Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-06 / 236. szám

\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP LAPJA • XLV. ÉVF., 236. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1989. OKTÓBER 6.. PÉNTEK Reformszellemíí kongresszust! Történelmi jelentőségű esemény színhelye lesz az el­következendő napokban Budapesten a Kongresszusi Központ: az MSZMP XIV.-ként jelzett — rendkívüli — kongresszusa nem mérhető egyetlen korábbival sem. A tétje miatt. Ezért nincs benne semmi túlzás, ha azt mondjuk: a rangos pártfórumra figyel a párttag és pár- tonkívüli, az egész ország. Az MSZMP-nek. s a zajos belpolitikai életnek szól a rendkívül élénk külföldi fi­gyelem is. a hét közepén napvilágot látott sajtófőnöki nyilatkozat szerint harmincöt ország háromszázötven tu­dósítója kérte akkreditálását. A nyilvánosság, a közvélemény sorsfordító kérdések­ben vár állásfoglalást, s ez a tény mérhetetlenül megsok­szorozza a kongresszus, a küldöttek felelősségét. Az elő- hangok. a korábbi megnyilatkozások beszédesen bizo­nyítják: nem egyszólamú pártfórum előtt állunk. Mind­ez jól lemérhető, hiszen a gyakorlati munka a hivatalos megnyitó nélkül is hetek óta folyik, a várható üléstermi csatározásokat megelőzően is a nyilvánosság előtt zajlott a vita. Nézetek, áramlatok, platformok, személyiségek csap­tak össze. A megnyilatkozásokban pedig félreérthetetle­nül kitapintható volt, hogy javában folyik a kongresz- szusra váró döntések előzetes vitája, ki-ki híveket, tá­mogatókat igyekezett szerezni a saját maga által egyet­len igaznak vélt álláspont érvényesítése érdekében. A felfokozott érdeklődést pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy állásfoglalások, felszólítások, nyílt levelek tucatjai igyekeztek és igyekeznek befolyásolni a döntés­re hivatott küldötteket. A jelen állapotainak felrajzolásából megfogalmazható teendők mellett nem mellőzheti a kongresszus a vissza­tekintést sem, közelebbi és távolabbi múltunkra. Aligha­nem hiba. sajnálatos aránytévesztés lenne azonban, ha a megújulásra koncentráló figyelmet a múlt mértékte­len íelhánytorgatása helyettesítené. A számvetésnek ter­mészetesen helye van, szükséges az elemzés. Feltéve, ha az józan mértékű és higgadt, ha a meghatározható fel­adatok és célok érdekében történik. De mire jutunk, ha erő csakis az önmarcangoló hátranézésre. a sebnyaloga- tásra jut? A kongresszus remélhetően nem lesz a szélsőségek eseménye. Ehelyett az arányokat el nem vétő értéke­lés megőrzi a múltból a megőrzendőt, a jövőre tekintő figyelem pedig számol a realitásokkal. A közéleti szótár jó néhány manapság divatos kifejezését hosszasan so­rolhatnák a kongresszus ürügyén. A szónoklatokban tet­ten érhető például, hogy tengernyi hazánkban és az MSZMP-ben a reformer. A jövendő alapjait döntően befolyásoló tény lenne, ha a kongresszus munkája azt bizonyítaná: nem csak reformretorika van. hanem re­L .... ..... f ormszellemű kongresszus is. A Nógrád megyei pártér­tekezlet első fordulójának mottója is ezt sugallta: ez az egyetlen esélyünk. A tömegtájékoztatás a modellváltás-rendszerváltás me­ditációjától hangos, a felelettel aligha maradhat adós a kongresszus. A válaszban pedig — sokak reménye sze­rint — ott kell lennie a szocializmus alapeszméi megőr­zésének. Kár volna tagadni, számos a sokesélyes kérdés. Nincs formális, mindenáron betartható rituálé, gyakorlatilag megválaszolhatatlan olyan egyszerű kérdés is, hogy meny­nyi ideig tart a kongresszus. De nem az idő, az elvég­zett munka a fontos. A pártszakadás lehetősége (kénysze­rűsége?) mindenkit foglalkoztat. Aligha vitatható, hogy nincs helye, értelme a csakazértis megtartott, fölöttébb törékeny látszategységnek. Mint ahogy annak sem, hogy szűkebb horizontot szemlélve személyek, személyiségek, csoportok zsarolással vagy ultimátummal kényszerítsék ki a szakadást. A kongresszusra készülő tudósító is bizonytalan: mi­lyen eseményről adja majd híranyagait, indulatos csap­kodást, a politikai kultúra minimumát is feledő vádas­kodást, avagy mértéktartó érvelést örökíthet meg. Ér­velést, amely természetesen nem feltételezi, hogy minden kérdésben kikezdhetetlen konszenzus születik. Miért is kellene mindenben mindenkinek azonos véleményen len­nie? A többségi vélemény azonban mindenképpen kívá­natos. Kiváltképpen akkor, ha az a tények józan tiszte­letében születik. S hogy az MSZMP, avagy más nevű párt kongresszu­sáról tudósítunk-e? Az előzetes vita szerint — amely ugyancsak nem nélkülözte a szikrázó indulatokat sem — a régi megtartásának, és az új keresztelőnek ugyancsak vannak hívei. A név fontos, de sajnálatos lenne, ha fe­lednénk: bármilyen címkét csakis a tartalom hitelesít­het. Megújulni egy név elvetésével nem lehet, ha csakis erre jutunk. Miként a megtartás sem garancia semmi­féle változásra, ha megválaszolatlan marad alapvető kérdések sokasága. A minden korábbinál nagyobb felelősség a holnap mi­att hárul a kongresszusra és annak küldötteire. Nevez­zék akárhogyan is, a tét az, hogy a magyar politikai élet meghatározó ereje lesz-e, marad-e a párt? Az a párt, amely a ma kezdődő kongresszust sem tekintheti saját belügyének. Jövendőt formáló programot kell adnia párt­tagnak, pártonkívülinek. S önmagát csakis úgy hitelesít­heti, ha maga mögé állítja a vonzó és végrehajtható programmal a társadalom többségét. S hogy az MSZMP — vagy utódpártja — képes lesz-e erre, annak a ma kezdődő kongresszus a próbaköve. Kelemen Gábor „...A jó gazdasági kapcsolatokra tekintettel” Hlincs biinietöfeljelenlés g BHG neatetöi ellen A Balassagyarmati NEB tárgyalta Közérdekű bejelentés nyo­mán végzett vizsgálatot a Balassagyarmati Népi Ellen­őrzési Bizottság, a BRG szé- csényi gyáregységében, a litkei és a szügyi téeszeknél, a drégelypalánki Szondi Ipari Szövetkezetnél, vala­mint két kisiparosnál Gyeb- nár Gyulánál és Gyebnár Antalnál. A júniustól au­gusztusig tartó vizsgálat összegzésével foglalkozott a városi NEB csütörtöki ülé­sén. A bejelentés több illegális munkáról szólt, melyet a BRG gyáregységének szer­számüzeme végzett a terme­lőszövetkezeteknek, illetve a drégelypalánkinak. A legnagyobb vitát az a sínleszorító rugó gyártásához szükséges szerszámkészlet váltotta ki, melyet 1988 márciusában gyártott le a BRG gyáregysége a litkei téesznek, s amely a vizs­gálat szerint mintegy 100 ezer forint értékű. A gyártásról egy előzetes tárgyalás során dr. Miklós Zoltán, a téesz elnöke és Róka Miklós, a gyáregység igazgatója álla­podtak meg. Megegyezésük nyomán — állapítja meg a vizsgálatról szóló összefoglaló — a téesz ágazatvezetője, Budai And­rás kapcsolatba lépett az igazgatóval es Laboncz Lő­rinc főmérnökkel. A jegyző­könyvek szerint ekkor szü­letett megállapodás arról, hogy (idézzük): „... a jó gazdasági kapcsolatokra való tekintettel, szívességi alapon vállalja a BRG a szerszám- készlet legyártását. saját anyagból, saját dolgozók­kal, magára vállalva min­den egyéb költséget". A tegnapi ülésen megtud­hattuk Róka Miklós igaz­gatótól, hogy a szerszám- készlet ellenértékeként tud­ták be, hogy a litkei téesz saját autóbuszával méltá­nyos áron (kilométerénként 30 forintért) hordja a BRG-be dolgozni volt alkal­mazottait. Az új dolgozók betanítása és a Volánnal végzett szál- líttatás költségei messze magasabbak lettek volna — az igazgató véleménye sze­rint —, mint à szerszám- készlet ingyenes gyártásával okozott kár. A vizsgálat során fény derült arra, hogy — meg­felelően a bejelentésnek — 1988 tavaszán valóban gyár­tott a BRG-gyáregység szer­számüzeme a drégelypalánki ipari szövetkezetnek 12 da­rab betűbeüfcő szerszámot és egy befogót. Az ügylet so­rán a szövetkezet a dolgo­zók bérét fizette meg, az anyag- és energiaköltséget nem. Ugyancsak a BRG-vel kapcsolatban vizsgálatot vé­geztek a szügyi téesznél is. Nekik egy 1987-ben kelt profilátadási szerződés ke­retében több más gép mel­lett egy síkköszörűt is át­adtak. A gép noha a mai napig is a szövetkezet leltá­rában szerepel, évi 40 ezer forintos bérleti díj fejében Gyebnár Gyula kisiparos­nak lett átadva, ugyanak­kor viszont kiderült az is, hogy a bérleti díjat nem haj­tották be. Noha, a kisiparos ez idő alatt több százezer forint értékű számlát nyúj­tott be a szövetkezetnek. A kisiparos Gyebnár Gyula és Gyebnár Antal, a vizsgálat megállapításai szerint egyéb­ként valótlan adatokat szol­gáltatott. mind a vállalko­zási, mind a személyi jöve­delemadóra vonatkozóan. A vita végén hosszas mér­legelés után határozatot ho­zott a testület. Figyelembe vette, hogy a BRG és a lit­kei téesz közti szerszámkész­letügyben a kár megtérült, s figyelembe vette az igaz­gató által felsorakoztatott érveket is. Ugyanakkor meg­állapította, hogy a Szondi Ipari Szövetkezet betűbeütő­ügyében a szövetkezet hi­básan járt el, szabálytalan megbízási szerződést kötött a szerszámüzem dolgozói­val. Abban csak a bért rög­zítették, a gyáregység ve­zetőivel szóban kötött, az energia- és anyagköltségre vonatkozó megegyezést nem. Végül úgy határozott a testület, hogy kezdeményezi a BRG-gyáregység igazgató­jának Róka Miklósnak, a főmérnöknek Laboncz Lő­rincnek és a főkönyvelőnek, Márton Józsefnek a fegyel­mi felelősségre vonását. Ugyanezen javaslattal él a szügyi mgtsz ipari ágazat­vezetőjével, főkönyvelőjé­vel, valamint a drégelypa. lánki ipari szövetkezet fő­mérnökével és főkönyvelő­jével szemben. A vizsgálat során feltárt jogszabálysér­tésiek miatt. A kisiparosok ügyét az APEH-nak továbbít­ják. (—hr—) A jövő év áprilisának vé­géig szándékozzák összehív­ni a fogyasztási szövetkeze­tek XI. kongresszusát. Az előkészületek részeként az országos tanács „Tanulsá­gok és válaszutak a fo­gyasztási szövetkezeti moz­galomban” címmel vitaanya­got fogadott el, s fontos­nak tartotta, hogy azt a tagság minél szélesebb kör­ben megismerje. Azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a tervezet vitájának tapasztalatait hasznosítsák majd a fogyasztási szövet­kezetek legfelsőbb fórumán. Az eszmecserékre me­gyénkben is sor került. A fogyasztási, a lakás- és a takarékszövetkezetek külön- külön tűzték napirendre a szóban forgó dokumentum vi­táját, s a választmányok úgyszintén önállóan fogal­mazták meg az álláspont­jukat. A több pontban is merőben eltérő vélemények­ben valamiféle közös ál­láspont kialakítása volt a következő lépés, s elsődle­gesen ebből a célból tar­tották meg csütörtökön a fogyasztási szövetkezetek me­gyei küldöttközgyűlését. Vincze József, a MÉSZÖV elnökségének elnöke köszön­tötte a jelenlévőket. majd személyi kérdésekben dön­töttek. Más munkakörbe való kerülése miatt kérte felmentését tisztségéből Vi- rágné Gólyán Ilona, a MÉ­SZÖV titkárhelyettese és Zalovári György, a MÉSZÖV elnökhelvettese, mellyel a küldöttek egyetértettek. Ezt követően a szövetkeze­tek választmányának elnö­kei fűzhettek szóbeli ki­egészítést az általuk megfo­galmazott írásos összegzés­hez. Ebbéli lehetőségével azonban csak dr. Horváth József, a fogyasztási szö­vetkezetek választmányának elnöke élt. Az élénk, nemegyszer szenvedélyes hangvételű vi­tában elsőként Máté Csabá- né, a MÉSZÖV titkára kért szót. Rámutatott: a szövet­kezetek küldötteinek törté­nelmi felelősségük van a jö­vő alakításában, s ezzel a lehetőséggel jól kell sáfár­kodniuk. Beszélt az érdekképviselet fontosságáról és lehetséges módosításáról. Visszaidézte egy 1916-os dokumentum sorait, miszerint a szövet­kezetek a szegény, más szóval : a kisemberek társu­lása, akik azáltal jutnak biztonsághoz, válnak egy­ségessé és erőssé, ha össze­tartanak. Szólt róla, hogy a takarékszövetkezeteknek szándékukban áll kiválni a megyei szövetségből, mert a Takarékbankhoz csatlakozva szerintük jobban boldogul­hatnak. Figyelmeztetett rá: a bank azonban aligha fog­ja védeni a tagság érdekeit, holott a helyi önkormány­zat növekedése ezt megkö­vetelné. A kissé elnyúló vitában többen, elmondták vélemé­nyüket a jövővel kapcso­latban. Főleg két kérdés­ben, nevezetesen a tulajdon­reformban és az érdekkép­viselet esetleges módosítá- sábap hangzottak el ér­vek és ellenérvek. Ami a kívülálló számára is egyre világosabbá vált: érzékeny pontokról van szó. Korábban ugyanis jófor­mán teljesen kirekesztették a tagságot az őt érintő kér­dések eldöntéséből, s en­nek következményeként egy­re gyarapodott a közömbö­sek tábora. A szövetkezeti mozgalom úgyszólván el- nyomorodott az elmúlt négy évtizedben, hiszen kiölték belőle a vállalkozási szelle­met. A faluk tehetősebb ke­reskedői és más szakembe­rek is azt nézték, miként lehet megválni a mozgalom­tól. Erre jó példa a küldött- közgyűlés elején bejelentett két személyi változás is. .. Elhangzott : most ismét ..fentről” határozzák meg. hogy legyen reform. Am ennek megteremtéséhez nin­csenek meg az anyagi fede­zetek, kevés a pénz. Az is felvetődött: megújítható-e a mozgalom, vagy teljesen új alapokra kell helyezni. A felszólaló Bőle Dezső, a SZÖVOSZ osztályvezetője rá­mutatott: nem muszáj egyet­érteni a javaslatokkal, il­letve azok helyett más al­ternatívákat is megfogal­mazhatnak. a jelenlévők. Végezetül szavazásra ke­rült sor, s az így kialakított álláspontot képviselik majd a nógrádi kongresszusi kül­döttek. Eszerint: a legfelsőbb fórum tűzze napirendre a tulajdonreformot. Ágaza­tonként legyen érdekképvi­selet, s nem kell ezek kö­zötti koordináló szervezet. A takarékszövetkezetek sze­rint nincs szükség megyei érdekképviseleti szervre, a másik két szövetkezet kül­döttei viszont mellette vok­soltak. (koiaj) Szorult helyzetben Rentábilis belkereskedelmi vállalkozási formák Piacgazdaságot szervezni, csak kínálati viszonyok kö­zött lehet. Magyarország bel- és külkereskedelme egyaránt gondokkal küzd. Ennek alapvető oka a pénz­hiány, a gazdaság túlirányí- tottsága, túlszabályozottsága és ugyanakkor, vagy ép­pen ezért a benne ural­kodó fejetlenség. Már örökös és feloldhatatlan gondnak tűnik például a lakossági ellátás polarizáltsága, a pe­remterületek, falvak ellá­tatlansága. Nehezek a körülmények akkor is, ha a belkereske­delem első féléves mutatói kedvezőek. Teljesültek ugyan az árbevételek, sőt talán némi nyereség is mutatkoz­na, ha nem kellene azzal számolni, hogy azt elviszik egyfelől az adók, másfelől a kamattörlesztések. A vá­sárlókat pedig meg kell tartani és ami megmaradt, azt kénytelenek kedvezmé­nyek formájában, akciók­kal visszajuttatni a vásár­lóknak. Oj utakat kell tehát ke­resni, hogy megérje keres­kedni, Adjuk el a belke­reskedelmet, hangzott a cél hirdetése nem is olyan rég. A megfelelő „egyszerű és közérthető” szakszó is meg­született: privatizálás. Ma­gyarán: olyan vállalkozási formákat elindítani a bel­kereskedelemben, amelyek­kel az rentábilis lehet. A ' kft.-részvénytársaságok, las­san ezen a területen is be­indulnak. Am előbb-utóbb kérdőjelekbe ütköznek. Ad­juk el értékén alul az ál­lami vagyont, hogy vonzó­vá váljon a tőkének, vagy értékén kínáljuk, de akkor meg kinek érné meg? Tény, hogy szorult hely­zetben van kereskedelmünk is, akárcsak gazdaságunk. A Magyar Gazdasági Kamara Észak-magyarországi Bi­zottságának belkereskede­lemmel foglalkozó * munka- bizottságának szakemberei csütörtökön éppen a kilátá­sokról, a lehetőségekről. a szabályozók módosításáról gondolkodtak. Karácsonyi Ti­bort, az MGK alelnökét, a RAWILL vezérigazgatóját, egy bizonyos csomagtervről (Folytatás a 2. oldalon.) I Merre tartson a ragasztási szövetkezeti mozgalom?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents