Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-25 / 226. szám
1989. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ NOGRAI) 3 Tanácskozott a megyei pártértekezlet lési és helyi tanácsi választásokkal foglalkozott. Elmondta: a párt célja, hogy az ország legerősebb politikai pártja legyen. Az MSZMP-nek meg kell akadályoznia ugyanakkor, hogy a választásokon bármelyik győztes politikai erő a hatalmát az ellenfeleivel való leszámolásra használja fel. Ez irányban nyugtalanító jelek tapasztalhatók, mert az MSZMP politikai ellenfelei nem elszámolni akarnak, a megtett évtizedekről, hanem leszámolni a párttal. E kérdéskör kapcsán fűzte hozzá a főtitkár: — Elfogadhatatlan, hogy a sajtóban a tömegtájékoztatási eszözökben ránk szórt alaptalan vádak szó nélkül maradnak. Ezért bizonytalanodik el a párttagság, ezért érzi úgy, hogy magára maradt. A párt választási kampányában konkrét tettekre kell mozgósítanunk a lakosságot, egy korszerű reformfolyamat kibontakoztatásával megnyerve a fiatalok és az idősebb generáció támogatását is. Hozzászólásának befejező részében Grósz Károly a személyét érintő, a Nógrád megyei kongresszusi küldöttként való jelöléséről beszélt: — El kell mondanom — kezdte —, hogy két pártbizottság, ahol első titkárként dolgoztam korábban, felkért már, de kérésüket nem fogadtam el. Nem tartottam korrektnek, hogy ismeretségemet az elnökségi tagokkal szemben előnyként használjam fel._ Itt ebben a megyében, ahol jelöltek, úgy éreztem, hogy semmiféle etikai vétséget nem követek el, ha elfogadom a jelölést, amennyiben bizalom van irántam egy nagy munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező megyében, melynek támogatása és véleménye számomra politikai munkámhoz segítséget nyújt. Azóta megtudtam, hogy jelölésem vitát váltott ki itt a pártmozgalomban. Nem szeretném, ha személyemmel terhelném a megye pártmozgalmát, növelném gondjaikat, ezért bennem semmiféle kellemetlen érzést nem vált ki. ha javaslatukat felülbírálják és más döntést hoznak. .Számomra a mozgalom szolgálata a fontos, és ez nem funkcióhoz kötött, hanem az eszméhez és a politikához — mondta i -,-é.oil a főtitkár. (Folytatás a-4. oldalon.) — A politikai közéletben nyugtalanító, szokatlan jelenségeket tapasztalunk — mondta. — Nyíltan megjelennek a rendszerellenes, a szocialistaellenes, a szovjetellenes és nacionalista nézetek. Megindult egy sokszínű és hasznos szerveződés, de nem mindegyik a társadalom kibontakozását segíti. A párt helyzetéről szólva kifejtette, hogy a tagság nem felelős a kialakult válság- jelenségekért. Elsősorban az országos vezetőknek, párt- és állami vezetőknek azt a csoportját terheli felelősség, akik jó másfél évtizeden keresztül a nép érdekében, de a nép helyett, a párttagság nélkül hoztak zömében hibás döntéseket. Grósz Károly hozzászólás közben vetségesei tevékenységének politikai és eszmei szervezője. Ez a párt össztársadalmi feladatok ellátására alkalmas korszerű intézmény, létmódja pedig értelmiségi feladatok vállalására és elvégzésére késztető szervezett erő. Ez nem azt jelenti, hogy lemond a munkásságról, ugyanis értelmiségi feladatot nemcsak értelmiségi diplomával lehet ellátni,. Ilyen feladatot és funkciót betölt a munkás, betölt a paraszt, betölt az, aki a társadalmi munkamegosztás különböző területein dol- gçzik, akár van diplomája, akár nem. Grósz Károly kitért a párt és a munkahelyek viszonyára. Kiemelte, hogy a pártszervezetek intézményes kitiltása a munkahelyről az egyesülési jogot sértené. Épp ezért a lényeg abban rejlik, hogy szerveződjenek pártok a munkahelyeken, de egyik szervezet se avatkozhat be a szakmai és technológiai kérdésekbe és politikai tevékenységüket csak munkaidő után végezhetik. A pártfőtitkár kitért 1956 értékelésére. Nagy Imre személyével kapcsolatosan megemlítette : — Nagy Imre elkötelezettsége semmilyen ismeretek birtokában nem kérdőjelezhető meg, hiszen egy korszerű, szocialista modell kialakításán munkálkodott. De Nagy Imre sem volt gyengeségektől és hibáktól mentes ember, mintahogy senki sem az. Az utóbbi időben nagyon sokan elfeledkeznek arról, hogy Nagy Imre is a politizálás közben követett el hibákat és egyértelműen csak az erényeire és érdemeire helyezték a hangsúlyt. Ez ugyanolyan torzulás, mint amikor 1956 után egyértelműen és leegyszerűsítve csak árulónak minősítettük őt. Grósz Károly ezt követően a pártmozgalom, a párttagság szemléletének megújulásáról beszélt. Mint hangsúlyozta, a tagság többsége nyitott a szükséges változások iránt, reform iránti elkötelezettsége vitathatatlan. Kiemelte: ez nem a reformkörökhöz való tartozás formája szerint minősíthető, hanem a tagság gondolkodása, cselekedete, tettei alapján. Ügy értékelt, hogy a mozgalmon belül kedvező irányba fejlődött a vitaszellem, mely jelentősen segíti a megújulást. Ezt a megújulást az MSZMP kezdeményezte, ezért ne szégyelljük, hanem legyünk rá büszkék. Ez a mi alkotásunk — mondotta. — Ne engedjük másoknák kisajátítani reformtörekvéseinket. Világosan ki kell mondanunk, hogy az MSZMP .célja a magyar nemzet boldogulásának megteremtése. A pártfőtitkár a továbbiakban a közelgő országgyű— Azt a minősítést ellenben nem fogadom el —' folytatta Grósz Károly —, amit oly nagy hangerővel ordítanak ma, hogy ezek a vezetők tönkre tették az or* A salgótarjáni sportcsarnok adott helyszínt a tanácskozáshoz (Folytatás « 2. oldalról.) lizmus ügyét, eszméjét, képviselve az új politikai modell építésére. Meghaladva mindazt, amin túl kell lépni és megőrizve mindazokat az értékeket, amelyeket tisztességes munkával nagyon sokan alkottak. A többpártrendszer kényszerű elfogadására utalást követően figyelmeztetett arra, hogy a párt nem tudott váltani. Erre példa, hogy a reformot az egypártrendszer körülményei között gondoltuk végig, a többpártrendszerben alkalmazandó magatartást azonban még a mai vita sem mutatja kellően. A hozzászóló azokkal ért egyet, akik tisztázni kívánják a múltúnkat, de ezt nem pillanatnyi politikai érdekből teszik. Saját felelősségét abban jelölte meg, A párt főtitkára elöljárójában a beszámoló, a program- és a nyilatkozattervezetről alkotott véleményt, mellyel egyetértett, bár megjegyezte, hogy kevesebb általánosságra lenne ezekben szükség. Ezután néhány a politikát, gazdaságot és az MSZMP-ét érintő kérdéssel foglalkozott. A gazdaság, a társadalom és a párt válságával kapcsolatban leszögezte: a szó klasszikus értelmében nincs válság, mert az ország létezik, a gazdaság működik. A pártban zavarodottság ugyan van, mégis él egy erős tenniakarás, egy megújulási készség, mely alapján a párt ma is a közélet legjelentősebb tényezője és meghatározója. A helyzet mindezek ellenére súlyos, a gazdaság pangása tovább tart. szágot. Azt sem fogadom el, ami ma szintén divatos jelszó, miszerint mindenért, ami ebben az országban történt ,— és természetesen itt a hibákra gondolnak elsősorban — a párt a felelős. A pártfőtitkár utalt arra is, hogy á belső problémák nem szűkíthetők az " ország határain belüli okokra, hanem azok sokkal szélesebb körűek. Hangsúlyozta a világban végbement nagy tudományos-technikai forradalmat a 70-es évek elején, mely a közepesen, vagy alacsonyan fejlődött gazdaságok — így a magyar —számára is hátrányokat jelentett a gazdaságilag fejlett országokkal szemben. Az előadó kitért a Kádár-korszakra is. Elmondta, hogy 1956 után, a Kádár János vezette párt irányításával végbe ment a konszolidáció, kialakult egy jelentős társadalmi közmegegyezés, megindult a gazdasági reform, megtörtént a mezőgazdaság újjászervezése. Ugyanakkor 1970 után a volt pártvezér rossz válaszokat adott a felvetődő problémákra, kérdésekre. Ám mindezek ellenére a Kádár- és a Rákosi- korszak összemosása történelmi hamisítás. Lesz-e, lehet-e új, modern korszerű marxi szellemű, baloldali szocialista párt az MSZMP ? — tette fel önmagának is a kérdést Grósz Károly, s válaszolt is rá: — Olyan pártot szeretnénk — mondta —, mely jellege és történelmi eredete szerint a munkásosztály politikai vezető ereje, szöhogy a változást nem tudta megfelelően érzékelni és érzékeltetni. Felelős a Központi Bizottság is, hogy a megyék és a városok, az alapszervezetek közé „dobta a gyeplőt”. Nem igaz ugyanis, hogy át lehet térni egy önkezdeményező mechanizmusra úgy, hogy egyik pillanatról a másikra elhagyjuk azt, amit eddig csináltunk. Zavart okozott a párt vezetőjének nagy horderejű kérdésekben való egyéni megnyilatkozása. Kifejezte, hogy á személyét ért támadásokra nem lehetett állandóan válaszolni. Hangsúlyozta, meg kell válaszolni azokra a kérdésekre: milyen szocializmust akarunk, mit tud a párt képviselni? Erre egy kísérlet a mostani program. Meggyőződését fejezte ki, hogy teljesen új struktúrára van szükség, kudarcélményei mellett első titkári posztjáról való lemondásában ez is inspirálta. Grösz Kárólys » H párt ma is a közélet legjelentősebb tényezője
