Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-05 / 235. szám
2 NOGRAD 1989. OKTÓBER 5.. CSÜTÖRTÖK fl reform a hibák elvetését, az értékek megérzését és a megújulást jelenti Kiválóan startolt az íiveggvapotüzem (Folytatás az 1. oldalról.) szellemében kell majd javaslatot tenni. Ismeretes, hogy az elfogadott döntés szerint a szavazásban a pártbizottsági tagok már nem vesznek részt, a második párt- értekezletre a kongresszust követő harminc napon belül sor kerül, nézetem szerint a kongresszusi döntéseket feldolgozó helyi pártfórumokat, megyei, városi, helyi szinteken kell megszervezni. A következő pártértekezlet kapcsán Szalai László szólt személyéről is : — A pártbizottság és a tisztségviselők mandátuma lejár. • Világosan érzékelem, hogy a mostani két titkárnak, a végrehajtó bizottság és a pártbizottság tagjainak a várható változásra fel kell készülni, ötvenévesen úgy látom. hogy függetlenített párttisztségviselőként nem lenne helyes a megyei pártapparátusban tovább dolgoznom. Két ciklus után szándékom, hogy főállásban gazdasági, szakmai területen tevékenykedjek. Társadalmi munkában szívesen ellátok pártfeladatot, támogatom az új arcok, a fiatalok színre lépését. Ezzel kapcsolatban javaslataimat már eddig is továbbítottam a jelölőbizottságnak. A megbízott megyei első titkár természetesen összefoglalta az e tisztségéből adódó napi teendőket is: — Az irányító pártszervek útmutatásai és a párttagság. a helyi pártszervek igényei alapján az előttünk álló harminc napban minden olyan racionális operatív intézkedésre elkötelezettek vagvunk. amelyek a párt. a pártvagvon. az anvagi helyzet, a státus és bérgazdálkodás, a helyi pártszervekkel kialakítandó napi munkakapcsolat kérdéskörébe tartozik. Mindennek jegyében a Központi Bizottság kezelésében és a megyei pártbizottság üzemeltetésében lévő több mint 150 létesítmény — értékük 230 millió forint — felülvizsgálatát máris megkezdtük. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezek túlnyomó része községi kis párthelyiség. A tételes elszámolásra készülünk, és 10 létesítmény kezelői jogának felajánlását máris tervezzük a területileg illetékes tanácsi szerveknek. A karancsberényi vendégházról, az alsótoldi párthelyiségről, a sziráki pártházról. Bátonyterenye két párthelyiségéről, Nagv- bárkány párthelyiségéről, ösagárd, Berkenye, Horpács pártházáról, valamint Rét- ság—Bánk párthelyiségéről van szó. Az átadás célja pedig többnyire általános iskola, faluház, kultúrház, lakás kialakítása. — A legvitatottabb és a közvéleményt is leginkább érdeklő kérdés a megyei és a salgótarjáni városi párt- bizottság székházának hasznosítása. — Szükségesnek látszik, hogy a két épületben elhelyezett párt- és társadalmi szervek a jövőben csak egy épületben foglaljanak helyet — tájékoztatott Szalai László. — A Szociális és Egészségügyi Minisztérium részéről igény van egy egészség- ügyi főiskola indítására. Helyszíni szemléjük alapján hamarosan döntenénk arról, hogy melyik épület alkalmasabb erre a célra. A több kiegészítő. tanácsteremmel rendelkező titkársági épülettömb legesélyesebb igénylője valamelyik pénzintézet lehet. Természetesen a vagyoni kérdésekben az állami szerveknek és a párt- kongresszusnak kell állást foglalni, tagságunk igényei szerint is, hiszen nem feledhető a befizetett tagsági díj. A működési költség több mint 60 százaléka bér- és közteher, elkerülhetétlen, hogy ez évben a 35 százalékos leépítést tovább folytassuk. A megyében összesen dolgozó 78 fős politikai apparátus létszámát ez évben további 15—20 százalékkal csökkentjük. A megyei párt- bizottságon huszonegyen dolgoznak, a csökkentést — példamutatásként — 20—30 százalékkal tervezzük. A mai folyamatokat összefoglalva Szalai László úgy fogalmazott, hogy nem tudták kellően segíteni az alapszervezetek munkáját: — A kongresszusi készülődésre hivatkozunk, de ez korábban sem volt erősségünk. Meggyőződésem, hogy a kongresszus után a fejéről a talpára áll a munkastílus. Bízom benne, hogy a kongresszus elsősorban legfontosabb alkotóelemére, a párttagságra lesz figyelemmel. Meggyőződésem, hogy folytatni kell majd a kongresszusi menetet. Már most jogos az az igény, hogy 1990. második felében, majd minden évben kongresszust tartsunk. A félgyorsult tempóra, a kiszélesedett- demokratizmusra tekintettel, a ma még rendezetlennek látszó alapkérdéseket vitató kongresszusnak és a párttagságnak erre a visszatérésre egyaránt szüksége van. Kelemen Gábor (Folytatás az 1. oldalról.) vegyes vállalat, s egyben a termelők közül a legnagyobb, Annak az óhajéinak adott kifejezést, hogy számuk rohamosan gyarapszik majd, s két-három éven belül eléri az ötvenet. Hazánkat szinte saját országának érzi, a magyar embereket szorgalmasnak, tehetségesnek tartja. A konzorcium vezetésének képviseletében S. Suzuki úr japán feltüntetést nyújtott át Varga Lászlónak. Rámutatott-: profi módon valósították meg a beruházást, s ebben döntő része van az ügyvezető-igazgatónak. Andor Ákos, a kábái Ag- roferm Rt. ügyvezető-igazgatója. szintén japán—magyar közös vállalkozás irányítója,. egy emlékkönyvet adott át. Az első bejegyzést is ő tette, kifejezve jókívánságait, miszerint a vevők megelégedésüket fogalmazzák majd meg a gyártott termékekkel kapcsolatban. A vendégsereg az üzem bejáratához vonult. Többen öltöttek magukra díszes kabátot, majd a kezükben lévő fakalapáccsal közös erővel beütötték a szakét tartalmazó fahordó tetejét. A rizspálinkát a sikeres együttműködésre fogyasztották a jelenlévők, majd az Ipari Minisztérium államtitkára és a japán nagykövet átvágták a magyar nemzeti- színű zászlót. Ezzel ünnepélyesen átadták rendeltetésének az üveggyapotüzemet. A vendégek a termelés fázisával is megismerkedtek. Láttuk, miiként készül a csőhéj, a filc és a laptermék. Előbbiből a tervezett évi mennyiség 3700, utóbbiból 700 tonna lesz. Mutatja az üzem korszerűségét, termelékenységét, hogy a foglalkoztatottak létszáma mindössze száz, s ezzel szemben az évi előirányzott termelés eléri majd a félmiUiárd forintot. Sok ilyen gazdasági egységre volna szüksége megyénknek, a népgazdaságnak. .. Kolaj László Fotó: Kulcsár József ggHasználni akartam, nem tündökölni" Egy nyílt levél utóirata Gondolataimat vállalom. Ugyanis többen megerősítettek benne. Utcán, telefonon, közvetve és közvetlenül. Névvel aláírt levelem (NÖGRÁD, 1989. IX. 28.) ezek szerint több megállapításában találkozott mások véleményével. Megjelenése napján a városi pártbizottság két, ezzel kapcsolatos telefont is kapott. Ellenzéki szervezetektől! A kisgazda- párt képviselője egyszerű szavakkal gratulált, egyetértését fejezte ki. Az MDF helyi ézervezetének egy tagja korrektnek minősítette reagálásunkat az SZDSZ helyi csoportja röplapozására. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy névtelen levelet is kaptam, amelyben ezt írja egy „becsületes állampolgár”: „ön a sztálinista magyar párt monolitikus »emlőin« nőtt fel és ebből nem tudhatott Itapasztalatokat szerezni egy demokratikus pártküzdelemhez." Hát ez az! Jó egy éve vagyok választott pártvezető, tehát határolódjak el magamtól, negyvenévesen dőljek bele saját kardomba és mosolyogva tűrjem, hogy ma mindenki, mindenért a megújulását vállaló MSZMP-be törölje a lábát? Ezek szerint ;csak az ellenzéknek volt módja politikai küzdelmet tanulni. Az olvasó bizonyára emlékszik a megyében terjesztett röplapokra, durva újságcikkekre, amelyek sorra válasz nélkül maradtak. Miért? Kérdezik ezt sokan ma is a fórumokon. Nincs érvünk, nem merünk megszólalni? Minket valóban „agyagba lehet döngölni”? Természetesen vállaljuk, vállalom az ' érvek harcát. De a módszerek megválasztásáról van véleményem, mert ma az a lefogadható, ha valóban európaiságot, politikai kultúrát hordoz. Vártam az SZDSZ balassagyarmati csoportjának válaszát. Megköszönöm nevemre adresszált, figyelemre méltó magyarázkodó mondataikat. Bebizonyították, hogy á forma azzal egységben hordozza a tartalmat! Üdvözölhető, hogy válaszuk végén megfogalmazódnak kezdeményező javaslatok is. Azt gondolom, ezzel kellett volna kezdeniük a szükséges párbeszédet. Az egyeztető politikai fórumot természetesen vállaljuk — véleményem szerint döntőbíró nélkül. A válasz és a „névtelen-becsületes” levél után ‘még inkább hiszek Murphy-nek: „Ne szeress bele sénkibe, ha csak hátulról láttad!” Valóban: nézzünk szembe egymással nyíltan, de felelősségteljesen, korrekt eszközökkel, fenntartások nélkül. Egy város látja ennek hasznát! Demus Iván Együtt tiltakozik a falu és a tanács Putrifelszámolás kerepestarcsai módra Eszi, nem eszi, nem kan mást ■ II költözés szabadsága ■ Ígérni a köznép is tud ■ Nagylócon jobb az élet A Magyar Nemzet után a Népszabadság is riportot közölt a kerepestarcsai cigánytelep felszámolásáról. Az írások szerint a helybeli tanács úgy kívánja ezt megoldani, hogy a cigánylakosság egy részét arra ösztönzi, hagyja el a nagyközséget, vesz a részükre házat Nagylócon, és némi segélyösszeget is juttat. ír Nagylóc lakóinak kedélyét felbolygatták az utóbbi hónapok történései. — Engem támadnak még a cigányok is, a parasztok, a szomszédok — mondja Lászlók Mihály nyugdíjas, aki a gondnoksága alá helyezett Lászlók Irén, az édesöccs lányának örökölt házát adta el á kerepesfar- csaiaknak. Szeptember 19-én kötötte meg az egyezséget Oláh Józseffel és nejével (kerepestarcsai sóderbányai lakosok), s most a szerződés-jóváhagyás végett —, hogy életbe léphessen — a Nagylóci Községi Közös Tanácson fekszik. — Ebben az ügyben már jártak itt a kerepestarcsai tanácstól, de kerekperec elutasítottam a kérésüket — tájékoztat Balázs Győzőné vb-titkár. — Utána felhívott az ottani vb-titkár is, kérlelt, csak még ezt az egyet, ezt az utolsót engedélyezzük, de én újból elzárkóztam. Az emberek sorra járnak ide, amióta ezekről az üzletkötésekről szó van, és minket marasztalnak el. Ügy vélik, a tanács azt enged be a faluba, akit akar, s nem gondolják, hogy a költözés szabadsága emberi jog. Eddig egyébként három nagylóci házat vett meg a kerepestarcsai tanács, de csak — a Lászlók Mi hál y ék kivételével — kettő érvényes. A Felszabadulás út 60-ba Rontó Imréné költözött be, várandósán, a hat kiskorú gyermekével1. Férje nincs itt. Róla azt beszélik, hogy a zsebek nagymestere, és... de inkább hagyjuk, ki tudja, mi és mennyi igaz a szóbeszédből. A másik házat, Szeles And- rásné Bajcsy utca 53. szám alatti portáját is megvették már, egyelőre azonban lakó még nem jelentkezett. Az idegen tanács állítólag 400 ezer forintot fizetett a rossz állapotban levő lakásért, készpénzben. — A néni körülbelül két- három éve nekünk is bejelentette eladási szándékát — emlékeztet Balázs Győzőné —, aztán valamiért visszalépett. Hogy most vevőre talált, azt mi is az egyik állampolgárunktól tudtuk meg. Ifj. Gazsi Jenő felháborodottan nyitott be a tanácsra, szinte habzott a méregtől, hogy Szelesné nem neki adta el a házat, mikor odaígérte: Ha eladom, te leszel az első; csak neked adom el — mondogatta. Aztán a közvetlen szomszéd, Oláh Dezső is jelezte, szívesen megvásárolta volna a házat fiatal házas leánya részére, s így egymás mellé kerülhetett volna a család. De ő is csak Szelesné kiköltözésekor értesült az eladásról. Az idős asszony egyébként a fiához, Ludányhalásziba távozott. — Nálunk is élnek lakás nélküli cigánycsaládok, mi őket szeretnénk házhoz juttatni — magyarázza a vb- titkár. — Akármilyen lakást azonban nem vehetünk meg. Amelyik roskadozó, arra az OTP nem ad tatarozás i kölcsönt. Például mi ezért nem vettük meg a Rontóék házát sem. Ügy látom viszont, hogy .mindez a kerepestarcsai kollégákat nem érdekli, nem vizsgálják kellően az épületek műszaki állapotát, ők csak mindenáron a siaját határozatuknak akarnak eleget tenni. ☆ A történet júliusban kezdődött. Nagylócon járt a kerepestarcsai cigánygondozó, és az igazgatási előadóval tárgyalt. Elmesélte, hogy Szőrös Bálint rokkant egészségi állapotú lakosuk egyedül él, és szeretne a Lócon élő rokona közelébe költözni. Tanácsi segítséggel meg tudna venni itt egy kis házat. S azért jár ő el az ügyében, mert Szőrös írástudatlan. — Én mindjárt rákérdeztem, milyen természetű ember — emlékezik vissza Gyebnár Sándor igazgatási előadó. — Mert a mi Szőrösünk italozó, többször kellett szabálysértési eljárást indítani ellene. A kerepestarcsai Szőrös rendes, csendes ember — nyugtatta Gyebnárt a cigánygondozó, egyelőre azonban ez a férfi Nagylócon még nem tűnt fel. Jöttek ellenben mások, akikről szó sem volt. A cigánygondozó ugyanis kért egy listát az üresen! álló házakról, s azt magával vitte. Hat-nyolc cím szerepelt rajta. Afféle szükséglakások, lakhatók, vagy kis rendbetétellel azzá tehetők. , — Ami a cigánygondozó távozása után történt, hideg zuhanyként ért bennünket — jelenti ki Gyebnár Sándor. — Az is furcsa, hogy a megvásárolt házak nem szerepeltek a tőlem elvitt listán. Biztosan azért, mert azok jobb állapotban levők, mint a megvásároltak. A gondozó ugyanis 200—250 ezer forint értékű házakat ként, én pedig körülbelül 400 ezresekről szóltam, amelyikekbe akár romániai menekültek is betelepülhetnének. ☆ Rontóék a falvaimkból jól ismert, hosszanti elrendezésű, régi parasztházban élnek. Van tágas udvar, dombra felkapaszkodó kert. A hat gyerek — fiúk, lányok vegyesen —, mint az orgonasíp, az udvaron játszadozik. A legnagyobb, helyes, készséges kislány, beszól a konyhában pihenő édesanyjának. Alacsony, vékony testalkatú, hegyes hasú fiatalasszony jön ki. Már igencsak közel lehet a szüléshez. — Én nem beszélek senki újságírónak. Menjen a kerepestarcsai tanácshoz, ott kérdezze, hogy találták ki ezt az egészet. — Rendben van... Azt azért csak megmondja, hol a jobb, hogyan érzi magát Nagylócon? — Itt jobb körülmények között élünk. Ott a cigánysoron laktunk. Tudhatja, mi az. Én nem vagyok kerepestarcsai, nem szerettem az ottani cigányokat. Nem vagyunk egyformák, sokan nem voltak rendesek. Itt egyedül vagyok, megvagyok. ■ír S, hogy a Lászlók-portá- ra beköltöznek-e, egyelőre rejtély. A nemhez vissza kellene Lászlók Mihálynak vonnia a szerződést, ezt azonban nem hajlandó. Noha ő szívesen adná helybelinek is oda, mint, ahogyan már kínálta is, de vagy munkahely híján nem kapott OTP- kölcsönt az illető, vagy a tanács adott olcsóbb lakást neki. Patthelyzet van. Nagylóc lakossága — a 2100 fő többsége, benne a 270 cigány személlyel — nem nézi jó szemmel a kerepestarcsai tanács tetteit, ügyeskedését, és ugyanígy tiltakozik ellene a helybeli tanács. Mi tagadás, érthető az álláspontjuk. Senki ne úgy akarja megoldani problémáját, hogy a terheket a más nyakába- rakja. Helyben is van elég gond, tennivaló. Csak hát, ahogyan a beszélgetésekből kivettem, a nagylpci tanács igyekszik megfontoltan és meggondoltan cselekedni, másrészt hátráltatja a pénztelenség. Kerepestarcsának — úgy látszik — van pénze. Ez pedig ma újra a legnagyobb úr! S mint a szabadversenyes kapitalizmus idején, tisztesség ide, vagy oda: „igazsága” is van. Sulyok László
