. De tegyük félre a his­tóriai példákat. Határo­zottságra és következetes cselekvésre nemcsak „tör­ténelemformáló” tettek ide­jén van szükség. Ha pél­dául — teszem azt — Ko­vács úr azzal jelentkezik kórházi kezelőorvosánál, hogy fáj a hasa, s a dok­tor úr vakbélre gyanak­szik (!) nem hívhat össze 0£v négynapos konzíliumot, s nem folytathat le min­den szóba jöhető eset iga­zolására, vagy elvetésére szakvizsgálatot.. . Mire az orvosi kollektíva állást foglalna Kovács .úr fájó hasának ügyében, az eset­leges vakbélgyulladás át­megy hashártyagyulla- dásba. Attól pedig meg­hal a beteg.. . Dr. Popper Péter előadá­sán elmondott gondolatait lejegyezte: Mohai Barna Pavlov, Szerelmes Lajos, Kovács űr A pszichológus szemével y----- —___________J

Next

/
Thumbnails
Contents