Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-06 / 236. szám

NOGRAD 1989. OKTÓBER 6.. PÉNTEK íl -it-i :> i V ; H H A rIÓGRÁD interjúja Berecz Jánossal ' ' -" WCx* ''VÎ\ , <1: $ '■::^v;-x-^'íf'' V 4 ' '' ■'' s' '■■ •. s' '■'■ ' Az MSZMP kongresszusának talán egyetlen vitán felüli és előre eldöntött kérdése annak sorsdöntő volta. Sajnos, csupán ebben az egy kérdésben van egyelőre megegyezés és a párton belül jelenleg nagyobbak a nézetkülönbségek, mint néhány ellenzéki párttól való ideológiai távolság. Az egységre, a közös akaratra pedig minden eddiginél nagyobb szükség van — vé­lik sokan. Néhány hónapja, nem sokkal a marxista—-leninis­ta egységplatform létrehozása után alakult meg a Berecz János nevével fémjelzett összefogás az MSZMP megújításáért elnevezésű mozgalom. Miért volt szükség erre az újabb platformra? A neve so­katmondó, de nem késett el egy kissé? Ezeket a kérdéseket tettük fel a válaszra legilletékesebb Be­recz Jánosnak. — Az egyik oldalról ta­pasztaltunk egy normális re­formprogram mellett elural­kodó refarmgőgöt, különösen egyes budapesti reformkö- röknél, amelyek nagyon ke­ményen, arrogánsán léptek a párttagság elé, a másik ol­dalról, amikor azután meg­jelent a marxista egység- platform. amely a proletár- diktatúráról és keményke- désről beszélt, tulajdonkép­pen a bolsevik hagyomá­nyok felelevenítéséről, akkor, döntöttük el. hogy végre a párttagság zöméhez kellene szólnunk. Azokhoz, akik egy reformprogramot el tudnak fogadni, de ezt a rettentő gyors váltást nehezen élik meg. Márpedig tömegek nélkül, csapat nélkül a prog­ram nem sokat ér. A párt­tagsághoz szólunk és ennek már • jelentős visszhangja van. Meggyőződésem, hogy van belső összetartó erő és szolidaritás a pártban. — Az összefogás is ezt hivatott kifejezni. Sokan ügy vélik, hogy nem lett volna szabad eljutni odáig, hogy a partban ekkora szét­húzás legyen. — Természetes megtisztu­lás] folyamat zajlik. Egy­részt vannak, akik szélsősé­ges nézeteik miatt hagyják el a pártot és vannak, akik egyszerűen félelemből. Más- jx-s/t a párttagság egymást fenyegette, pontosabban az egyik csoport küzdött a másik csoport ellen. Mind­ezt a tagság feje fölött. Ép­pen ezért van ma szükség az összefogás platformra. Én bízom benne, hogy a kojig- résszus után értelmét veszti és megszűnik. — Én ezt a megtisztulási folyamatot súlyosabbnak ítélem. A párt jelenlegi lét­száma 725 ezer. Egy ekkora mérvű pártelhagyás, mint ami most bekövetkezett, azt hiszem nem minősíthető egyszerűen megtisztulásnak. — Igen, ez részben meg­tisztulás. részben csalódott­ság. kiábrándulás, vagy csu­pán annak a jele, hogy az emberek jó része most már távol tartja magát a politi­kától. — Ez a platform milyen érveket tud felhozni? Ho­gyan tudja az ingadozókat megtartani,. vagy a kilépet­teket visszahívni? — Abból indulunk ki, hogy szükség van egy jó programra, támogatjuk az MSZMP meghirdetett elkép­zeléseit, de természetesen né­hány módosítással. — Melyek ezek a javasolt módosítások? — A .program még mindig nem nevezi meg a munká­sokat, az agrárdolgozókat, az értelmiséget, egy program szóljon a rétegekhez is, vagy kiegészítő programokat, dokumentumokat kell azzal együtt elfogadni. Kell' egy működési szabályzat, amely megszünteti ezt a mostani állapotot, amelyben min­denki. minden szervezet azt csinál, amit akar, ehelyett szükséges egy olyan szabály­zat, amély összeköti az egészet. Lehetnek önálló kez­deményezések, platformszö­vetség stb., de az alapvető szabályokat rögzíteni kell. — Mi hiányzik legjobban a párt politikájából? — Az a belső szolidaritás, ami védelmet nyújt a párt­tagságnak. Most csak bírál­juk egymást, úgy teszünk, mintha a párttagság nagy tömegei lennének felelősek azért, ami történt, pedig so­ha nem volt beleszólásuk igazán a párt politikájának kialakításába. Mentsük fel őket a bűntudat alól, ment­sük föl azalól, hogy lesütött szemmel kelljen járniuk. Vállaljuk a felelősséget mi, akik hosszabb, vagy rövi. debb ideig voltunk felelős funkcióban, ahol tévedtünk és hibákat követtünk el. Szembe kell néznünk a va- lóáággal, vagy átalakulunk, vagy elhagyjuk a porondot. — Most már lehet bele­szólásunk a párt politikájá­ba. de hol folyjon a politi­zálás? Az üzemekben, vagy a lakóhelyeken? — Ha át akarjuk szervez­ni az eddigi gyakorlatot, akkor sem zavarhatjuk el az üzemekből a pánttagokat. Mondjuk inkább, hogy a választások közeledtével a politikai munkát elsősorban a lakóhelyeken, a tanácstagi választásokon és a parla­menti választásnál kell vé­gezni. Az üzemekben pedig maradjanak koordináló bi­zottságok, hogy azért ott is tudjunk egymásról. Ez egyéb­ként így volt 1945 után. Egy jó hangulatú pártszervezés­re és pártéletre lenne szük­ség. — ön egy kardinális fon­tosságú kérdést érintett. Az alternatív szervezetek és pártok egyik fő követelése, hogy szűnjön meg a mun­kahelyi politizálás. Az al­ternatívok, akármit tegyünk is, meg fognak jelenni a munkahelyeken és igenis politizálni fognak. Az em­berek két helyen szervezhe­tők, ahol dolgoznak és ahol laknak, valószínűleg keve­sebb idejük marad majd a politikára. de legalábbis kevesebbet szánnak majd rá. — Jobban rászánnak majd munkaidő után egy fél órát a politizálásra, minthogy hazulról ismét kimozdulja­nak — Milyen esélyeket lát a választásokon, ha most párt­szakadás következne be? — Akkor a köztársasági elnökválasztásnál csökken az esélyünk. Egy közös jelöltet kellene állítanunk. — Márpedig az első lép­cső a megmérettetéshez ez az elnökválasztás lesz. . . — Egy nyereség önbizal­ma is tekintélyt adna a parlamenti választásokon is. Politizáló időszakban az ideológiai szakadást nagyon veszélyesnek tartom. — Milyen eredményt tar­tana jónak? — Azt, hogy ne lehessen az MSZMP nélkül kormá­nyozni. — Kikkel tudnának közös platformon dolgozni és, kik­kel nem fog össze az ösz- szefogás? — A reformkorok szélső­ségeseit leszámítva, szükség van a reformkörökre, a népi demokratikus platform­ra, a Platform az MSZMP- ért elnevezésű csoportra, a munkás- és az agrártagoza­tokra, a münnichesek egy részére, azokra, akik csu­pán attól félnék, hogy fe­lelősségre vonják őket azért, mert valamikor kiálltak égy ügyért, amelyet helyesnek tartottaki — Nem lehet viszont együttműködni sem a műn. nichesek szélsőségeseivel, sem azokkal, akik proletár- diktatúrát, régi típusú bol­sevik pártot akarnak. — Utolsóként egy kissé személyes kérdés. A párt- kongresszus után részt ven­ne-e egy megújult pártve­zetésben? Ha igen, akkor milyen feladatokat, pozíció­kat vállalna szívesen? — Azt szeretném, ha a képviselői mandátumomat a kongresszus után is meg tudnám tartani, ha a kép­viselőcsoportban dolgozhat­nék továbbra is. Ami a párt­elnökséget illeti, nem az a lényeg, hogy velem, vagy nélkülem. Az a fontos, hogy egyik áramlat se győzzön kizárólagosan. Az elnökség több áramlat koalíciója le­gyen és tudjanak együtt po­litizálni. Egy modern, moz­galmi politikai pártot sze­retnék ! Csala Péter NyíSt levél a kongresszushoz és küldötteihez Tisztelt kongresszus! Kedves küldöttek! Tagadhatatlan, hogy a magyar társadalom súlyos válság­ba került, s ez felszinre hozta a szocializmussal, mint céllal kapcsolatos identitászavarokat és mély nézetkülönbségeket. Másjél év alatt kiderüli, hogy mennyire nem vált valóra a várt közmegegyezés, milyen sok az ellentmondás, ellentétes ■nézet és érdek. Vannak, akik érdekeikkel, vagy nézeteikkel szembenállónak tartják a szocialista célokat és a szocializ­mus kudarcát hirdetik. Mások szerint a szocializmus elmé­leti alapjai és a tapasztalat azért nem fedi egymást, mert letértünk az „igazi szocializmus” útjáról. Vannak olyanok, akik szerint a szocializmus — mint társadalmi formáció — eredendően zsákutca, de vannak számosán, akik hisznek a szocializmus értékeiben, megvalósíthatóságában, és ezen be­lül kívánják a gyökeres változást, a társadalmon, párton belüli demokráciát. Mi a Salgótarján Károlyakna lakóterület pártalapszerve- zetének tagjai, ez utóbbi mellett voksolunk. Ugyanakkor valljuk, hogy e politikai sokszínűségen túl a fő kérdés ma Magyarországon az, milyen irányban és hogyan változtas­sunk társadalmunkon, mert változni kell ahhoz, hogy p kü­lönböző nézetű emberek, politikai pártok és mozgalmak egymás mellett élve, a nemzet jobb jövőjét tekintsék cél­juknak, s ne egymás erejének felőrlését. A cél tehát Ma­gyarország, a magyar nép boldogulása, amely felelősségtel­jes gondolkodást követel meg a kongresszustól, a küldöt­tektől is. Bízunk benne, hogy önök, akik — az eddigi gya­korlattól eltérően — döntő többségükben valóban demok­ratikus megmérettetés alapján tanácskozhatnak, tudatában vannak ennek a nagy felelősségnek. A várhatóan heves vi­tákban, át tudják ■ lépni önmaguk, szűkebb környezetük szabta határokat, megpróbálnak népben, nemzetben gondol­kodva, megmaradni a kialakult mai magyar valóság kere­teiben, adottságaiban, elérhető, reális céljaiban. Tűzzék ki célul a demokratikus magyar társadalom épí­tését, elfogadva a többi, választásokon induló pártok jelen­létét, a velük vívandó politikai harcot a választópolgárok szavazataiért. De őrizzék meg és támaszkodjanak elért eredményeinkre és értékeinkre is. Politikai modellváltás kell, nem pedig rendszerváltás! — ez a mi véleményünk. Mindezt tesszük azért, mert fontosnak tartjuk a nyílt vitát, az érdekek, vélemények ütköztetését, de ugyanúgy egymás politikai nézetének megismerését, tiszteletben tartását is. Ettől viszont sokkal lényegesebbnek tartjuk a gazdaság rendbetételét, a felhalmozott problémák haladéktalan, de átgondolt megoldását, mely alapfeltétele a nyugodt, bizton­ságos légkörnek, az állampolgárok jövőjét szem előtt tartó szociális gondoskodásnak. Tisztelt kongresszus! Mi tehát azt állítjuk, hogy most az politizál legjobban, aki a gazdasági és jóléti feladatokat állítja a középpontba. Valljuk, hogy a jelenlegi visszafogó, védekező és mindenütt pénzszűkét teremtő gazdaságpolitikát fel lehet váltani of­fenzív, feltáró, életszínvonal- és ellátáscentrikus gazdaság- politikával. Hisszük,, hogy a nép elszegényedésével nem a kibontakozáshoz közelítünk, a belső gazdasági fejlődés meg­alapozása és a politikai-hangulati egyensúly megteremtése nélkül, nincs külgazdasági fizetőképesség. Szilárd meggyőződésünk, hogy — túllépve az önmarcan­goló, deffenzív múltértékelésen — a párt kongresszusán át tud jutni önmaga megújítása, megújulása fölötti katarzison. Ha népben, nemzetben gondolkodva keresi a kilábalási megoldásokat, a politikai konszenzus lehetséges módozatait, akkor a párton kívüli és párton belüli ingadozók nagy több­ségének bizalmát a jövőben maga mellett tudhatja. Kérjük önöket, fogadják jó szívvel 43 párttag gondolatait, melyeket a kialakult realitás, a jó szándék, a jövőért érzett felelősség ösztönzött papírra vetni. Tisztelettel: A Salgótarján Károlyakna lakóterületi pártalapszervezet . tagjai. Szorult helyzetben (Folytatás az 1. oldalról.) kérdeztük,- amely a belke­reskedelem pozícióit lenne hivatva javítani. Ám ennek egyik sarkala­tos pontja az élelmiszerek fogyasztói árának felszabadí­tása. Emellett természete­sen a terv része a belső szabályozottság módosítása, a szabad vállalkozás felté­teleinek megteremtése, vég­ső soron a belkereskedelem reformja. Az említett sza­bad ár miatt azonban a dicsérendő elképzelések ko­moly ellenállásra is számít­hatnak. Számolt ezzel a ka­mara? — Igen, de az így kelet­kező társadalmi feszültség feloldása nem a mi felada­tunk. A kormánynak be kell építenie a jövő évi ár­tervébe ezt a lépést is. Le kell tennie mellé végre a megfelelő szociális háló megvalósításának tényeit. A kamara elsősorban a sokat emlegetett piacviszonyok megteremtéséért érez fele­lősséget. És természetesen azokért a vállalatokért, azokért a kollektívákért, akiket képvisel. — Milyen mérvű áreme­lésekkel számoltak? — Az évi áremelkedésben ez csupán 0,5 százalékot je­lentene. — Igen, de ez a sz'ám csak statisztika. A valós áremel­kedés ettől a kereslet függ­vényében valószínűleg el­tér majd. — Természetesen, de nem­csak mi szorgalmaztuk az árak emelését. Az árrés tá­gításával csupán annyi pénzhez szeretnénk jutni, hogy egyáltalán fenntart­hassuk a belkereskedel­met és talán lassú javulást érhessünk el. — Mi a garancia, hogy nem nyeli el ezt a pénzt is a közös kalap? — Amit elköltünk, azt nem vehetik el tőlünk. Van helye a pénznek, konkrét felhasználási tervet dolgoz­tak ki a szakemberek. Nem titok például, hogy a bel­kereskedelemben dolgozók bérének javítására hasz­náljuk a pénz egy részét. Hi­szen, ha így maradnának a fizetések, lassan nem ma­radna, aki a pult másik ol­dalára álljon. — Lassan az átlagember sem tud odaállni az „egyik oldalhoz”. — Erről nem mi tehetünk, ez már népgazdasági, sót társadalmi probléma. — Azt hiszem nem lehet ezekről leválasztani a ke­reskedelmet. — Nem is akarjuk, de végre cselekedni kell. . . Még­pedig helyesen, akkor is, ha ez fáj. De hangsúlyozom, hogy ez az áremelés fokoza­tos lesz és beleépítve az ártervekbe, nem jelenthet majd újabb szociális gon­dokat. El kell azonban érni, hogy a pénzeket végre ott használják fel. ahol a leg­nagyobb szükség van rá, és végül eredményekhez is ve­zethet. — Mikor lesz végleges döntés? — Hétfőn kerül a ja­vaslat az Országgyűlés ke­reskedelmi bizottsága elé. Végleges döntést azonban csak az érdekek egyeztetése és minden véleményt figye­lembe véve adhat majd a parlament. — cs — A sajtó meghatározó tényezőjévé vált a nemzet életének ■ ..." : ' . ' : o;ó:V ç ■ r—;.1 : : ■ . ■■ ­Viharos közgyűlés, a vá­lasztások nem kis próbaté­tele után összeállt a MÜ- OSZ vezetősége. Hátravan még a két közgyűlés közöt­ti legfőbb fórum, mintegy hatezer tag képviseletében a delegátusok tanácsának meg­választása. Úgy érezzük azonban, hogy a viták és éles konfliktusok ellenére, túlvagyunk a mélyponton és a tagság képviseletében a közgyűlés a MÜOSZ egysé­ge mellett szavazott. Úgy hisszük, hogy a mai magyar valóság a társada­lom állásfoglalásainak ki­alakításában a tömegkom­munikációnak elsőrendű ér­demei voltak, a sajtó most már valóban meghatározó tényezőjévé vált a nemzet életének. S ezt akkor is igaznak kell tartani, ha a nagyobb szabadság nem min­dig járt azzal a felelősség­gel, amit sorsdöntő időkben a nemzet joggal elvárt a tollforgató, rádiómikrofont, televíziókamerát használó újságíróktól. A nemzet pedig valóban sorsdöntő időket él, olyan átalakulás korszakában va­gyunk, amely nem megy pszichikai és társadalmi megrázkódtatások nélkül, s, amit nehezen tud elviselni egyén és közösség. Minden újságírónak észre kell ven­nie, hogy nemzeti katasztró­fa széléhez sodortattunk, minden békétlenségre, gyű­löletre, bosszúra inspiráló sor közelebb vihet a tragé­diához. Ebben a kritikus, helyenként hisztérikus hely­zetben kell a sajtónak helytállnia. Abban bizonyá­ra egyek vagyunk, hogy va­lamennyien hasznát, előnyét akarjuk népünknek. Ez ösz­tönözhet bennünket a nem­zeti egység muinkálására. E gondolatok jegyében fordulunk tagságunkhoz: higgadt, tisztességes, felelős, a nemzeti egység és a de­mokrácia iránt elkötelezett munkára híva fel. Szeret­nénk, ha az elmúlt hónapo­kénál tevékenyebben tá­mogatnák a MÜOSZ-t, azok­nak a közgyűlésen is elfoga­dott céloknak az érdekében, amelyek széles körű szelle­mi és anyagi érdekvédelmet kívánnak biztosítani a tag­ságnak. Létre akarják hoz­ni és védeni a nyilvánosság esélyegyenlőségét és szabad­ságát, s az információk egy­re bővülő piaci versenyében meg kívánják őrizni a ma­gyar tömegtájékoztatásban a szélsőségektől mentes és eti­kus magatartást. Felhívunk minden régi és új pártot, társadalmi szer­vezetet és mozgalmat, hogy a kiéleződő érdekkonfliktu­sok és politikai harcok kö­zepette se akarják a sajtó nehezen kivívott szabadságát és növekvő lehetőségeit saját, szű­kén vett érdekeik miatt kor­látozni, a lapkészítés szak­mai függetlenségét politikai, vagy egyéb részérdekektől veszélyeztetni. Kérjük a jelenlegi kor­mányzatot, hogy az újságíró­társadalom meghallgatása nélkül ne döntsön a sajtó és a 1 nyilvánosság — különösen a lapstruktúra és az elekt­ronikus média áruba bocsá­tása — olyan . kérdésekben, amelyek jóvátehetetlen káro­kat okoznának a nemzet tá­jékoztatásában és vissza­fordíthatatlan helyzet elé állítanák a hivatalba lépő új parlamentet és kormányt. A MÜOSZ elnöksége i

Next

/
Thumbnails
Contents