Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-11 / 241. szám

1989. OKTÓBER 11.. SZERDA NÓGRÁD 3 Továbbra sincs döntés: mikor lesz dollárelszámolású a magyar—szovjet kereskedelem Ifjabb Szász Gyuláné a legkiválóbb varró- Verebélyi Istvánná nadrágok tucatjait Ta­nok közül való. salja ki műszakonként. Varrónők a norma szorításában avagy: magára talált a bátonyterenyei ruhaiizem? Medvegy Magdolna, az MTI munkatársa írja: A magyar kormány állás­foglalása értelmében — mint ismeretes — mielőbb ki kell dolgozná a magyar— szovjet kereskedelemben a dollárelszámolás részletes feltételeit. Arról azonban még mindig nem született döntés, mikor kerüljön sor a bevezetésre. Hogy mind ez ideig húzódik a döntés, ebben a fontos kérdésben, annak elsősor­ban az a magyarázata: a dollárelszámolás bevezeté­se a magyar gazdaság szá­már az első évben 1—1,5 milliárd dolláros vesztesé­get jelentene. Mint a Ke­reskedelmi Minisztérium­ban elmondották, a Ma­gyarországra szállított szov­jet termékek 70—80 száza­léka alapanyag, _ energia- hordozó, amelyeket a ma­gyar- gazdaság továbbra is megvásárolna, mégpedig a jelenleginél magasabb, vi­lágpiaci áron. Más lehető­ség nem is adódik, hiszen ezekhez az alapvető fontos­ságú cikkekhez kizárólag a Szovjetunióból juthatunk hozzá, mivel arrafelé épül­tek ki az olaj-, gáz- és elektromos vezetékek. .Egye­dül az Adria-kőolaj vezeték tehető alkalmassá Szovjet­unión kívüli országokból érkező szénhidrogén beho­zatalára, ám a jelentős szállítási költség számotte­vően megnövelné az így vásárolt termékeket. A pécsi székhelyű bor- gazdasági vállalat természe­tesen nem jótékonysági indít­tatásból fizet többet a ter­melőknek, hanem közgazda- sági — piaci — körülmé­nyek nyomására. Halmai Já­nos vezésjgazgató elmondta az MTI munkatársának, hogy két hónap alatt négy­szer emelték a felvásárlási árakat. A júliusban kiadott árjegyzék a várható értéke­sítési árakon alapult. Au­gusztusban lezajlott a szo­kásos szüret előtti alku, a termelők nem fogadták el a Feljavítják a tejtermelő juhászotok • állatállományát; a jelenlegieknél genetikai­lag jóval többre képes faj­táktól, ezek keresztezésétől és szaporításától azt vár­ják, hogy néhány év alatt többszörösére növekszik a juhtejtermelés. E termé­keknek — az előrejelzések szerint — az , elkövetkező években is megfelelő nagy­ságú és jól fizető export­piaca lesz. A gazdaságok az idén több mint 300 tenyészálla­tot vásárolnak Izraelből. A Bakonszegi Bessenyei Tsz 250, a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári biotech­A Szovjetunióba irányuló magyar kivitelnek 70 száza­léka gépipari, gyógyszer- ipari, könnyűipari és élel­miszeripari késztermék. A dollárelszámolásra való át­térésnél e cikkek körében jelentős konkurenciával kel­lene számolniuk a magyar exportőröknek. Versenytár­sak maradnának a szocia­lista országok is, hiszen a tervek szerint a Szovjet­unió azokkal továbbra is rubelben kereskedne. Így a hasonló minőségű terméke­ket valószínűleg ezután tő­lük vásárolná meg. De je­lentős versenytársak len­nének a nyugati szállítók is, elsősorban azért, mert termékeik gyakran jobb mi­nőségűek, s ha már dol­lárért vásárolna a szovjet partner, feltétlenül azokat választaná. A számítások szerint ab­ban az esetben, ha a dol­lárelszámolásra való áttérés 1991-ben megtörténik, az el­ső évben keletkező 1—1,5 milliárd dolláros magyar passzívum feltehetően csök­kenne a következő eszten­dőkben, ám- ma még nem lehet kiszámolni, hogy mi­lyen mértékben. A dollár- elszámolás bevezetése való­színűleg arra ösztönözné a magyar vállalatokat, hogy lényegesen jobb minőségű, nyugati színvonalú gyárt­mányokkal jelenjenek meg a szovjet piacon is, to­vábbá megnyithatná a mintegy 700, Magyarorszá­gon működő, részben kül­felkínált árakat, ezért a Pan- nonvin megemelte azokat. A szeptember elején beköszön­tött kedvezőtlen időjárás mennyiségileg és minőségileg módosította a szüreti kilátá­sokat, s ezzel együtt ismét a felvásárlási árakat is. A leg­utóbbi — negyedik — ár­emelést pedig az indokolta és egyben lehetővé is tette, hogy mérsékelték a fogyasz­tási adót. Érdekes jelenség, hogy az idén a tavaly „borháború­ba’' bonyolódott alföldi fel­nikai állomása 50 awa&si tenyészjerkét fogad. Mo­sonmagyaróváron néhány éve már folyik a szaporí­tás negyven, Izraelből szár­mazó juhval. Az innen ki­került állatok eredményei azzal biztatnak, hogy az igen értékes gyapjút, ám viszonylag kevés tejet adó magyar juhfajta, a merinó, a keresztezés után két'há- romszor nagyabb tejterme­lésre lesz képes. ☆ Az izraeli awassi a világ legjobb tejtermelő juhfaj- tája, évente ezerliteres tel­jesítmény várható el tőle, földi tulajdonú vegyes vál­lalat számára is a szovjet piacot. Ez hozzájárulhatna Magyarországon a külföldi tőkebevonás felgyorsulásá­hoz, a vegyes vállalatok számának ugrásszerű növe­kedéséhez. Megoldatlan azonban, hogy ki finanszírozza a kezdeti jelentős veszteséget, hiszen Magyarország jelenleg er­re nem képes. A fizetési mérleg hiánya az idén vár­hatóan meghaladja az 1 milliárd dollárt, s ez olyan összeg, amely tovább nem növelhető. Az előzetes tár­gyalások során Magyaror­szág javasolta, hogy az át­állásból keletkező csere­arány-nyereséget a Szovjet­unió hitel formájában bo­csássa rendelkezésünkre, — az eddigiek szerint — ez azonban feltehetően nem valósul meg. A másik meg­oldás, hogy a kétoldalú ke­reskedelemben az 1990 vé­géig kialakuló magyar ak­tívum váljék fedezetévé az 1991-ben keletkező passzí­vumnak. Az erre vonatkozó elképzelések még részletes kidolgozásra várnak. Min­denesetre, mindkét ország érdeke, hogy megállítsa a forgalom csökkenését, ez pe­dig nem képzelhető el a dollárelszámolásra való át­térés nélkül. Az idén, a két­oldalú kereskedelmi forga­lom várhatóan nem haladja meg a 8,6 milliárd rubelt, szemben a három évvel ez­előtti 9,3 milliárd rubellel. vásárlók megjelentek a Dél- Alföldön és „árráígéréssel" megzavarták a borpiacot Ba­ranya, Somogy, Tolna és Zala megye területén. Becs­lés szerint mintegy 5—6 ezer tonna hegyvidéki szőlőt szál­lítanak majd át a Dunán az Alföldre. Az ottani vállalatok az ebből nyert jó és különle­ges minőségű borokkal igyekszenek javítani minő­ségi okokból meggyengült piaci pozícióikat. A Pannonvin — a dél­dunántúli régi legnagyobb „borkereskedője'’ — az alföl­diek konkurenciája ellené­re számít arra, hogy fel tudja vásárolni a tervezett mennyiségű szőlőt. A felvá­sárlási ár emelését azon­ban, mondta végül a vezér- igazgató, csak úgy tudja el­viselni, ha tavasszal fel­emeli a dél-dunántúli borok árát, előreláthatóan literen­ként 5—8 forinttal. ezért esett rá a választás. A hazai állomány fejlesz­tésének legnagyobb bázi­sává válik a bakonszegi tsz-ben épülő szaporítóte­lep, amelyben néhány éven belül csaknem kétezer ál­latot helyeznek el. Hazánkban a juhtartó gazdaságok száma jelenleg 650—700 között van, közü­lük mintegy 100-ban foly­tatnak tejtermelést, a töb­biben az elmúlt években hús-, illetve gyapjúterme­lésre szakosodtak. A juh- tejet előállító gazdaságok az utóbbi időben évente ösz- szesen mintegy 5,5—6 mil­lió liter tejet adnak át a tejiparnak. (MTI) A többszáz négyzetméter alapterületű munkacsarnok­ban varrógépek tucatjai zümmögnek. Amerre csak nézek, mindenfelé asszo­nyok és lányok hajolnak a masinák fölé. Köztudottan női mesterség a varrás, ám legyünk őszinték: férfiem­ber talán dupla fizetésért sem vállalná a szalagrend­szerű, felfokozott tempójú, monoton termelést. — Vannak olyan varró­nőink, akik 7—8 ezer forin­tot is hazavisznek havonta — büszkélkedik kísérőnk, Győrffy Dezső igazgató. — Igaz, ehhez 120—130 száza­lékos normát kell teljesíte­ni. Továbbá havi két-há- rom túlműszakra is szükség van, elsődlegesen üzemi ér­dekből. Különben az idén gyári szinten 24 százalékkal emelték a béreket, sa mi asszonyainknak, lányaink­nak is jutott szépen. A Salgótarjáni Ruhagyár bátonyterenyei üzemében járunk. Néhány esztendővel ezelőtt tőkés export fejlesztő hitelből alakították át és modernizálták a hajdan ha­risnyákat készítő termelő- egységet. A japán, olasz, dán gyártmányú gépek kor­szerűek, ehhez képest még tavaly is jelentős ráfizetéssel zárta az évet a kollektíva. Az idén már kedvezőbb hí­rek érkeznek az üzemről, amely azonban még mindig elmarad a lehetőségeitől. — Ez igaz — ismeri el a beosztásában még ifjú, mindössze a múlt évben pá­lyázat útján idekerült igaz­gató. — De a lényeg: jelen­tősen javulnak az eredmé­nyeink. Az idei tervezett ár­bevételünk 84 millió forint, s ebből az első fél évben 45 milliót teljesítettünk. A múlt esztendő hasonló idő­szakához viszonyítva 34 szá­zalékkal növeltük az árbe­vételünket. Megígérhetem; eleget teszünk az árbevételi kötelezettségünknek, sőt mi­nimális nyereséget is el­érünk. Ehhez mi csak annyit te­hetünk hozzá: úgy legyen! mindenesetre a rendelésál­lománnyal nincs gond. bő­séggel van munka. A meg­rendelők kizárólag külföldi­ek, méghozzá ismert nyugati cégek. Közéjük tartozik az USA-beli Calvin Clein, az NSZK-beli Brühl és a belga Maveco vállalat. Két szala­gon női, de többségében fér­finadrágot, . egy szalagon blézert varrnak az üzem­ben, s tucatnyi termelőszö­vetkezet alkotja a bedolgo­zói hálózatot. Háromfajta konstrukció­ban varrnak a bátonvtere- nyeiek. A legegyszerűbb vál­tozat a bérmunka: a nyu­gati megrendelő mindent biztosít, s az üzem az el­végzett munka ellenértékét kapja meg. Az ennél l)o- nyolultabb variáció az FDH, azaz a feldolgozásos deviza-' hiteles rendszer: a gyártó a vevő által meghitelezett valutából külföldön szerzi be az alapanyagot és a kel­lékeket, majd a hitelt le­vonják a kész áruk árából, s a különbözet a bátonyte- renyeieké, illetve a gyáré. A harmadik esetben magyar alapanyagokat használnak fel a termékek elkészítésé­hez, s a vevő átvételkor mindent fizet. — Ezzel van a legtöbb problémánk — így Győrffy Dezső. — Tudniillik a 60— 70 százalékuk hibás. Már­pedig tőlünk csak kifogás­talan minőséget vesz át az ügyfél. Különben egyre jobb termékeket állítunk elő, a selejt fél és egy százalék között váltakozik. Hozzáte­szem: jómagam ezzel sem vagyok elégedett! Á gyár egyik vezetőjétől tudom: az üzemben ma már valóban kifogástalan nadrá­gokat varrnak. Ö ugyan soknak találta a magyar anyagok kétharmados se- lejtjét, dehát a helyszínen ezt jobban tudják a szakem­berek. Ami bizonyos: a kül­földi megrendelők többsége nem véletlenül ragaszkodik a nyugaton beszerezhető szö­vet felhasználásához. Kísérőnkkel végigjárjuk a termelés műveletsorát, A szabászathoz érve, megtu­dom: úgyszólván az egész gyárnak itt vágják méretre az alapanyagot. Ezen a munkaterületen férfivel is találkozunk. — Három éve dolgozom az üzemben — mondja Tóth Gábor. — Nem vagyok elé­gedett a fizetéssel, hiszen csak hat és fél ezret kere­sek meg nettóban. Havonta két műszakra tehető a túl­órák száma. Előfordul, hogy késve érkezik, meg a nyuga­ti alapanyag, s a lemaradás behozása érdekében sikta után bent kell maradnunk. Ellenkező esetben a varró­nők sem tudnának dolgoz­ni. .. Megismerkedem egy ió és egy kevésbé jó varrónővel. A minősítés Győrffy Dezső­től származik. Közbevetőleg megjegyzi: a normát tartó­san nem teljesítőktől kény­telenek megválni, mert töb­bet ártanak, mint használ­nak. Az idén harminc nőt kellett ilyen ok miatt elkül­deniük, s még nem ért vé­get a „tisztogatás”. A munkáját kiválóan vég­ző asszonyt ifjabb Szász Gyulánénak hívják. Öröm nézni, hogy milyen ügyesen, szakszerűen, az óramű pon­tosságával dolgozik. Beval­lása szerint a 120 százalé­kot mindig' eléri, s ezért mi­nimum 7 ezer forintot kap kézhez. — Tíz éve varrók — köz­li érdeklődésemre. — Eny- nvi idő alatt volt módom megtanulni a szakmát. Kü­lönben szeretem a munkám, odahaza is varrogatok. A kevésbé jó varrónő Soós Károlyné. ö öl eszten­deje varr. — Egyre emelik a nor­mát — -panaszkodik. — A terméksorozatok is kicsik, nincs idő az elkészítésükbe beletanulni. Sajnos, én csak 75 százalék körül vagyok képes teljesíteni, s tisztán mindössze 170—180 forintot keresek naponta. Továbbhaladva, az igazga­tó arról tájékoztat, hogy megállt náluk a létszám csökkenése. Miután növek­szik a termelés, és ezáltal emelkednek a bérek, koráb­ban kilépett varrónők is visszajönnek és újfelvéte­lesek is jelentkeznek munká­ra. A kieső műszak aránya viszont változatlanul magas, s ez az elsődleges oka, hogy csak délelőtt termelnek. — Most négyszázan va­gyunk — mondja Győrffy Dezső. — Nyolcvan fiatal gyakorlati képzését segít­jük, köztük leendőbeli tech­nikusokét. Bízom benne, hogy sokan nálunk találják majd meg a boldogulásukat. Ha így lesz, akkor a jelen­legi 40 százaléknál is na­gyobb részben járulhatunk hozzá à gyár tőkés export­jához, s stabilizálódik a gaz­dálkodásunk. Kolaj László Fotó : Bábel László Az elenyésző kisebbségben lévő férfiak egyike, Tóth Gábor szabász. Ötvenmillióival többet fizet a szőlősgazdáknak a Pannonuin Együttesen ötvenmillió forinttal többet fizet az idén a dél-dunántúli termelőktől átvett szőlőért és borért la Pan- nonvin Borgazdasági Kombinát, s így a mostani felvásárlási ár kekeken 20 százalékkal haladja ■ meg a tavalyit, A je­lentős többletbevétel — a vártnál gyengébb termés ellené­re — kedvező helyzetbe hozza a szőlőtermelő kisgazdasá­gokat és nagyüzemeket. Az elemi csapások és a különféle növénybetegségek sok helyütt okoztak termésveszteséget, s most eat részben ellensúlyozza a magasabb felvásárlási ár. Azokban a kis- és nagyüzemekben, ahol nem volt szá­mottevő kiesés, a további fejlesztéshez nyújt alapot a több­letbevétel. Juhászati fejlesztés — izraeli fajtákkal

Next

/
Thumbnails
Contents