Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
1989. NOVEMBER 4., SZOMBAT NOÍiRAI) 5 MIÉRT TETTED? Az élei gyakran olyasmit produkál, ami túlszárnyalja az emberi képzeletet. Ilyenkor megdöbbentem értetlenül állunk. Magyarázatot bármennyire is keresünk, nem találunk. A tragédia megrázó, ha valóságos és, ha annak középpontjában egy gyermek áll. a tehetetlenség kínzó dühe szorítja össze a sziveket. Sztrehánszki Jancsika, tizenkét esztendős nézsai kisfiú esete figyelmeztető jel. Figyelmeztet, hogy az élet mindennapi rohanásába«) gyakran éppen azokra nem figyelünk oda, akik számunkra a legkedvesebbek. Amikor pedig .jóvátehetetlen dolog történik, csak akkor látjuk be. hogy felelősséggel tartozunk. Valamennyien.,. A falu utcái néptelenek voltak. Aznap este a televízió a Kék fény márciusi adását sugározta. Sztrehánszki Jánosné is szapo- rázta a lépteit, hogy mielőbb hazaérjen. Nem kellett sokáig mennie, hiszen házuk nem esik messze a termelőszövetkezet tehenészetétől, ahol, mint rendesen most is, az esti fejés körül segédkezett. Ahogy befordult a kiskapun, látta, hogy a nappali szoba ablakában is kékes fények viliódznak, a férje tehát a tévét nézi. Minden rendben van — gondolta —, hiszen jöttére a kutya is előbóklászott a kert végéből —, tehát Jancsika engedelmeskedett az anyai parancsszónak, amikor jó órája hazaküldte a tejházból. (A kutya és a tizenkét esztendős fiú elválaszthatatlan pajtások lettek az utóbbi időben, az állat mindenhová követte kis gazdáját, és amióta szinte mindennap lábuk alá hajtották a határt, a magányos kószálások nagyon ösz- szemelegítették őket.) Jó gyerek ez. Engedelmes. .. dicsérte fiát gondolatban az.anya. Igazán szívből, sosem tudott haragudni rá. Jancsi későn született, amikor a nagylány már nem sok törődést igényelt, így az anyai szív minden melege és megbocsátó ragaszkodása a fiú felé fordulhatott. Igaz, hogy a gyerek nem remekelt az iskolában, rakoncátlan természete otthon is megmutatkozott néha; de hát milyen legyen egy gyerek? Majd csak megkomolyodik. Most már nem ő a legkisebb a családban, amióta a nővérének gyereke született. A sógorral is A járőrautóból két egyenruhás rendőr szállt ki. Biró főtörzsőrmester és Balogh főtörzsőrmester a rétsági rendőrkapitányság szolgálatot teljesítő járőrei. Később megindult ismét a keresés, az utca lakói láncot alkotva, méterről méterre vizsgálták át a környéket. Éjjel háromnegyed egykor a kutatás tragikus eredményre vezetett. .. A tsz-major mögötti erdősávban halva találták Sztrehánszki Jancsikát. Hét hónap távolából idézzük újra a tragikus történetet. Jancsika elvesztésébe az édesanyja sosem fog, sohasem tud beletörődni. Emésztő fájdalmát magába zárja, és egész megmaradt életében viseli. A fiát nem adhatja vissza senki, ő mégis úgy érzi, harcolnia keli, mert igazságtalanság érte, harcolnia még akkor is, ha békét nem találhat. Felejteni szeretné, de naponta éli újra annak az éjszakának, és az azt követő kálváriajárásának történetét. — Jancsikámat a füzesben találták meg. Azt mondják, felakasztotta magát egy láncra — zokogja. Én tuegvre több időt töltenek, majd csak eltanulja tőle a komolyságot. .. A televíziót nézte az egész falu. Valaki azt mondta reggel, hogy a Körösi Györgyről is szó lesz benne, akit gyilkosság miatt keres a rendőrség, és aki Al- sópeténybe való, ami alig néhány kilométerre van Né- zsától. Amint belépett a szobába Sztrehánszkiné mindjárt felmérte a hiányt. — Hát a Jancsika? — Nem veled volt? — pillantott fel a férje a tévézésből. — Hazaküldtem. Régen itthon kellene lennie. — Biztosan valamelyik barátjánál van. . . — próbálta megnyugtatni a megriadt asszonyt a férje. — Te, én megyek és megkeresem — indult kifelé Sztrehánszkiné. Először a szotnszédoknál kérdezősködött, majd távolabb, ahol csak a gyerekét sejthette. Ahogy telt az idő. egyre fokozódó rossz érzés kerítette hatalmába. Akkor már nemcsak ő, hanem a felriasztott utca is Jancsikát kereste. Az apa telefonálni indult. Értesíteni kell a rendőrséget. Már tíz óra is elmúlt, de a gyerek még mindig nem került elő. Valami baj van... Nagy baj. . . Talán baleset. .. Az idő telt. A feszültség elkeseredéssé. lassan pánikká érett az emberekben. Mire a rendőrautó megérkezett, már találgatni kezdtek. A szülők, a rokonok pedig idegességükben valamennyi lehetőséget átélték, és idegszálaikat a végletedig feszítette a bizonytalanság... dóm, hogy nem let-t öngyilkos. . . Nem tett ilyet. . . Miért csinálta volna, amikor mindent megadtunk neki !?... Akkor este is vidáman jött velem. Beszélgettünk. Tervezgetett, sorolta, hogy az iskolával kirándulásra mennek Visegrádra. . . Beleülök a trónszékbe, én leszek a Mátyás király — mondta. Jó gyerek volt. Vallásosnak neveltem. Félt a haláltól. Amikór disznót öltünk, a kert végébe menekült, nem bírta, ahogy visítozik. Szerette az állatokat. Bolondult a kutyájáért, mindig együtt játszottak. Ha magától megy a patakhoz, a kutya is ment volna. Én küldtem haza, azt válaszolta, hogy jön fürdeni, azután majd nézi a tévét. Amikor elköszöntünk, akkor sem láttam rajta, hogy arra készülne. Vidám volt és nyugodt. Olyan, mint máskor... Amikor a férjem értesítette a rendőröket, azok kijöttek, és az egyik azt mondta : Mit sír, hiszen a fiát a faluban látták egy kerékpárral. Azután csak ültek a kocsiban, és nem csináltak semmit. Rádióztak. .. Végül a szomszédok indultak keresni, és így találták meg Jancsikát. .. A nagynénje szedte le, azt mondja, nem is volt rendesen akasztva, mert a lába a földet érte. Ahogy megemelte, már a kezében volt. Érezte, hogy még meleg. Akkor a rendőrök is odaértek és azután senkit sem engedtek a közélébe. Ott volt a tömegben a körzeti orvos, a „román” orvos — nemrég települt át Erdélyből —, őt sem engedték hozzá. Ezután jött meg Valkó Gyula főhadnagy a rétsági kapitányságról. Elmentek, és visszahívták az orvost. Valkó csak rávilágított Jancsikámra, és azt mondta: „Tipikus akasztás. .." Feltették az autóra, és már vitték is. Ezután egv hónapig senki sem szólt hozzánk, csak egy papírt kaptunk, amiben értesítettek, hogy eltemethetjük a fiamat. A vejem ment be Rétságra, hogy végre mondjanak valamit. Valkó csak futtában közölte, hogy nemsokára lezárják az ügyet, egyébként is, most már a megyénél érdeklődjünk, már nem rá tartozik az eset. Durván, szinte lenézően beszélt velünk. öt hét után jöttek ki megint, és vizsgálták meg a helyszínt. Közben járt itt két pesti rendőrtiszt, a Körösi ügyében nyomoztak. Nekik is el kellett mondanom, hogy mi történt. Voltak kint a major mögött is, és a végén ők is azt mondták, hogy nem volt öngyilkosság. .. Miért nem lehetett a rétságiaknak is jobban helyszínelni? Miért mondta Valkó azonnal, hogÿ öngyilkosság, mitől volt olyan bizonyos benne? Kérdések és kérdések. Sztrehánszki Jánosnénak ezekre semmilyen válasz nemt lehet megnyugtató. Mégis választ keresek. A nézsai iskolában Baho- recz Ilonával, Jancsi tanárnőjével beszélgettünk. — Nem tudom elképzelni, hogy öngyilkos lett. Nem látom az okot. Rosszul tanult ugyan, de ez sohasem nyomasztotta. Szeptembertől márciusig 11 intőt gyűjtött össze, félévkor több tantárgyból bukásra állt. De mindez nem viselte meg. Szertelen, kicsit a koránál éretlenebb gyerek volt. Azt sem mondanám, hogy az osztály kirekesztette volna. Voltak barátai, noha kisebbekkel barátkozott szívesebben. Különösen rágaszkodott egy barátjához, F.-hez, aki azonban rossz hatással volt rá, mert gyenge idegzetű,' meglehetősen durva és ösz- szeférhetetlen gyerek. Az Megallapúásait — eddig szokatlan segítökészség megnyilvánulásaként — magam is olvashattam. ...Sztrehánszki Jancsi erősen a heavy metál zene hatása alatt állott. A zene és a szövegek témája gyakran igaz, hogy Jancsika is köny- nyen befolyásolható volt. Ahogy kezdett kamaszodni, egyre jobban érdekelte a heavy metál zene, a harci művészet; nindzsa szeretett volna lenni... De ugyanakkor autóbuszsofőr is, és családot képzelt el magának — ezt egy iskolai dolgozatban írta. Nem értem a történteket — mondja az osztályfőnök. Hasonlóképp nyilatkozik Láng András atya. Jancsika hitoktatója is. Szerinte a fiú még nem volt igazán vallásos, de a halállal, a túlvilággal sem foglalkozott. Megkerestem a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetőjét, Dávid Gyula őrnagyot, akitől a most már lezárt ügyről kértem és kaptam felvilágosítást. Először az édesanya által megfogalmazott kérdést tettem fel. Hogy is volt a helyszíneléssel? — A rétsági rendőrkapitányság kezdte meg az intézkedést. A helyszínre érkező járőr előírás szerint intézkedett!?!), Való Gyula főhadnagy a szemlebizottságot két hatósági tanú és az orvos segítségével megalakította. A lehetőségekhez képest a nyomokat biztosította és rögzítette, ám figyelembe kell venni, hogy rendkívül sok munka hárul az egyetlen helyszínre érkező nyomozóra. Sajnos nem támogatta megfelelő helyszíni szakértő csoport. — Miért nem? — Egyelőre ennyire telik a Belügyminisztériumnak. — Kritikája lehetne... — Az elhangzott: ez tipikus öngyilkosság kijelentésről mi a véleménye? — Felelősséggel nem mondhatott ilyet. A boncolás előtt semmiképp. — Az adott helyzetben kegyetlenség volt. .. — Az. — Miért vették át az ügyet? — Mert mi sem találtuk megnyugtatónak a lezárá- , sát. Az idegenkezűséget már a rendőrorvosi boncolás is egyértelműen kizárta, tehát öngyilkosság történt. De az okokat rpi sem értettük. Ezért szakértői vizsgálatot kértünk. Pszichológiait és részletes bűnügyi-technikait. Az utóbbi is az öngyilkosságot erősítette meg. A pszichológus, dr. Brósz Tünde sok kérdésre választ ad. a túlvilág, a sátánizmus, a másvilági élet... Többször nézett horrorfilmeket —, mint mondják a sógoránál és a barátainál —, amik a köny- nyen befolyásolható, ingatag személyiségű gyeteket rossz irányba lendítették. Kedvenc együttese a Pokolgép volt, amelynek dalait fejből tudta, hasonló szövegek alkotásával maga is próbálkozott. Füzeteiben ehhez hasonló sorok találhatók mindenütt: „Ördög testvér, Megátkozott tisztítótűz nemzedék, Pokoli színjáték, Ha újra megszületnék...” Az osztálytársakkal íratott dolgozatból kiderül, hogy valaA fiú tehát meghasonlott, kettős életet élt. Otthon, édesanyja szemében még mindig a szeretett kisfiú, aki rajong az állatokért... Csavargás közben pedig a keménységet, a dicsőítő, életérzésként megélő kamasz. Kisebbekkel barátkozik, ahol ő lehet az erősebb, s így akaratát rákényszeríti másokra. Kénytelen titkolózni, ezért mind jobban magába fordul, figyelmét a zeneszövegek kötik le... Hogy elég lehet-e ez egy öngyilkossághoz? önmagában talán nem. De gondoljunk arra, ami kevéssel március előtt történt Nagykovácsiban. Szinte ugyanígy halt meg. egymást biztatva, két hasonló korú kisfiú. Hogy véletlen? Pest megyében azóta ismét vizsgál egy ilyen ügyet a rendőrség... Sztrehánszki Jancsi esetét Angyal Pál főhadnagy vette át. Tőle kérdeztem, milyen összefüggések voltak a Körösi-üggyel, honnan volt a gyanú? — Körösi bizonyíthatóan máshol tartózkodott akkor este. A legtöbb erőszakos cselekményt azóta az ő számlájára írja a környező falvak lakossága, lévén alsópetényi születésű. — És a budapesti nyomozók ? — Sajnos, olyan ügybe ártották magukat, amihez sem joguk, sem megbízásuk nem volt. Ügy éreztem, Valkó Gyula főhadnagy úrral is beszélnem kell. — Véleményem szerint helyesen, kellő körültekintéssel jártam el. Többször voltam a szülőknél, akik megfenyegettek felsőbb BM-es kapcsolataikkal. — És az a bizonyos mondat? — Nem emlékszem, hogy mondtam volna... Legfeljebb az orvossal folytatott beszélgetésünkből hallhatott meg valaki valamit Arról meg ugye, nem tehetek. mennyien keménynek, heavy metál-rajongónak nevezik Jancsit, aki sokszor beszélt a horrorfilmekben látottakról. F.-fel való barátkozása és közös csavargásaik jellemző tüneteket váltanak ki. F. meséli: „Egyszer fogtunk egy borzot. Jancsi mondta, hogy nyúzzuk meg. Jól telt az idő...” — Ma is így járna el? Így intézkedne? — Természetesen. A rétsági kapitányságon Valkó főhadnagy főnökének a szobájában folytatjuk, Gábriel Géza rendőr őrnagy kissé szigorúbban értékel. — Sajnos, történtek hibák. Alapvető rendőri tanulmányok* legelemibb része, hogy a helyszínen nem nyilatkozhatunk. De itt a jegyzőkönyv felvétele is pongyola volt, Valkó főhadnagy stílusa pedig közismert. Igaz, hogy csupán három fény- képfelvétel készült a helyszínről. Az is igaz, hogy a negatívokkal és a gyermek ruházatával a főhadnagy eddig nem tudott elszámolni. Az is, hogy a vizsgálatkor egy később talált láncnak nem tulajdonított jelentőséget. (Szerencse, hogy nem is volt adott esetben jelentősége.) Az bizonyos, hogy pontosabb, lelkiismeretesebb munkával már sokkal előbb, az eset átadása előtt tisztázni lehetett volna, hogy valójában mi történt, és akkor nem hagyják a falut és a szülőket bizonytalanságban. Sztrehánszki Jancsi, egy tizenkét éves kisfiú áldozata lett valaminek, amit csak mi sejtünk. Hogy sátánizmusnak, vagy felgyorsult XX. századi értéktipró világunk bűnének hívjuk, az mindegy.' Amikor új értékeket kell keresnie egy gyereknek és azokat az árnyékos, a sötét oldalon találja meg, akkor nagy baj van. Nagyobb, mint gondolnánk. Hogy Jancsi miért tette? Már nem tudjuk meg. Mint, ahogy azt sem tudjuk, hányán követik még. Egyet tehetünk. Figyeljünk! Figyeljünk a gyerekekre, figyeljünk egymásra. Jancsira sajnos nem sikerült vigyázni. Pedig kellett volna... CSALA PÉTER „Én leszek a Mátyás király" „Pokoli színjáték" gpillf - . 'mmmmmmmm Titkolódzó élet . '
