Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-03 / 233. szám

2

NOGRAD

1989. OKTÓBER 3.. KEDD

C $

>Ü

Hétfőtől szombatig

Moldvai ízek a Besztercében

mmÊÊÊÊÊÊmÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊIB^M

Készülnek a inoldáv konyha remekei.

Akar ön zöldséges, húsos givecset enni? Netán kedvé- revalóbb volna a sertésszelet juhtúrós kukoricagan- cával? Vagy inkább padlizsá- nos marhaszcletet J fogyasztana? Esetleg mégis gombás csirkére támadt gusztusa?, Talán legfőképpen a tejszínes dióval töltött aszalt szilvát kóstolná meg?

Nos, a felsorolt finomságok közül bármelyiket választhatja, ha felkeresi Salgótarjánban a Beszterce éttermet. Hétfőtől szombatig ugyanis moldáv gasztronómiai napokat rendeznek me- gyeszékhelyünk legszebb, védnökségi táblával elismert vendéglátó-ipari egységében. Merőben új kapcsolatról van szó, első alkalommal vendégeskednek nálunk a szovjetunióbeli Moldva Köztársaság fővárosát, Kisinyovot képviselő ínyencmesterek és népi zenészek.

Lévén tehát első találkozás, ismerkedjünk meg ki- ■ - = f a kedve vendégek hullájukkal. A térképen Moldva úgy néz ki, mint egy fürt szőlő. Egy fatörzset körülfonó szőlővenyige régóta a barátság, az állandósult vonzalom szimbóluma e szép és gazdag országban. A moldvai nép rendkívül szívélyes és vendégszerető. Ért is a vendéglátáshoz.

A moldvai konyha hagyományai hosszú múltra tekintenek vissza. Fejlődésére a kedvező klimatikus viszonyokon és a moldvai föld gazdagságán túlmenően a szomszéd országok és népek is nagy hálással voltak. A nemzeti ételek készítéséhez bárány-, sertés- és marhahúst, továbbá baromfit egyaránt használnak, s mindegyik húsfajtához megtalálják a megfelelő zöldséges és fűszeres kiegészítést.

A brindza és a kukorica használata igen jellemző a moldvai konyhára. Különösen kedvelt a zöldségfélék közül a bab, a paradicsom, a gogosari, az édes paprika, a baklazsan és a spárga. A póréhagyma és a zeller a legkeresettebbek a fűszerek sorából. Ezenkívül korian- derrel, szegfűszeggel, tárkonnyal és fokhagymával is ízesítik az ételeket. A sült és a párolt ételek a legnépszerűbbek errefelé.

Az édes asztalhoz birsalmát, szőlőt, almát, szilvát, cseresznyét, meggyet, diót, sárgabarackot használnak a moldávok. Az édességek készítésénél elmaradhatatlan a gyümölcs és a bor. Moldvában az ünnepi asztal csak akkor igazán gazdag, ha nem hiányzik róla a nagy moldvai kenyér és a fonott kalács.

Ennyi „előképzettség” után ízleljük meg a Besztercében választható moldvai konyha remekeit. A rendkívül szép és élénk színű népviseletbe öltözött pincérek hal, hús és zöldség előételeket, leveseket, készételeket, frissensülteket, salátákat és

desszerteket szolgálnak fel. Az erre az alkalomra nyomtatott étlapon husz;onhatfé- le finomság található.

Étvágygerjesztőnek ott a jóféle moldvai konyak. Ha az elfogyasztott hal úszni kíván, ez esetben moldvai vörösbor rendelhető. Akkor sincs baj, ha moldvai pezsgőt szándékozik a vendég • inni, mert az is van. Végezetül pedig almát, szőlőt, esetleg görögdinnyét kérhetünk a fürge lábú és roppant csinos pincérnőtől. Közben hallgathatjuk a népi viseletbe öltözött négytagú zenekart, melynek zenészei hegedűn, tangóharmonikán, nagybőgőn és cimbalmon adják elő a fülbemászó moldvai dalokat, aláfestve az énekesnő szépen hangzó énekét.

Ezek után akinek sikerült felkeltenünk az érdeklődését a moldáv gasztronómiai napok iránt, az fáradjon be a Beszterce étterembe, foglaljon helyet az ízlésesen terített asztalnál és rendeljen. Jó étvágyat!

kolaj—kulcsár

Válasz Demus Ivánnak

Tisztelt Demus Iván!

Mint a megszólított csoport tagjai, érvekkel kívánunk válaszolni érveire. Toliunkat nem sértődöttség vagy indulat vezeti, csupán a józan realitás igénye.

A „röplapháború” Számunkra nem öröm s nem cél, hanem realitás. A közvélemény gyors informálásának, formálásának számunkra megadatott egyetlen útja.

Létünk idéző- és így megkérdőjelezését kissé megkésettnek érezzük. Egy város közéletében több módon mérhetjük szervezetek jelenlétét. Talán ilyen fokmérő lehet rendezvényeik látogatottsága is. Szeptember 9-én zsúfolásig megtelt a zeneiskola nagyterme, amikor pártunk vezetői előadást tartottak és két csoportunk bemutatkozott. A közelmúltban önök Andics Jenőt hívták városunkba. Â foghíjas széksorok elgondolkodtatóak. Hogy ki mennyire van jelen, többek között polgártársaink tudatában, az dőljön el a szabad választásokon. Addig várnunk illik az idézőjelekkel.

Röpcédulánkból mindössze két mondatot kiragadva, értékelve és elemezve, ön anti- kommunizmussal. demagógiával, „a sztálini időszakot ellenzéki oldalról megismétlő ma- gatartás”-sal vádol bennünket. A leírt szó átka, hogy elválik alkotójától, a mondatokat szétszedik és összerakják, s ,így megjelenve, már élesen mást mondanak, mint az eredeti szándék.

Sztálinistának nevezni bennünket, önmagában véve is demagógia, lejáratásra alkalmas, ám érvnek silány. Nem vagyunk anti- kommunisták. Ez rossz ízű-csengésű szó. Röplapunk sem az. Benne nem Zentai Csaba képességeit, szakmai alkalmasságát, képesítését, közigazgatási praxisát minősítettük, tárgyaltuk. Tanácstagi tevékenységéről nem is lehet általános képünk, hiszen csoportunk a legutóbbi tanácsülésen vett először részt — talán kimondható, hogy a jelenlévők számára is érzékelhető jelenléttel — a tanács munkájában és ezen az ülésen Zentai Csaba egyetlen napirendi ponthoz sem szólt hozzá.

Nem is a tanácsi és a népfrontdöntés jogosságát vontuk kétségbe. „A tanács joga, hogy megválassza tisztségviselőit. A népfront felelőssége, hogy kit javasolt elnökhelyettesnek. Mielőtt azt a tanács elé terjesztette, Csikász István bizonyára egyeztette választóival személyi javaslatát.” (Idézet nyílt levelünkből.)

Ugyanakkor a választást megelőző néhány momentum (pl. az egymásra építhető állás- és funkcióváltások sora, a tanácsülés hirtelen napirendipont-cseréje, a tanácsi SZMSZ — számunkra legalábbis — váratlan és előkészítetlen módosítása, egy tagunk félrein- formálása abban a tekintetben, hogy fö- vagy társadalmi állású elnökhelyettes választására kerül-e sor) meggondolkodtat minket, int és állásfoglalásra késztet.

Természetesen nem készítünk elő „kommunista boszorkányper”-t. nevetséges minden olyan (más fórumon) elhangzott állítás, mely szerint bármiféle „listánk” lenne, „a leszámolás kétes töltetű aknái” és egyéb eszközei, kellékei éppen nem a mi kezünkben és nyilatkozatainkban vannak! Azért küzdünk, hogy ezek a lehetőségek más szervezetek számára se legyenek adottak.

Valljuk, hogy ..kommunista párttagsága, vagy kommunista múltja miatt senki sem kerülhet egzisztenciális hátrányba”. Ehhez azonban hozzá kell tennünk: de előnybe sem! Nem azt ellenezzük, hogy kommunisták, elhagyva a bizonytalanná váló pártállásokat, a gazdasági és társadalmi élet más területeire kerüljenek. Mi az időt és a módot tartjuk alkalmatlannak. Véleményünk szerint az MSZMP funkcionáriusai csakis szabad és reális megmérettetés után váltsanak állást. Csakis olyan posztokat töltsenek be, melyre képességük, képesítésük, megelőző szakmai gyakorlatuk predesztinálja őket.

E szabad megmérettetés feltételei pedig — véleményünk szerint — ma hiányoznak. Ezek csakis az új parlamenti és helyhatósági választások után teremtődnek meg. Ezért mondtuk nyílt levelünkben, hogy e választásokig tartózkodni kell a jelentős személyi változásoktól. A jövő önkormányzatának kell megadni azt a lehetőséget, hogy a jelenlegi szak- apparátust építtesse át, kizárólag szakmai szempontok szerint értékelve és minősítve tagjait.

Címkék alapján valóban könnyű máglyára kerülni. Ám éppen ön ragaszt ránk címkét azzal, hogy olyan fogalmakkal jellemzi csoportunkat, melyek eszmeileg és gyakorlatilag is teljesen idegenek tőlünk, röplapunkban meg sem jelentek. Ügy érezzük, hogy ezt vissza kell utasítanunk!

Nem tekintjük magunkat „új erkölcsű”, önöket sem „csupa romlott erkölcsű” embereknek. Ilyen veszélyes általánosításokra nem ragadtatjuk magunkat. Azonban ön se tegye! Mi politikai harcot kívánunk vívni, korrekt, becsületes eszközökkel. Nem támadni és nem védekezni, hanem érvelni akarunk, ön azt mondatja cikkében velünk: „megtámadlak, tehát vagyok”. Válaszunk erre: érvelünk, tehát vagyunk!

Kérjük önt, ne sugallataira hallgasson (ön használta e kifejezést)! Ismerjen meg bennünket, érveinket! Fontosnak tartjuk, hogy vélemények ütközzenek és ne szóvirágokkal üzengessünk egymásnak. Forgó Imre úr, egy telefonbeszélgetésben tárgyalást ajánlott. Mi, mérlegelve a lehetőségeket, az alábbiakat hozzuk nyilvánosságra: a Szabad Demokraták Szövetségének balassagyarmati csoportja kezdeményezi városi egyeztető politikai fórum megtartását.

Javasoljuk, hogy

1. a fórum legyen nyílt, azon bárki részt vehessen:

2. jegyzőkönyvét a Gyarmati Napló hozza nyilvánosságra ;

3. tárgyaló fél legyen a FIDESZ, a kisgazda- párt, az MDF, az MSZMP, az SZDSZ és Hazafias Népfront meghatározott számú képviselője;

4. e szervezetek folytassanak előzetes tárgyalást a fórum napirendjéről;

5. az ülés elnöki tisztét a balassagyarmati egyházak képviselői töltsék be.

Egyetértünk önnel abban, hogy egymás

megértéséhez idő, kulturáltság és tolerancia kell! E nélkül valóban az egész ügy dilettáns! Mindkét részről!

Balassagyarmat, 1989. szeptember 28.

Üdvözlettel:

Szabad Demokraták Szövetsége balassagyarmati csoportja

Reformok atfän

_________■- JL________gl______ .g il- JE 1 ..- •.... -___ ___________r i__i yr _ m

W

» U n K CIS SCI Cp nCHIC&fll IililCS HviCC^&J JUIC8$ ■

Megyei vélemények az átalakulásrél és az MSZMP-rfil

Ahogyan várható volt, a Magyar Szocialista Munkáspárt október eleji kongresszusához közeledve, mind jobban felgyorsul a politika vonata. Szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb hangú — olykor talán túlzottan. meggondolatlanul és kultúrálatlanul szélsőséges hangnemben — politikai tanácskozások, pártértekezletek, politikustalálkozók, fórumok, nagygyűlések és tagtoborzók sorjáznak, gyakran egymásba torlódva, olyannyira, hogy a hétköznapi állampolgár — akinek egyébként is sok más ügyes-bajos dolga akad a megélhetésért. az életszínvonal megtartásáért folyó küzdelemben — szinte képtelen pontosan követni a történéseket és megnyilatkozásokat.

Nemegyszer úgy tűnik : túlságosan sokaknak van véleménye, és túlságosan sokan hallgatnak. Persze tudnunk kell: akik hangoskodnak, nem biztos, hogy — legalábbis nem mindenben — igazuk van, és akik úgymond némán szemlélik a politikai csatározásokat, nem biztos, hogy azoknak nincs véleményük.

G} enes László bátonytere- nyei tanár kétszer volt a kommunista párt tagja; egyszer 1949. és 1960. között, máscdszor 1970-től napjainkig:

— Az utóbbi idők tapasztalatai a/.t igazolják, hogy a gazdasági, politikai, ideológiai életben fundamentális változásokra van szükség. A negyven év alatt kialakult egyközpontú irányításban a centralizmus elve olyan erős volt, hogy megakadályozott mindenféle alulról jövő kezdeményezést, így aláásta az azonosulást is. A párttagságnak létezett egy felső rétege, kezében az előkészítés, a döntés jogával, míg a többinek a kritikátlan végrehajtás feladata jutott. Ez a réteg fenntartotta magának a tévedhetetlenség jogát is : megmagyarázta a határozatokat, és úgy kellett csinálni.

— Ez — az 1988-as májusi pártértekezlet óta — a legszélesebb társadalmi körökben világos, ugyanúgy a következtetés is: a régi módon nem mehet tovább. Csakhogy miközben keressük, csinálnánk az újat, egyre több nehézségbe ütközünk, megakadunk, újra nekilendülünk. A politizálás

szabadsága mintha éppen azt a pártot sújtaná, amelyik hatalmi helyzeténél fogva végül is elfogadta a belső és külső nyomást, s a gondolatok, véleménynyilvánítások nyíltságának és nyilvánosságának olyan fokát valósította meg, amilyen Magyarországon szinte emberemlékezet óta nem létezett.

— Ennek az az oka, hogy személyiségünkbe rendkívül mélyen beleivódott a régi pártstruktúra és pártstílus, s ezek fő elemei ma is léteznek. Számos párttag éppen emiatt helyezkedett várakozó álláspontra : nem tudja, lesz-e gyökeres fordulat... A pillanatnyi helyzet nem kedvez az MSZMP-nek, a feldaraboló- dás, a teljes szétesés állapotába került. Ahányan vagyunk, szinte annyi a véleményünk. Nem tudni, be- következik-e a kongresszuson a pártszakadás, de szerintem még mindig • jobb kettészakadni, mint felda- rabolódni. Erős törekvést

érzek az egység fenntartására, de nem szabad hozzá mindenáron ragaszkodni.

, — Milyen MSZMP-t képzel el a jövőben? Milyen párt szerezhetné meg a nép bizalmát, régi fényét, erejét?

— A nép érdekeit cselekvőén kifejező és képviselő MSZMP-t képzelek el. De tettek kellenek, mert szavakban eddig sem volt hiány. A párt programjavaslata megfelelő alapnak látszik ehhez. S, h,a a párt tetteinek kedvező hatását érzi a nép, akkor a bizalmát odaadja. Szerényen, szívósan kell dolgoznunk. A hatalom szolgálat, s úgy kell vele mindenkor élni, hogy az is maradjon. Ezt valamennyi párttagnak jól a fejébe kell vésnie.

Halász Lajos nyugdíjas katonatiszt, társadalmi megbízatásként a jobbágyi községi pártbizottság titkára,

1947., 16 és fél éves kora óta párttag:

— Részt vettem az MSZMP szervezésében, aztán egy darabig ment a szekér. De most már a megújulás elodázhatatlan. Mi, lent az alapszervezetekben jobban éreztük ezt, mert nagyon sokszor tapasztaltuk, hiába küldjük el a jelzéseinket, nem következik be változás. Mintha nem is továbbították volina. S, a helyzet kísértetiesen hasonlít az 1956. előttihez: a pártvezetés egyre távolodott a tagságtól, felfelé pedig mentek a megszépítő jelentések.

— Önök nem készítettek ilyen jelentéseket?

— Ránk nem ez volt a jellemző, éppenhogy az ellenkezője. Mi szorgalmas végrehajtói voltunk a határozatoknak.

— Most mintha bénultságban szenvednének ezek a szorgalmas végrehajtók. Mi okozza ezt a tanácstalanságot, tehetetlenséget?

— Minden bizonnyal az,

hogy nem egyformán gondolkodunk a reformról, és az egymásnak ellentmondó vélemények zavart okoznak. Nincs biztos iránytűnk, és főleg a gazdaság bajlódik

sokat. Szocialista értékek

veszítettek erejükből, hitelükből, például a létbiztonság, ebből azonban nem következik, hogy mindent félredobhatunk. A 40 évnek vannak megőrzendő értékei és eredményei, nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista országoknak köteleztük el magunkat... Mostanában sokan éreznek bűntudatot. Bizonyos mértékig minden párttag felelős a történtekért, de a hibákat végül is a pártvezetés követte el a demokratikus centralizmus felnagyítása jegyében. Mi azt tehettük volna, hogy erélyesebben hallatjuk szavunkat. Persze már régóta hangoztatjuk, hogy tönkremegy a mezőgazdaság. Bizonyára még erélyesebben kellene szólnunk. A tagságot most sem lehet becsapni. ..

— Ez valóban így van, és egy demokratikusan szervezett pártban kellő beleszólása — következésképpen felelőssége — is lesz a párt politikájának kialakításába, végrehajtásába, illetve megváltoztatásába. ..

— A jobbágyi párttagoknak ez egyik fő kívánsága. Mi nem szeretnénk a tavaly május előtti visszarendeződést. Azt akarjuk, hogy az MSZMP elsősorban a munkásság pártja Legyen. Mun. kásság nálkül nincs megújulás! Nagyon szép név ez, benne Van az összes dolgozó.

Sulyok László