Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

Megkezdte munkáját az MSZMP XIV. kongresszusa KOVÁCS JENŐ: A párt szabad emberek meggyőződésére építsen POZSGAY IHRE: Az új szocialista párt megteremtésének a tagság a letéteményese Az első vitaszakasz elő­adói beszédeinek sorát Ko­vács Jenő folytatta, aki a part programnyilatkozatá­nak javaslatát terjesztette elő. Demokrácia és szabadság összefüggését taglalva. a szónok leszögezte: hazánk­ban nem lesz demokrácia és szabadság, ha a pártok belső élete nem demokrati­kus, és tagjaik nem őriz­hetik meg személyes sza­badságukat. Ezért a kong- résszusnak olyan alapsza­bályt kell megalkotnia, amely a szabadság jegyé­ben fogan. Olyat, amely ab­ból indul ki, hogy a pár­tok versenye közepette csat­lakozók érett lejjel, meg­gondoltan vállalják a de­mokratikus szocializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgálatában áll. Olyat, amely a közös és céltudatos cselekvés ga­ranciáit nem az elrendelt fegyelemben és a kirendelt felügyelőkben látja: inkább szabad emberek meggyő­ződésében és közösségi haj­lamában. Nem állít föléjük intézményeket és tisztsége­ket, hanem azok létrehozá­sát kizárólagos jogukká, mű­ködésüket pedig általuk el­lenőrizhetővé teszi. Bár a mai MSZMP már nem az, ami másfél évvel ezelőtt volt, mégis kertelés nélkül ki kell mondani: a baloldali, szocialista hitű embereknek újra kell építe­niük pártjukat. Olyan párt­tá kell újjászervezniük, amely szakít elaggott szoká­saival, a cselekvést béklyó­ba verő szervezeti rendjé­vel. A kongresszusnak olyan pártot kell életre hívnia, amely képes helytállni a többpártrendszerű, demok­ratikus jogállam politikai küzdőterén, új életre kelti a szocialista mozgalom erejet és tekintélyét. Az egykoron szociálde­mokrata és kommunista ág­ra szakadt szocialista moz­galom mindenekelőtt úgy éledhet újjá, ha nemcsak szándékaiban, hanem szer­vezeti rendjével is gátat vet a hatalom koncentrálásának bármely testület, vagy tiszt­ségviselő által. Ennek első és elemi feltétele minden akarat és jog visszaszármaz­tatása a párt tagjainak. A párton belüli szabad lelki­ismeret, a szabad vélemény- nyilvánítás, a közösségalko­tás és az együttműködés, a szabad csatlakozás és a távo­zás egy önkéntes politikai szövetségen belül olyan ere­dendő jog, amely nem lehet vitatható. A hatalomkoncentráció megakadályozásának másik eszköze lehet, ha új egyen­súlyi viszonyok, és ezek alapján új típusú együttmű­ködés alakul ki a párt ve­zetése, a parlamenti cso­port és a kormány között.. A többpártrendszerű politi­kai folyamatok természete szerint a szocialista mozga­lomnak is elsősorban arra kell törekednie, hogy a nép által választott képviselői útján befolyásolja a tör­vényhozás és a közhatalom munkáját. Ez a helyzet me­rőben új gondolkodást és magatartást követel. A kép­viselőknek, a tanácsok tag­jainak széles körű jogokat, lehetőségeket kell kapniuk á pártpolitika formálásában, Párbeszéd a miniszterrel Pozsgai Imre koszu\ - zási ünnepség miatt k< - sik pár percet, az el­nöklő Hámori Csaba meghajlik a többség akarata előtt: a platfor­mok véleménynyilvá­nításai ne előzzék meg az elnökség tagjának mondandóját. A zúgás­ra szünet következik te­hát — gyors és érdemi tárgyalással. Füssy Jó­zsef, a Nógrád megyei partbizottság titkára Csehák Judit szociális és egészségügyi minisz­tert keresi: hogyan is áll a tervezett salgótar­jáni egészségügyi főis­kola dolga? A miniszter asszony szavai biztatóak. A fő­iskolára igen nagy szük­ség van, az egyik a pártbizottsági épület hasznosításával pedig a nógrádi megyeszékhe­lyen ideálisak a felté­telek. Az állami tulajdon jó kezekben lenne az ön- kormányzati szerveknél — így vélekedik Csehák Judit. Majd gyors jövő heti állásfoglalást ígér: váljon mielőbb valóság­gá a NÖGRÁD-ban csü­törtökön még kérdőjel­lel közölt szándék: egészségügyi főiskola a pártbizottságon. Csoportjaiknak önálló moz­gásteret kell biztosítani a törvényhozás és az önkor­mányzatok ügyeiben. A párt vezető testületéiben pádig egyesülnie kell a népkép­viseletekben dolgozó és a megválasztásukat, munká­jukat segítő párttagok tö­rekvéseinek. „Lehet, hogy ez kisebb hatalmat'jelent a hagyományos pártvezetés­nek, de jobban szolgálja a népet; s ez a lényeg" — hangoztatta Kovács Jenő. A KB titkára elemzésében rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésének, a pártállam csődjének okai között a dolgok logikájából fakadó káderpolitika, a sze­mélyzeti munka is fontos tényezőként hatott. Átte­kinthetetlen, nemegyszer oli­garchikus függőségek hatá­rozták meg azt az erőteret, amelyben a személyi dön­tések születtek. A párt de­mokratikus működésmód­jának egyik legfőbb garan­ciája ezért a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztó­dást, a választók értékítéle­téhez, akaratához köti, és „nem ad teret láthatatlan kezeknek, szabad vadászme­zőt a vazallust kereső sze­meknek". Ezért döntő jelen­tőségű annak a követel­ménynek a párt „alkotmá­nyába", az alapszabályba ik­tatása, mely szerint minden tisztséget, testületi tagságot csak a választók jogosultak létrehozni, betöltésükről dön­teni, illetve abból visszahív­ni, és semmilyen testület sem egészítheti ki magát kooptálással. • — A mostani tanácskozás — hangoztatta Kovács Jenő — visszavonhatatlanul le­zárja az állampárt korsza­kát Magyarországon, és ki­indulópontjává válik az új demokratikus, baloldali párt megteremtésének. A párt hitele nagyobbrészt azon múlik, hogy mi történik a következő két-három hónap­ban. Ezért az előadó kezde­ményezte, hogy a kongresz- szus elvi természetű dön­téseit követően külön hatá­rozzon a következő hóna­pok pártszervezési teendői­ről. A szavakat ugyanis tet­tekre kell váltani — mu­tatott rá —: a párt még egy­szer nem viselné el az 1988 májusát követő hónapok tanácstalanságát, bénultsá­gát. Egy újabb elszalasztott lehetőségért most már vég­zetes árat kellene fizetni. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszo­nyát az új programhoz, az alapszabályokhoz, a megvá­lasztandó új vezetéshez. Ma­gyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus ered­ményeképpen körvonalazódó pártnak. A párf ugyanakkor hívja soraiba mindazokat, akik politikájával — világ­nézeti különbségre való te­kintet nélkül — rokonszen­veznek és vállalják céljait. Várja azokat is, akiket ép­pen a párt múltbéli gya­korlatának elutasítása és jo­gos bírálata tartott távol az MSZMP-től — mondotta be­fejezésül Kovács Jenő. Pozsgay Imre a pártelnök­ség tagja, a Politikai érté­kelés történelmi utunk ta­nulságairól, illetve a párt programnyilatkozata című dokumentumtervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a programnyilat­kozat tervezetének társ­dokumentuma. A KB — e fontos gondolatkört nem kívánva kivenni a kong­resszusi vita köréből — az­zal a megfontolással ter­jesztette elő, hogy nagyobb önismerettel, világos beszéd­del. a programnyilatkozatot tisztázott történelmi körül­mények között fogadhassák el a küldöttek. E tervezet politikai ösz- szefoglalást ad arról, mi­ként lehet ebből a negyven esztendőből vállalható, to­vábbvihető értéikek egész tá­rát elkészíteni, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalomban megingott tekintélye és az elvesztett bizalom után ismét kérhesse nem csak saját tagságának támogatását és bizalmát, hanem ezzel együtt a ma­gyar nép bizalmát is. A továbbiakban rámuta­tott: a történelmi igazság elérésére törekedett az a tudós- és kutatógárda, amelyik e dokumenum elvi, elméleti alapjait megterem­tette, forrásait feltárta. Re­mélte, hogy e párt számá­ra a történelmi igazsághoz való szakadatlan törekvés a nép közgondolkodásával való együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szándé­ka volt, hogy a párt önis­meretre szert téve, az el­múlt negyven év értéklel- tárát is elvégezve, kimond­jon olyan történelmi tapasz­talatokat, amelyek korábban kimondhatatlanok. tabu­ügyek voltak. „Ha itt hibák, bűnök vol­tak az elmúlt negyven esz­tendőben, e.gv értékleltár elvégzése után is ott marad ez a csomag, ki a felelős, hogyan oszlott meg a fele­lősség, és miként lehet ennek a pártnak a tagsága — megtisztulva az elmúlt évtizedek bűneitől, terhei­től — alkotója egy új poli­tikai gondolatnak, amely a demokratikus jogállam és a demokratikus szocializmus viszonyai között tételez ben­nünket" — tette hozzá. Alapvető kérdésnek ítélte, hogy a tagságnak bűntudat­tal és bénult politikai aka­rattal kell-e belevágni a közeljövő feladataiba, vagy felszabadultan, tisztán s vi­lágosan, a felelősséget is meghatározva, cselekvőké­szen, vállalkozásra készen. Ezzel összefüggésben Pozs­gay Imre leszögezte: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél-két évtized válságainak felelősségét ele­mezve — a párt tagsága nem marasztalható el. A ter­het a párt tagsága nem bűn­bakokra akarja rakni, en­nél sokkal nagyobb műve­letet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjai­ban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dolgában pedig azokban az oligarchiákban és szervező­désekben, amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rend­szer működését úgy igye­keztek berendezni, hogy a döntésért ne legyen felelős senki. A párttagság a dönté­seknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy cent- ralisztikus, bürokratikus rendszerben erre nem volt lehetőség. Ezután a programnyilat­kozat tervezetéről szólt Pozs­gay Imre: — Ez a program­nyilatkozat-tervezet egyet­len fontos feladatra készült: a pártállam és állampárt politikai gyakorlatával való szakítás idején egy, az alkot­mányos jogállamra áttérő, politikai pluralizmus körül­ményei között működő új párt tartozik saját tagságá­nak elszámolni eddigi hely­zetével, és felmutatni azokat az értékeket, amelyek jegyé­ben ez az új párt megszer­veződhet. Ebből a szem­pontból sem nélkülözhető a korábbi korszakok értékei­nek számbavétele, de a hangsúly az elhatárolódáson van, mert . máskülönben nincs esélyünk, hogy újra az európai baloldalon, s itt, e hazában a baloldali szocia­lista gondolkodás szerveze­tében. szerkezetében a nép elismerjen bennünket. — Szakítani kell azzal a monstrummal és konglome­rátummal — folytatta —. amely, valójában nem párt­ként. hanem közhatalom­ként funkcionált ebben az országban, s így ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismerné el. Ez az az alap- gondolat és alapkoncepció, amelynek jegyében új prog­ramot kell készíteni. Az MSZMP története min­den felmutatható értéjc el­lenére a pártállam-állam­párti szerkezet története. Tagságának története azon­ban itt nem zárulhat le, mert ez a párt hordozta, az előbb emlegetett történelmi okok miatt is azt a reform­gondolatot. gyűjtőpártként azt a sokféle értéket, embe­rekben megtestesülő akara­tot. amely nélkül Magyaror­szág politikai egyensúlya helyre nem állítható, poli­tikai jövője katasztrófa nél­kül nem folytatható. Ezért A legerősebb - platlorm A nagy időt megélt, sokat tapasztalt vete­ránra mutat az egyik szomszéd. A meghívot­tak karzatán: annyi szavazást talán egész életében nem látott, mint most, az ügyrend vitájában. Néha meg- mosolyognivaló az ap­rólékosság. A mai vi­szonyok között azonban az ügyrend sarkalatos tényező, döntések sorsa múlhat egy-egy „joghé­zagon”. A huzavonát meghí­vottként figyelemmel kísérhette a helyszínen Czene Gyula, a salgótar­jáni reformkor képvise­lője is. — Egyértelműen radi­kális, reformokat meg­újuló pártot várok a kongresszustól, mondta a tanácskozás szüneté­ben. Czene Gyula kifejezte azt is, megnyugtató ér­zés: a néhány tucat ta­got számláló platformok között a legerősebb a reformszövetség, több mint 400 bejegyzett szimpatizánssal. — Ügy látom, hogy Salgótarjánban is las­san befejeződhet a re­formkor munkája. Meg- ’ indított egy gondolko­dást, s hiszem, hogy az egész párt olyan lesz, hogy az eltérő vélemé­nyek is felszínre kerül­hetnek. megismétlem: a párt törté­nete, mint MSZMP-történet, a pártállam történetével együtt ezen a szakaszon vé­get ér, s ettől kezdve ez a tagság az alanya és letéte­ményese egy új szocialista párt megteremtésének, amely elsősorban az európai bal­oldal értékrendjére, s abból következően a demokrati­kus szocializmus követel­ményeire építi fel szerveze­tét. Politikailag pedig sza­kadatlan jelenlétet kíván a társadalmi mozgásban azért, hogy közhatalmi szerepét hátrahagyva, kormánvzppár- ti szerepre pályázhasson sza­bad választásokon a plura­lista politikai berendezke­dés körülményei között — hangoztatta a szónok. Ezért is úgy vélekedett, hogy nagy figyelmet kell fordítaniuk azokra a gondo­latokra, amelyek megkülön­böztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez érkezett kiegé­szítő javaslatok a parlamen­táris demokrácia elismeré­sén túl az önkormányzatok­ban, s e tekintetben a vi- dék-Magyarország kezde­ményezőkészségében látták azt a politikai kezdeményező­erőt, amely a főváros, a vá­roslakók számára is egyfaj­ta új nyitás lehetőségét te­remti meg, s a társadalmi kooperációnak, szolidaritás­nak az autonóm közössége­ken való kiépülését terve­zi. — Ebből a szempontból kell mérlegelni azokat az összefüggéseket is, amelyek világossá tesszik. meddig terjed ebben az új párt­ban az áramlatok' és plat­formok szabadsága, s me­lyik az a határ, amelyen túl már valami más párt­ról esik szó. Mert amíg ezt nem tisztáztuk, és ha ezt ezen a kongresszuson nem tisztázzuk, akkor az egvbe- mosás. a ködösítés kongresz- szusaként rögzíti e tanács­kozást a történelem. Olyan kongresszusként, amely az ország számára nem oldott meg semmit, saját sorait pe­dig tovább kuszálta, átte­kinthetetlenné tette. Mint minden európai po­litikai kultúrán nevelődött párt, a mi pártunk is tisz­teletben fogja tartani a platformok, az áramlatok szabadságát, s a szentségnél is szentebben tisztelni a kisebbség jogainak védelmét. De egv pluralista politikai berendezkedésben nem le­hetnek olyan kényszerek, amelyek közénk kénvszerí- tenek olyanokat, akik né­zeteikben, gondolataikban és politikai érvrendszerükben nem tudnak együtt lenni. Az egv másik párt — ezt kell megérteni ! Ez nem a politikai szabadság korlá­tozása, hanem a politikai szabadság viszonyai között létrejött új mozgástér. Ha ebből indulunk ki, akkor az ajánlott szervezeti elvek szerint, az itt ajánlott prog­ram, s a hozzá kapcsolódó történelmi áttekintés sze­rint ez új párt, amelynek nevében is meg kell kü­lönböztetnie magát előd­pártjától, s vinnie új párt­ként azt a gondolatot, amit a programtervezet tartalmaz — mondotta Pozsgay Imre, kifejezve azt a meggyőző­dését, hogy ily módon több, tartalmas baloldali mozga­lom együtthatásából közös kormányerő, -akarat jöhet létre, s elsősorban az az új párt, amely Magyar Szocia­lista Pártként kezdi meg majd e kongresszus után a tevékenységét. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents