Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
1989. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT NO(ÎRAI) 3 Egy leértékelődőt* bérezés Alig öt hónapja létezik és működik (működik?) a korábbihoz képest liberálisabb bérszabályozás és máris elhangzottak az első figyelmeztetések: vigyázat, az év első hónapjaiban a bérek, úgymond „elszaladtak”! Mi több: a Gazdasági Reformbizottság három évre szóló programtervezete szerint „a bérszabályozás jogi liberalizálása” is „viszonylagosan előreszaladt az ehhez szükséges feltételek... kialakulásához képest... A még fennmaradt korlátozó szabályozás további liberalizálásával várni indokolt”. Világos, egyértelmű állásfoglalás. Igaz, hogy semmi új nincs benne, mert a bérreform korábbi elhatározásakor felelősen gondolkodó szakemberek tucatjai figyelmeztették á politikai és államigazgatási vezetőket, hogy a deklarált bérreformnak a legelemibb feltételei is hiányoznak, az ezzel kapcsolatos ígérgetés tehát nem más, mint közönséges felelőtlenség. Későbbi elemzések feladata, hogy a bérreformígéreteknek mennyi közük van a mostanság elszaporodó bérkövetelésekhez? A követelések persze jogosak! Ha a majd húsz éve dolgozó és szakmailag elismert pedagógus havi fizetsége a hétezer forintot sem éri el, akkor aligha vitatható a fizetés- emelések jogossága.- És ugyanezt követelhetné az a sebész, aki naponta fél tucat műtétet végez, immáron ugyancsak majdnem húsz éve, s ugyancsak alig hétezerért. Meg az építészmérnök, aki történetesen a kivitelezőiparban dolgozik, sok százmilliós beruházások mérnöki irányítójaként majdnem forintra annyiért, amennyiért a sebész operál. Amíg az állam úgy, ahogy feladatának tekintette bizonyos szükségletek kollektív kielégítését, miközben — egyre csökkenő mértékben, de mégiscsak részt vállalt a lakás- építkezésekből, próbálta fenntartani az ingyenes egészségügyi ellátás látszatát és anyagi hozzájárulásával a kulturálódás is sokkal inkább hozzáférhető volt, s az oktatási költségek is elviselhetőbbek voltak, addig volt valami racionális indoka a kereseti színvonalat olyan szinten tartani, ami a többi szükséglet kielégítését nagyjából fedezte. Ám. a pénzbeni társadalmi juttatások reálértéke drasztikusan csökkent és a természetbeni juttatások reálszínvonala is romlott. Mindent egybevéve tehát jó évtizede már, hogy nemcsak a reálbérek, de a reáljövedelmek folyamatos csökkenéséről van szó, méghozzá olyan mértékű csökkenéséről, amely már nagyon sokak számára nem kompenzálható a' különmunkák vállalásával, a mellék- keresetek' hajszolásával. S, ha netán mégis, akkor ez a testet-lelket nyomorító családi törekvés is hiábavalóság, mert a többletet kíméletlenül elviszi az adó. A helyzet egyébként hosszú évek óta folyamatosan és -r minden érdemleges ellenintézkedés híján — feltartóztathatatlanul romlik. Ám, jobb megbékülni azzal a roppant kínos és lehangoló gondolattal, hogy a közvélemény reményeiben élő bérreformra éppúgy nincs lehetőség manapság, mint ahogy nem volt mód rá az adóreform elhatározásakor sem. Magyarán és egyszerűen: belátható időn belül Magyarországon nem lehet érdemleges bérreformra, a megélhetési gondokat valamennyire is könnyítő béremelésre számítani. A számtalan ok közül. most csak két tényezőt érdemes említeni: változatlanul tartja magát az a végtelenségig leegyszerűsített elmélet, miszerint elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Következésképpen senki és sehol nem figyel a fordított irányú összefüggésre, hogy tudniillik a bérezés és általában a meglévő anyagiak elosztásának mindenkori rendje . miként befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. „A bérezés a maradékelv alapján történik, vagyis szó sem lehet annak megfontolásáról, hogy mi az a minimális bérnövekmény, amelynek ellenében kíméletlenül megkövetelhető a gazdasági teljesítmény. Persze nemcsak úgy, általában, hanem minden munkahelyen, minden munkavállalótól. A bérreform előkészítő munkálatai során voltak „korai” elképzelések, amelyek szerint d meglévő bértömeget — teljesítményará- nvosan — újra el kell osztani. Vagyis a gyengébb teljesítményűektől el kell venni ahhoz, hogy a jobbaknak és a legkiválóbbaknak többet adhassanak. Aztán villámgyorsan kiderült, hogy ez járhatatlan út. Az ilyesfajta átcsoportosítás — a jelenlegi gazdaság- és főleg termékszerkezetben — társadalompolitikailag egyszerűen elfogadhatatlan és a munkavállalók felbecsülhetet- ienül nagy hányadát állítaná a jelenleginél is súlyosabb megélhetési gondok elé. Pénzre persze mégiscsak szükség lenne, legfőképpen az agyontorzult kereseti arányok viszonylag gyors helyreállítása miatt. Ám, ez is csak olyan ütemben mehet, ahogy — és éppen a bérreform hatására — növekszik a népgazdaság teljesítőképessége, egyszersmind emelkedik a bérekre is szétosztható jövedelme. Mindennek a végiggondolásával a figyelmeztetés máris elhangzott, hogy tudniillik vigyázat, mert az éppen, hogy csak liberalizált bérszabályozás első öt hónapjában a bérek „elfutottak”, sőt: a liberalizáció mértéke is mintha túlzott lenne. Az efféle további törekvések mindenesetre leállítandók, de legalábbis nagyon komolyan megfonto- landók. Vagyis ismétlendő: ne számítson itt senki érdemleges bérreformra, legalábbis egyelőre. Legfeljebb arra lehet — és főleg kell! — figyelni, hogy vajon miként alakul majd a' bérek további visszafogása esetén a hazai fizetőképes kereslet? És vajon mi lesz azzal a gazdasággal, amely a külpiacokon már hosszabb ideje csak nagyon nehezen boldogul, egyre inkább csak kínlódik, amely most legújabban — sajátságos okok miatt —■ a szocialista országokba irányuló exportját is kénytelen visszafogni, és közben már komolyan kell számolnia azzal is, hogy számára a belső piac úgyszintén reménytelenül és veszélyesen összeszűkül? Lehetséges, hogy ez a gyengécske és egÿra inkább piac- képtelen gazdaság végül is a túltermelési válság miatt fog összeomlani ? Vértes Csaba Kedvezőbb a külföldi S Magyar Nemzeti Bank kötvénykibocsátása az Europia con « A Magyar Nemzeti Bank 75 millió ECU-értékben kötvényt bocsátott ki az Europiacon. Az értékpapírok forgalomba hozatalát a luxemburgi székhelyű Kredietbank SA Luxembourgeoise (KBL) szervezte meg. A kötvények lejárata hét év, és a befektetőknek 9,62 százalékos hozamot ígérnek. A Magyar Nemzeti Ban.k képviselője a • kötvénykibocsátással kapcsolatban elmondotta: ez része az MNB új hitelfelvételi stratégiájának. A központi bank arra törekszik, hogy hosz- szabb futamidejű, kedvezőbb kamatozású külföldi forrásokhoz jusson és így széthúzza a kölcsönök lejáratát, javítsa a tartozások struktúráját. Ennek megfelelően már a múlt évben, s az idén még inkább növelik a külföldi kötvénykibocsátásokat. Ez a forma azért is kedvező, mert a kibocsátott kötvények kamata fix, míg a külföldről felvett hiteleké az esetek többségében változó. Így az adósságterhek ütemezése könnyebb. A kamatváltozás ugyanis egyik évről a másikra váratlanul több mint százmillió dollárral is megnövelheti az ország fizetési kötelezettségeit. A múlt esztendőben az MNB 60 milliárd yen és 600 millió nyugatnémet márka értékben bocsátott ki kötvényeket. Az idén eddig két márka- és egy yenkötvényt hoztak forgalomba. Januárban és júniusban 200—JOO millió nyugatnémet márka, márciusban pedig 35 milliárd jen értékű értékpapírt bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. A közeljövőben újabb értékpapírokat js forgalomba hoznak, így a tervek szerint hamarosan egy schilling- és egy yenkötvény jegyzését kezdhetik meg a külföldi tőkepiacokon. Az MNB az idén 2,3 milliárd dollár értékű külföldi hitelt vesz fel, azért, hogy finanszírozni tudja a folyó fizetésimérleg-hiányát, a lejáró hiteleket, illetve a meglévő kölcsönök kamatait. A 2,3 milliárd dolláros hitelből 8—900 millió dollárhoz kötvénykibocsátással jut hozzá. Ez az ösz- szeg az eddig forgalomba hozott és a tervezett kibocsátás révén ma már biztosítottnak látszik. Hagyományosan, fával biztosítanak a bányászok Hosszú távon is nyereséges lesz Kéregbányát nyitnak Nyírmeden Mátranovák határában, a volt nyírmedi külfejtés peremén kéregbányát nyitnak. Felszínhez közeli bányász- kodásról van szó, a IQ—30 méter mélységben húzódó széntelepet fejtik majd le. Külfejtéssel már nem volt gazdaságos az itt hagyott szénvagyon leművelése, ezzel a költségtakarékos eljárással azonban nyereséges lesz a termelés. Akárcsak holdbéli tájon járnánk, olyan . csupasz a hajdani külszíni bánya területe. A közelben egyetlen árnyékot adó fát sem látni, mindössze a szállítószalag acél- és gumiheyederso.ra, továbbá a bányafák rakata emelkedik ki, az elegyengetett földből- Ödább lakókocsi áll, amely ideiglenes irodául szolgál. Ám nerr, is_ építenek véglegeset, mivel' minden olyan . beruházást mellőznek, ami megdrágítaná a bánya létesítését— Július 15-én jöttünk ide — feleli érdeklődésemre Nádasdi József felelős műszaki vezetőhelyettes. — Itt semmi nem volt, mindenről magunknak kell góndoskodA lcgkalapács megkönnyíti és meggyorsítja a munkát. nőnk. Tizenöten kezdtünk, jelenleg, öt vénén vagyunk. A távlatokban ennek csaknem az ötszöröse lesz a létszám. Jómaga . a ménkesi aknát hagyta ott, ahol főaknászként kereste a kenyerét. A műszakiak hasonlóképpen ménkesiek; míg a fizikai beosztásúak ' a bezárásra ítélt kányási bányából kerültek ide. Sokan közülük hazajöttek, merthogy korábban már dolgoztak ezen a vidéken. — Jó néhányan a mátrano- váki bányában kezdtük az életünket — mondja Selyler Lajos villamossági vezető. — Én például villanyszerelő voltam- Nagyon sajnáltam, amikor bezárták az aknát, de mások is hasonlóképpen éreztek. A felhagyás sorsá- . ra jutott errefelé a kiSkúti bánya és a csurgói táró is. Elsietett döntéseket hozták, azt gondolták, a nagyobb aknák nyitásával dőlni fog a bányák száján kifelé a szén. Nos, most visszakanyarodtunk a múlthoz, s örülünk neki. hogy részesei lehetünk . a kéregbányászat elindításának. Nógrádban a hatvanas évek végén nem kevesebb, mint 32 aknát zárták be, elsődlegesen a szénmedence középső és északi részén. Nagybátony térségébe koncentrálódott a bányászkodás, mert úgy vélték, hogy á ká- ' nyási, a ménkesi, a szorospataki bányák üzemeltetésével ' gazdaságossá tehető a termelés. Azóta megdőlt ez a koncepció, s mint tudjuk, végveszélybe kérőit a vállalat. Azzal a céllal, hogy a szanált Nógrádi Szénbányák javítson a helyzetén, meggyorsították a külszíni bányászkodást, s ismételten előtérbe került a kisebb aknák nyitása. — Év végére kel] fejtésre előkészíteni a 300-szor 450 méteres szénmezőt. Összesen 950 méter vágatot hajtunk ki, kizárólag szénben, ezzel is javítva a gazdaságosságot. Elképzelések szerint két frontról termelünk majd, s Nagybátonyba szállítjuk a szenet. Két, két és fél évig bányászkodhatun.k ezen a területen — sorolja a terveket Nádasdi József. Elindulunk bányalátogatás., ra. Csak úgy. utcai ruhában, szandálban sétálunk befelé a „hegy” gyomrába. Az akna kibetonozott bejáratán az utolsó simításokat végzik, a műanyag szellőztetőcsövet is kihúzták. A vájvégen négyen dolgoznak: Susán István csapatvezető, testvére. Susán Lajos, Handó János/ és Szakács Ignác. —- A 42. méterben vagyunk — közli kérdésemre Susán István. — Jól haladunk, az éjszakás szak pél- dáui négy métert haladt előre. Szerencsére már kaptunk egy fejtő-rakodó gépet, így könnyebb és gyorsabb a munkánk— Jelenleg még jó a mű- szakonkénti négy méter, de a jövő hónaptól már öt méter a követelmény — szól közbe a műszaki vezetőhelyettes. Körbetekintve, látom, fává] ácsolnak a bányászok. Ez is ritkaság, hiszen elterjedt az acéi- és a betonbiztosítás. Mondom a csapat tagjainak: olyan jól illeszkednek össze a stompok és a tartók, mintha' mindig is ■ fával ácsoltak volna. , — Utoljára Szorospatakon dolgoztunk fával — így Susán Lajos. — Az pedig már nem tegnap volt. Mi tagadás, először szokatlan volt ismét fűrésszel és fejszével bánni, de olyan ez., mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. Nem zavarunk tovább. Kifelé menet találkozunk Bagi József aknásszal, aki egykoron vájár volt a mátrano- váki aknában- Szívesen tért vissza pályájának kiindulóhelyére. Nádasdi József műszaki vezetőhelyettes, aki többekkef együtt hazajött — Itt mindenki azon van, hogy bizonyítsuk a kéreg- bányászat létjogosultságát - jelenti ki. — Beleadunk apa- it-anyait. Közösen húztuk a kábelt, ha kell. fát hordunk. Olyanok vagyunk, akár egy nagy család. a lehetőség, hogy valami újat alkothatunk, megsokszorozza az erőnket, hitet, reményt ad. Elég volt már a sikertelenségből. . • Eszembe jut, mit írt egyik dolgozatában dr. Bocsi Ottó, a vállalat fejlesztési osztályának vezetője, a kéregbányászat programjának kidolgozója és makacs híve: „Javaslataimat a vállalat előző vezetésének js előterjesztettem, miszerint a nyírmedi külfejtés helyén, Inászó területén. ’ a Nemti melletti Gyula—III. szénmezőben és Szorospatak—Katalin szénpillérében indítható olyan kéregbánya, amely évi 150 ezer tonnás termelésével már 1987-ben is csökkenthétté volna a többi. Mátra alatti aknák veszteségét. Hiszen az így nyert szén fajlagos költsége mintegy 80 százalékkal marad alatta a megyei mélyművelésű bányászati átlagnak. A nógrádi medencében 7 millió tonna szén termelhető ki kéregbányászattal, tehát két akna egyidejű üzemeltetésével 15—20 évig biztosítható a művelés.” Ez azt jelenti, hogy a külfejtésekkel és Ménkessel kiegészülve, az ezredforduló után is fenntartható az évi 650 ezer tonnás termelés. Méghozzá gazdaságosan, ami döntő szempont- De legalább ennyire fontos, hogy nem maradnak kenyér nélkül megyénk szénbányászai. Kolaj László Fotó: Bábel László
