Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-07 / 237. szám
Megkezdte munkáját az MSZMP XIV. kongresszusa GRÓSZ KÁROLY: Ä pártegység a sokféleség, a gazdagság egysége legyen A napirendnek megfelelően ezután Grósz Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a csütörtök esti gondolat- gazdag vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel átdolgozta. így ezt a Központi Bizottság nem hagyhatta A beszámolót tárgyaló . B.'ülés vitájára visszautaia a főtitkár rámutatott: — Egység, vagy szakadás, megújuló párt, vagy új párt — sokak szerint ez. ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél többről- van szó. A íő cél a demokratikus szocializmus. amely hitem szerint a nemzet íelemelkedé- fcenek leg.járhatóbb útja. S. ehhez maga a párt is csak eszköz. Az MSZMP ma a leg.klehtó>ebb -politikai eró hazánkban. Szervezettsége, felkészültsége. belső es nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges. Éppen ezért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezért tettünk az írásos előtör, jesztésben ajánlást a legaktuálisabb teendőkre, .s ezért kell tisztáznunk néhány alapvetően fontos szemléletbeli, s nem pedig elvi. ideológiai kérdést. Nekünk ma kell a legsürgősebb feladatokban, a legidőszerűbb napi kérdésekben' rendezni sorainkat, ha azt akarjuk, hogy a p'o- .itiktii folyamatukat eredményesen tudjuk befolyásolni. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az. 1970-es évek elején hibás válaszokat adott a Vila "gazdasági k i h í vasok ra. — Ezért a telelősség nem a párttagságot, hanem a politikai vezetést terheli. Nem a tagság döntött ezek, ben a sorsdönő kérdésekben. hanem egy szűk vezetés, s nem a parlamentben, vagy a kormányban, hanem a párt központi vcz.etésében hozták meg az elhatározásokat De ugyanakkor ne legyünk egyoldalúak. Az elhibázott döntéseket tanácsadók is kezdeményezték. és támogatták. A folyamatok hátterében azonban a politikai és gazdasági vezetés hibáin kívül egyéb, rajtunk kívül álló okok is meghúzódnak. Ezek közül a legjelentősebb-: a világgazdaság ellentmondásos — örökölt elmaradottságunk miatt ránk nézve különösen hátrányos — átrendeződése. A magyar gazdaságra a 80-as évek közepén már olyan terhek nehezedtek. amelyek nagyságrendje messze meghaladja az ország méreteit, vezetőinek döntési kompetenciáját. Az adósságválság egyre inkább nemzetközi léptékű, globális gazdasági problémává vált. Súlyosbította helyzetünket, hogy a korábbi modell belső tartalékai éppen akkorra merültek ki, egv új út kikísérletezése akkor vált sürgetően időszerűvé, amikor már a hatalmas tőkeigénynyel járó modernizáció lett a világgazdaság fejlődésének fő tendenciája, ugyanakkor számunkra a válság terhei is egyre nyomasztóbbá váltak. — Az elmúlt másfél év gyötrelmei: a szocializmus uj magyarországi modelljének születését kísérő fájdalmak — mondotta ezután a főtitkár. — A változásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt — s annak itt is jelenlévő Központi Bizottsága — is kezdeményezte, de nvitott volt mások hasonló törekvései iránt is. Fel kell tennünk a kérdést: Hogyan vonható meg az elmúlt 1>6 hónap mérlege? Sokan ezt a valóban ellentmondásos időszakot csak hibák, mulasztások és elszalasztott lehetőségek sorozatának látják. Én azokkal értek egyet, akik szerint a pártértekezletet követően hazánkban ’ korszakos átalakulás kezdődött el. Nagyra kell értékelnünk ennek kezdeti eredményeit a gazdaságban. a társadalomban és a politikai közéletben egya-, ránt. A súlyos gazdasági helyzet. az adósságszolgálat terhei. a párt megújulását fékező vezetési válság "miatt azonban mindez még valóban csak kezdet. A munka nagvobb hányada még előttünk áll.- Sokszor elmondtuk mái : nem másfél, hanem több év kell az elszalasztott 15 év hiányosságainak pótlására, a kialakult válság következményeinek felszámolására. Az útkeresés természetes velejárói a .modellváltással kaftcsolatos viták. Ezek gyakran igen élesek, nemegyszer személyeskedők, helyenként írakciós ' jelleget is öltenek. Nem szükségszerű velejárója a megújulásnak az sem, hegy a pártban meghonosodott a címkézés. Az a kisebbik baj, ha ez csak a vezetőkre terjed ki. Nagyobb gond, amikor a vezetők érzik feljogosítva magukat annak eldöntésére, hogy ki a fundamentalista és ki a reformer, hogy kik maradhatnak a pártban és kiknek kell eltávozniuk. Nem más ez, mint a régi „sztálinista” felfogás és gyakorlat, hiába van bevonva a reform- retorika vadonatújnak látszó mázával. A nézetkülönbségek megosztották a reformok szorgalmazóit. Az egyik oldalon azok állnak, akik a modellváltást összhangba kívánják hozni a pártmozgalom megújulásával és sikernek tekintik, ha minél többen tudnak velünk jönni. A másik oldalon azok, akik szerint minél hamarabb, minél messzebb kell jutni ezen az úto-n, mert szerintük ez a legfőbb biztosíték a visz- szarendeződés ellen. Nem törődve azzal,' hogy a gyors ütem az erők legcélszerűbb felhasználását jelenti-e, s, hogy ily módon a szükséges haladásért nem fizetünk-e túlságosan nagy árat, nem kockáztatunk-e túl sokat. Ezt a megosztottságot kellene kölcsönös . türelemmel feloldani. Persze naivitás volna azt képzelni, hogy lehetséges a párt szélsőségeit egymással kiegyezésre bírni. Történelmi hiba lenne azonban, ha elfogadnánk, hogy a párt mérsékelt és radikális reformerői egymással össze- békíthetetlenek. Az elmúlt napok ’ nyilatkozatdömping- je azonban azt jelzi, hogy a magukat radikális reformereknek vallók már eldöntötték. hogy nem vállalják a közösséget. Tudatosan össze akarják mosni a reformfolyamat mérsékeltebb ütemének híveit, a „szélsőbal” képviselőivel. Ezáltal megbocsáthatatlanul szűkítik a reformok társadalmi bázisát. A kongresszusi . előkészületek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párt tagjai közül sokan várakozó állásponton vannak. A párthoz való viszonyuk eldöntését a kongresszus eredményétől teszik függővé. Többségük reálisan szemléli az- eseményeket és elhatárolódik a politikai szélsőségektől. A. demokratikus szocializmus olyan elemeit, mint a közösségi tulajdonra és a magántulajdonra épülő vegyes gazdaság, a gazdaság teljesítőképességének állandó növelése, a jogállamiság, az állampolgárok önszerveződése — noha érintik a gazdasági és politikai beren*dez- kedés alapjait — nem tekintik társadalmi rendszer- váltásnak. A társadalmi és a politikai rendszer jellegében különböző, két dolog. Nem hiszem, hogy szükséges lenne a párttagság többségének reformok iránti elkötelezettségét bizonygatni. Grósz Károly ezután Rámutatott: — Önbecsülésünkhöz hiteles történelmi képre van szükség. Ha napi politikai céloktól vezérelten csak az MSZMP korábbi hibáiról, bűneiről szólunk — amiről természetben nyíltan szólni kell —, ezzel komolyan veszélyeztetünk mindenfajta kibontakozást. Ehhez ugyanis erőre, magabiztosságra van szükség. Arra, hogy higgyünk a cselekvés értelmében és akarjuk a sikert, önmarcangolásunkban már politikai ellenfeleink támadásain is túlteszünk. Nem a munkásmozgalom haladó értékeit, köztük a kommunista eszményeket kell megtagadni. hanem azt a gyakorlatot, amely lejáratta ezeket. A teljes tagadást sem balos, sem ellenkező előjellel nem tűrhetjük meg a pártunkban. A Központi Bizottság 16 hónapos munkájáról szólva, kijelentette: ez a Központi Bizottság az elmúlt közel másfél év alatt több új, korszakos jelentőségű változást kezdeményezett, mint, ami az azt megelőző másfél évtizedben összesen történt. Természetesen azt sem tagadhatjuk, hogy munkája során a Központi Bizottság sok mindennel adós marad: mindenekelőtt nem volt képes a párt sorait rendezni, a párt cselekvési egységét kialakítani: túlzottan önmagával volt elfoglalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra, nem vállalt kellő részt a szocialista országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében; munkastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztázására. E hibák elkövetésének több okát jelölte meg a főtitkár: — Az egyik, hogy ez a pártvezetés az 1988 májusa után jelentkező feladatokra nem volt, nem lehetett eléggé felkészülve, fokozatosan ismerte fel, hogy milyen sok és milyen nagy tennivalóval kell megbirkózni. A másik ok: a Központi Bizottság szűkebb vezetését megbénította a politikai egység és a kellő szolidaritás hiánya. A pártértekezleten megválasztott vezetés kezdetben nem tudott, később nem is akart egységessé válni. A párt vezetőinek mulasztása, hogy a testületekben nem vitatták végig eltérő véleményüket a gazdasági és politikai átalakulásról, a reformok üteméről. Munkastílusuk és politikai megnyilvánulásaik pedig egy marakodó közösség képét alakították ki. Ezzel hozzájárultak annak a hamis nézetnek az elterjedéséhez, hogy csak rajtuk, a vezetőkön múlik az ország sorsának jobbra fordulása, a párt azonnali megújulása. Mindezért a felelősség elsősorban a főtitkárt terheli. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket összpontosítani. Hiszen a feladataink rendkívül nagyok, megoldásuk rendkívül sürgető. Tudatában kell lennünk annak, hogy egyes szocialista értékek — mint a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi biztonság és mobilitás — súlyos ellentmondásba kerültek a válságmenedzselés, a gazdasági stabilizáció, a szerkezetváltás rövid távú követelményeivel. Meggyőződésem, hogy ezt a konfliktust — a társadalom dolgozó többsége érdekében — egy reformok iránt elkötelezett. baloldali párt köteles és képes vállalni. Újjászülető pártunkban nem szabad gyengülnie társadalmi elkötelezettségünknek: a munkavállalók elsődleges politikai képviseletének. A mi pártunk már régen nem pusztán munkáspárt. De a munkásságot a mi pártunk sem nyíltan, sem megtévesztő fogalmazási ködösítésekbe burkoltan nem tagadhatja meg. A fordulat lényege ne az legyen, hogy elhalványítjuk a párt munkásjellegét, hanem az, hogy új. progresszív módon fogalmazzuk meg a fizikai dolgozók és az értelmiségiek sajátos és közös érdekeit. Egyebek között azt, hogy a marxi sokoldalúságban értelmezett kultúra fejlesztése azért létkérdés számunkra, mert hazánk és népünk életképességének növeléséhez ebben látjuk az egyik legfőbb lehetőséget. El kell érnünk, hogy már rövid távon is legyenek munkavállaló nyertesei a modernizációs politikának, a rövid távon vesztesek pedig védelmet és perspektívát kapjanak. A csak korlátozó gazdaságpolitika lehetőségei kimerültek, ezért fordulatot kell végrehajtani. A fizető- képesség megőrzése mellett halaszthatatlanul szükség van tehát a szerkezetváltást és a szelektív növekedést is gyorsítani képes programra. Ügy gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömeg- mozgalomként, áramlatok szövetségeként kell működnie, ahol a központi platform. a kongresszuson elfogadott program minden párttagra nézve kötelező. A párt vezető testületéi irányítsák és ellenőrizzék a kongresszusi határozatok végrehajtását! .Kívánatos, hogy a párton belüli áramlatok konstruktív vitája garantálja a pártpolitika folyamatos megújítását. A platformok azonban ne váljanak bénító hatalmi harcok eszközévé: támogatók toborzására törekedjenek a társadalom legszélesebb rétegeiből, a párt számára. A reformpolitika bázisát a pártban nem a másként gondolkodók kitaszítása, hanem az álláspontok közelítése. a kompromisszumkeresés erősítheti. A párt megerősödésének viszont feltétele, hogy azok, akik alapjaiban nem értenek egyet a kongresszus által elfogadott politikai irányvonallal, ne szerveződhessenek önálló politikai erővé a párton belül. Egy választásra készülő pártban megegyezésre kell jutniuk a különböző áramlatoknak, s a közvélemény számára egységet kell demonstrálni. Enélkül lehetetlen a választási siker, mivel a szavazópolgár többnyire arra adja a voksát, akiről feltételezi az erőt, kormányzóképességet. Az ú.j pártvezetés elsőrendű feladata ezért, hogy mozgósítsa és segítse a párttagságot a közelgő köztársasági elnöki, országgyűlési és tanácsi választásokra való felkészülésben. A nemzetért, a közös célokért viselt felelősségünk tudatában a párt tagjai között erősítenünk kell a politikai összetartozás. a szolidaritás érzését. Grósz Károly ezután ösz- szefoglalta a leköszönő KB politikai következtetéseit. Először is: ne folytassák a sztálini gyakorlatot, mely szerint a hozzánk legközelebb állók a legnagyobb ellenségeink. Másodikként említette, hogy a választásokból az MSZMP a legerősebb pártként kerüljön ki; tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a párt jelöltjét válasszák köztársasági elnöknek, illetve képviselőnek. Hangsúlyozta továbbá a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok rendezésének fontosságát. Mint mondotta, a Varsói Szerződés, a KGST keretében és a környező országokkal fenntartott gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink korszerűsítésének nemcsak a mi számunkra van stratégiai jelentősége. Befolyásolja e£ a határainkon túl élő magyarság sorsát, a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatok javulását. Lendületet adhat európai integrációs törekvéseinknek. Emellett ápolnunk kell a nemzetközi baloldallal kialakított kapcsolatokat. A többpártrendszer körülményei között is fellépünk azért, hogy napi belpolitikai küzdelmek ne veszélyeztessék kiszámítható és nemzetközi tekintélyt szerzett külpolitikánkat. S tegyünk meg mindent az ország gazdasági összeomlásának megakadályozására — hangoztatta a főtitkár. Vitassuk meg és döntsünk arról, kialakítható-e és hogyan egy új típusú pártegység? Megújuló pártot, vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből fa- ragottá tenni pártunkat! Rendezzük egységes keretbe a pártmozgalomban a legutóbbi időben feltűnt, életrevaló és előremutató kezdeményezéseket — mondotta beszéde befejező részében. Kifejtette, hogy miközben a pártnak vallásos emberek is tagjai lehetnek, ha politikai céljaival azonosulnak, senkinek sem kell feladni kommunista meggyőződését ahhoz, hogy a megújult párt teljes jogú és teljes értékű tagja lehessen. Végül, de nem utolsósorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgalom megújulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasszon. Legyen ez az egység a sokféleség, a gazdagság egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastílusában, következetességében és az egymás iránti szolidaritásban — hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához kapott támogatást. * (Folytatás a 3. oldalon.)
