Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

1989. AUGUSZTUS 19.. SZOMBAT INOG RAI) 5 Kétezer éves szívátültetés A megrepedt nádat nem töri el... A* emberi együttműködés, hit és szeretet tárháza kimeríthe­tetlen. Testvérkapcsolataink .lehetőségei is sokkal iszélesebbek, mint amilyen kört ma magukban foglalnak. A tágítás, a gaz­dagítás egyik Ikitűnő pédáját a Magyarországi Evangélikus Egy­ház salgótarjáni gyülekezete mutatta be nemrégiben. Salgó­tarján finnországi testvérvárosának, Vantaanak evangélikus gyülekezeti tisztségviselőit látták vendégül négy napra. Hajlé­kaikban nyújtottak szállást, és szép programmal - amelyben egy szécsényi és egy salgótarjáni istentisztelet is szerepelt - ked­veskedtek. Balicza Iván evangélikus lelkész a hitről, a szerétéiről és a reményről A megyeszékhelyi gyüle­kezet lelkészével, Balicza Ivánnal otthonában beszél­getünk, a feleség felszolgál­ta feketekávé mellett. A munkaszoba asztalán író­gép, a falon könyvespolc, megtömve magyar és német nyelvű kiadványokkal. Aka­ratlanul'is az ismert köz­mondás jut az eszembe: a jó pap holtig tanul S vo­natkozik ez az evangélikus egyház lelkészére is. — Éppen tíz esztendeje kerültem Salgótarjánba — pörgeti vissza az emlékezet fonalát Balicza Iván. — A i) ékezettől érkézéit a hí­■ nagy szeretettel. Meg aztán az ember fiataj korá­ban szeret önálló lenni, és Miskolcoh másodlelkész vol­tam... 1979 november első napjaiban iktattak be. A salgótarjáni úgynevezett szórványgyülekezet; mintegy hatszáz leiket számlál. De a lelkész szolgálati körébe tar­tozik a többi szórvány: a Somoskőújfalui. a zagyvapál- falvai, a karancslapujtői, a ságújfalui és a szécsényi is. Tevékenységében számíthat a feleségére, aki — mint gyülekezeti munkatárs — négy éve végezte el a teoló­gia levelező tagozatát és kü­lön püspöki engedéllyel úr­vacsorát oszthat, temetési szolgáltatásokat végiezhet. , Är Hallottam, hogy lelkész úr romai katolikus volt, és or­vosnak készült. Mi igaz mind­ebből? — Mind a kettő — feleli Balicza Iván.' — Sohasem csináltam titkot belőlük- Nyíregyházán születtem 1948-ban, egyedüli gyerek vagyok. Átlagosan vallásos család volt a miénk. Voltom első áldozó, bérmáltam... Id“1 Ha orvosnak készült, bizonyára jó tanuló volt. — Negyedikes gimnazista koromban megnyertem a te­levízió Ki miben tudós? biológiaversenyét, ami egy­ben azt jelentette, hogy nyit­va állt az út előttem az egyetem felé... Debrecenben jártam. Az első évben még bírtam, négyesre, közepesre vizsgáztam. Aztán két év alatt olyan gátlásosság, fé­lelemérzet alakult ki ben­nem, hogy nem mertem ne- kiinduni a vizsgáknak. Egy csomót hiányoztam az elő­adásokról, nem írták alá az indexemet, nem tudtom fel­fogni a tananyagot. így utó­lag már nehéz lenne kiérté­kelni, hol történt a kisiklás, az értékrendváltozás az éle­temben. Annyi biztos, hogy az egyetemen elég sok olyan baráttal kerültem össze, akik könnyebben vették az életet, és velük, majd ma­gamban is elkezdtem alko­holizálni. Keményen. Elju­tottam odáig, hogy naponta totál voltam. Édesapám már 1963-ban meghalt. édes­anyám. a rokonaim Nyíregy­házán éltek. Édesanyám megpróbálkozott az ő se­gítségüket igénybe venni. Nagybátyám tanácsvezető bíró volt: elfoglak vitetni, lecsukatlak, hajtogatta eré­lyesen. No, de ez gyakorla­tilag nem sokat használt. Ahogyan az orvósismerősök elvonókúrája sem. Három­szor végződött eredményte­lenül. Négy évig tartott ez a vég nélküli borzalom, és már arra gondoltam, akkor inkább legyen a borzalmas vég. Ekkor találkoztam Nyíregyházán olyan evan­gélikus emberekkel, akik új lehetőséget kínáltak nekem. Tudták, hogy a saját akara­tom. az eddigi segítség nem változtatott rajtam. Ök nem egyszerűen a vallást, hanem az élő hitet, az élő Jézust kínálták fel nekem. Sokáig ellenálltam, míg eljutottam a felismerésig: ez az egy út még valóban lehetséges a számomra. B Különbséget tesz vallás és élő hit között. Hogyan fo­galmazható meg ez röviden? — A vallásos ember szá­mára a vallás azt jelenti, hogy nem tagadja Isten lé­tét, imádkozik, eljár a temp­lomba. tudja, hogy lehet gyónni, úrvacsorázni, hogy a bűnbocsánattal rendezni le­het a hibáikat, és mindezek­kel egy darabig' megköny- nyebbül. Az élő hitű ember­nek viszont egész életét át­járja Jézushoz való tartozá­sának tudata, s megpróbál egész életében — a Bibliát olvasva. Isten igéjét komo­lyan véve — erre a Jézusra figyelni, vele járni. Balicza Iván megemlíti egyik kedves bibliai idéze­tét. Ez Jézusról szól. aki a megrepedt nádat nem töri el. és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Egykoron, li­dérces órái után megrepedt nádnak látta saját magát is, addigi életét. Mint ahogyan annak láthatják manapság mások is a magukét. A lel­kész kész felmutatni nekik önnön példáját. Maga is megjárta az élet legsötétebb bugyrait, s most aktívan vesz részt a hat évvel ez­előtt megszervezett alkoho­lizmus elleni evangélikus szolgálat munkájában. — A bibliai kor mélyen vallásos emberei a farizeu­sok voltak. Azt mondták, előbb hozd rendbe az élete­det Istennel, előbb változ­zál meg, bizonyíts, és akkor ő elfogad téged. Jézus vi­szont a bizalmat kínálja fel minden embernek. Gyere, úgy, ahogy vagy, kövess! Az én szeretetem majd megvál­toztat téged. És ha valakit nagyon szeretnek, az előbb- utóbb viszontszeretetet éb­reszt. Én így tudtam kimon­dani az igent Jézusra, így tudtam kimondani, Jézus megéri, hogy egész életemet az ő követésében éljem le.-. Szoktam mondani: a világ első szívátültetése nem Fok­városban történt Barnard professzor részéről, hanem azt Jézus végezte el, ami­kor a? ő tiszta, bűntelen szí­vét odaadta a kereszten ne­künk. Tizenhárom éve már, hogy Balicza Iván elvégezte Bu­dapesten az Evangélikus Te­ológiai Akadémiát, és fel­szentelt lelkész, öt gyer­meke közül három fiú, kettő kislány, a legidősebb 12. a legfiatalabb kétéves. Egyál­talán nem mindegy a számá­ra, hogyan és mire nőnek fel. ■ Ennyi múltbanézés után próbáljunk meg egy kicsit a jövőbe nézni, {legalábbis a reménység szintjén. Milyen jö­vőt kíván szeretteinek, orszá­gunknak? ,— Nagyon örülök. hogy gyülekezetünkben sok olyan hívő ember van, aki a jé- zusi életeszményt komolyan a magáévá teszi. Remélem, hogy' az egyre nyíltabb tár­sadalmi, politikai körülmé­nyek között sok emberben leépül majd az a félelem, ami eddig távol tartotta az egyháztól. Régebbi egyház­tagjaink rengeteget tudná­nak beszélni ezekről a fé­lelmekről, megkülönbözte­tésekről- Mert ugyan kiala­kult bizonyos mértékű sza­badsága az egyháznak az állammal szemben, ami sok­kal nagyobb volt a sztáli­nista időkéhez képest, mégis nagyon elégtelen volt Talán majd ezek Után, hogy meg­szűnt az Állami Egyház­ügyi Hivatal, hogy az MSZMP is tagjai magán­ügyének tekinti a vallásos­ságot. Hiszek abban, hogy a válságba jutott életű ember, megtalálja az utat az egy­házhoz, ami segíteni fog rajta. Szeretnék minél több laikus munkatársat beállí­tani a gyülekezet szolgálatá­ba. Szeretném, ha gyermeke­im megtalálnák az életiben a képességeiknek megfelelő helyet, átadni .nekik azt a hitet, amit a feleségemmel megtapasztaltunk, hogy a világon az egyetlen igazi, maradandó érték Jézus kö­vetésében járni. Erre senkit nem lehet rákényszeríteni, ezt csak ajánlani tudjuk. A szabadságot kívánom minden embernek. A József Attila-i megfogalmazásban : „Szabadság, te szülj nekem rendet!”-.. A szabadságot a szeretetben — melyet Jé­zus hozott a világra — kel­lene megtanulnunk, egy­mást becsülve engedni, hogy a másik emberben ' megvaló­suljanak a benne lévő érté­kek. Lehet, túl idealistán hangzik mindez, ám hiszem, végül is nem reménytelen. S a reményben, a jobb­nak akarásában feltétlen egyek vagyunk. Sulyok László Juhász György emlékei Kezetfogott a pápával űrizte a királyi koronát * Ügy gondolom, hogy na­gyon kevés család van az országban, ahol a szoba falát a magyar korona be­keretezett fényképe díszíti. Juhász György szécsényi lakos ezen kevesek közé tartozik. Átlagon felüli ér­zelmi kötődése a koroná­hoz roppant egyszerű. Ugyanis tizenkét évig a 24- tagú koronaőrség egyik tagja volt. — Már három évig őriz­tem a koronát, amikor 1938-ban először meglát­tam. A korona és a koro­názási ékszerek a várpa­lotában, a páncélteremben egy díszes páncélládában voltak elzárva, ami le volt pecsételve. Mi itt, a pán-' célterem előtt adtunk 24 órás szolgálatot. Ennek a teremnek az ajtaját éven­te egy alkalommal nyitot­ták ki, ' amikor a helyiséget szellőztették, takarították. A kulcsok báró Terényi Zsigmondnál, gróf Teleki Tibornál, a magyar királyi korona főúri királyi pro­tokoll őreinél, valamint ■ a nemzet pénztárosánál vol­tak. Az ajtót csak ők hár­man egyszerre tudták ki­nyitni. Egyébként a két fő­úri koronaőrt az alsó és a felső ház választotta. Az egyik személy mindig ka­tolikus, a másik »pedig re-’ formátus volt. A 24 tagú - őrségben 16 katolikus és 8 evangélikus vagy reformá­tus æemély volt. 1938-ban hazánkban járt XI. Pius pápa küldötte, Pacellí bí­boros, a későbbi XII. Plus pápa. Az ő tiszteletére ki­hoztuk a koronát a királyi kápolnába, ahol a bíboros misét mondott. Ekkor lát­tam először a koronát. Megjegyzem, hogy a ko­ronát csak a főúri korona- f őrök foghatták meg, kesz­tyűvel. A tárgyi emlékek közül előkerül egy féltve őrzött ereklye. „A hűségesek érdemrendje”, az ennek át­adásáról tanúskodó díszes oklevél, amelyet XI. Pius írt alá, s Pacelli bíboros, a későbbi pápa személye­sen adta át Juhász György­nek. — Amikor két. évvel ez­előtt Rómában, a Vatikán­ban jártam, kitettem a jelvényt. Ennek köszön­hettem, hogy a pápa test­őrsége az első sorba en­gedett, s így kezet foghat­tam a pápával. — Hogy hogyan lettem koronaőr? Sorkatonai szol­gálatomat töltöttem, ami­kor megüresedett az egyik hely. A ■ parancsnokom ja­vaslatára megpályáztam. S a sok jelentkező közül rám esett a választás. Egy kicsit elgondolkodik, kutat az emlékekben, majd így folytatja: — Később, hogy a nagy- közönség is megszemlélje a koronát, ki tették a pa­lota márványtermébe. Mi ott adtunk szolgálatot. Reg­gelenként, 8 órától 9 óráig egy 30 tagú nemzetközi bi­zottság vizsgálta a koro­nát és a koronázási ék­szereket. Természetesen a koronához nem nyúlhattok. Ezt követően a kormányzó úr és a családja tekintette meg. — Persze, nemcsak a ko­ronánál adtunk őrséget. Ott voltunk a követek fo­gadásánál, a koszorúzás! ceremóniáknál, országos je­lentőségű egyházi ünne­pélyeken. így augusztus 20- án, a Szent István-körme- neten. 1938-ban Szent István halálának a 900. év­fordulóján a Szent Jobbot egy arra az alkomra épült vonaton végighordták az országban. Itt is mi adtuk a díszőrséget. — Elvégeztem a tiszthe­lyettesi tonfolyamot. 1944- ben Kéri Kálmán vezér­kari ezredes írnoka let­tem, majd Szécsényiben a 61-es bevonulási körzetbe helyeztek. 1945-ben ame­rikai fogságba estem, még abban az évben hazajöt­tem. Csend telepedik á szobá­ra. Mély lélegzetet vesz, a azt mondja — ami ezután következett, arról nem szí­vesen beszélek. 1946-ban az utcára ke­rültem. Sehol sem kaptam állást. Azokban az évek­ben egy koronaőr, hor­thysta tiszthelyettes nem jó ajánló levél volt sehol sem. Sokan szolidárisak voltak a családommal. Napszámiba jártam. Bizony feleségem­nek nagyon be kellett osz­tani a filléreket. Higgye el, riem szidtunk senkit, nem szálltunk szembe sorsunk­kal. A nehéz, megpróbál- tató években egyedüli vi­gaszt a család jelentette, Az egymás megértése, sze- retete. Később a gyerme­keink, adtak hitet, erőt ezek­ben a keserű, kegyetlenül súlyos években. Nem di­csekszem, de mind a négy diplomás. Ahogy múltak az évek, az élet úgy lett egyre elviselhetőbb. Előbb Sely­pen, majd itt Szécsényiben, az állami gazdaságban dol­goztom. 1957-töl pedig a Palóc Háziipari Szövetke­zetben voltam raktáros, majd belső ellenőr. Onnan mentem nyugdíjba, 1974- ben. Ezek az emlékeim. szenográdi SZENT ISTVÁN-NAPI KÖRMENET ŐRHALOMRAN —Kulcsár József £épei—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents