Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-25 / 253. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: MAGTAR TELEVÍZIÓ: ■ ■ ■ telexen Érkezett. A mozi elvesztése? (1. rész) I. 20: Eco-mix. Gazdasági magazin 8.50: Külpolitikai figyelő 9.00: Napközben. Zenés délelőtt 11.05: Népdal-körök és citera zenek árok 11.37: Szép remények. Folytatásos rádiójáték 12.45: Törvénykönyv 13.00: Klasszikusok délidőiben 14.05: Illyés Gyula három verse 14.23: Beszélni nehéz 14.35: Filmzene 14.55: Édes anyanyelvűnk 15.00: Zengjen a muzsika 15.30: Operabelépő 16.00: Tizenhat óra. 16.15: Éneklő Ifjúság. 16.25: Kengifru. 17.00: Védtelenül? Középhullámon : 17.30: Beszélgessünk zenéről 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk. 18.30: Esti magazin. Az URH-sávon : 17.30: Közvetítés a Magyar- ország—Görögország válogatott labdarúgó- mérkőzésről 19.15: Sportvilág 19.30: Hol volt, hol nem volt. . . Panelmanci. Magyar népmese 19.40: Farkas Ferenc: Kőműves Kelemen balladája 19.50: Gong. 20.00: (A külpolitikai rovat műsora) 20.30: Brahms magyar táncaiból 20.37: Magyar Színház a két világháború között 22.00: Hírvilág 22.30: (A belpolitikai rovat műsora) 22.40: Vallások világhíradója 23.10: A dzsessz világa PETŐFI RADIO: 8.05: Rivaldafényben: a progresszív rock 9.05: Világos nyit, d2-ről d4-re lép és énekel 10.00: (A belpolitikai jyjvat műsora) 10.05: ..Hajszálgyökerek.” 10.20: Slágerről slágerre II. 05: Családi tükör. 11.35: Rólunk van szó! 11.40: Mi van a; patakban? Óvodások műsora 12.10: Nótaarchívum 13.05: A tegnap slágereiből 14.00: Hozott anyagból ... avagy így rádió­zunk mi 15.05: Poplabor 16.00: Tartós hu lilám Könnyűzenei magazin 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség. Ifjúság, politika, kultúra J8.30: Popregiszter 19.05: Garázs. A mikrofonnál: Nagy Feró 19.35: Egy hajóban 20.05: Albumajánla-t 21.05: Közkívánatra! 22.19: Rádiószínház Gélem. Hernádi Gyula hangjátéka 23.10: Sporthíradó 23.20: Klasszikus operettekből BARTOK RADIO: 9.08,: Magyar művészek operafel vételeiből 9.55: Manuel Barrueco gitározik 10.30: A magyar nyelv századai 10.45: Zenekari muzsika 12.05: Rigoletto. Részletek, Verdi operájából 13.00: Rádiószínház, dokumentummúso r Kopácsi Sándorjai 13.57: Schumann-kórusok 14.20: Salzburgi Mozart-hét. 1989. V/2. 15.30: .,a senkinek ő volt mindene csupán” Edward Essl in Cummings költészeté 16.05: Cilea: Adriana Lecouvreur. Négy fel voná sós opera 17.21: Goldmark: Szvit hegedűre és zongorára 17.52: Zenetörténeti értéktár 18.30: V materinskom jazyku A Magyar Rádió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora Szegedről 19.05: Törd a fejed! 19.20: Bioszféra expedíció. A pingvinek testvérei 19.35: Budapesti zenei hetek Közben: 20.20: Mi lesz veled Barlangszínház? Riport 21.40: Operarészletek 22.00: Fúvósfórum 22.30: Vivaldi: Hat hegedű- verseny. Op. 12. 23.38: Soproni József: Jegyzetlapok II. füzet MISKOLCI STÜDIÔ: 5.55: Műsorismertetés, hí­rek, időjárás.* 6.20: Észak-ma­gyarországi krónika. 6.30: Hí­rek. lapszemle. 6.45: Gazda­ságközelben. 7.3§: Szóvá tet­ték megkérdeztük. 7.45: Ablak az országra. Szerk.: Szemes István. TV 1.: 9.00: Képújság 9.05: Tévétorna nyugdíjasoknak. 9.10: Zeneturmix. 9.40: Zoom. Your English magazin 10.10: Stúdió, ’89. 10.55: Képújság 16.45: Hírek 16.50: Déli videoújság. A szegedi körzeti stúdió műsora 17.00: Správy. Hírek szlovák nyelven. A szegedi körzeti stúdió műsora 17.05: Telesport 17.15: Betüreklám 17.20: Magyarország— Görögország. Váloga­tott labdarúgó­mérkőzés. Közvetítés a Népstadionból Szünetben: Reklám 19.15: Esti mese. A két feketerigó. Hogyan talált gombostűt Ignác és Abrahám? Csehszlovák rajzfilm 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Budapesti művészeti hetek. Kulin Ferenc: Kölcsey. Vitadráma hat tételben 21.05: Reklám 21.10: Üj Világ. Külpolitikai képes- / krónika 21.25: Igor Sztravinszkij: Oedipus király. Holland film 22.50: Hiradó 3. TV 2.: Endrei Judittal és Dombóvári Gáborral 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne : Reklám, Riportok, Időjárás, Zene 17.45 : Mozaik. 18.25: Gyerekeknek! 1. Drágalátosok. Szovjet kisfilm. 2. Népek meséi. A csigából lett sárkány. Belga rajzfilm 18.45 : Tv 2. 19.00: Az idő és a szél. Brazil tévéfilmsorozat XI /6. rész 19.51 : Tv 2. Benne : Bűvészparádé. Amerikai film. 20.40: ,.Ki viszi át a szerelmet?”. XV/15. rész: Szép gyermeket akarunk. Dr. Czeizel Endre előadása 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: N a p zá rt a 22.15: Egyetlen tanú. Francia tévé film 23.45: Tv 2. BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 9.20: Védekezés a rozsdásodás el-len 9.40: Tv-so'rozaf, ism. 10.50: Az éveket nem lehet megállítani 15.45: A szocialista1 országok életéből 16.10: Honvédelmi magazin 16.50: Csehszlovákia^—Svájc vb-selejtező, labdarúgó­mérkőzés 19.00 : Esti mese 19.30: Híradó. 20.00: A selyemút, kínai— japán dokumentum- sorozat 20.30: a második lélegzet. 21.40: Csehek és szlovákok, sorozat 22.05: Miroslav Zbirka zenés műsora 22-30: A cseh építő­művészetről 2. MŰSOR: 16.25: ipari tanulóknak 16.55: A na>p percei 17.05: Feszültségteli élet, 18.30: Szovjet animációs film 18.40: Fiatalok magazinja 19.10: Torna 19.30: Híradó 20.00: A költő utolsó szerelme, 20.45: Szlovák dokumentum- filmek 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: önök kérdeznek, mi válaszolunk. . . MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től : Roger nyúl a pác­ban. Színes, szinkronizált amerikai film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Jó reggelt Viet­nam! Színes, szinkronizált amerikai film. Kamara: 7- től : Engesztelő. Magyar doku- me ntuimfilm. iskola k érültök. Magyar film. Balassagyarmati Madách: Csupasz pisztoly. Színes, szinkTQnizált arr^riikadi krimi. Kamara: A védelmező. Színes, szinkronizált koreai film. Bátonyterenyei Bányász: Rendőrakadémia 3. Üjira tré­ningben. Színes, szinkronizált amerikai film. Petőfi: Végze­tes vonzerő. (16) Színes, szinkronizált amerikai film. Pásztó: Mamba. Színes, szink­ronizált amerikai film. Sokfelé a világban a gazdálkodó szervezetek, intéz­mények teljesítményét a tudatos belső irányítás úgy mozdítja ki «j kényelmes önelégültség zsákutcájából, hogy első látásra elviselhetetlennek tűnő igényekkel, számításokkal, kényszerekkel hozzák új helyzetbe az el­lustult, nem hatékony munkakollektívákat. Hamar ki­derül, hogy a „falhoz szorítás’’ stratégiája kiváltja-e a megújuláshoz szükséges alkotókészség lényeges válto­zását, vagy nyilvánvaló lesz, hogy a kihívást jelentő, új nagy célok ellenében a csoport, a szakma nem képes érdemi cselekvésre. Öncsalás és rögtönzések Bárcsak hihetnénk, hogy Magyarországon a filmgyár­tást filmforgatást irányítók ilyen stratégiai típusú el­gondolások alapján szorítják egyre reménytelenebb hely­zetbe a szakmát: valami előre végiggondolt, a ma­gyar nemzeti és az egyete­mes kultúrát egyaránt szol­gáló új program érdekében táncolunk borotvaélen, de­rüljön ki az igen nehéz helyzetben, hol vannak alko­tóképes csapatok, hol csak a múltból megélni akaró mo­zibürokraták. S ha ezt a várakozást összekapcsoljuk az egész művelődésügy, a teljes művészeti élet követe­lő igényével az állami me­cenatúra redszerének új­ragondolásával, bizonyos, hogy a dolog lényegénél va­gyunk. Az állami finanszí­rozást a kultúra terén, hi­vatkozva a piacgazdaság új lehetőségeire, nem leépíte­ni, megszüntetni kell, de igazítani a nyitott gazda­ság, a demokratizálódó tár­sadalom fejlődéséhez. Sajnos, 1989-ben még rangja van a hátrányos pót- cselekvéseknek, a hangzatos reformretorikának. Mind a szakmai célok megítélésé­nek körében, mind a köz­vélemény laikus ítéletében rangja van, rangja lehet, mert gyakori, hogy az egyet nem értő vélemények nem kapnak megfelelő nyilvá­nosságot. Akkor különböző szakmák hagyományos (irá- nyításcentrikusságú), presz. íízs elemzései minden to­vábbi nélkül közérdeknek fogadtatnak el partikuláris érdekeket, és haladásnak tüntetnek fel olyan megol­dásokat, amelyek pedig csak a lényeg megkerülésével rögtönöznek fából vaskari­kát, kötelező használati, uta­sításokkal. Mindezeket a teremtőben megfogalmazott álremény­nyel szemben a magyaror­szági filmforgalmazás hely­zetéről gondolkodva kell leírnom 1989 őszén. Most amikor a moziszakma nega­tív tényei, megfékezhetet- lennek látszó, lehengerlő folyamatai közismertek, nyilvánvaló, hogy az állami irányítás átgondolt, hosz- szú távú cselekvési, kezde­ményezési szakmunkája a legnagyobb hiány. Feltétle­nül színvonalas, tudományos elemzést igényelnének a kezelhetetlen konfliktusok, és az elemzések nyomán olyan közmegegyezéssel el­fogadható út, utak, megjelö­lését, amelyeken járva le­hetővé válik a filmforgal­mazás ügyét, a mozit a je­len, a jövő szolgálatában szervezni. Kezdjük a szakma nyil­vánvaló negatív tényeivel! Ezek két csoportra osztha­tók, egyrészt tartalmi, eti­kai problémák körére, más­részt finanszírozási, hálóza­ti, moziszervezési gondok­ra. A tartalmi problémákat úgy szokás mentegetnünk, minősítgetnünk, hogy azok több évtizede ható „világje­lenségek” hazai megjelené­sét tükrözik, majdhogynem tőlünk független, objektív folyamatok. A mozi sze­münk láttára , olyan tömeg­szórakozássá degradálódik, amelyben az erőszak, a bűn, a bosszú, a romboló­pusztító technika szül di­vathősöket, mulatságunkra. S, hogy mulatságunkra, még hagyján, de a gyermekeink­nek követési mintául, épü­lésül is! A mozi (és különösen a rohamosan terjedő video), sem nem egy korszak kró­nikása, már, sem nejn két nemzedék nagy erejű ösz- szekötőkapocsa, amely a múltat, jelent, jövőt nagy érzelmekkel közvitára, mérlegelésre kínálja jellem­ző emberi sorsok, drámák megjelenítésével. A hős, az imádott sztár közel sem jó­ságos már; alig-alig kínál megélhető, követhető prog­resszív, humánus cselekvé­si mintát, annál inkább két­ségbe ejt: nincs esélyünk! A fenyegetettség, a pusz­tulás valóságos, az ember­ség, a szolidaritás, a tole­rancia illúziói! Mondom, hangsúlyozom: mindez a moziügy, a filmforgalma­zás legégetőbb tartalmi gondja. Nem csak mai gond, de 2—3 éve még a köz- megegyezése’s öncsalásunk mérlegén a tömegfilmek magas nézettségi arányai mellé odatettük az úgyne­vezett pozitív tényeket a magyar, szovjet filmek né­zettségi eredményeiről, az értékes műalkotások néző­számáról. A mérleg ezekben az években nem is tűnt olyan rossznak, hiszen ál­líthattuk, hogy az összes mozinéző 20—22 százaléka nemzeti filmgyártásunk al­kotásaira vált jegyet, s az értékes filmek előadásszá­ma egy százalékkal megha­ladja a tömegszórakoztató előadások arányát. Ezek a számok 1985—88. között igazak is voltak, meg nem is! Hogyan, mifé­le statisztikai rostán pat­togtak ki elfogadható, ízes rózsa-fehér pattogatottku- korica-forgalmazási ered­ménnyé, azt ne részletezzük, de tény, hogy a forgalma­zási szakma úgy volt elége­dett önmagával, hogy erre semmi valós oka nem volt: nem munkáltuk ki a kor követelményeinek pontosan megfelelő módszereket, esz­közöket, amelyekkel a jó, az értékes filmeket kor­rektül, megfelelő üzleti haszonnal is számolva jut­tatjuk el a közönséghez. Szoros összefüggésben, mindezekkel, a tartalmi ter­mészetű gondokhoz szoro­san kapcsolódva sűrűsöd­tek, kikerülhetetlenek .lettek, a forgalmazás-finanszíro­zás, a mozihálózat elemi meg nem felelési gondjai. Nyilvánvaló: a mozi, a film- forgalmazás ügye része an­nak a válságnak, amelyről úgy beszélünk általában, hogy a tudás, a műveltség, a kultúra megszerzésére irányuló törekvések csőd­helyzete. Mind a közoktatás intézményeiben, mind a kulturális tevékenység kö­rében, a művészetközvetí­tésben ennek megfelelően kell irányítani minden stra­tégiát, taktikát. S ezeken túl olyan kö­rülmények, gyakorlatok megteremtése, amelyek so­rán nem malaszt, szentelt- vízszagú ráolvasás a köz­érdek kinyilvánítása, de ki­kerülhetetlen kényszerűség: az ország, a nép jövője függ a kultúrához való viszony alakulásától, ahhoz képest kezeljük az ügyet! (Folytatjuk.) Erdős István Hangszóró mellett n1 agyar milliomos Valaki- mostanában figyelmeztette a tár­sadalmat (népet?) hogy jó lesz vigyázni, mert a piacorientáltság bevezeté- tével tovább nőnek a nagy anyagi különbözőségek a lakosság soraiban! Tárgyi­lagos volt ez a figyelmezte­tés? Magyar milliomosokról szólva próbáljak meg ma­gam is tárgyilagos lenni. Amikor a tárgyilagosságot egy egész nemzet veszti el hovatovább. Kidobva min­dent ami „régi” és egyben felvéve mindazt, ami „régi”. Itt tárgyilagosnak lenni egyenlő a teljes feltűnéssel. De azért meg kell próbálni. ☆ Hát, végül is megnyugod­hat az ember: a csavargyár­tásban becsületet és millió­kat lehet szerezni. Pintér József és fia a hétfő esti Kossuth adásban elhang­zott ripotban (Polgár Gyula készítette a beszélgetéseket) ezt bizonyíthatták mind­annyiunknak. A Pintér Mű­veké a jövő. Nem túl nagy munkáslétszámmal és fel­tehetően kisszámú admi­nisztrációval (gépesítéssel minden ponton) milliókat, milliárdokat „keresnek” a mai magyar valóságban, de inkább a tegnapi és főként a holnapiban. Polgár Gyula beszélgető- társai a Pintérek meggyőző­en szerény emberek. Az idő­sebb Pintér (esetleg Pincer) szuper Mercedes-szel jár, mert nem lehet csigatempó­ban milliókat keresni. Ter­melni pontosabban. Időben ott kell lenni a kapitalista tárgyalófélnél, úgyhogy most helikoptert vesz a cég. És Kecelen már építik az új repteret- Németh Miklós kormányfő egyetértéséről biztosítja a Pintéreket. A magánvállalkozó a jövő ma­gyarja; erre jön, jöhet a külföldi tőke (nyugati valu­tában, eszközben stb.). Majd valamiféle szalagot is átvág, amikor az új csarno­kot avatják. Teljesnek mondható a harmónia — bár semmi új nincs benne akkor sem, ha kormányszin­ten nézzük a dolgokat. Jó, lesz nálunk valamiféle ka­pitalizmus is, ahol a mun­kás órabére harminctól száz­ötvenig elmehet. Az a jó szakmunkás, aki Pintéréknél dolgozik (ott csak CNC gé­pek vannak, programozni kell, nem esztergakést kö­szörülni !) a társadalom munkáselitje lehet majd. A jövőképbe ezt be kell il­leszteni. De hallgassuk mit mond a fiatal Pintér a Mű" vektől... Reggel héttől este hétig dolgozik, de tízkor már ágy­ba kerüil mindennap. Tisz­tán tárgyilagosan: magam jóval este tíz után hallgatom szavait és majd éjfél körül le is írom tárgyilagosan, amit hallottam. De akkor Pintér úr már a másik olda­lára fordul. Csavargyártás az igazi élet! Milliókkal, nem havi húszezerért két lapot is szolgálva (tár­gyilagosan.) Ki mibe szüle­tik — ez is nagy kérdés lesz majd ezután. Aki csavarba születik sokat dolgozva boldogan és jól él, sőt egész­ségesen is. Aki a katedrára kerül vagy a redakcióba — az még éjjelente körmöl- het ezt-azt, de mivel nem csavarral foglalkozik, tehet­nek vele akármit. Mostaná­ban már osztozkodnak is rajtunk, hogy kiből kinek mennyi kell, s ha nem sí­runk az egy gazdáért azt még kérhetjük, hogy végre teljesítse a társadalom azt, amit a Nagy Kopasz is meg­ígért, de nem teljesített szinte sohasem azóta sem senki... „az újságírók kere­sete ne haladja meg a jól- képzett szakmunkások bé­rét...” (Rákosi Mátyás). De legalább érje el uraim! Tárgyilagosan. ☆ Ez azonban egy másik riport. A Pintér Művekről és nem másról szólt a hétfő esti műsor. Végeredmény­ben boldog vagyok magam is. Bár volt egy idő, ami­kor majdhogynem válság­ba került a Művek, de az­tán mégis kivágta magát. Most Japánba várják az if­jabb Pintért (húszéves kb.), jómagam az igától, amit önként vettem fel, Mohorá- ig sem tudtam eljutni a minap. Az üzlet meghatá­rozta Pintérék életét, ke­mény volt de nem rideg. Ezzel szemben milliókkal is vigasztalhatják magukat, hogy érdemes. Igaz ez is. A mi családunk- életét a közösségi magatartás hatá­rozta meg, de ezzel nem ju­tottunk sehova a közösség­gel együtt. Csavart kellett volna gyártani (legalább titokban otthon a pincében), vagy káposztát savanyítani magas szinten- A Pintér Mű­vekben százharmincán ter­melnek milliós értékeket hiánycikkből. De csak azért, mert a közösségi gyárak valami mást csináltak, s azt is rosszul esetleg. Ilyenkép­pen Pintérék az állampárt vállalatainak „köszönhetik” múltjukat (másfél év), de persze nem kell megköszön­ni. Az út azonban erre ve­zet. A helikopter és a rep­tér irányába. Az európai módszer alkalmazásának irányába (mi az, hogy „euró­pai”? ezt csak a Lajtán in­nen emlegetik!). Lesz csa­var, kereset, milliók — ki­nek kinek. ☆ De az nem igaz, hogy a Pintér Művek megvásárolta a kormányt. T. /Pataki László A salgótarjáni KIVISZI színjátszócsoport ötéves fennállá­sa alkalmából jubileumi játéksorozatot tart a Kohász Mű­velődési Központban. Októberben öt előadást rendeznek, melyből hétfőn délután, az óz, a nagy varázsló című me­sejátékot mutatták be az érdeklődőknek. —Rigó— t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents