Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

*989. NOVEMBER 1.. SZERDA NOGRAD Befejezte munkáját az Országgyűlés Egy lemondás háttere „Nincsenek politikai ambícióim" Interjú dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébettel (Folytatás m 2. oldalról.) támasztani az igazát, akkor az a döntéshozónak cáfolha­tatlan bizonyíték arra, hogy helyesen dönt, amikor a beláthatatlan következmé­nyekkel járó bizonytalanság elhárítását szolgáló változat mellett teszi le voksát. A döntésnél tehát elsőbb­séget kapott az ökológia, a környezet védelme, s ilyen értelemben Németh Miklós nem is tagádta. hogy a probléma fontos politikai kérdéssé is vált. „Lehet-e fontosabb politikai kérdés, mint az emberi környezet védelme, a jövő generációk életfeltételei iránt tanúsított felelősség!?" — tette fel a szónoki kérdést a miniszter- elnök. Végezetül határozottan le­szögezte: a kormány vállal­ja a rá háruló felelősséget, azt nem kívánja a parla­mentre hárítani. A minisz­terelnök ennek szellemében azt kérte a parlamenttől, hogy vegye tudomásul a be­számolót. Adja meg a felha­talmazást a kormánynak, hogy a csehszlovák félnél kezdeményezhesse az 1977-es szerződés módosítását. Né­meth Miklós kérte az-t is: az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy az or­szághatártól Nagymarosig terjedő Duna-szakaszra a helyi és a területi tanácsok részvételével új, komplex, regionális fejlesztési kon­cepciót: és rendezési tervet dolgozzon ki. Ez magában foglalja azt is, hogy a kor­mány azonnal tegyen intéz­kedéseket Dunakiliti térsé­gének árvízvédelmére; te­gyen meg mindent a Szi­getközt fenyegető ökológiai és árvízveszély elhárítására. Ezután Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár, a bős—nagymarosi beruházás kormánybiztosa, a napirend előadójía tájékoztatta a kép­viselőket. A bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer megépítése kör­nyezeti szempontból egyér­telműen kockázatos — mon­dotta. — A prognosztizálás­hoz szükséges vizsgálatok hiányosak, így az esetleges kár nagysága csak becsülhe­tő. Különösen nagy az ivó- vízkészlet veszélyeztetettsége, egyrészt a parti szűrésű víz­nyerésnél, másrészt a Kisal­föld alatti, az Európában egyedülálló édesvízi kész­letnél. Ennek a vízkészlet­nek a minőségét Magyaror­szág és Csehszlovákia érde­kében egyaránt meg kell őrizni. A kizárólag ökológiai szem­pontok szerint a legkedve­zőbb megoldás az lenne,- ha a bps—nagymarosi vízlép­csőrendszert egyáltalán nem helyeznék üzembe. A duna­kiliti tározó, a bősi erőmű viszont csaknem teljesen kész. Így a műszaki, gazdasá­gi meghatározottság miatt az ökológiai kockázat minimali­zálása tűzhető ki reális cél­ként. A gazdasági szempontokra kitérve rámutatott, hogy a nagymarosi vízlépcső elha­gyása, illetve a vízlépcső- rendszer eredeti program szerinti továbbépítése egya­ránt veszteséges. A beruhá­zási költségeket tekintve a továbbépítés kismértékben előnyösebb lenne, a követ­kező három évet illetően vi­szont a leállítás jár kisebb költséggel, változatlan áron, mintegy 5 milliárd forintot nyer az ország ebben az időszakban. Az 1994—97. kö­zött viszont — a villamos- energia-pótlást szolgáló gáz­turbinás kombinált ciklusú erőműépítés miatt — újabb költségek jelentkeznek. Ez egyben azt is jelzi, hogy a nagymarosi vízlépcső leállí­tásával nem szabadulnak fel hosszabb távon pénzügyi for­rások. Az államközi szerződés módosításával kapcsolatban kitért arra, hogy ez a köte­lezettségek jogszerű és jóhi­szemű megváltoztatásának kezdeményezését jelenti. Ezután arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy hét­főn délután a Külügymi­nisztérium diplomáciai jegy­zékben foglalta össze a ma­gyar javaslatokat. Ezt kö­vetően még az esti órákban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Külügyminisz­tériuma jegyzékben ismétel­te meg korábbi, a kormány­fői tanácskozásokon kifej­tett álláspontját. Ennek lé­nyege: ragaszkodnak a nagymarosi vízlépcső fel­építéséhez, az eredéti kon­cepcióhoz, és csak e felté­telek megléte esetén készek a garanciarendszerre vonat­kozó megállapodás megköté­sére. A jegyzékből megis­merhető a csehszlovákiai ol­dalon megvalósítandó elte­relés, mint ellenlépés. Egy ilyen megoldás a Szigetköz­ben ökológiai katasztrófa- veszélyt jelentene. A közös határfolyó egyoldalú eltere­lése súlyosan sértené nem csak az államközi szerző­dést, hanem a két ország közötti határokra, határvi­zekre, valamint a Dumán való hajózásra vonatkozó egyezményekét, ideértve a párizsi békeszerződést is. Szükségesek tehát a megfe­lelően higgadt diplomáciai lépések. A magyar—osztrák válla­latközi, magánjogi szerző­désekről Udvari László el­mondta, hogy ezek a nagy­marosi létesítmény építésére, az áruszállításra és távve­zeték létesítésére vonatkoz­nak. E szerződések szorosan összefüggnek. A szerződé­sekre az osztrák jog az irányadó, a jogvitákat pedig választott bíróság dönti el. A kártérítési összegek meg­állapítása bizonyítási eljá­rást igényel. Fizetési kötele­zettségeinket várhatóan áramszállítással ellentéte­lezzük. Berdár Béla, az Ország- gyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizott­ságának előadója bevezető­ben összefoglalta mindazo­kat a körülményeket, ame­lyek a témakörben született előző parlamenti döntés óta megváltoztak. Javasolta, hogy az Or­szággyűlés vegye tudomásul a kormány tájékoztatóját, adjon felhatalmazást az 1977-es szerződés módosítá­sának kezdeményezésére, ám részletkérdésekben ne foglaljon állást. Mondja kii, hogy a további munkánál a kormány elsődlegesen az ökológiai szempontokat, a nemzeti érdekeket, a tudo­mány legújabb eredményeit és a térségben élő lakosság jogos érdekeit vegye figye­lembe. A vitában a képviselők a határozattervezethez szö­vegmódosító javaslatokat nyújtottak be, ezért a soros elnök felkérte a település- fejlesztési és környezetvé­delmi, valamint a bős— nagymarosi ad hoc bizott­ság tagjait, tartsanak ülést, véleményezzék a javaslato­kat. A bizottsági ülések idején az Országgyűlés személyi javaslatok, illetve különféle állásfoglalások, interpellá­ciók megtárgyalásával foly­tatta munkáját. Pesta László, az Ország- gyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelynek során megválasz­tották az Állami Számve­vőszék tisztségviselőit. A plénum az Állami Számve­vőszék elnökévé 281 szava­zattal dr. Hagelmayer Ist­vánt, elnökhelyettesévé . 282 szavazattal Sándor Istvánt választotta meg. Az Állami Számvevőszék tisztségviselői az Országgyű-* lés előtt letették a hivatali esküt. Az eskütételt követően — az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának állásfoglalása alapján — a társadalombiztosítás irá­nyításáról és a társadalom- biztosítási bizottság létre­hozásáról szóló határozat- tervezetről döntöttek a kép­viselők. Ezután — ugyancsak a szo­ciális és egészségügyi bizott- • ság, továbbá a terv- és költ­ségvetési bizottság együttes javaslata nyomán — a tár­sadalombiztosítási ellátások 1989. évi egyszeri kiegészíté­séről hoztak határozatot a képviselők. Az állásfoglalás; sál egyhangúan egyetértett az Országgyűlés. Üjabb eldöntendő kérdés volt, a képviselők miként határozzanak Szirtesné dr. Tomsits Erika szeptemberi ülésszakon bejelentett javas­latáról, azaz az ügyrendi bi­zottság létrehozásáról. A képviselők egyetértettek a személyi javaslatokkal, az elnök pedig felkérte az új bizottság tagjait, hogy a kö­vetkező ülésszakon tegyenek indítványt vezetőjük szemé­lyére. Ezután ismét interpelláci­ókkal folytatta munkáját az Országgyűlés. Az interpellációk sorát megszakítva Fodor István rendhagyó módon előrehoz­ta az elnöki zárszót. Tájé­koztatta a törvényhozókat arról, hogy a következő ülésszak november- 21-én, kedden kezdődik. Az ülés­szak napirendjén tíz tör­vényjavaslat és két tájékoz­tató szerepel. Fodor István tájékozta­tásul közölte azt is, hogy a téli ülésszak a tervek sze­rint december, 18-án kez­dődik, s előreláthatólag négynapos lesz. Még mindig nem lévén bizottsági jelentés, ismét in­terpellációk következtek. A határozathozatalhoz a képviselőknek meg kellett várniuk a bizottságok állás- foglalását a módosító indít­ványokról. Rövid szünetet követően, a településfejlesz­tési és környezetvédelmi, valamint a Bős—Nagymaros ad hop bizottság a kormány képviselőjének egyetértésé­vel terjesztette elő a hatá­rozati indítványt. A két bizottság együttes indítványának megfelelően a képviselők elé terjesztett kormánybeszámolót és hatá­rozati javaslatot 186 egyetér­tő, 7 ellenző és 74 tartózko­dó szavazattal fogadta el.az Országgyűlés. A határozat- hozatal után Udvari László a .kormány nevében megkö­szönte a képviselők állás- foglalását, felhatalmazását, amely arra enged következ­tetni, hogy megértették és támogatják a Miniszterta­nács ökológiai szempontokat érvényesítő törekvését. Ezzel az Országgyűlés ok­tóberi ülésszaka befejező­dött. A második munkana­pon Fodor István, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt. (MTI) Érezni lehetett a leg­utóbbi Országgyűlésen dr. Bartalné dr. Borszéki Er­zsébet hozzászólásában, hogy valamit lezárt a szép ke­rek mondatokkal. Aki jól figyelt, az olvashatott a so­rok között. Mégis sokak körében a meglepetés ere­jével hatott lemondása. A gyarmati körzet polgárai is vegyes érzelmekkel fo­gadták a hírt. Mi lehet a háttérben? — a kérdések­re a legilletékesebb vála­szolt. — Hogyan látja az el-, múlt évek képviselői mun­káját? — Mind a mennyiségi, mind a minőségi munkát figyelembe véve jelentős változásokat éltünk meg. Ez a változás különösen fel­gyorsult az elmúlt más­fél évben. A felkészülés al­kalmanként napi tíz-tizen- két órai munkát követelt. A túlterhelés a családomra is nagyabb terheket rótt, és bizonyos egészségügyi ká­rosító hatással is járt ese­temben. — Mások nemigen csi­nálnak ezekből a problé­mákból ilyen nagy ügyet. — Fel kellett mérnem, mi az, amit tudok vállalni és mi az, amit nem. Én nem tudok olyan munkát vállal­ni, amit csak felületesen tu­dok ellátni. Olyan típusú ember vagyok, hogy a fel­adatokat száz százalékig el­végzem. Legalábbis törek­szem arra, hogy maximá­lisan helytállnak. — Egyéb (politikai), ok nem játszott közre döntésé­ben? — Politikai indítéka csak annyi volt a lemondásnak, hogy én a sarkalatos tör­vények elfogadása után, mint ahogy a beszédemben is elmondtam, a mielőbbi demokratikus képviselői vá­lasztások kiírását tartom fontosnak. Ezzel a lépésem­mel ezt is alá szerettem' volna támasztani. Precedenst teremtettem másoknak. — A nógrádi képviselők mennyiben értették meg egymást? — A nógrádi képviselő- csoportban több esetben elő­fordultak ellentétes véle­mények. Ennek ellenére ez most nem jelentett közeleb­bi indítékot a lemondásom­ban. — Miért várt eddig? — Körülbelül fél éve fog­lalkoztat ez a dolog. Vár­tam, hogy a háromoldalú tárgyalásokon valóban olyan kompromisszum születik, amely minden párt rész­vételével történik meg. Saj­nos, pártharcok következ­tek be. A rendszerváltáshoz szük­séges törvények elfogadá­sát követően azt remél­tem, hogy a parlamenti vá­lasztásokat rövid időn be­lül kiírják. Ennek a lehe­tősége jelen pillanatban nem látszik közelinek. Ellenkező esetben természetesen ki­tartottam volna, még a csa­ládom és az egészségem ro­vására is. — Az egyik gyors reagáló úgy fogalmazott, azért mon­dott le, mert eléggé okos ahhoz, hogy időben vissza­lépjen. — Tudtommal sehol sem kezdeményezték a körze­temben a visszahívásomat. A köztársaság kihirdetésé­vel egyidöben az egész al­kotmánymódosítás .életbe lé­pett, én ezt előre tudtam. Abban már benne van az is, hogy nincs képviselői visszahívás. Tehát ez lehe­tetlen indok. — Ügy is felfogható a döntése, hogy gyávaságból megfutamodott ? ! — Amíg tisztességgel el tudtam látni a feladatai­mat, addig maradtam. Ezt követően mindenki úgy fog­ja értékelni, ahogy ismer engem, vagy ahogy nem is­mer. Az értékelést az em­berek magukban fogják meg­tenni. — Többféle vád érte a NOGRAD október 31-i szá­mában. Mi erről a vélemé­nye? I — Hogy nem tudtak vol­na a nógrádi képviselők ar­ról, hogy foglalkoztat a le­mondás gondolata, az nem fedi a valóságot. Hiszen va­lamikor tavasszal egyöntetű véleményünk az volt, hogy ebben az évben feltétlenül választások kellenek. Nagy kár, hogy ezt később elfe­lejtették, ez deklaratív szin­ten is megjelent a NÓGRÁD hasábjain. Én mindenesetre levontam a konzekvenciá­kat. — Megjelent a megyei lapban, hogy önnek esetleg további politikai ambíciói vannak. — Nem kívánok semmi­féle politikai vaj?y jelentős társadalmi funkciót betölte­ni az elkövetkezendő idő­szakban, tehát tanácselnök sem szeretnék lenni. Az egészségügyben kívánok je­leskedni' Á következő kép­viselői választásokon sem kívánok indulni. Ez ellenté­tes lenne a mostani lemon­dásommal. A népfrontban sem tevékenykedem. — Marad továbbra is vá­rosi főorvos? — A városi főorvosi teen­dőket részállásban látom el és a továbbiakban az ifjú­sági orvosi ellátást szerve­zem és végzem a város kö­zépiskoláiban főmunkaidő­ben. — Az utolsó felszólalását hogyan fogadták a parla­mentben? — Én ott világosan kifej­tettem, hogy a parlament fo­gadja el a beterjesztett kép­viselői választásról szóló, a többi sarkalatos törvénnyel együtt a törvényjavaslatot. Igen sok ellenérzést is ki­váltott beszédem, s csak egyetlen esetben vdlt közben taps. Ez az alaphangulatról mindent elárul. Olyanok után szólaltam fel, akik az elfo­gadás ellen szóltak. Ezek nagy tetszést arattak. Na­gyon jólesett több olyan el­ismerés, ami nem az úgy­nevezett hivatalos részről jött, például. Debreczeni Jó­zsef képviselőtársam mele­gen gratulált a beszédem után. öt felkészült, komoly embernek . tartom. Persze sok ellenzőm is volt a kép­viselők körében. Többen türfetőilee elfordították az arcukat. Én ezt is úgy érté­kelem, nem volt hiábavaló a hozzászólás. — Képviselő nélkül hagy­ta a választóit? — Ez a vád nem érhet, hiszen pótképviselőt is vá­lasztottak annak idején. — Nem fog fájni a szíve, ha nézi a parlamenti közve­títéseket? — Már most is van nosz­talgiám. Néztem a mostani ülést a televízióban és vé­gigfutott a hátamon a hideg, amikor bemondták, hogy egy képviselő lemondott. De nem bántam meg döntésemet. ☆ Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet helyébe dr. Kccske- méthy Gyuláné pótképviselő lép. Ha ő is lemond, akkor ki kell írni az időközi vá­lasztásokat. Adám Tamás Vállaljunk közösséget a jövőért! Az egész országban, így megyénkben is folyik a Magyar Szocialista Párt szerve­zése. Sokan még mindig csak a rombolás, a tiltakozás eszközét látják a politizálás­ban. Mi, fiatal MSZP-tagok úgy gondol­juk, hogy az erős baloldal megteremtése, a szocialista értékek képviselete csak tet­tekkel, a jövőre koncentráló munkával le­hetséges- Számunkra elfogadható az MSZP kongresszusán alakított program, melynek megvalósítása rajtunk, az alapközösségek­ben dolgozó párttagokon múlik. Ehhez biztosíték az alapszabály. Ugyanakkor má­sodlagos kérdésnek tartjuk a kongresszu­son megkötött kompromisszumok feletti vitát. Mi itt, Salgótarjánban azt tartjuk leg­fontosabb feladatunknak, hogy olyan ja­vaslatokkal, konkrét — megvalósítható — ötletekkel szolgáljunk, amely pártunk programjába illeszthető és a város lakói­nak a legtöbb eredményt hozza. Ezért el­határoztuk. hogy új alapszervezetet alakí­tunk. Várjuk azokat, akik már tagjai az MSZP-nek, de még nem találtak közössé­get, várjuk azokat is, akik elfogadják az MSZP által vallott értékeket, de még bi­zonytalanok. Alakuló megbeszélésünket 1989. novem­ber 2-án 17.00 órakor tartjuk, ahová min­den érdeklődőt tisztelettel várunk. A meg­beszélés, helye a Kohász Művelődési Köz­pont ifjúsági klubja. A szervezők nevében: Vajvoda Zsuzsan­na, Méhes András, Fehér Zoltán, Kalocsai Attila, Domonkos Tamás, Puszta Béla,, Dóra Ottó MSZP-tagok'

Next

/
Thumbnails
Contents