Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
4 NOGRAD 1989. SZEPTEMBER 30.. SZOMBAT A Discussiones Neogradienses új száma Mikszáth és századvég- századelő prózája A kik figyelemmel kísérik a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában megjelenő könyveket, tanulmányköteteket, illetve sorozatokat, jó ideje értékelik ezek egyenletesen magas színvonalát mind a szakmaiságot, mind pedig a szélesebb közönség számára is vonzó tartalmi sokszínűséget tekintve. Többnyire korántsem pusztán a kutatók és a kutatás számára értékes tudományos publikációkról van szó, bár ez természetesen a helyi múzeumi kiadáspolitika elsőrendű törekvése- Mindazonáltal főként az oktatási és a közművelődési intézményekben dolgozók számára is szélesebb kitekintést tesznek lehetővé a sorjázó múzeumi kiadványok. nem is szólva ezek hasznáról a helytörténet. a honismeret munkásairól vagy csupán a szűkebb haza múltja, szellemi törekvései iránt érdeklődőkről, akik szintén sok szellemi izgalmat, bővülő látókört nyerhetnek általuk. A szűkebb szakmai körökön kívül is felfigyeltek e publikációkon belül sokan a megyei múzeumok Discussiones Neogradienses címmel korábban indított sorozatára, amelynek legújabb, immár hatodik kötete most jelent meg Salgótarjánban Mikszáth és a századvég-századelő prózája címmel. Ebben a kitűnő sorozatban azon tudományos tanácskozások anyagát adják közre, amelyeket különböző témakörökben orszzágos. illetve nemzetközi jelleggel Nógrád megyében rendeznek. Jelen kötetben például az 1987 őszén Balassagyarmaton a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és nógrádi tagozata, valamint a nógrádi múzeumok szervezésében megrendezett Mikszáth-em- lékülés válogatott anyagát publikálják. Mint emlékezetes, ez az irodalom- történeti vándorgyűlés stílusosan és az író emlékéhez méltóan a hajdani vármegyeház felújított nagytermében kapott helyet 1987. október 1. és 3. között. Mikszáth Kálmán születésének 140. évfordulójára emlékeztünk 1987- ben. Nógrád megye csaknem egy éven át jubileumi rendezvénysorozattal emlékezett a nagy palóc életére és életművére. Az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények kiemelkedő eseménye volt az az irodalmi vándorgyűlés, amely a legújabb Mikszáth-ku- tatások eredményeit adta közre, az életművet belehelyezve egy tágas ösz- szefüggésrendszerbe is, a századvég-századelő prózairodalmába. A jelen kötet szerkesztője és lektora dr. Kovács Anna szerkesztői bevezetőjében utal arra, hogy: „manapság divatos ez a korszak, a «boldog békeidők-» nosztalgiája fűződik hozzá. A történettudomány és egyre inkább az irodalomtudomány is rámutat a másik oldalra: az Európával együtt lélegzésről való lemondásra, a magyar kis- világok tehetséget roppantó. kényszerpályára küldő szerepére. És ebben az esetben már nem a Kossuth Lajos arcképe mellé, a lakásfalára tett Ferenc József-olajnyomat a kor jelképe, és már nem annyira az értékek állandósága, mint inkább elkopásuk, hivatkozási alappá üresedésük rokonítja Mikszáth korát a miénkkel.” A kötet hét tanulmányt tartalmaz, tehát nem a tanácskozás teljes anyagát- Például technikai, terjedelmi okokból kimaradt Alexa Károly Mikszáth tragikuma, Benedek András Mikszáth és a színház, Lőriczy Huba A gyermek-toposza Csáth Géza novelláiban és Sza- lay Károly Gondolatok Karinthy centenáriumán című előadása. Kerényi Ferenc, az irodalomtörténeti társaság nógrádi tagozatának elnöke foglalta össze zárszavában a tanácskozás eredményeit, egyúttal hívta fel a figyelmet a kutatás további teendőire. A sorozat e számában olvashatjuk viszont Wéber Antal Mikszáth maximái, Nagy Miklós Mikszáth írói névadása, Praznovszky Mihály Mikszáth Kálmán a pályakezdő nógrádi újságíró. Rejtő István A T. Házból — karcolattípus Mikszáth írói és publicisztikai szemle létének kialakulásában. Imre László Epikai ritmus és kicsinyítő emocionális- vitalisztikus valóságélmény a Szent Péter esernyőjében, Széles Klára Mikszáth Kálmán és a múlt századi novellisztika, valamint Kmeczkó Mihály A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban, című tanulmányait. Valameny- nyi tanulmány, illetve előadás, jól hasznosítható nemcsak a kutatás, hanem az oktatás számára is. T. E. Évente százhatvanezer forintot könyvekre, nyolcvanezer forintot videofilmekre és hang. lemezekre költenek a bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház könyvtárában Ezenkívül hetvenféle folyóiratra fizetnek elő az intézményben, mindezzel olvasóik igényeit kívánják mind teljesebben kielégíteni. A szépirodalmi és szakkönyvek mellett mind népszerűbb az újságok és egyéb időszaki kiadványok kölcsönzése, ugyanis a folyóiratok drágulásával mind kevesebben képesek ezeket megvásárolni, lemondani viszont nem ki' vánnak kedvenc olvasmányaikról. Nagybakos Istvánná könyvtárvezető — képünkön — még a napilapokat is kiadja olvasóinak záróra alkalmával, véleménye szerint — s ezzel egyetértünk —, azért vannak a kiadványok, hogy elolvassák azokat. —(kulcsár— Lukács Sándor vallomása Igazul játszani és írni Amikor öt évvel ezelőtt Lukács Sándorral, a Vígszínház tagjával a színészi hitvallásról beszélgettünk, csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy ki-kirándul a versírás mezejére. Amikor egy évvel később kezembe vettem verseskötetét, akkor éreztem, hogy ez a megjegyzés nem is volt olvan mellékes. Lukács Sándor életében jelentős helyet foglal el a líra. Tavaly a Magvető gondozásában megjelent újabb kötete, az Elejtett hangszerek. A két kötet már több mint egyszerű kirándulás. # Színésznek, vagy költőnek tartja magát? — Remélem, nem veszik tőlem az olvasók nagyképűségnek, ha azt mondom: mindkettőnek. A színészetért, költészetért élek. de az előbbi az. miből megélek. Az a szakmám. De mindkettőt hivatásomnak tekintem. A közönséggel gyakran estéről estére találkozom, verset viszont akkor írok. ha van mondanivalóm. • Mi a közös a színművészeiben és a versírásban? — Mindkettő alkotás. Akkor hiteles, ha az ember átéli. Nem csak a szerepeimet, a verseim gondolatait is át kell élni, hogy emberekhez szólok, valamilyen szándékkal, céllal. A szerepekben mások gondolatait közvetír tem, míg a versben saját mondanivalómat fogalmazom meg. Van a két művészet között jó néhány különbség. A színészet térben és időben határolt, a versírás mindezektől független. Mindkettőhöz kell egyfajta elkötelezettség, belső töltet, tisztelet. Tisztelni a nézőt, az írót, akinek gondolatait tolmácsolom, és az olvasót, akinek írok. • Hogyan hat két hivatás egymásra? — A színészet motiválja a versírást. Ez fordítva kevésbé igaz. Talán annyiban, hogy egy-egy önálló estemen saját verseimből is elmondok egyet-kettőt. Tudom a vers keletkezésének körülményeit, ismerem minden rezzenését, minden árnyalatát, így hangulatában könnyebb azt visszaadni. Azt a gondolatot, hitet átplántálni a nézők tudatába, szívébe, ami bennem égett a vers születésekor. A színé« szetben is ez a csodálatos. Ez emeli a mesteri munkát a művészet oltárára. Ismerni az írót, a költő belső szándékát, s hitelesen áz én személyiségemen keresztül úgy interpretálni mondanivalóját, hogy az ne szenvedjen csorbát: a hallgatóság azonosulni tudjon a mű gondolataival : minél többet magáévá tegyen abból a sok-sok emberi szándékból, amelyet egy-egy mű magában hordoz. # Hogyan fogalmazza meg hitét, ars poeticáját? '— Igazul játszani és írni. Ebben az alakuló világunkban hitelesen, felelősség- teljesen szólunk az emberekhez. Emberi kapcsolatok esnek szét, a művészet iránti igény az emberek életvitelének a perifériájára kerül. Mindenki rohan, szalad anyagi egzisztenciáját próbálja megalapozni, ezzel van elfoglalva, s közben elfelejt emberül élni. Hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk sok olyan érték, amely szebbé, tartalmasabbá. gazdagabbá tenné életünket. Pedig csak egyszer élünk. Az elszálló percekkel nem találkozunk többé. Szenográdi Ferenc Ki lehet tagja a Zebra klubnak? Egy hely, ahová ntehefrténk... Tudsz-e jó helyet? A válasz sokszor kiábrándító: Nem. „Salgótarjánban, a fiatalok többnyire otthon ülnek és a tévét nézik” — lesújtó helyzetkép, még akkor is, ha nem mindig és természetesen nem mindenkire igaz. Tény, hogy kevés az olyan hely Tarjánban, amit igazán „helynek” nevezhetnénk. De nemcsak a szórakozási lehetőségek csappantak meg „helyhiány” miatt. Kevés lehetőség maradt a tartalmas együttlétre, kulturált társkeresésre, sőt megkockáztatom: kultúrára is. Lehet, hogy valaki most azt mondja, bárcsak ,ez lenne a legnagyobb gondunk. En úgy vélem: tényleg nagy gondunk lesz, ha a fiatalokból már előre megkeseredf tt, életunt felnőtteket nevelünk. .. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk egyebek között Tóth Csabával és Kun Zsuzsával a József Attila Művelődési Központ munkatársaival, népművelőkkel. — Tehát miért nincs egv hely? — Nem mondanám egyértelműen, hogy nincs — kezdi Tóth Csaba. Inkább úgy fogalmaznék, hogy sajnos alapvető igényeket nem tudtunk kielégíteni. De azért eddig is igyekeztünk megtenni a tőlünk telhetőt... — Próbálkozások csakugyan voltak és vannak, de amíg fiatalok ődöngenek céltalanul és értelmetlenül itt szemben a főtéren, amíg sokan energiájuk nagy részét az idősebbek pukkasztására, riogatására fordítják, addig aligha beszélhetünk eredményekről. — Valóban, de nem hinném, hogy ez bármitől egy* csapásra megszűnne. — De mérséklődhet. — Ezért dolgozunk. Most, hogy intézményünk a változások korát éli, új lehetőségeink is nyíltak. A régi- könyvtári szárnyból egy ifjúsági centrumot hozunk létre. Ha a fiatalokról beszélünk, azaz az ifjúságról. Két korcsoportot kell szétválasztanunk, a tizenéveseket, és a felnőtt fiatalokat. Természetesen mások az igényeik. az elvárásaik. A diákoknak a rövidesen induló Zebra klubot ajánljuk. Nem egyfajta diszkóról van szó, hiszen amit ez alatt értettünk, már elavult, többet, valami mást várnak a gyerekek. Mi helyet akarunk adni, ahol jól érezhetik magukat, ahol a környezetüket elfogadják és a környezetük is elfogadja őket. Természetesen itt is lehet zene, tánc, ha úgytetszik, diszkó. Ám tar- tairr.arcbban szeretnénk az időt kitölteni. A zeneszámok közé például elképzelhetőnek tartunk néhány programot, például divatbemutatót, öltözködési és kozmetikai tanácsadást stb. De nem szeretnénk kötöttségeket, maguk a klubtagok határozzák meg majd, hogy mit, és hogyan csináljunk. Mi. akik itt dolgozunk sem akarunk valamiféle népművelő-közönség kapcsolatot kialakítani. Eredményesebben tehetjük a dolgunkat, ha társak, partnerek maradunk a programok szervezésében. — A régi diszkót érték jogos bírálatok is, többek között az, hogy nem volt éppen biztonságos. Ügy értem, hogy nem szívesen engedték el a fiatalabb lányokat, és sokak szerint az éjszakába nyúló zárás sem volt a tizenéveseknek megengedhető. — Azt hiszem, hogy elsősorban nem minket érint a bírálat. Mi nem vagyunk hatóság, és nem hiszem, hogy a gyerekek hamarabb mennének haza,1 ha mondjuk kilenckor bezárnánk a kapukat. Legfeljebb az utcára küldenénk őket. Mindezek ellenére, a Zebra klubba csak és kizárólag diákigazolvánnyal rendelkezőket engedünk majd be. — Említette a huszonéves korosztályt. Nekik mit kínálnak? — Tulajdonképpen hasonlókat. Csupán az időtartamában különbözik majd, mert amíg a Zebra klubban tizenegy óráig lesz nyitva- tartás, addig a felnőttek éj* jel kettőig szórakozhatnak majd. A programot a zenén és a táncon kívül természetesen itt is a klubtagok kívánságai szerint alakítjuk. Lesznek például pophírek, tánctanulás... — Beszéljünk kicsit a pénzről. Mennyibe kerül az ’ ifjúsági centrum, és milyenek lesznek az árai? — Sajnos, kevesebből gazdálkodhatunk. mint amennyi valóban szükséges lenne. Ha minden elképzelésünket meg akarnánk, illetve meg tudnánk valósítani, akkor ötmillió forint kellene. Ennek kevesebb mint a felével rendelkezünk. De úgy gondoljuk, hogy tovább nem várhatunk, ezért elkezdtük az átalakítást, és csak annyit vállalunk, amennyire a pénzből futja. Az árakról: csak a rendezvényekért kérünk pénzt. A diákoktól alkalmanként ötven, a felnőttektől hetven forint. — Hogy állnak az alkohollal? — A Zebra klubban természetesen csak szeszmentes italokat árusítunk. A felnőtteknél azonban nem látjuk értelmét komolyabb megkötéseknek. Természetesen az a rendelkezés ma is érvényben van, hogy közművlődési intézményben nem adunk égetett szeszesitalokat. — Mikorra várható a programok indulása? — Érdekes, hogy a programok már előbb kezdődnek, mint a helyiségeket valóban átadják. A Zebra klubot már szeptember 29-én, a felnőttekét október második felében indítjuk, egyelőre az üvegcsarnokban. Az ifjúsági centrumot, amely az említetteken kívül kiscsoportos foglalkozásokra, tanfolyamokra is alkalmat nyújt majd, december közepén szeretnénk céljainak megfelelően használni. — cs — Újságot is kölcsönöznek Bátony teremjen szeretik a könyvet
