Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-25 / 253. szám

1989. OKTÓBER 25., SZERDA NO(iRAI) 3 Külföldre vándorol a magyar szürkeállomány — és ottmarad Egyre több fiatal kutató vállalkozik külföldi tanulmány­útra, tudományos munkára. Egy-két évre utaznak el, több­ségük azonban 4—5 év múlva, vagy egyálátalán nem tér haza — mondotta az MTI munkatársának Vizi Szilveszter akadémikus, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóin­tézetének igazgatója, az Országos ösztöndíj Tanács tagja. — Ez év kezdetétől szeptemberig 740 kutató ment . el, többségük az Amerikai Egyesült Államok, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Japán és más fejlett ország tudomá­nyos intézeteinek, egyetemeinek a meghívására. A mi­nisztériumok, főhatóságok, akadémiai intézetek naponta további három-nyolc kutató kiutazását jelzik az ösztöndíj- tanácsnak-. Tavaly 763-an tettek eleget ilyen meghívásnak, kétszer annyian, mint egy-két évvel ezelőtt. Számuk az idén — feltehetően — ennél is több lesz. A Kísérleti Orvostudomá­nyi Kutatóintézet diplo­másainak csaknem 30 szá­zaléka dolgozik a nyugati országokban. Ez is azt bizo­nyítja. hogy a magyar ku­tatók nagyon keresettek a nyugati „piacokon", bár ott magas a követelmény, sok a jó szakember. Elsősorban az orvosbiológusok, fizikusok, matematikusok, geológusok, a műszaki és az agrártudo­mányok művelői iránt élénk az érdeklődés. Főleg az amerikai, az NSZK-beli, az angol, a japán tudományos intézetek és egyetemek ajánlják a tudományos ku­tatás lehetőségét a kiemel­kedő képességű magyar szakembereknek. Országunkból évente, 1800—2000 kutató utazik ösztöndíjasként rövidebb- hosszabb külföldi tanul­mányra az államok közötti, megállapodásoknak megfe­lelően. A Soros- és más, újonnan létesített alapít­ványok támogatását szin­tén százak és százak veszik igénybe. A nemrég elfoga­dott kivándorlási törvény pedig lehetővé tette, hogy a kutatók — akárcsak a többi magyar állampolgár — bár­mikor, bármelyik országba pályázhassanak. Minden­képpen hasznos az, ha a kutatók megismerik a tudo­mányágukban, elért leg­újabb kutatási eredménye­ket, s korszerűen felszerelt műhelyekben megvalósít­hatják tudományos elkép­zeléseiket, terveiket. A meghívott, vagy kiküldött ösztöndíjasok többsége tel­jesíti támogtóinak elvárá­sait, számosán közülük a néhány hónapi tanulmány idején jelentős felismerésre jut, értékeket állít elő. A vendéglátó-intézetek to­vábbi kutatási ajánlatait el is fogadják a tehetséges magyar szakemberek. Egyi­kőjük sem marasztalható el emiatt, hiszen ők elköte­lezték magukat a tudomány­nyal, kutatni akarnak, ott megadatik számukra ennek a lehetősége, itthon viszont egjvre kevésbé. Az akadé­miai intézetekben és az egyetemeken évről évre kedvezőtlenebbek a kutatási feltételek, mivel csökkentet­ték az alapkutatás állami támogatását. Emiatt számos tudományos műhelyben — a kutatás rovására — kü­lönféle szolgáltatásokra kényszerülnek, azért, hogy előteremtsék a szükséges pénzt. Az Akadémia ez évi köz­gyűlésén a miniszterelnök beszédében hangsúlyozta: nem lehetünk olyan szegé­nyek, hogy a tudományon takarékoskodjunk, ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a kormány, miközben gondoskodik az egészségügy, és az oktatás szinten tartá­sáról, a tudomány számára nem biztosítja ezt — mon­dotta az akadémikus. — A műszerek gyarapítására sem nyújtanak anyagi fedezetet. A Minisztertanács kabinet­je hozzájárult az Országos Tudományos Kutatási Alap fenntartásához, szavatolja a kutatások támogatását eb­ből az alapból, a támogatás összegéről azonban még mindig nem döntöttek. A tudomány képviselői — mintegy 25 ezer kutató ne­vében — hiába hangsúlyoz­zák minden fórumon: a ma­gyar tudomány, az Akadé­mia, az egyetemek létér­deke, hogy áz állam meg­akadályozza, a hazai kuta­tási feltételek további ha­nyatlását, és elősegítse azok fokozatos jobbítását. A tu­dományos kutatás anyagi feltételeinek erőteljes ja­vítása a társadalmi-gazdasá­gi kibontakozás alapfelté­tele, — hangsúlyozta az akadémikus. Japán, Dél- Korea és számos, ma már fejlett ország tanúsíthatja, hogy sokszorosan megtérül a tudományba . fektetett pénz. Sajnálatos, hogy egyik párt sem száll síkra a tudo­mány megfelelő támogatá­sa érdekében. Az állami szervek nem számolnak az­zal, hogy a jelenlegi hely­zetben ellehetetlenül a ku­tatás, az intézetek léte, jö­vője bizonytalan. A legte­hetségesebb kutatók ezért maradnak hosszabb ideig külföldi tanulmányúton, ezért vállalják az ott felkí­nált munkát, éppen ebben az időszakban, amikor a legnagyobb szükség lenne tudásukra. Távolmaradásuk olyan veszteség az ország­nak, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, hiszen egy-egy tudományos szakember kép­zése 10—15 évig tart. Már­pedig, Ha megszakad a tu­dósutánpótlás, elhalnak a tudományos iskolák — ame­lyek ma is nemzetközi el­ismerésnek örvendenek —, elmarad az ország, gazdaság, műszaki, társadalmi fejlő­dése. Ez viszont most sors­kérdés. Nagyon fontos tehát, hogy haladéktalanul javuljon a hazai kutatási lehetőség, a kutatók társadalmi megíté­lése, erkölcsi elismerése. Ez szükséges ahhoz, hogy meg­előzzék a magyar szürkeál­lomány elvándorlását, a te­hetséges szakemberek kül­földi tanulmányaikról haza­térjenek, itthon hasznosítsák az ott szerzett ismereteiket, tapasztalataikat. Elenged­hetetlen a hazai tudomá­nyos közélet demokratizá­lása, emberi viszonyainak jobbítása is, s az, hogy szakmai teljesítményük alap­ján értékeljék a kutatók munkáját — mondotta be­fejezésül Vizi Szilveszter. (MTI) II Balassa Szövetkezetnél komolyan veszik a minőséget Nemrég a balassagyarmati Balassa Szövetkezetről írtam egy olyan városi híresztelés nyomán, amely szerint a dolgozók létminimum alatti béreket kapnak kézhez, az elnök viszont busás jöve­delmet „zsebel be”. Látszott, felkeresve a szö­vetkezet modern és új gé­pekkel egyfe inkább meg­telő csarnokában, hogy eb­ben a nem igazán könnyű, iparszerű körülmények közt dolgozó üzemben, a köve­telmények emelkedtek, s aki ezzgl lépést tudott tar­tani anyagilag is jól járt. A napokban megkeresett Boros László, a szövetkezet elnöke. Mint mondta, újabb béremelést vezettek be, kí­sérleti jelleggel szeptember első napjaitól. — Az egyenes darabbér­ben dolgozóknál a vezetőség egy fix összeget is megje­lölt. Az 5000 forintot akkor kapja meg a dolgozó, ha a norma 85 százalékát telje­síti. Ha ezt nem éri el, ak­kor a norma szerint a tel­jesítés arányában kapja fi­zetését, — Mit jelent ez forintra lefordítva? — A 85 százalékos telje­sítés eddig 3500—3800 forin­tot jelentett, mostantól ez 5000 forint. — A meghatározott nor­ma fölött, a teljesítményre ösztönzés hogyan érvénye­sül? — A 85 százaléktól 100 százalékig, minden egyes százalékra az 5000 forint egy százaléka jut. A teljes normateljesítés felett, ha­sonló mértékben, ám még progresszívebben emelkedik a plusz teljesítmény elisme­rése — válaszolja Boros László. Nem tagadható az egész szövetkezet termelésére jó­tékony hatással volt ez az intézkedés. Több dolgozó, akik eddig nem (érték el a határt, most túl is teljesítet­ték azt. Szeptemberben mindössze hatan voltak a 85 százalék alatt maradók. (-hr-) Nadrágok, blézerek Bátonyterenyéröl A Salgótarjáni Ruhagyár bá- tonyterenyei üzemében négy­százan dolgoznak, többségben asszonyok és lányok. A kollektí­va mind inkább magára talál, javulnak az eredményei, s vár­hatóan már némi nyereséggel zárja majd az évet. Jelenleg egy szalagon blézerek, két szalagon női, de inkább férfinadrágok ké­szülnek, s különösen ez utóbbi­ak minősége nevezhető kiváló­nak. Neves nyugat-európai .cé­gek a megrendelők, a bátonyte- renyeiek munkáját dicséri, hogy a partnerek visszatérnek, mind jelentősebb üzleteket kötnek a gyártóval. Bábel László képriportja Radikalizmus? Már volt! Türelem kell! Egyre gyakrabban olvasok a NÖGRAD-hasábjain j a saigótarjáni radikálisokról; kétségbe ejt az értet- I lenségük! I A politikai átmenet, a csendes társadalmi forrada- I lom sikeréhez másfajta szolgálat szükséges: összefo- I gás az új célokért. Nyitott kapukkal, nyitott érzelmek­ig kel és nem megbélyegzésekkel, kirekesztésekkel ! Per­li sze, hogy dinamikus reformfolyamat a célunk, gyöke- I rés változásokkal, új arcokkal, új gondolatokkal: de I ne a régifajta rossz magyar mentalitással szöges- I drótozzuk körül a megújult párt, létrehozott régi al­ternatív szerevezet táborát. Persze, hogy muszáj el­búcsúznunk a bűnösökől, a képmutató hazugoktól a közszereplést illetően persze, hogy elsősorban is a tiszta közélet a legfontosabb! De senkinek ne legyen a tegnapi, tegnapelőtti parlamenti döntések után, az | okóber 23-i Kossuth téri nemzetünnep után olyan | I érzése; én vesztes vagyok, most majd valaki nekem | I * teszi nyakamra a lábát, hogy megalázzon... nem! Nem | és nem ! Egyszer ennek az alul-felül alul-felül népi já- 1 téknak véget kell érnie. Most kell vé- I * get érnie! Ez az egyetlen esélyünk arra, | I hogy az igazi, változások programját értelmesen I 1 végigvigyük. Sokféle nézettel, sokféle mentalitással, I jp de egyféle közös hittel, akarással! Magyaroszág sor- 1 I sát, jövőjét átformálni nem lehet, ahogyan 1950-ben, | I 1957-ben, 1968-ban már megpróbáltuk. Az állampol- | g gárok sokasága — köztük a kommunisták, a koráb- | I ban hibázó, tévedő, mindent kiszolgáló emberek — | I végre úgy akarják, tudják birtokba venni ezt a ha- | I zát, hogy senki ne mutogasson rájuk. Sőt a demok- | § ratikus társadalom természetes nyugalommal vegye | tudomásul a sokféle nézetet! Sőt, mindenkit türelem- | re intsen olyan nézetekkel szemben is, amelyek fölött I I nyilvánvalóan eljárt az idő. I Nem radikalizmus — ma türelem, megbékélés kell! | E. I. I Vállalkozók vitája az új törvénytervezetről Erőteljesen megoszlanak a vélemények a vállalkozási törvény tervezetéről, amely jogi keretet ad ahhoz, hogy a tervek szerint már jövő év március 1-jétől alapéi jogon bárki vállalkozhasson. A törvénytervezet társadalmi vitájában azzal mindenki egyetért, hogy a magánvál­lalkozás hazánkban kiszéle­sedjen, ám mikéntjéről el­térnek a nézetek. Baranya megyében a, KI- OSZ-nál úgy vélik, hogy a készülő vállalkozási törvény csak akkor éri el célját, ha hatályba lépésével párhuza­mosan több állami mono­póliumot felszámolnak; pél­dául magánvállalkozásként is működhet a biztosítás, a rádiós és televíziós műsor­szórás, a temetkezési szol­gáltatás. Az iparosok nagy része egyébként ellenszenv­vel fogadja a törvényterve­zetet, különösen azt sérel­mezik, hogy az állampolgári jogon válik majd lehetővé a vállalkozás. Véleményük sze­rint, ha az adott szakma ■gyakorlásához szükséges ké­pesítést és gyakorlati időt nem követelik meg — már­pedig a tervezetben ez sze­repel — az a szakmai szín­vonal romlásához vezet. A törvénytervezet ugyanakkor szükségtelenül korlátoz — vélik a kisiparosok. A ter­vezet szerint például nem lehetnek korlátlan felelős­ségű tagjai gazdasági mun­kaközösségeknek, betéti tár­saságnak, vagy közkereseti társaságnak. Kifogásolják, hogy a több százezer forin­tos alapító vagyonnal nem rendelkező, de kiváló kis­iparosokat e szabályozás ki­zárná a társulásokban való részvételből. A törvénytervezet részben túlzott engedményeket, rész­ben növekvő kötöttségeket tartalmaz — vélik a KISOSZ Vas megyei elnökségében. A vasi kiskereskedők szerint félő, sokan olyanok is nyit­nak üzletet, akik csak a gyors meggazdagodás reményében vállalkoznak. Ellenük csak úgy lehet védekezni, ha a szakmabeliek kirekesztik maguk közül azokat, akik nem dolgoznak kellő szín­vonalon. A tervezet még mindig túl sok adminisztra­tív kötöttséget tartalmaz, bo­nyolult a pénzügyi elszámo­lás, magasak a kiskereske­dők közterhei, különösen a társadalombiztosítási járu­lék — panaszolják. Szabolcs-Szatmár megyé­ben a kisiparosok és a kis­kereskedők érdekképvisele­ti szervezetei viszont úgy vélik, hogy végre valódi versenyhelyzet jöhet létre, s ez a vállalkozókat színvona­lasabb teljesítményre kész­teti. Várhatóan jelentősen javul majd piacképességük, hiszen hatékonyabb munká­ra kényszerülnek, s felszín­re jutnak a belső tartalékok Is. A Vállalkozók Országos Szövetségének megalakulása már jelzi, hogy az érdekvé­delmi munka megújítására is szükség van. A szabolcsi KIOSZ ennek érdekében az első lépéseket megtette : szol­gáltatóként arra vállalkozik, hogy segítséget nyújt a pi­ackutatástól a munkaszerve­zésen át . az anyagellátásig. Immár valóban kialakul­hat a szektorsemlegesség — vélik a Kiskereskedők Or­szágos Szervezetében, de eh­hez még számos problémát kell megoldani. Gondot okoz például, hogy a kereskedői szakmára való rátermettsé­get senki sem vizsgálja. A KISOSZ feltétlenül szüksé­gesnek tartja, hogy már a vállalkozás bejelentésekor dokumentumokkal igazolják a kellő felkészültséget. Pest megyében a Megyei Ipari Szövetkezetek Szövet­ségénél nagy várakozás elő­zi meg az új törvényt, hi­szen az agglomerációs öve. zetben különösen sok a vál­lalkozó. A 250 szövetkezetét tömörítő szövetség készül az új körülményekre, és máris tanfolyamokat szervez a le­endő vállalkozóknak a kellő jogi, gyakorlati ismeretek elsajátítására. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents