Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-08 / 238. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP PAPJA XLV. ÉVF., 238. SZÁM ÁRA: 4,30 FORINT 1989- OKTÓBER 8., VASÁRNAP űz új párt örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek Megalakult az MSZP — Október 31-ig összehívják az alapszervezeteket Szombaton 8.30 órakor folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa a Budapest Kong. resszusi Központban. A délelőtti tanácskozáson elnöklő Horn Gyula bejelentette, hogy három platform, a Népi demokratikus platform, a Reformszövetség és az Ifjúsági platform húsz perc szünet elrendelését kérte. A küldöttek egyhangú szavazással jóváhagyták a kérést. A második napra már mintegy 600 küldöttet tömörítő Reformszövetség arra használta fel a szünetet, hogy ismertesse tagjaival a Magyar Szocialista Párt megalakítására vonatkozó tézistervezetét. E tézisek szerint e párt az MSZMP programjával és .szervezetével szakító, alapjaiban, programjában új típusú baloldali párt lenne, amely a közös elvi alapon szerveződő, akcióegységet vállaló platformok szövetségéből állna. Az új párt az MSZMP jogutódjaként tevékenykedne tovább. A téziseket ismertető Ágh Attila elengedhetetlennek tartotta hangsúlyozni, hogy ez nem politikai, hanem jogi folytonosságot jelentene. Akik elfogadják e téziseket, azok egy új párt megalakításának folyamatában vesznek részt. Az új típusú párt a magyar baloldali mozgalom szocialista és demokratikus hagyománvai- ■ nak folytatója. Szövetséget keres a hazai baloldal más pártjaival, és hiteles partnerként az összes demokratikus párttal kapcsolatot kíván kiépíteni a nemzeti megújulás érdekében. Az MSZMP szoros kapcsolatra törekszik a reformelkötelezettségű szocialista pártokkal Közép- és Kelet-Európá- ban, s a reíörmkommunista, szocialista és szociáldemokrata pártokkal, valamint a baloldali pártokkal és mozgalmakkal Nyugat-Európá- ban. Ágh Attila hangsúlyozta: az új párt megalakítása nyilvánvalóan személyi garanciák rendszerét is feltételezi, tehát egy „pluralista, de relatíve egységes” elnökség kialakítását. Hozzátette: a személyi kérdésekben természetesen nem kívánnak dönteni a többi küldött véleményének ismerete nélkül. A Reformszövetség egy másik tagja szerint az MSZMP-nek ki kellene nyilvánítania Magyar Szocialista Pártként való újjáalakulását, fenntartva jogi személyiségének folytonosságát, vállalja azt, hogy az új párt letéteményese ugyanazon kezelői jogoknak, amelyeket az MSZMP kapott működéséhez. E dekla. i ráció nélkül ugyanis jogilag támadhatóvá válhat az új párt jogutódlásának kérdése. A rövid tanácskozáson megállapodtak abban, hogy a téziseket, a küldöttek a nap során tovább vitatják. Ágh Attila bejelentette: amint a kongresszus határoz az líj párt megalakításáról, a szervezőmunkát azonnal meg tudják kezdeni. A Népi demokratikus platform szünetben tartott összejövetelén az átmenet, a párt jogfolytonosságának mikéntje, s ezzel kapcsolatban a névváltoztatás kérdése vetődött fel legmarkánsabban. Többen kifejtették azt is: míg a Reformszövetség jól szervezett, és hangulatilag uralja a tanácskozást, addig a többi platform — így a Népi demokratikus tömörülés is — mintha háttérbe szorulna. Hozzátették: bár a Reformszövetség szervezett, egyáltalán nem biztos, hogy többséget képvisel, s mint rámutattak, nem is egységes. Többen hangot adtak annak a véleményüknek is, hogy a tényleges vita valójában nem a kongresszus plénumán, hanem valahol a háttérben zajlik. A szünetet követően — immár a küldöttek előtt — Gönci János foglalta össze a Népi demokratikus platform megbeszélésén elhangzottakat. Hangsúlyozta: a platformban tömörültek véleménye szerint szükséges lenne, hogy a plenáris ülésen a törésvonalak tisztázása érdekében a kérdéseket kiélezetten vessék fel. Négy pontban foglalta össze, mi az, amiben a kongresz- szusnak feltétlenül döntenie kell. Ezek: a párt működési jellege, a platformok által elfogadott közös programminimum. a személyi kérdések, valamint az átmenet mikéntje. Hozzátette: ez utóbbi kapcsán vetődik fel a párt jogfolytonosságának kérdése is. Erről a Népi demokratikus platformnak az a véleménye, hogy e folytonosságot biztosítani kell, mégpedig személyileg is. Ezért — mint Gönci János hangsúlyozta — a platform azt kívánja, hogy továbbra is Nyers Rezső legyen a párt elnöke. Továbbra is az átmenet kérdéseit taglalva a Népi demokratikus platform képviselője kijelentette: cezúrát kell vonni az MSZMP és utódpártja között, a névváltoztatás azonban nem lehet szakítópróba a kongresszusi küldöttek között. A párttagság jogfolytonosságát pedig oly módon kell biztosítani, hogy ne kerüljön sor új belépési procedúrára. Gönci János kijelentette: aki elfogadja a párt megújulási programját, annak — mindenfajta tagrevízió nélkül — legyen helye a párt tagjainak sorában. Mint mondotta, a párttagok a decemberi tagdíjfizetésig eldönthetnék, továbbra is fenntartják-e tagságukat. E megújulási program — mint mondotta — egy olyan baloldali program lehet, amely lebontja a pártállamot, és nem fogadja el- a proletárdiktatúrát. Ezzel éles fordulatot vett a kongresszus menete, sar- kítottabbá, egyértelműbbé váltak a felszólalások. A párt jellegéről folyó vitában sokan még az érdemi mondandójuk előtt deklarálták valamelyik platformhoz való tartozásukat, illetve „függetlenségüket''. Igen eltérőek voltak a vélemények abban a kérdésben, hogy új pártra, esetleg pártokra, vagy megújult MSZMP-re van-e szükség. A hozzászólók egy része azt hangsúlyozta: a változásokat, az előrehaladást úgy kell ütemezni, hogy az a tagság számára is követhető legyen. • Többen azt is megfogalmazták: mindenképpen el kell kerülni a szakadást, mert ebben az esetben atomjaira hullhat a párt, s ez ma a legnagyobb veszély. A többség álláspontja azonban Kárászáé Rácz Lídia Zala megyei küldött szavaival ösz- szegezhető. Eszerint olyan pártot kívánnak, amely az, aminek nevezi magát. Szocialista pártot, amely nemcsak deklaráltan szocialista. Olyan új pártot, amely nem hord nevében látszatként egyetlen társadalmi csoportot sem, s amelynek minden becsületes ember tagja lehet. Akikkel a stratégiai kérdésekben nem sikerült egyetértésre jutni, azoktól el kell válni. Üj pártra, új vezetésre van szükség, csak így szerezhető vissza a tagság elvesztett bizalma. A délelőtti vita egyik leggyakrabban visszatérő gondolata a felelősségvállalás kérdése volt. Csaknem valamennyi felszólaló szólt arról a nyomasztó teherről, amely ' az elmúlt évtizedek hibái, bűnei miatt nehezedik a párt tagjaira. Ugyanakkor egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy a cselekvést bénító, önmarcangoló bűntudattól mielőbb meg kell szabadulnia. Ehhez azonban elengedhetetlen a múlt fényeinek őszinte feltárása, helyes értékelése. A felszólalók ezzel kapcsolatban hangoztatták azt is, hogy a felelősségvállalás határvonalait nem lehet többé összemosni a párt több százezres tagsága és legfelsőbb vezető rétege között. A tagság nem tehető felelőssé azokért a hibákért, amelyeket nevében követtek ugyan el, de amelyekhez a valóságban vajmi kevés köze volt. E kérdést Horváth Csaba Baranya megyei küldött vetette fel a legélesebb formában; azt ajánlotta a kongresszusnak, hogy személyekre lebontva, dokumentumban határozza meg a politikai felelősség mértékét. Ezzel összefüggésben többek között Lázár György, Havasi Ferenc, Németh Károly, Czinege Lajos, Gáspár Sándor nevét említette. A felelősség ily módon való konkretizálása kifogná a szelet az ellenzék vitorlájából is, amely — úgymond — a párt kollektív bűntudatának táplálására, fenntartására törekszik — tette hozzá. Sokan szorgalmazták a párt életének „humanizálását”, vagyis azt, hogy működésének, tevékenységének középpontjába a humanizmust, az emberről való gondoskodást állítsák. A munkásság képviseletében felszólalók ezzel kapcsolatban óvtak attól, hogy a megújuló, vagy újjá alakuló párt egy szűk elit érdékeinek képviseletét tűzze zászlajára" A felszólalásokból kitűnt, hogy e csoportosulások főként a Népi demokratikus platform céljaival, elképzeléseivel rokonszenveznek. A munkástagozat képviseletében szót kért küldött — a vezetőválasztás vitáját mintegy megelőlegezve — nyíltan közölte, hogy a legszívesebben Nyers Rezsőt látnák a párt elnöki tisztében. A munkások nevében szólók álláspontja azonban meglehetősen eltérő volt, az alapkérdéseket illetően is. Az is elhangzott: a munkások nem veszik tudomásul, hogy most már a pártjuktól is megfosztják őket. A jelenlegi forradalmi helyzetben nagy szükség van arra, hogy a munkástöme- gak ne váljanak a különböző ellenzéki pártok prédájává. Mások viszont azt hangsúlyozták: olyan pártira van szükség, amely vállalkozásbarát, de esélyegyenlőséget és tisztességes megélhetést biztosít a bérből és fizetésből élők számára. Erőteljesen hallatták hangjukat a vitában a „vidéki Magyarország” küldöttei is. Többen közülük egy tisztességes, átfogó agrár- program kidolgozását sürgették. Ügy ítélték meg, hogy a kemény választási harcok elébe tekintő párt számára e pgrogram mielőbbi meghirdetése stratégiai kérdéssé vált. A vidék fejlődését megalapozó sürgős tennivalók közé sorolták a jjplyi önkormányzatok szerepének erősítését, egy ha. tékony, vegyes tulajdonú mezőgazdaság kiépítését, s új föld-, illetve szövetkezeti törvény megalkotását. A délelőtti vitában az MSZMP, illetve a benne kikristályosodott áramlatok több meghatározó személyisége is szót kért. Az új, baloldali szocialista párt megteremtését sürgetők véleményét erősítette hozzászólásában Vitányi Iván, aki a Reformszövetség szóvivőjeként körvonalazta a tömörülés határozott elképzeléseit e pártról s a létrehozásával kapcsolatos feladatokról. — A kongresszus fordulópontjához érkezett, a küldöttek között érezhetően kirajzolódó egyetértés van abban, hogy új pártot kell alakítani a régiből, Magyar Szocialista Párt néven — jelentette ki a délelőtti vitában a Reformszövetség képviseletében felszólaló Vitányi Iván. Hozzátette: ez az egyetértés azonban egyelőre sok szempontból ingatag. Kijelentette: a küldötteknek nincs gyakorlatuk abban, miként tudják saját magukat szervezni : gyermekcipőben jár a párton belül kialakított demokrácia. Felhívta a figyelmet arra, ■ hogy a reform erői között is létrejöhet pártszakadás, mert az elvi egység nem feltétlenül biztos. A Reformszövetség úgy gondolja, hogy a pártnak azok az eddigi vezetői, akik leginkább elkötelezettjei a reformoknak — Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh. Miklós, Horn Gyula és mások —, együttesen jelképezhetik a párt irányvonalát. Lehetnek közöttük nézetkülönbségek — mutatott rá —, óvta viszont őket a torzsalkodástól, a rivalizálástól, mert ily módon bekövetkezhet a legrpsz- szabb : olyan hangulat teremtődik a kongresszuson, amely megakadályozza a párt tisztességes előrehaladását, az összhang megteremtését. „A legjobb az lenne, ha nem párt-, hanem pártszakadás következne be” — vélekedett, hozzátéve, hogy a kongresszus légkörében ez a lehetőség benne van. (Folytatás a 2. oldalon) »
