Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-16 / 245. szám

NÓGRÁD POLITIKAI NAPILAP XIV. ÉVF., 245. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1989. OKTÓBER 16., HÉTFŐ Befejezte munkáját a Hazafias Héplront IX. kongresszusa Tömegmozgalomként működő társadalmi szervezet Kulcsár Kálmán lett a HHF elnöke A szombaton félbemaradt vitával folytatta vasár­napi munkáját a Hazafias Népfront kongresszusa. A délolőtti órák nemegyszer parttalanul szétfolyó vitá­jában egymást érték a népfront jövőjével, vagy ép­pen a helyi problémákkal : kapcsolatos, jórészt már a korábban elhangzottakat ismétlő, vagy újrafogalma­zó felszólalások. Néhány 'markánsabb • felvetés a kongresszus 'vasárnap délelőtti „menetéből”: szük­ségtelenek a .megyei népfrontapparátusok, helyükön < szolgáltatást nyújtó információs irodákat kellene lét­rehozni; a bizonytalanná váló költségvetési támoga­tás helyett a jövőben a (népfrontot is'egyfajta vál­lalkozói magatartás jellemezze s az ésszerű gazdál­kodás érdekében állítsanak fel egy felelős vagyonke­zelői központot. „Mindig tudta mit akar...” A Pravda Nyers Rezsőről Nyers Rezső egész koráb­bi pályája arról tanúskodik, hogy mindig tudta, mit akar. Ez a Pravda budapesti tu­dósítójának véleménye az MSZP elnökéről, akit olva­sói kérésnek eleget téve va­sárnapi számában mutat be az SZKP KB központi lap­ja. Integráló, a különböző platformok közötti „összekö­tő” szerepet játszott a kong­resszuson Nyers Rezső — idézi a lap a kongresszus küldötteinek véleményét, s Nvers Rezső ezt megerősítő szavait. A Magyar Hírlap vélemé­nyét idézve a tudósító azt írja. hogy a kongresszusi munkában kezdettől fogva a kulcskérdés a párt volt és a megoldás jelenlegi elnö­kének kezében volt. . Végül egyetlen jelöltként, a kül­döttek 86 százalékának tá­mogatásával választották meg. Az írás 1940-től napjain­kig tekinti át röviden az 1923-ban született — s ezért, mint a tudósító írja, az új pártelnökség legtapasztal­tabb tagjának — Nyers Re­zsőnek az életútját. Az MSZP elnökének — fe­jeződik be az írás — hatal­mas szervezőmunkát kel! majd végeznie, hogy a kö­vetkező hetekben egyesítse az MSZMP volt tagjait, megszerezze a tömegek bi­zalmát az új reformpártnak. A népfront jövőtervének megítélésével jószerével teljes egyetértés mutatko­zott a küldöttek körében, ám^ többen megjegyezték: nemcsak hosszú távú kon­cepciókban kellene gondol­kozni, szükség lenne a kö­vetkező egy-két év felada­tait felölelő konkrét doku­mentumra is. A kongresseuson szót kért Kulcsár Kálmán igázság- ügyminiszter, akit több fel­szólaló a HNF köztársasági- el nők-jelöl tjének javasolt az előző napon. A népfrontmozgalomról szólva, Kulcsár Kálmán úgy vélekedett, hogy a HNF- pártokon felülemelkedve —, de azokkal együttmű­ködve — alkalmas erő le­het az integrálásra, a prog­resszív erők összefogására. Az alkotmányozás folyama­táról kifejtetté: az 1949-es alkotmány elvágta azt a fonalat is, amely Európához, s azt is, amely a magyar múlthoz kötött minket. Ezt most helyre akarjuk állíta­ni — mondotta. A kongresszus korábbi felszólalóihoz hasonlóan, a miniszter is nagy fontossá­got tulajdonított az önkor­mányzatoknak. Kulcsár Kálmán emlékez­tetett arra, hogy a békés átmenet politikai „játéksza­bályait” megállapító sarka­latos törvények előkészíté­sében a népfront nagy se­gítséget nyújtott. A minisz­terelnökhöz hasonlóan, ő is azt kérte, hogy az Ország­gyűlés álljon e törvények mellé, mert ezek nélkül nem lesZ“ kibontakozás. A Hazafias Népfront kongresszusának vitájában minduntalan visszatérő ön- kormányzatok kiépítésének lehetőségeivel foglalkozott elsősorban felszólalásában Horváth István belügymi­niszter is. Elöljáróban elismerően szólt a plénum munkájáról, hangsúlyozva: az felülemel­kedik a személyi torzsalko­dásokon, a rosszízű kortes­kedés áldemokratizmusán. Olyan erők keresik itt az összefogást — mondotta —, akik képesek kimondani az igazat a múltról, vállalják a jelen irgalmatlan terheit és a jövendő felelősségét. Áttérve a hatalmi ágak megosztásának elveire, ki­emelte a területi átrendezés szükségességét a központi és a helyi szervek között — az önkormányzatok javára. Eh­hez kapcsolódva szólt az ön- kormányzati törvény előké­szítéséről. Kitért az önkormányzatok szabályozási koncepciójának már eddig is legvitatottabb elemére, a megyék szerepé­re is.. Aláhúzta : alapvető követelmény, hogy a me­gyék ne váljanak a hierar­chikus politizálás színterévé, ne korlátozhassák az önkor­mányzatok jogait, sőt, azok kiteljesedését segítsék elő. S ebben az önkormánv- zati törvény mérföldkő le­het. (Folytatás a 2. oldalon.) Bállá Antalné és munkatársai a vegyes gyümölcslevet karlonozzák. Gyümölcslevek Drégelypalánkról A Drégelypalánki Szondi György Terme­lőszövetkezet szörpüze­mében naponta hu­szonöt tonna gyümölcs­levet állítanak elő, melyet az ország min­den részébe szállítanak. A tízféle rostos üdítő­ital ötliteres és ötdecis üvegekben kerül a meg­rendelőkhöz. A gépsoron Szilvás László- né palackozza az üdítőt. HE A törésvonalakat jél ki kell jelölni! 'íííGOTkt^ Belső békére, összefogásra van szükség Beszélgetés Forgó Imre kongresszusi küldöttel Az MSZMP életében je­lentős esemény volt a tag­ság követelésére megtar­tott kongresszus. A na­pokban véget ért eseményt nemcsak a párt tagjai, de a pártonkívüliek is nagy figyelemmel kísérték, hi­szen ma az egész ország sorsát meghatározza vala­milyen módon a kormányzó párt ilyen eseménye. A dön­téseket, a kongresszus mun­káját elég ellentmondáso­san értékelik a párt tagjai. Erről a fogadtatásról és a kongresszusi munkáról kér­deztük Forgó Imrét, a ba­lassagyarmati pártbizottság első titkárát, küldöttet, aki egy politikai fórumon már számot adott választói előtt. — Nagy vonalakban ho­gyan értékelné az ese­ményt? — Több szempontból is rendhagyó volt a kongresz- szus. Formájában és tartal­mában, de légkörében, at­moszférájában egyaránt. Meghatározó yo-lt formájá­ban, hogy a plenáris ülés mel­lett, a különböző platformok eltérő véleményei ütköztek szenvedélyesen. Sokszor személyeskedően, néhol nem is a kongresszushoz mél­tóan, ahogyan az a különbö­ző sajtóorgánumokból is ki­tűnik. Utalnék itt Kosa Fe­renc nyilatkozatára. Erőtel­jesen a platformok harca volt tehát, egyezkedés : emi­att volt sok konfrontáció a nézetek között, magában hordva ezzel a szakadás veszé­lyét is. Több ponton is nagy volt a szakítópróba, a kü­lönféle elhatárolódást vona­lak markáns megfogalmazá­sa. Ez szokatlan volt, és az alapnak tekintett demokra­tizmus sajnos, korábban jog­gal bírált diktatórikus mód­szerekbe csapott át. Az egész munka során érződött, hogy ki kit tud kiszorítani, ki nyeri meg a kongresz- szust. Ezért az egész ta­nácskozás feszült légkörben zajlott. — Hol lelhetők fel az em­lített nagy szakítópróbák? — A kongresszus első és második menetében is há­rom helyen. Először a párt és a munkahelyek viszonyá­val kapcsolatban, majd a névváltozással, végül pedig a személyi kérdésekkel kap­csolatosan. A döntések is­mertek, amelyekhez komp­romisszumok árán is nehéz volt eljutni. Ebben van tö­rékenységük is! Az első megnyilvánulások olyanok egyfelől, hogy nem volt-e sok a kompromisszum, amely újabb feszültségek forrásá­vá válhat. Másfelől úgy vé­lekednek, hogy a küldöttek­nek volt-e joguk, mandátu­muk arra, hogy a tagság nél­kül, ilyen egyezséget kössenek? Tehát a tagság körében is van, vagy lesz szakítópróba a kongresszu­si döntések megítélésében. — Ez ,azt jelenti, hogy, amiben egyezség köttetett a tárgyalóteremben, az talán nem valósul meg a tagság körében? — A válasz erre egyértel­műen igen! Hiszen ezt az említett politikai fórum is felszínre hozta, amelyen épp a kongresszus munkájáról tájékoztattam küldött-társa­immal a tagságot. Úgy lá­tom. hogy részben jogosak az aggályok és a felvetések, talán még a küldöttek el­marasztalása is. Főként a párt nevével, illetve a sze­mélyi kérdésekkel kapcso­latban. — Ön mit tud mondani, hogyan reagál ezekre az ag­gályokra? — Amikor küldöttnek megválasztott a párttagság, több mint harminc taggyű­lésen vettem részt. A man­dátum egyik legfontosabb feltételéül szabták, hogy mindent tegyünk meg a pártszakadás elkerülése ér­dekében, amelynek, ha be­következne, beláthatatlan, vagy nagyon is belátható következményei lehetnek. Nevezetesen, széthullhat a párt. ami óriási veszéllyel járt volna az egész társa­dalomra. Ez volt a tét te­hát, s ebben a kérdésben a küldöttek többsége — a tag­sággal egyetértésben — í^v gondolkodott. Épp ezért úgy hiszem, hogy a kompro­misszumokat a kongresszu­son meg kellett kötni, s ezt a párttagság megértéssel fo­gadhatja, ha végiggondolja az esetleges következménye­ket. Ha a munkahely kérdé­sét nézem, úgy vélem, he­lyesen döntött a kongresz- szus, hogy felülről nem le­het — demokratizmust hir­detve — kiparancsolíni a tagságot a munkahelyekről. Az más kérdés, hogy más­képpen kell a munkahelye­ken jelen lenni, csak mun­kaidőn kívül folyhat szer­vezett politikai élet, illetve folyamatosan a lakóterület­re kell a politikai munkát helyezni. Ott kell elsősorban versenypárttá, választási párttá, politikai párttá vál­ni ! A névváltozással kapcso­latban már bonyolultabb a helyzet. Küldöttcsoportunk egy része ügyrendi indít­ványt tett, hogy a névvál­tozás ügyében pártszavazást kell kiírni, hiszen az alulról építkezés elve alapján a tag­ság megkérdezése nélkül a (Folytatás a 2. oldalon.) Medgyessy Péter Thaiföldön Medgyessy Péter, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se vasárnap hivatalos láto­gatásra Thaiföldre érkezett. Kíséretében van Gombocz Zoltán kereskedelmi minisz­tériumi államtitkár és Bé- nyei József külügyminisz­ter-helyettes. Medgyessy Pé" tért a bangkoki repülőtéren Pong Szaraszin thaiföldi mi­niszterelnök-helyettes fogad­ta. A magyar küldöttség az érkezés után Pattaya váro­sába utazott. Medgyessy Pé­ter megtekintette Thaiföld egyik kiemelt beruházási te­rületét, az úgynevezett ke­leti-tengerparti fejlesztési övezetet. Megismerkedett az ottani gázfeldolgozó művek és a petrolkémiai komple­xum tevékenységével, üzlet­menetével. Medgyessy Péter thaiföldi látogatása ma Bangkokban folytatódik. A tárgyalások középpontjában hazánk és Thaiföld gazdasági kapcso­latai továbbfejlesztésének kérdései állnak. Ai aromával ízesített ivólevet ötliteres üvegekbe töltik.

Next

/
Thumbnails
Contents