Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
: '% Wtffffßfo Il „Módosítottam, vitáztam és én magam is alakultam..•” Ki nem beszél itt reformokról? Az alapkőletétel értéke elfelejtődik, mert azt a föld betakarja Il I Régebben szenzációszámba ment, fehér hollónak számított, ha egy magasabb szintű MSZMP-vezető megtisztelte a vidék vagy egy budapesti kerület párttagságát. Zószlódíszbe öltözött ilyenkor a város, az üzem, s ahová a kedves vendég ellátogatott, ott már hetekkel előtte fényesre csiszolták még a kilincseket is. Nagyot változtak a szokások, az illusztris személyiség s az őt fogadók részéről is. A gondok, problémák sokaságával egyre gyakoribbak lettek a felsőbb vezetés munkalátogatásai s ezek már majd minden formaságot, kötelező protokollt nélkülöznek. A hangsúly az érdemi konzultációkra helyeződött, mivel az MSZMP küldetésének történelmi fordulópontjához érkezett. Grósz Károly, a párt főtitkára az elmúlt fél év során többször is felkereste Nógrád kommunistáit, aktív részesévé vált az itt zajló mozgalmi tevékenységnek. Legutóbb szeptember 23'án a megyei pártértekezleten - amelyen közfelkiáltással kongresszusi küldöttnek választották - járt nálunk. E nagy fontosságú tanácskozás szünetében készségesen válaszolt a NÓGRÁD érdeklődő | kérdéseire. Ki is hát ő valójában? Ellenségei „hangmúzeumba való figurának” titulálták, „a fehérterror elleni keresztes had- 1 járatra buzdító exkomisszárnak”. Ellenfelei szerint olyan | feladatra vállalkozott, mely „meghaladta képességeit, de karrierje érdekében görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz". A mór megtette kötelességét, hát távozzon!? Egykori harcostársai viszont „a szocializmus kiárusításával" vádolják. Azt azonban senki sem vitatja: az első pillanattól sok irányú nyomós nehezedik rá. Ez az arcvonásain is látszik: több barázdát gyűjtött össze az utóbbi két esztendőben, mint a megelőző évtizedekben. Vallomása bizonyára segít majd abban, hogy emberközelibb portré rajzolódjék egy ellentmondásokkal teli átmeneti időszakban karmesteri pálcát kapott politikusról, aki megismerhette a mennyet és a poklot, hiszen össznépi voks alapján az egyik legszimpatikusabb közéleti embernek számított, de kényszerűségből a legnépszerütlenebb lépéseket is megtette. 9 Olyan időszakban került a főtitkári székbe, amikor az alulról jövö kezdeményezések hatására a felső pártvezetés kénytelen volt megújítani sorait. Bár néhányon - enyhe túlzással - puccsnak nevezték az akkor történteket. A történelmi jelentőségű 1988. májusi pártértekezlet óta 16 hónap telt el. Ezt az időszakot egyre többen Grósz-korszaknak determinálják. Dn hogyan látja saját szerepét ebben a folyamatban? — Költői túlzás, hogy ez Grósz-korszak. Ez nem így van, az persze természetes, hogy a politikai közéletben vezetöszerepet játszó személyiségekhez hozzákötnek bizonyos periódusokat. Én ezt a 16 hónapot egy nagy jelentőségű fordulat első pillanatainak tartom. Abban nem hiszek, hogy e hatalmas változást másfél év alatt meg lehet csinálni. Sokkal inkább abban hiszek, hogy ez hosszabb folyamat eredménye lesz és nem néhány vezető munkájának a következménye. Annyi szerepet játszottam ebben, hogy mint a vezetőség egyik tagja nagyon aktívan kifejtettem politikai véleményemet, módosítottam, vitáztam és én magam is alakultam. Mert ennek a fordulatnak a tartalmi kérdéseire én személy szerint az országos pártérr tekezleten nem készültem fel. Meglepett maga az a tény, hogy engem jelöltek főtitkárnak, hiszen néhány nap alatt dőlt el. Szellemileg sem hangolódtam rá, hogy ez a pártértekezlet messze többre kötelező, hogy vállalkozzék, mint ahogyajn annak az előkészítése során látszott. A küzdelmet a párt- értekezlet sikeréért m'a- gamban kellett megvívni. Egyéni szokásaim, berögződéseim, bizonyos fokú — az emberrel együtt formálódó — konzervativizmusával val.ó első győztes csata után vállalkozhat csak arra, hogy megnyerje a környezetét s harcba szólítsa a megújuláséi'*. 9 Az MSZMP melyik irányzatához sorolja magát és mivel indokolja ait, hogy odatartozik? — Egyetlen egy irányzathoz sem. még a jelenlegihez sem. Ezek az áramlatok nem úgy élnek a mozgalomban, ahogy ’88 rriájusában megjelentek, és azóta anakronisztikus arculatukkal egymás mellett éínek. Ezek formálódó irányzatok, valójában nincsenek még pártunkban igazi platformok. Miniprogramok vannak vagy programkísérletek. Ha megengedhető egy pártmunkás számára, hogy szabadon fogalmazzon, akkor azt mondom: én a mérsékelt meg- újítókhoz és reformerekhez tartozom, aki reformelkötelezett, újat, változást akar, de csak olyan ütemben és mértékben, amennyire ezt a társadalom követni tudja, amennyire ez az elvtársak érdekeinek folyamatosan, összefüggéseiben és rend- szerszerűen megfelel. Olyan mértékben, Hogy a megújulás lendületével és sodrával minél kevesebb tévedés és hiba járjon. 9 A legfelső négyes tagjai között az alapvető kérdésekben nézetazonosság van - jelentette ki Nyers Rezső Nyíregyházán. Osztja-e ezt a véleményt? Nem látott-e olyan veszélyt a „négyes fogat” létrehozásával, hogy ki akarják szorítani a hatalomból és elszigetelni? — Nem láttam ilyen veszélyt, ma sem látok. Személyes érdekeim alapján hálás lennék ezért a cselekedetért, ha ez következnék be. A legalapvetőbb kérdésekben egyetértés van, sokban nincs, de ez nem rendkívüli helyzet, hanem természetes állapot. Reménykedem, hogy ez akkor is így lesz,, amikor már nem leszek/ egyetlen egy testületnek sem a tagja, mert felfogásom szerint a párt akkor marad életképes, ha az alapvető egység mellett mindig megtalálható a különbözőség is. A monolitikus egység látszatának a korszaka befejeződött. Mindig vannak olyan kérdések, amelyben teljes azonosságra van szükség, de amikor a problémák megoldódtak, akkor ismét harc kezdődik az új egység megteremtéséért. Tehát mozgásában és dialektikájában formálódik ez, soha nincs teljes egység és soha nincs teljes különbség. 9 Nem gondolja, hogy ellentmondó nyilatkozatai, pál- fordulásai is nagyban hozzájárultak az MSZMP hitelvesztéséhez? — Nem. Egyáltalán ' nem gondolom. Azok a vélemény- változások, amelyekért elég sok szemrehányást kaptam az elmúlt időszakban, számomra egyáltalán nem idegenek. Egy nagy embert idézek, aki azt mondta: „csak a ló nem változtatja a véleményét". Az a politikus, aki presztízsokokból kitart korábbi nézete mellett akkor is, hogy ha azt az élet nem igazolja, az több kárt okoz, mint hasznot. Ez az egyik, a másik, amit világosan szeretnék megfogalmazni, nagyon komolyan veszem azt, hogy egy közösen formált politikának vagyunk a munkásai. Ha ez igaz, akkor nincs hivatalból díjátalá- nyozva senkinek sem igaza. Nekem ugyanolyan nyitottnak kell lennem mások gondolataira, mint ahogy elvárom, hogy az én gondolataimat is jó szándékkal és nyitottan fogadják, nem kell, hogy elfogadják. Ha érveim markánsabbak, mint a partnereimé, akkor úgy érzem az a korrekt, ha ők adják fel az álláspontjukat, de ha vitapartnereimé, ellenfeleimé meggyőzőbbek, mint a sajátom, akkor nekem elemi kötelességem azt tiszteletben tartani. Az egyenjogúság, az egyenlő partnerségi viszony alapján az érvek, a tények súlya alatt kell, hogy alakítsam a véleményemet és nem azért, mert a főtitkár tévedhetetlen. 9 Leninvárosban, a TVK-ban több hozzászóló nem értette az Gn népszerűsége csökkenésének okait. On mivel magyarázza, hogy az amerikai látogatása körüli időszakig kétségkívül fényesen ragyogó csillaga halványulni látszik... — Erre egyszerű a válaszom. 1988 június első napjaiban, tehát a májusi pártértekezlet utáni napokban titkárkollégáimat összehívtam egynapos kötetlen, szabad beszélgetésre. Azt mondtam nekik: olyan korszak következik, — ismerve már akkor az ország helyzetét, adottságát, a problémákat —, amely nagyon sok vezetőgárdát fog elkoptatni. Aki ezt most nem vállalja köztiletek, aki itt ül, az mondja meg és békességben, barátságban váljunk el egymástól. Csak az vállaljon tisztséget, aki felvállalja azt is tudatosan, hogy az átrendeződés, az átalakulás, a megújulásért vívott harc elkoptatja, kifárasztja, gondolati tartalékait kimeríti, mert nag\*on erős lesz az ütem és a tempó. Kollégáim egyébként nem nagyon hitték el ezt nekem. azóta sokszor visszatérnek erre a beszélgetésre és azt mondják: mennyire igazam volt. Tehát úgy látom, hogy amit tettem és felvállaltam az része volt egy megújuló mozgalomnak, vagy ha úgy tetszik: alapkőletétel. Az alapkőletétellel törvényszerűen együtt jár, hogy nem látszik teljes egészében értéke, mert azt a föld betakarja. Tehát hogy mit jelent ez, milyen fundamentumot, mennyire szilárd, mennvire nem, azt nem a pillanatnyi értékítélet adhatja vissza pontosan, majd a jövő szolgáltat igazságot. 9 Bizonyára igen jól ismeri az MSZMP oldalvizén lavi- rozóknak, a haszonélvezőinek és a politikai kalandoroknak a mentalitását, természetrajzát. Nem gondolja-e, hogy aknamunkájuk révén a kommunizmus eszméjét és gyakorlatát szinte gyógyíthatatlan kórral fertőzték meg? Minden mozgalomban — nemcsak a kommunistában — vannak partvizeken hajózok. Hogy egy mozgalom életképes-e vagy sem, azt sok minden bizonyítja be. Ha a partvizeken hajózok meg tudják fertőzni, akkor életképtelen. 9 Egy finn riporter találóan „Ideológiai Libanonnak” nevezte Magyarországot. Jelenleg hazánkban a szélsőséges reformretorika csődjéről vagy demagógiájának érvényesüléséről van-e inkább szó, esetleg csendes forradalom zajlana, ahogy*Bihari Mihály hirdeti? — Nem hiszem, hogy ezek a címkék pontosan visszaadnák ezt a sokszínűséget. Koiristót idézem: A jelzők nem fejezik ki azokat a tartalmakat, amelyekkel a személyeket minősítik. Most ebben a pillanatban, ezekben a hónapokban, vagy talán lassan már évben is, érzékelhetőek a nagy mértékű változások, amelyek méltóak, hogy úgy minősítsük, mint egy forradalmi átalakulás vonulatai és vannak tiszavirág-életű jelenségek, minthogy a résztvevők között is akadnak nagyléptékű politikusok, ha úgy tetszik: forradalmi vállalkozás tisztes részesei, s vannak percemberkék is ebben a folyamatban. Tehát igen gazdag a paletta, hiszem, hogv ilyen rövid idő alatt nem hajtható végre minőségi fordulat. Ez naivitás. 9 Hogyan érintette az a tény, hogy a nógrádi reformerők megkérdőjelezték annak a négy személynek a kongresszusi küldöttként való jelölését, amelyek között az ön neve is szerepel? Hogyan lesz egy köztudottan borsodi származású, munkássága nagy részét ott pártmunkásként eltöltő vezetőből nógrádi küldöttjelölt? — Hát erre nem nekem kellene válaszolni, legalábbis a kérdés második felére, hanem a nógrádi elvtársaknak, ugyanis engem a budapesti pártbizottság testületének megbízottja felkeresett, hogy vállaljam el a jelölést, ott is ma van a pártértekezlet és megköszöntem, de nem vállaltam. Megkeresett a Borsod megyei első titkár is. Megköszöntem, de nem vállaltam. Azért nem, mert az elnökség négy tagja közül én voltam olyan helyzetben, hogy első titkárként dolgozott a fővárosban is, és Borsodban is. Ügy éreztem: nem etikus, ha ezeken a' helyeken ilven felkérést elvállalok 9 A mondabeli Anteus szülőföldjére hazatérve mindig megifjodott. Miért nem élt ezzel a lehetőséggel? Azért-e, mert túl átlátszónak tűnhetett ellenségei szemében vagy azért, mert Borsodban is megmozdult az utolsó pillanatban a föld, vagy mert egyszerűen csak belefáradt az ellenlábasaival való szüntelen csatározásba, hadakozásba, akik bizony sportszerűtlen eszközöket is előszeretettel bevetettek? — Nem lennék őszinte, ha nem vallanám be, hogy elfáradtam a két esztendő alatt, mivel az én igazi finisem a miniszterelnökségi kinevezésemmel kezdődött, tehát ezt nem a pártértekezlettől kell kezdeni. Minden politikus megmérettetik a kongresszus előtt valahol, ez természetes dolog. Akárhol minősítik a politikust, azzal szembe kell néznie. A jelenlévők, a pártértekezlet résztvevői jól tudják: engem azon a pártbizottsági ülésen meglepett a felkérés, már épp eimenő- ben voltam, kezemben a táskával, mert rohantam egy ülésre fel Pestre, már álltam az elnökségben, elköszöntem, amikor kéx'dez- tek: elvállalom-e a jelöltséget? Hadd mondjam meg: u Központi Bizottság, illetve személy szerint én is nagy hibát követtünk el, de ez nem a megyéknek a felelőssege. Mi csak keretet határoztunk meg, hogy hatszáz párttag után. S ezzel olyan sokszínűséget teremtettünk, amely már súrolja a szervezetlenség vagy az anarchia határát. Ez év nyarán javasoltam a Központi Bizottságnak, hogy a párt elnökét és főtitkárát országos pártszavazáson válasszák. A Központi Bizottság nem fogadta el ezt, pedig a párt elnökének és főtitkárának hitelességéhez az nagyban hozzájárult volna, ha egy országos pártszavazás dönt. Amikor a Központi Bizottság úgy döntött, hogy a megyék a maguk technológiája szerint válasszanak, akkor mindnyájan azt hittük: ezzel nagy lépést teszünk a demokratizmus felé. Tévedtünk. A választási különbözőség zavart okozott. melyet jó lett volna megspórolni. 9 Ha ön a 20_as évei eleien járó fiatalember lenne, milyen perspektívát látna maga előtt a politikai küzdőtéren? Melyik pártot választaná önmegvalósítása terepéül? — A formálódó MSZMP-t választanám, amelyről a véleményem elég régen kialakult. Egyébként ma idézték, — ami persze emberileg jól esett — a pártkonferenciai felszólalásomat, hogy én milyen pártot képzelek el. Ha ez a párt megvalósul, márpedig' elindult ennek az útján, ennél jobb politikai küzdőteret nem tudok elképzelni egy 20 éves, ambícióval teli fiatalembernek. 9 Vízválasztó lesz-e a XIV. kongresszus a magyar kommunista munkásmozgalom életében? — Azt nem merem ilyen felelősen kijelenteni, tudniillik az a szakasz, amit most megélünk. eze,< a történések nagyon fontosak — a májusi pártértekezlet, a mostani kongresszus, — de a változás folyamatszerűen fi : végbemenni. 9 Hogyan ítéli meg a választások esélyeit? Kivel kell megosztania a hatalomgyakorlást az MSZMP-nek? — Meggyőződésem, hogy az MSZMP, a legerősebb párt marad. Hogy kivel kell megosztania a hatalmat, azt képtelenség megmondani, mert egyelőre a pártok nem azonosították magukat. Nem ismerek csak pártprogramtöredékeket. Nem tudom, hogy a pártoknak mi a viszonyuk az MSZMP programjához, mert még mi sem hagytuk jóvá a programot. 9 ön a hatalom jelképe. A szobrokat pedig időnként ugye ledöntik... Milyen most a közérzete? — Nekem remek. Kitűnő. Általában jó közérzettel rendelkezem. Fáradtságom sem ront ezen semmit. Madártávlatból majd a jelenleginél tárgyilagosabb értékítélet alkotható. 9 Felforrósodtak az indulatok a megyei lapok tulajdonjoga körül. Nemcsak a választások miatt alakult így a helyzet. Az ellenzéki pártok fórum nélkül maradnak - így érvelnek ők. De a párttagság is úgy látja, hogy eddig inkább a pártbizottságok orgánumaként funkcionáltak, nem pedig a tagság sajtójaként. Ebben a demokratizálódó légkörben hogyan tölthetné be a legjobban szerepét a helyi sajtó, hiszen felértékelődött a felelőssége? —- Erre azt mondom, mivel az .ellenzéki pártok panaszkodnak, hogy csináljanak maguknak lapokat. A párttagságnak abban igaza van, hogy a helyi újságok eddig elsősorban a megyei vezetés lapjai voltak, s ezen változtatni akar. A párttagság lapjára és a megye politikai közéletének pártos megnyilvánulására helyezem a hangsúlyt. Nem semleges a megyei pártlap, nem objektív, nem lebegtet, pártos. Minden párt a világon, a sajtóját ezért tartja. Az előfordulhat, hogy egy megyebizottság nem tud eltartani egy lapot, akkor erről majd két megyebizottság gondoskodik. Lehet, hogy átállunk a területi pártszervezésre és nem a megyeire. A regionális megoldások mellett vagyok. Budapesten példáui ugyanezt vallom .a területi pártszerveződéssel. Nem biztos, hogy a pártmozgalom struktúrájának igazodni kell a közigazgatásihoz, következésképp akkor. az. eszközrendszerének se biztos, hogy ehhez kell igazodnia. Az MSZMP nem mondhat le a lapjairól. Ez politikai kérdés. Más pártok vezetői nem azt mondják, hogy kicsúszott kezünkből a rádió és a tévé, szerintük az MSZMP görcsösen ragaszkodik a pozíciójához és nem engedi oda őket. Én valóban úgy látom: bizonyos fokig kicsúszott a tévé és a rádió. A pártlapok Ugyanakkor nem eléggé pártosak. Valamiféle álszemérem van bennük. Nem képviselik elég határozottan és konstruktiven a pártot. Megvannak zavarodva, úgy érzik, hogy nekik valami össztársadalmi feladatot és funkciót kell betölteniük. Nem feltétlen a bulvárositás a kiút. mert minden megyei lapnak sajátos az olvasói közege. Nem mindenütt vevők a politika: csemegékre, a szenzációkra. A világon már régi folyamat, hogy kétféle újságot igényelnek az emberek. Az egyik a közvetlen helyi eseményekről számol be, ad hírt, azaz informatív funkciót lát el. A másik, a nagy- politika kérdéseit tükrözi vissza tárgyilagosan, higgadtan, a folyamatokat össze- te* többen vizsgálva. 9 Elégedett emberként távozik a főtitkári székből? — Saját elhatározásomból jutottam erre a következtetésre, semmi rossz szájíz, sőt emberileg ez elég kelle-, metlen, hogy akiket én nagyon tisztelek és becsülök, és akik kérik, hogy vállaljak részt a vezetésben, azoknak azt kell mondanom, hogy nem. A közélettől nem vonulok vissza. Szeretném megírni az elmúlt két évnek a politikai tapasztalatait, tehát nem emlékiratot és nem memoárt. Legjobban magamat a Magyar Rádió és Televízió pártbizottsági titkáraként éreztem. Ez életem legszebb korszaka. 'Szerettem amit csináltam és úgy tanult az ember, hogy közben szórakozott. Ez ritkán adatik meg. Másrészt amit ott tettem, annak volt értelme, mert azonnal megjelent a közös gondolkodásban, és nem egyedi teljesítményként, hanem az egyéni erőfeszítések eredőjeként. BUZAFALVI GYŐZŐ
