Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-08 / 238. szám

Tanácskozik az MSZMP XIV. kongresszusa

<Folytatás az 1■ oldalról.)

A Reformszövetaég határozati javaslatot készül a kongresszus asztalára tenni arról, hogy a párt alakuljon újjá, változtassa meg a nevét, hangsúlyozva, hogy

minden új csak a régiből születhet meg. Radikálisan új, platformok szövetségéből álló új típusú baloldali pártra van szükség — hangsúlyozta.

Röviddel Vitányi Iván hozzászólása után lépett a

szónoki emelvényre Németh Miklós miniszterelnök, hogy kormánya nevében is leszögezze: ez a kormányzat a radikális reformerők. szövetségese, s abban érdekelt, hogy az állampártból kormánypárt váljék.

NÉMETH MIKLÓS:

A kormány eredményei szavazatot hoznak az új pártnak

összefognak a társadalom haladó erői, amely képes megteremteni az egyének és a közösségek fejlődésének szellemi és anyagi feltételeit, amelyben eszmény és gyakorlat a szolidaritás, s ahol a munka és a tőke hatékonyságán működő, a piaci viszonyokon alapuló gazdaság képes mindezek anyagi alapjainak megteremtésére. Ezt megvalósítani csak egy erős, szocialista értékeket képviselő tömegpárttal lehetséges. Sürget az idő, de minden párttag kapjon lehetőséget az új felismerésének átgondolására, a döntésre — hívta fel a figyelmet a küldött, majd arról szólt, hogy a következő napokban a tagságnak kell szavaznia: elfogadja-e a programot. Reményét fejezte ki, hogy mindenki felismeri: a párt jelenlegi programja egyszersmind Magyarország társadalmi felemelkedésének is programja.

A továbbiakban kifejtette: a párt szövetségese a szakszervezeti, a szövetkezeti mozgalom, a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, s szövetségessé kell tenni a fiatalokat is. A pártnak szüksége van a színes egyéniségekre, az önállóan gondolkodókra. Legyen jelen a személyi ambíció, de a demokratikus működési rend állítson korlátot és jelentsen kontrollt minden vezetője számára. Leszögezte: nagy jelentősége van a politikai szakszerűség elvének, s az apparátus tagjainak el kell sajátítani a modern politikai technológiát. Végezetül felhívta a figyelmet:' mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a párt jelöltje győzzön a köztársa- ságielnök-választáson. Az új párt tagjai érezzék kötelességüknek a párt jelöltjének támogatását.

ROZGONYI JÓZSEF:

Vezetők helyett a tagság pártja

A délelőtti vitában felszólalt Németh Miklós kormányfő. az MSZMP elnökségének tagja. Elöljáróban kiemelte: amit a párt állapotáról. a társadalomban elfoglalt helyéről, eszmei, morális és vezetési válságáról, s mindemiatt gyökeres megújításának szükségességéről. tehát egy új párt létrehozásának elementáris igényéről el lehet mondani. az e teremben már mind elhangzott. Mégpedig nem ugyanazoktól az emberektől. akik hagyományosan megszokták újítani a pártmozgalmat és minden megújulás élére álltak, hanem elsősorban azoktól, akik ebben az országban öly sokáig a „vidéki" jelzővel illetett engedelmes követők, vagy csendes útitársak szelepere voltak kárhoztatva. Mint mondta: reménnyel tölti el. hogy az. ú.i pártot a tagság és — meggyőződése — a társadalom progresszív erői hívják életre, és nem a kamarillapolitika, vagy a sokak által máig is any- nvira kedvelt összeesküvő taktika játékszabályai szerint formálódik.

— Végre nemcsak arról van szó, hogy miként kell kiegyezni a helyzettel, miként lehet elkerülni a még rosszabbat Végre arra lehet és kell gondolni, hogy a nép sorsáért nyitott szívvel, tiszta szándékokkal a lehető legjobbat tegyük — hangoztatta. — Létrejött egy olyan pártprogram, amely a vita tapasztalatainak felhasználásával véglegesíthető és meghirdethető, s amely képes vonzani a magyar progressziót. A miniszterelnök szükségesnek ítélte egy olyan demokratikus alapszabály létrehozását is, amely a tagság pártjává teszi a magyar szocialisták pártját, s ivem engedi tovább uralkodni a tekintélyelvűséget. Ehelyett a tudás és a tettek adják meg a párt tagjainak valódi rangját. Olyan alapszabály kell tehát, amely a legdemokratikusab- bá teszi a pártot az. összes magyar párt. között.

— A hiteles párt mellett, hiteles emberekre is szükség van — folytatta. — Akármilyen névvel és programmal indul is az új párt, az. ország felemelkedését célzó küzdelemben, nem lehet hiteles, ha vezetésében, vagy akár tagságában olyanok lesznek, akiknek kezéhez akár közvetetten is. de vér tapad, akik részt vettek emberek megtöreté- sében. meghurcolásában, vagy legalábbis asszisztáltak ehhez.

A továbbiakban arról beszélt: a kormány már most úgy végzi munkáját, hogy tudja, a közelgő választásokon eredményei szavazatokat jelentenek a párt számára, kudarcai pedig tehertételek lesznek.

Azokra a kijelentésekre emlékeztetve, miszerint a kormány eltávolodott pártjától, kijelentette: ennek

éppen az ellenkezője igaz. A kormány valóban elmozdult, de nem távolodott, hanem ahhoz a párthoz közeledett, ami most, ezen a kongresszuson formálódik. Tette ezt azért, mert ahhoz, amit a kormány a nemzet érdekében tesz és tenni akar, szüksége van egy ilyen új pártra. Egy ilyen új párt pedig a szó legjobb értelmében kormánypárt, illetve kormánvzópárt lesz. Ebben az esetben a kormány tagjai nem fogják kettős tehertételnek érezni a pártban és a kormányban betöltött tisztüket. Ugyanis nem a párt delegálja őket a kormányba, hanem azért választja őket a párt saját vezetésébe, mert olyan kormánynak a tagjai, amelyet a pártjának támogatnia elemi érdeke. A kormány tehát a párt, a nemzet érdekeit érvényesítette munkájában — mondta, majd köszönetét fejezte ki azért, hogy a Minisztertanács ebben élvezte a párttagok, a reformerők támogatását.

Németh Miklós leszögezte: a kormány a reformerők kormánya is, akikhez a kormány kifejezetten közeledett. sőt együttműködés és szövetség alakult ki közöttük. Sajnos a pártvezetés csak késedelmesen alkalmazkodott a változásokhoz, erről — szerinte — a pártvezetés és a kormány egyaránt tehet. Ezt követően Németh Miklós azokról a kormányzati kezdeményezésekről, intézkedésekről szólt, amelyek a politikai és jogi viszonyok gyökeres átalakítását, az emberi jogok kiszélesítését, az ország gazdasági helyzetének javítását, a külpolitikában pedig — konfliktusokat is vállalva — a nemzet érdekeinek érvényre juttatását szolgálták. Ezek közül külön is kiemelte a gazdaság és a társadalom működőképességének megőrzését, valamint azt, hogy hídfőállásokat építettek ki a békés átmenet dinamikájához. S nem utolsósorban: ez a kormány bizonyította, hogy más, mint az előző kormányok. Most a pártnak is bizonyítania kell, hogy más lesz, mint eddig volt.

Németh Miklós a kormány nevében is kérte, hogy a párt állampártból alakuljon át kormánypárttá. Vagyis: új párt kell, új programmal, új szervezettel, új vezetőkkel és új névvel. A kormányfő ezzel kapcsolatban kifejezte azt a meggyőződését, hogy az új pártból akcióképes szövetséget lehet és kell teremteni, olyat, amely helytáll a versenyhelyzetben. Mint mondta, azokkal ért egyet, akik a kongresszuson kijelentették: ennek a munkának a megkezdéséhez teljes mandátummal rendelkeznek. Ez azonban csak a kezdet, ezután újjáépített tagság, szervezetek, új apparátus és új infrastruktúra kell. Ugyanakkor figyelmeztetett: „a tagság nem birkanyáj, nem követni akarja a főkolomposokat, hanem aktív cselekvési teret kér az önálló politizáláshoz”.

Németh Miklós végezetül kiemelte: —• Itt többségében a nemzetért dolgozó, a nemzetet becsülettel szolgáló emberek gyűltek össze, vessük hát le végre magunkról a tőlünk idegen sztálinista szervezet burkát: nem illik ránk, nem illett akkor sem, amikor ránk erőltették, és még kevésbé illik ma, vagy a jövőben. Olyan pártunk legyen, amelyben mi vagyunk otthon, amely igazán a miénk. Aki pedig nem érzi itt jól magát, az alakíthat más pártot. Számunkra nem a tagok száma, hanem a választási voksok száma a fontos. Egy dolog fontos: új párt legyünk, befelé működőképesen, kifelé pedig, a világnak, hitelképesen. Ügy végezzük dolgunkat, hogy mi felemelkedni, és a demokratikus, szabad választásokon győzni akarunk.

Soron kívül kért szót Be- recz János, aki ezekkel és az új párt megalakulását szorgalmazó más felszólalásokkal szállt vitába; korainak tartotta néhánvak döntését a párt jövőjéről, sorsáról, amikor a kongresz- szus még nem foglalt állást ebben.

Berecz János az összefogás az MSZMP-ért platform képviseletében rövid soron kívüli hozzászólási lehetőséget kapott. Elmondta, hogy ő mindenképpen meg akarja őrizni kommunistavoltát. Ezért egy olyan pártnak akar tagja lenni, amelv erre lehetőséget kínál. Véleménye szerint Nyers Rezső. aki — úgy tűnik — a jelenlegi kongresszuson abszolút és teljes támogatást kap, egyáltalán nincs könv- nvű helyzetben. El kell ugyanis döntenie, hogy az új pártba magával viszi-e a reformkommunistákat, vállalja-e ezt az irányzatot, vagy sem.

Ezután figyelmeztetett arra, hogy Vitánvi Iván „korán vette birtokba a párt- vagyont". Ugyanis még nem született döntés szavazással a párt sorsáról, jövőjéről. Egyáltalán nem biztos, hogy azok. akik meg akarják őrizni újjászületve a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet, nem tartják-e magukat szintén jogutódnak. Végül pedig Húsz Jánost idézte: „Sohase félj megváltoztatni a véleményedet, ha meggyőződtél az ú.i helyességéről''. öt ezért máglvára küldték — mondta Berecz János. „Engem is lehet máglyára küldeni, de azt a 720 ezer párttagot, akiket a küldöttek képviselnek, nem lehet" — jelentette kiA délelőtti vita utolsó szakaszában felszólaló Vas- tagh Pál viszont arra a megállapításra építette

mondandóját, hogy a megkezdett úton már nem lehet visszafordulni, visszakanyarodni a régi intézményekhez, módszerekhez.

Vastagh Pál, a Politikai Intézőbizottság tagja,

Csongrád megye küldötte leszögezte: a megkezdett úton nem lehet visszafordulni, visszakanyarodni a régi intézményekhez, módszerekhez. Ellen kell állni minden politikai nyomásnak, amely a nép valóságos érdekeivel ellentétes, történelmileg túlhaladott módszereket és formákat ajánl. A kongresszus munkája a demokratikus szocializmus értékeire és céljaira épül, nincs más elfogadható út, mint a társadalom baloldali, demokratikus és szocialista fejlődésének alternatívája. Nem lehet szó semmiféle kapitalista restaurációról, de vissza kell nyúlni az 1944— 45 utáni népi demokratikus fejlődés értékeihez és tanulságaihoz.

— Olyan demokratikus társadalomra van szükség — folytatta —, amelyben

A szombati vitában felszólalt dr. Rozgonyi József. a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. Véleménynyilvánítása igen nagy tetszést aratott, szavait — az egyetértés jeleként — többször is megszakította a taps: A nógrádi küldött a megyei pártértekezletek alapján a párt önmeghatározásához, illetve politikai programjához fűzött észrevételeket.

— A városi, a megyei értekezleten elemi igényként merült fel a párttagság részéről. hogy a kongresszuson próbáljunk véget vetni a másfél éve tartó folyamatos visszavonulásnak, hátrálásnak, — mondotta dr. Rozgonyi József. A párttagok — mint sokan elmondták — kudarcként, bűnbaknak állítva. tudathasadásos állapotban élik át a mai helyzetet, mert úgy érzékelik, hogy a fejük fölött döntenek sorsukról. Kérik, hogy a kongresszus alakítsa ki stratégiai és taktikai-politikai álláspontját a többpártrendszerben történő politikai küzdelemre, együttműködésre, koalícióra. Pillanatnvilag azonban még csak az MSZMP-n belüli többpártrendszeri küzdelem jeleit látom.

Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet? Én úgy gondolom, hogy saját történelmünk tart fogva minket. Miért varrnak mindent az MSZMP nyakába? Azért, mert a korábbi pártállami szisztémában a kabarébeli illetékes elvtárs módjára mindenhatónak, mindenben illetékesnek képzeltük magunkat, így most aztán „el kell vinni a bulit”. El kell vinnünk mondom én, és azon veszem észre magam, hogy első személyben beszélek. Más elvtársakkal szemben, akik viszont gyakran használták a harmadik személyt. A felelősség kérdésénél tartunk. Ma úgy érzékelem, hogy az egyszerű dolgozó emberek, az

egyszerű párttagok, akiknek kizsákmányolt helyzetét, az eddigi struktúra leginkább konzerválta, ma sokkal nagyobb aggódással és felelősségtudattal viszonyulnak mai helyzetünkhöz, mint egyes vezetőink. (Rozgonvi József felszólalását itt erős taps szakította meg.) A továbbiakban így folytatta:

— A párttagok tetemes

része a lábával szavazott és kilépett a pártból. Másik része pedig várakozó állásponton van, nekik felelősségteljesen kell most választ adnunk. A karrieristákat nemigen sajnáljuk, de azoktól akik annak idején más politikai terep híján választották az MSZMP-t és mint belső ellenzék voltak jelen, most nem vehetjük rossz néven, ha pártonkívü- liként, netán más pártban fognak politizálni. Ebben is a történelmünk foglyai vagyunk. Ügy ítélem meg, ahhoz, hogy egy újjá születő baloldali szocialista párt tagsága visszanyerje önbizalmát, szükséges tisztázni: az egyszerű párttagok nem tehetők felelőssé az elmúlt évtizedek hibáiért,

bűneiért. Felelősségük csak annyi, amennyiben meggyőződésük és egyre fogyó hitük szerint végrehajtói voltak egy felülről vezényelt, az apparátus által diktált politikai akaratnak. Es amely ráadásul a demokratikus centralizmus jegyében teljes politikai, ideológiai, világnézeti és erkölcsi azonosulást várt a tagjaitól. Az egyszerű párttagok nem harácsoltak össze vagyonokat, nem éltek visz- sza a hatalommal. Élvezték ugyan a 60—70-es évek konszolidált jólétét, de viselik a válság főbb terheit, ugyanúgy mint az ország többi dolgozója.

A felszólaló a továbbiakban kifejtette, neki is ismerősen cseng hogy „vannak jó határozataink, csak rosz- szul hajtották végre”.

— Valóban ez egy rossz, működésképtelen struktúra

csődje, amelyben a döntési jogosítványok egv szűk politizáló réteg privilégiumát képezték, miközben a végrehajtás terhét áttestálták, elmosva ezzel saját felelősségüket. Igen, új struktúra, új működési mechanizmus kell. Olyan, amelyben a párt képes lesz bizonyítani, hogy nem önmagáért létezik, hanem a nemzetért; hogy szolgáló párt lesz — ahogy ezt Nógrád- ban megfogalmazták —, amelynek révén uralkodó pártból vezető párt lesz. És amelyben a párttagság képes ellenőrizni testületéit és vezetőit. Csakis így válhat a vezetők pártjából a tagság pártjává. Úgy érzem, hogy ennek garanciája a programban és az alapszabályzatban alapvetően benne van.

Egy korábbi Vas megyei hozzászólásra utalva Rozgonyi József lelkiismereti dilemmáját is megosztotta a küldöttekkel :

— Igazán irigyelni tudom azt a Vas megyei elvtársat — bár erős kételyeim vannak — aki úgy fogalmazott. hogy teljes mandátumot kapott a beterjesztett- nél radikálisabb program megszavazására. Nem hiszem, hogy Vas megyében csupa egyformán gondolkodó, radikális reformer párttag van.

Ahogy — minden ellenkező híresztelés ellenére — Nógrád megyében sem csak konzervatívok vannak. Ez a durva, hami^ és bántó leegyszerűsítés ugyanarról a tőről fakad, amelyek ellen a pártállam felszámolása kapcsán felvettük a harcot.

Az újabb „tapsszünet” után Rozgonyi József így fejezte be mondandóját:

— Az én mandátumom mögött nincsenek egyformán gondolkodó, egynemű- en gondolkodó párttagok. Ezért javaslom, ne döntsünk ismét a párttagok kirekesztésével és fejük fölött. Támogatom a Gönci János által előterjesztett platformot.

(Folytatás a 3. oldalon.)