Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

Intézkedést várnak az utasok Katasztrofális a közleke­dés, nem találok szebb jel­zőt Salgótarján helyi közle­kedésére. Különösen azóta, hogy működik a kemping­nél a használt cikkek pia­ca, vagy, ahogy a köztudat­ban él, a „lengyel piac”. A Nógrád Volán egyáltalán nem készült fel erre a vál­tozásra, pedig naponta több száz, vagy ezer vásárló, sok eladó utazik végig a Vörös Hadsereg úton, egészen a kempingig. A kórházi megállónál már olyan katasztrofális a hely­zet, hogy a városba menet alig akad olyan busz, amely­re felszállhatnánk. Többször előfordult már, hogy egyál­talán nem tudtunk felszállni a kórházi megállónál a 6- os, 36-os, vagy 63-as jelzésű buszra, s várhattunk újabb húsz percet, míg jött a kö­vetkező, de arra is csak erőszakosan tudtunk fel­szállni, s heringmódra nyo­morogtunk a főtérig. Nem tudom megérteni, hogy a Volán ügyintézői miért nem cselekednek. Délelőttönként a rendelőin­tézetnél és a kórháznál is sok felszálló van, de a kem­ping felől érkező buszok már tömöttek, mire ideér­nek. Mindenképpen sűríteni kellene a járatokat, s lehe­tőleg csuklós buszokat já­ratni, még hét végeken is, de hét elején is. Az elmúlt hétfőn délelőtt egy 36-os járat is csak „kis busz” volt, s nagy művészet volt felszállni rá. A városiak és vidékiek joggal várnák el, hogy a viteldíjért, vagy ép­pen a bérleti díjért kultu­rált körülmények között közlekedjenek. Azt sem tudom megérteni, hogy a kempingnél miért nincs kitéve menetrend. Igaz, hogy régebben volt, amikor még nem készült el a buszváró, de amikor át­helyezték az indulási he­lyet a másik oldalra, akkor elfelejtették kitenni a me­netrendet. Mindez enyhén szólva gondatlan ügyinté­zésre vall, amely nem veszi figyelembe a valóságot. Dudás Pál, Salgótarján, Báthori u. 4 Piaci történet Legyünk elővigyázatosabbak... Tisztelt szerkesztőség ! — Azért ismertetem a velem megtörtént esetet —, amely nagyon elszomorí­tott —, mert nem szeretném, ha az embertársaimmal újra előfordulna — írta levelé­ben Tóth Ferencné Karancs- lapujtőről. Mint ahogyan engem ne­veltek, én is ugyanolyan módon: tiszteletre és em­berségre nevelem két gyer­mekemét. Szüleimtől sok­szor hallottam az intelmet, hogy „nagyon nehéz és ke­serves munkásembernek lenni és a kapott fizetésből megélni, de aki így él, az minden este nyugodtan fek- het le és tiszta lelkiismeret­tel ébred.” De ez az inte­lem most nem engem iga­zolt, ugyanis a piacon pár pillanat alatt elemelték a vásárolt húst, három szaty­rom közül kiválasztva azt, amelyikben volt. Figyeltek bizonyára és követhettek. .. Az emberek iránti bizal­mam álmatlan éjszakákká változott. Tisztességes em­berekhez fordulok: vigyáz­zunk egymásra, segítsük egymást, leplezzük le azokat, akik megkárosítják a becsü­leteseket. ☆ Tisztelt levélírónk aggo­dalmával egyetértünk. Ha­sonló esetek sajnos, elég gyakoriak. Azért is tesz- szük közzé levelét, mert valóban szükséges a nagyobb elővigyázatosság és az ösz- szefogás is. Emlékművet avattunk Pásztán Mint azt a NÓGRÁD no­vember 2-i száma is közöl­te, emlékművet avattunk Pásztón. Régi adósságunkat törlesztettük azokkal szem­ben, akik a második világ­háború vérzivataros idő­szakában értelmetlenül, ide­gen célokat szolgálva vesz­tették el fiatal életüket. Pó­toltuk, amit korábban el­mulasztottunk. Ezután mind­azok. akiknek a hozzátar­tozója a világháborúban és azt követően az elmúlt 40 évben, a társadalom fejlő­désének harcaiban estek el, lesz hová letenni a kegye­let virágait, meggyújtani az emlékezés fényeit. Verőfé­nyes késő őszi nap délután­ján megrendülve, könnyes szemmel, sokan zokogva álltunk, némán tisztelegve az emlékmű előtt, azok em­léke előtt, akik soha többé nem lehetnek közöttünk. Akiknek a sírjaik is isme­retlenek. Akik idegen föld­ben nyugszanak. Az emlék­mű közös összefogás ered­ménye, kegyeleti hely, egy jelentős színfoltja váro­sunknak. Az avatás során megem­lékezésekre került sor. So­kunkban vegyes érzelmeket ébresztettek dr. Nagy Lajos györtgyösi apátplébános úr múltat idéző szavai. Ügy gondolom, hogy ha az em­lékezése „visszafogottabb” lett volna, olyan, mint a HNF városi titkáráé volt — egyes mondatai nem olyan kétségeket ébresztettek vol­na, hogy ez ellen kifogást tegyek. Nem írom le azo­kat, akik ott voltunk sok százan hallottuk. Bizonyára jobban szolgálták volna egyébként az apátplébános úr által is mondott nem­zeti megbékélést, melyet számonkérés nélkül tartunk valamennyien megvalósít­hatónak. És úgy gondolom, hogy a múltunkat fel kell tárni, abból tanulnunk kell. Örök igazság az, hogy aki a múlt­ját nem becsüli, az a jövő­jét sem képes igazán szol­gálni. De a múltat csak re­álisan szabad elemezni, mert ellenkező esetben nem a megbékélést, a fejlődést, a békét, hanem a kétkedést, a gyűlölködést szolgálja, márpedig most valamennyi­ünknek — a városunkban élőknek is — békességre van szüksége. Petriik Ödön Pásztó, Üttörő út 22. összeállította: RÄCZ ANDRÁS Churchill néma maradt A bátonyterenyei bányászvárosban 25 lakásos házat épít a NÁÉV, melynek földszintjén az OTP és a Hungária Biztositó fiókjait fogják kialakítani. Az újonnan felépült lakások műszaki átadására a hó végén kerül sor. —RT— A természet csodái Á Jerikói rózsa föltámadása Winston Churchill „teljes és pontos információval rendelkezett arról, hogy a japánok meglepatéses tá­madásra készülnek az ame­rikai flotta ellen Pearl Har- bornál” — állítják egy Lon­donban megjelent, és azon­nal. be is tiltott 'könyv szer­zőt. Eric Nave — az auszt­rál, majd a brit hírszerzés egyik kulcsembere, valamint James Rusbridger, az angol kémelhárítás egykori tagja nem is akármilyen bombát robbantott, azt állítva, hogy „Churchill mindenképpen ki akarta erőszakolni az USA hadba lépését, ezért aztán eltitkolta az információt Roosevelt előtt, még akikor is, amikor a japán flotta már útiban volt Pearl Har­bor felé, amikor már tud­ták,, hogy 1941. december 7-én várható a rajtaütés.” És az be is következett. Meghalt 4500 amerikai ka­tona, és gyakorlatilag meg­semmisült a csendes-óceáni flotta. A könyv megjelenését ál­lambiztonsági okokra hi­vatkozva, nem engedélyez­ték, a The Independent azonban ismertette a tartal­mát. Ebből kitűnik, hogy az angolok már a húszas évek óba szemmel tartották a ja­pán hadihajóik minden moz­gását az együk szerző, Nave kapitány jóvoltából, aki ausztrál kiküldetésben dol­gozott Japánban, majd 1925- től ő vezette a londoni hír­szerző iskola japán tagoza­tát. „1940-től gyakorlatilag minden nehézség nélkül el­olvashattuk a japán flotta titkos üzeneteit, a . munka inkább unalmas volt, mint nehéz” — mondotta. Ezt az unalmas élményt 'azonban Az ember kapcsolata a tengerrel régi korokra nyú­lik vissza. Régészeti leletek bizonyítják, hogy az ember sok évvel időszámításunk kezdete előtt már meglova­golta a hullámokat, rövi- debb-hosszabb utakra in­dult kezdetleges vízi jár­műveim. Táplálékát is a tengerből egészítette, ki, ha­lászott. Sokáig ezek is ma­radtak a tenger hasznosítá­sának a módjai, és Csak mi­után az ember bejárta a tengereket, megismerte a földgolyóit,, kezdte el tanul­mányozni magát a tengert. Az elmúlt 100 év alatt las­sanként" megismerte a ten­sohasem osztották meg az amerikai szövetségessel. En­nélfogva azok nem tudhat­ták azt sem, hogy Jamamo- to admirális november 20- án, éjszaka a következő dön­tő fontosságú parancsot ad­ta: „21-én éjfélkor megkez­dődik az ellenségeskedés má­sodik szakasza.” London 'számára nem volt titok, 'hogy 6 repülőgépf-anyahajó, •2 csatahajó, 3 cirkáló és 9 torpedóromboló elhagyta a támaszpontot. Megfejtették 'azt az utasítást is, miszerint 'ezeknek az egységeknek de­cember 4-re készenlétben •kell lenniök. Már december '1-én Churchill előtt volt a íjapán flottaparancsnok üze- 'nete: a hajóknak december •7-én Ni takarna ja magassá­gában kell lenniök. Minthogy 'az említett név Japán leg- 'magasabb hegyével azonos, 'nem kellett zseninek lenni •ahhoz, hogy lefordítsák a 'parancsot: a támadás ezen a ‘napon várható. : „Természetesnek tartottuk, hogy Churchill megosztja az információt a legfontosabb szövetségessel, és úgy vél­tük, az amerikaiak is ké­szülnek. Azltán nem értet­tük, hogy miért nem véde­keznek? A magyarázat nyil­vánvaló: Churchill szándé­kosan nem adta át a ja­pán előkészületekről gyűj­tött anyagot. És ez a ma­gyarázata annak is, hogy 'miért nem jelenhet meg a könyv.” Kívánkozik a kérdés, me­lyet oly sokszor feltesznek: 'mi lett volna, ha... Nos, a (szakemberek nem szeretik a 'képzelet játékait. Az áldoza­tok pedig, tudvalevő, soha- 'sem vitatják, hogy mikor és 'miért történelmietlen né­mely kérdés. ger értékeit, de a kiaknázá­sukra irányuló kísérletek csak az utóbbi néhány év­tizedben kezdődtek el iga­zán. A föld felszínének va­lamivel több, mint kéthar­madát, 71 százalékát borít­ja víz. A tenger az emberiség nagy élelmiszerforrása, amely egyre nagyobb meny- nyii&égű táplálékot képes biztosítani. Már ma is je­lentős a tengerekből nyert élelmiszer mennyisége, de ez a világ gyorsan szaporo­dó népessége miatt a jövő­ben növekedni fog. Ezt a számok is bizonyítják: 1950- ben a világ halászatának ho­Mexikó forró kösivatag- jában él a jerikói rózsa, melynek életképessége bá­mulatra méltó. Ez a csipkeharaszt kül­sőleg legjobban két gombo­lyag vászoncérnához hason­lít alakjában és színében egyaránt. Legalábbis kiszá­radt állapotban látjuk ilyen­nek, és fittyet hány a több­éves szárazságnak is. Gom­bolyaggá gömbölyödve le­csökkenti párologtatását, és a testében felhalmozott ola­jokból él. Anyagcseréje a lehető legkisebb, csupán annyi, hogy az élet szikrá­ja megmaradjon benne. És várja a jobb időket. Klo- rofillja azért nem pusztul el, mert teljesen a sejtek mélyére húzódik. Ha aztán megérkezik a régen áhított eső, csipkefinom oldalhaj­tásai szétterülnek, megzöl- dülnek. A jerikói rózsa 1830 tá­ján került Európába. Neve nem éppen találó, mert vaj­mi kevés köze van Jerikó városához, de még nem is rózsa. Varázslatos föltáma­dóképessége miatt kapta a bibliai hangzású nevet. Az 1880-as években jelent meg először a piacokon, a vásárcsarnokokban, és ha­mar a családi otthonok félt­ve őrzött növénye lett. Az emberek csodatévő hatást tulajdonítottak neki. A hie­delem szerint megvédte a házat és lakóit minden baj­tól, betegségtől, gonoszság­tól. zama 21 millió tonna, 1970- ben pedig már 69 millió ton­na volt. A becslések szerint az 1990-ben halászott hal- mennyiség meghaladja majd a 100 millió tonnát. Az óceánok vizében körülbelül 150 ezer állatfaj (közülük 15 ezer halfaj) és több, mint 10 ezer növényfaj él. A hal­húson kívül alkalmasak em­beri fogyasztásra a tüskés, bőrűek, a puhatestűek (kagy­lók, csigák) és a rákok is. Űjabiban a tengeri algákat is hasznosítja az ember, fő­ként a háziállatok takarmá­nyozására. Végső fokon per­sze, így is emberi táplálék­ká válnak, de kísérleteznek közvetlen felhasználásukkal is. Japánban körülbelül 900 ezer tonna algát takaríta­nák be évente. Ezek ipari feldolgozása is megkezdő­dött már. Műtrágyákat ké­szítenek belőlük, és főleg a gyógyszeripar nyer általuk értékes nyersanyagokat. A tengeri halászat a vi­lág állati fehérjetermelésé­nek jelenleg körülbelül 15 százalékát adja, melynek Mindamellett a karácso­nyi szokásokban is helyet kapott, a föltámadt Krisz­tus jelképévé vált. Egész évben szárazon tartották, szentestén tették csupán vízbe. A növény fél órán belül szétterült, megzöldült. Föltámadásának látványa ámulatba ejtette a család­tagokat, akik ezután hitük­ben megerősödve indultak el a havas éjszakán az éj­féli misére. Nos, a jerikói rózsa — valójában a mexikói csip­keharaszt — valóban a leg­tökéletesebb föltámadásnö- vény. Ha külföldi utunk al­kalmával valamely piacon hozzájutunk, itthon akár húsz évre eltehetjük egy fi­ók mélyére, s a hosszú esz­tendőket átvészeli minden károsodás nélkül. Vízbe té­ve életre kel az egykor vá­sárolt növény, sőt gondos ápolás után még gyökeret is ereszt. Mi már nem hiszünk sze­rencsehozó képességében, a hozzá fűződő babonákban, de megrendít bennünket alkalmazkodóképességének rendkívülisége. A jerikói rózsa arról a bölcs gondol­kodásról tanúskodik, amely még a sivatagok kőrenge­tegébe is odahelyezte az életet, és fölruházta azzal a képességgel, hogy a legmos­tohább körülmények kö­zött fönnmaradhasson, sor­sát betöltse. Ugye, elgon­dolkodtató? Nagy Zoltán nagy részét ma még a hal­liszt -jelenti. A tudósok vé­leménye szerint az ezred­fordulóra az emberiség a iehérjeszükségletének 20—40 százalékát szerzi majd a tengerből. Reálisnak tűnik ez a számítás, 'különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ember eddig inkább csak „aratott” a tengeren, anélkül, hogy „vetett” vol­na. De, ha erőteljesen be­avatkozik a tengeri halak tenyésztésébe — szaporítá­suk elősegítés évek nemesí­téssel — nagyobb hozamok­ra számíthat majd. 1 A hosszú tengerparttal rendelkező országok újab­ban az alsóbbrendű állatok („a tenger gyümölcse”) mes­terséges tenyésztésével is so­kat foglalkoznak — sikerrel. Különféle kagylók „farmo­kon” való tenyésztéséből az állatok sók-sok tonnája ke­rül piacra. Képünkön: mesterségesen tenyésztett tengeri kagylók bőséges választéka Kíná­ban. A tenger „gyümölcsei" I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents