Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-05 / 235. szám
1989. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK NOÍíRAI) 3 Kellemetlen mellékhatásokkal is Száműzik, ami a szegénységet fokozná — Ha az ember szegény, akkor nagyon kellemetlenül érzi magát — válaszolta pénzügyi helyzetüket firtató kérdésemre Sziráki László, a diósjenői termelőszövetkezet gyors észjárású, minél jobb üzleteket felkutató és mielőbb tető alá hozó fiatal elnöke, aki a jelen gazdasági valóságunkat egyre sűrűsödő ősz hajszálaival is jól reprezentálja. Bárhogyan is szeretnének megélni a mezőgazdasági alaptevékenységből sajnos akárcsak másutt a megyében, itt sem képesek erre. A nagyobb bevételt, és az ehhez tapadó nyereséget az egyre színesebb palettájú ipari tevékenység adja. A 60 százaléRos nyereséget előteremtő ágazatban, a sikerek mellett nem várt kellemetlen mellékhatások is, átmenetileg megzavarják a folyamatosságot. — Üj tevékenységeink közé soroljuk a szövettapétát, a parafa burkolólapot és az enteriőr termékeinket, melyeket az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemutattuk — utal legfrissebb vállalkozásukra Sziráki László. — Saját és sokat- ígérő cikkekről van szó. A parafaárut egy portugál— magyar vegyes vállalat keretében állítjuk elő. Hazai pályán egyelőre nincs versenytársunk. Egyesek szerint szupertermékről van szó. A padlólapon kívül lambéria és tapéta helyett is lehet használni. — Mely rétegeknek szánják a bizonyára nem olcsó parafát? — A jobb anyagi körülmények között élőknek. Any- nyit állítunk elő, amennyire lesz igény. — A szövettapétával milyen fogyasztói rétegeket céloztak meg? — A közepes keresetűeket. Készükre ebben az évben 30—50 ezer négyzetmétert kívánunk előállítani és a PIÉRT-en keresztül értékesíteni. — Tervezik külföldi eladását is? — Pillanatnyilag osztrák részről van érdeklődés. — Folytassuk az érdeklődést a bakelitüzemmel. Milyen változások várhatók? — A hagyományos termékek : távtartó gyűrűk, az Ikarus járműveihez és berendezéseihez előállított alkatrészek mellett az ősszel beindítjuk a Dáciához és a Skodához szükséges elektromos gyújtóberendezések gyártását. A nyereség nagysága és az igények szabják tneg, hogy melyik termékünket meddig állítjuk elő, milyen mennyiségben — érzékelteti a rövidesen bekövetkező változások lényegét az elnök. . — Vajon a híradástechnikai részleg milyen megújulás előtt áll? — Mivel a posta engedélyezési eljárása elég hosz- szadalmas, ezért jelenleg 120 rádiótelefonunk vár értékesítésre. Előállításáról továbbra sem kívánunk lemondani. Mellette már készül az új automatikusan működő Septomat fantázianévre hallgató kézfertőtlenítő, amelyeket kórházak, intézmények, élelmiszer-ipari feldolgozók használnak majd — utal újabb, életrevalóságukat jelző termékükre az elnök, majd az előbbieket megerősítve így folytatja; a Texorggal közösen, Diósjenőn létrehozzuk a harmadik szabad vámterületet, egy 2 ezer négyzetmétert magába fogadó épület átalakításával és kettős céllal. Vagy híradás- technikai- cikkeket termelünk itt, vagy tárolásra használjuk fel. Mivel a szegénység nagyon kellemetlen érzés, ezért csak arra .vállalkoznak, ami hasznot hoz, ugyanakkor gyorsan száműzik azokat, amelyek csak a szegénységet fokozzák. — A rubel leértékelése igen nehéz helyzetbe hozott bennünket — kér ismét szót az elnök. — A szovjet megrendelésre készülő női kabátok termelése veszteségessé vált, ezért a varrodában, ahol 35 fő dolgozik, leállítjuk a termelését. Olyan szerkezetet kívánunk kialakítani, amely gyors váltást tesz lehetővé, mielőbb megoldja a mára kialakult helyzetet, s a régi helyébe lépő új feladat, jó nyereséget hoz a termelő- szövetkezetnek, biztonságos foglalkoztatást pedig az asz- szonyoknak. Szóba került még sok, más életrevalónak tűnő elképzelés. Mivel a korai híradás megzavarhatná ezt a folyamatot, ezért ezekről később írunk. Venesz Károly Készül a szovjet export . Fotó: Rigó Savanyúság Dejtárról Az Érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Ter. meloszrivetkezet dejtári savanyítóüzemében megkezdődött a tartósítási szezon. Október végéig szovjet exportra kerülő vegyes, darabos savanyúságot tartósítanak A százötvenezer ötliteres üvegbe nborkát és paradicsomot .konzerválnak az itt dolgozók, ezt követően a finom élelmiszert kaporral és tormával ízesítik. Felvételeink a múlt évben beüzemelt tartósító, üzemben készültek, ahol hatvanan készítik a sava. ny óságot. —Rigó Tibor— A pártprogramról gondolkodva Dolgozni szeretnénk és abból tisztességesen élni — Azt nálunk a lakatosak is látták, nem vezet jóra, ha drasztikusan visszafogjuk a beruházásokat. A munkások ima olvasottak, tájékozottak — mondja Várszegi István, aFűtöber bátonyterenyei gyárának 40 éves Jármű-villanyszerelője. Az MSZMP-nek 19 évo tagja és 5 éve alapszervezeti titkár. Az is látható volt, bogy a megye iparstruktúrája így alakul. A bánya helyzete jó ideje bizonytalan, új munkahely kellene, de enne|k megteremtését elodáztuk és tnost kapkodunk. így nehéz lesz megteremteni a piacgazdaságot. — A pártprogramtervezet vegyes tulajdonon nyugvó piacgazdaságról beszél. Ily módon képzeli el a gazdaság, a tulajdon {reformját? — Valahogy így. De az átmenetet talán jobban Végig kellene gondolni. A szerkezetváltozással együttjáró munkanélküliséget, a munikanélküli-segélyt nehezen fogadják el az emberek. Mint, ahogy azt sem hiszik, hogy most egyszerre minden korszerűtlen, gazdaságtalan lett a nagyüzemekben, s majd a magántulajdon, szinte varázsütésre nyereségessé tesz mindent. — Eszerint óvakodik a tulajdonviszonyok változásától? , — Azzal nem tudok igazán egyetérteni, hogy csak a saját földön, a saját üzemben lehet eredményesen dolgozni. Mert most, szinte mindenünnen ezt hallom, mindenütt ezt olvasom. Nem igaz, hogy minden rossz volt, amit a nagyüzemekben csináltunk. Azt gondolom, javítani kell a munika feltételeit és az állami üzemek dolgozóit valóságosan érdekeltté kell tenni a munkában. Mondhatja erre bárki, hogy az érdekeltségi rendszer az üzemek többségében eddig is megvolt. Igaz, de a gyakorlatban többnyire elrontottuk a dolgot. Tehát a nagyüzemek szervezettsége, valóságos érdekeken nyugvó ösztönzési rendszerének korszerűsítése mellett, természetesen helyénvalónak tartom a magántulajdon fejlesztését, támogatását. Kiváltképpen azokon a területeken, ahová az állami, a szövetkezeti ipar nem jutott el mindmáig. Nemrégiben egy fiatal mérnökkel vitáztam, aki azt mondta: el kellene adni a Fűtőbert ahhoz, hogy igazán eredményes legyen a munkánk, jövedelmező a gazdálkodásunk. Mi, akik a régi gyárat indítottuk, sokat dolgoztunk, kínlódtunk, amíg eljutattunk idáig. Nem csoda, ha nehezen barátkozunk meg ennek a gondolatával. Aztán eddig nekünk mindig azt mondták, miénk a gyár. Hát akkor most végül is kié, vagy kié lesz? Nem kívánom' én a visszarendeződést, hogy menjünk vász- sza az 50-es évekhez. De sokan vagyunk a gyárban, akik attól tartunk, hogy a tulajdonreform visszavezet bennünket a polgári demokráciába... Azzal értek egyet: a társadalmi tulajdon csak rendezett anyagi, technikai és emberi viszonyok között működik jól. Ezért valamiféle garanciát kellene nyújtani arra — éppen a múlt tanulságaiból okulva —, hogy a vezetők ne herdálhassanak el százezreket kényükre- kedvükre, mintha .az nem is közös, hanem saját tulajdonuk volna. Természetesen a kalapács nyelét sem vigye el egyetlen munkás sem. Csak hát hol van itt az egyenlő mérce? Megtörtént nemegyszer, hogy a munkást ezért meghurcolták, ám a vezető dehogyis bukott meg. A legrosszabb esetben más, gyakorta jobban fizetett beosztásba került. — Ügy érzem, egyfajta ve- zetöellenesség bujkál szavaiban. .. — Okom van rá, bár nem minden vezető tisztességtelen. Azt gondolom, aki az emberek bizalmából vezető beosztásban dolgozik, az próbálja meg a közösséget képviselni, nem pedig jól felfogott egyéni érdekeit. - Mert sok mindent megvitattunk, megbeszéltünk már, a jelent és a jövőt illetően is. Mi, párttagok, munkások, amikor kérdeztek, elmondtuk véleményünket, aggályainkat is... Csak hát nemigen figyeltek ránk. Az, amit mi szeretnénk, úgy tűnik, nem érdekel senkit. Mi pedig dolgozni szeretnénk és ebből tisztességesen megélni. A munka meg akadozik, niagy kölcsönöket veszünk fel és rosszabbul élünk, mint eddig. Hova ment a. pénz, ki tudja? Erre nem kapunk elfogadható választ. Belátható távlatot szeretnénk magunk előtt, ennek kialakítása pedig a párt, az ország vezetésének dolga. S mit Iá- ’ tünk ma? A vezetésben, a Központi Bizottságban nincs rend. Az egymásnak ellentmondó egyéni vélemények sok zavart okoznak... — A gazdaság nehezen mozdul, de a politikai élet változásai gyors i egymásutánban követik egymást, így képzeli el a demokráciát, a jogállamot, amilyen irányba most tartunk? — Igen élénk és sokszínű vita folyik ma arról, hogy valójában milyen társadalmat is akarunk. Nem kétséges, hogy demokratikus , szocializmus kell. Csak hát egy jelző még nem teszi demokratikussá a társadalmat. A társadalom akkor lesz demokratikus, ha nemcsak mondjuk, nemcsak játsszuk a demokráciát, hanem az jelen van életünk minden területén. Ha a választások valóban demokratikusak az országban, az üzemekben és a pártban is. Mert eddig előre megterveztük, bekalkuláltuk a többes jelölést, de attól még nem lett demokratikus a Választás. Vagy az üzemekben létrehoztuk a vállalati tanácsokat, de az is .irányított volt. Miért kívántuk hát, hogy jól működjenek. Ha valakire azt mondták, válasz- szűk meg, a jelenlevők többnyire felnyújtották a .kezüket. Azt gondolom, rendkívül fontos visszanyerni az emberek bizalmát. Érezzék, nem lesz abból gond, ha nem nyújtja fel a kezét, amikor elvárnák tőle, mert az adott dologról, vagy személyről neki más a véleménye. Mindezt meg kell tanítani az emberekkel, meg kell szoktatni velük... . — Nógrád megye egyik kongresszusi küldötte milyennek tartja a párt helyzetét, most, egyetlen nappal a kongresszus előtt? — Nehéznek, bizonytalannak. Sok párttag elmondta itt az üzemben is: a pártvezetésnek jobban kellene bíznia a munkásokban. Azok többsége nemigen hagyja cserben a pártot, akkor sem, ha nehéz a helyzet. Szóvá teszik azt is, miért hátrál meg a vezetés sorozatosan olyan kérdésekben, amelyekben egyértelmű álláspontot kellene képviselnie, védenie más pártokkal, szervezetekkel szemben. — Üzemi párttitkár is, milyennek látja a munkahelyi alapszervezetek jövőbeni lehetőségeit? — Én azt gondolom, hogy a munkahelyi politizálás a termelést segítette, szolgálta eddig is. Jó néhányszor került nehéz helyzetbe a gyárunk is, de a párttagokra mindig számítani lehetett. Ha a párt kiszorul a munkahelyekről, bizonyára elveszti tagjainak egy részét. Ha marad, akkor azzal is számolnia kell, hogy más pártök is bejönnek. Mindenképpen nehéz lesz a dolgunk. Végül is a területi pártmunka erősítését tartom igazán szükségesnek. Enél- kül aligha nyerhetünk választási csatát. Azt azért hozzátenném : az elkötelezett párttagnak mindenütt, munkahelyen és lakóhelyen a politikát, az emberek jobb életét kell szolgálnia. V. G.
