Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szent István ünnepén A magyarság vérzivataros századainak emlékezete vezette a Himnuszt író Kölcsey Ferenc kezét, víg esz' tendőt remélve népének. S volt idő, amikor úgy is tűnt, minden vihar, kín és küzdelem a múlté, s hihettük, ne* künk, a legújabb kor magyar állampolgárainak az a kivéteI les szerencse jutott osztályrészül, hogy felemelt fejjel és sugárzó hittel felépítsük — képletesen szólva - az ország há* zát, teremtsük meg magunknak, öregjeinknek és gyermekeinknek a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Amiként azt progresszív ; elődeink is szándékozták. De tudjuk, hogy ez a század, a huszadik sem kényeztetett ‘ el bennünket. (Tartozunk az igazságnak annyival, hogy ide- '1 írjuk: Európa — sőt a világ — más népeit sem.) Addig soha nem látott öldöklő pusztítással szakadt ránk két világháború, hogy aztán dicséretes elszántsággal és összefogással verekedjek ki magunkat a mélyből, új hazát, új társadalmat teI remtve magunknak. István király - aki első volt keresztény uralkodóink sorában, és halála után alig ötven esztendővel szentté avatták — ezer körül a magyarság államát teremtette meg, s ugyanezt tették a pusztító második világháború után a haladó tár I sadaimi erők. Mégsem tudunk olyan egyértelmű elismeréssel szólni országmeghatározó, sorsdöntő vállalkozásukról, mint a Szent Istvánéról; a fejlődés lehetősége amott megvalósult," emitt megfeneklett. Az államalapító király erőben és egészségben őrizte meg a magyarságot, s a nyugati kereszténységhez való kapcsoI lódással - az akkori viszonyok közepette is — a fejlettebb világhoz, Nyugat-Európóhoz kötötte szekerünket, megmentve I népünket a széthullástól, amelynek a magyarnál nagyobb és erősebb népek is, például az avar, a hun, ádozatul estek, előretekintő, nagy formátumú vezetőegyéniség híján. A huszadik századi magyarság alig büszkélkedhet az istváni erényekkel. Döntéseink jórészt szemellenzősek, rövid I távra szólóak, választásaink jobbára taktikai indítékúak, szubjektivek, következésképpen elhibázottak voltak. Miközben a lehetőség — a szebbre, a jobbra, a többre, ismétlődően a kezünkbe adatott. Érdemtelen hát a nosztalgia. I Persze eszem ágában sincs állítani, hogy semmi értéket nem hoztunk létre, hogy az elmúlt negyverregynehány esztendőnek nincs semmiféle megőrzendő, továbbfejlesztésre méltó szellemi és gyakorlati hozadéka. Van. Csupán azért nem hangsúlyozom, mert fontosabbnak tartom a jövőre irányuló kérdéseket: mit tudunk kezdeni mai lehetőségeinkkel; képesek leszünk-e odakapcsolódni és felzárkózni a fejlett Európához — mint István királyunk tette -, és sutba vágva mindenféle diktatúrát, a koalíciós időszak, a népi demokrácia értékeire alapozva, ki tudunk-e törni; és hogyan, a jelenlegi zsákutcából; illúzió-e vagy realitás ma és jelen helyzetünkben a demokratikus szocializmus? Fontosabbnak tartom - ami persze a múlt pontos feltárása és hiteles értékelése nélkül délibáb - a jövő kimunkálását és építését, amiért is most oly nagyra nőtt a szemem- ben-szemünkben az Országgyűlés, ez a népszuverenitást kifejező, a létezés törvényes kereteit megalkotó, demokratikusan választott testület. Augusztus 20. évszázadokon keresztül Szent István nevével forrt össze. Az utóbbbi 40 év akarnok módra szakított e hagyománnyal. A szent jelzőt sokáig vétek volt kiejteni, és az ünnepségeken a király helyébe az 1949-ben elfogadott alkotmány telepedett. Az a ma is érvényes alaptörvény, amelyik a harmincas évek közepi sztálini szovjet alkotmányt mintázza, történvén, hogy 1948—49. fordulóján a Magyar Dolgozók' Pártja azt a társadalomképet másolta le. Ez az alkotmány a népet teszi meg a hatalom kizárólagos birtokosává és széles körű egyéni és közösségi szabadságjogokat biztosít, döntően azonban csak szóban, a kinyilatkoztatás szintjén, és a gyakorlatban erős disztinkcióval, súlyos torzulással. Negyven éve érvényes alkotmányunk megérett az elvetésre. Ne sajnáljuk. Hiszen a bürokratikus, túlcentralizált, államszocialista társadalomépítés, a pártállam modellje - melyet az alkotpiány tükröz — mára bizonyíthatóan elvesztette élet- képességét, súlyosan beteg, és a világfejlődés élvonalától — deklarációi, törekvései ellenére — csak távolít. A szocializmus új modelljére, ennek megfelelően új alkotmányra van szükI ség. Milyen legyen ez az új alkotmány? .Szabályozási elveit a parlament márciusban már megtár gyalta, s az alkotmányozás körüli vita a tervezet elkészültével várhatóan újra felparázslik. Annyi viszont már most elfogadott, hogy a jogszabálynak vissza kell állítani saját kontinuitását a magyar állam- és alkotmányfejlődéssel, és integrálódnia kell az európai alkotmányfejlődés — a civilizáció — fő vonalában. Az új politikai dokumentum — a napi politikai viszonyokat ugyan nem jelenítheti meg - a jogállam eszméjére épül. Ez olyan alkotmányos államot jelent, amelyik elismeri és garantálja az emberi és állampolgári jogokat, megvalósítja a hatalommegosrtást, kialakítja azokat az alkotmányos jogokat, tételeket védő rendszert, amely az alkotmány társadalmi érvényesülését biztosítja. E zek után talán nem tekintik erőszakoltnak a társítást: a jogállamiságot garantáló alkotmánnyal végre |. István méltó örökébe léphetünk. Hiszen Szent Istvánt az utókor minden jog és kiváltság, minden szabadság forrá- i sává és letéteményesévé tette meg, az igazságosság és a 1 törvényesség emberének tartotta. Aki úgy vélekedett, és kö1 nyörtelenül tartotta is magát hozzá: ....nem azokat kell s újtani, akik a törvényt hallgatják, hanem akik áthágják.” Csodálkozhatunk-e, ha saját képünket az övéhez szeretnénk igazítani. Sulyok László — RÁD AZ MSZMP LAPJA XLV. ÉVF., 195. SZÁM ' ARA: 5,30 FORINT 1989. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT Kulcsár József felvétele ÜNNEPI KENYERÜNK SALGÓTARJÁNBAN Bensőséges megemlékezés kenyérszegéssel Salgótarjániak köszöntötték augusztus 20. előestéjén a közelgő ünnepet. A Kossuth Művelődési Házban megtartott ünnepség bensőségességét nem tompította az sem, hogy a rendezvény csekély számú érdeklődőt vonzott. — Ezen a napon együtt gondolunk az államalapításra, Szent István királyunkra, az aratásra, s a jövőnket jelképező új kenyérre. Augusztus 20. nemzeti szimbólumainkkal — háromszínű zászlónkkal, nemzeti ereklyéinkkel, a Szent Jobbal, a koronával, jogarral, a palásttal — ösz- szefogásunk, együvétarto- zásunk jelképe is — mondta megemlékezésében dr. Szilágyi Tibor országgyűlési képviselő. Szólt arról, hogy a mai fejlődésünk, feltétele csaknem ugyanaz, mint az államalapításkor; csatlakozni a haladáshoz, közeledni Európához, Fennmaradásunk többirányú nyitottságunkon, alkalmazkodni akarásunkon, s a konfliktusok vállalásán is múlik. Ezt a hazát magunknak építettük újjá, ezt az országot ismét fel kell emelnünk, erre intenek költőnk, Váci Mihály sorai : „Az alapot mélyre lerakták, /Te emeltél rá falakat. /Reád dőlne, ha nem folytatnád, /Eltemet, amit abbahagysz.” A múltbeli és a mai aratás képei, pékek, üvegfúvók izzasztó munkája elevenedett meg a beszédet követően bemutatott film- összeállításban.. Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének megkapó dallamai kíséretében, a fejlődő megyeszékhelyről készült pillanatfelvételek tetszést arattak a jelenlevők között. „Szép Magyarország, édes hazánk” — hangzott az István a király című nagysikerű rockopera ismert és szívhez szóló rövid részlete, ezt követte Ady Endre A tűz csiholója című verse, majd Csaba Péter gitárkísérettel előadott énekműsora. Petesházi Gábor városi népfronttitkár rövid köszöntőjében elismerését fejezte ki azoknak a polgároknak és közösségeknek, akik az átlagostól többet tettek Salgótarjánért. Majd ennek jegyében átadta az öblösüveggyár Kun Béla Szocialista Brigádjának szóló elismerő oklevelet. Gedeon János, aki 17 éven át volt az öblösüveggyár és az SVT városkörzetén©« népfronttitkára, a népfrontmunkáért — emléktárgyat vehette át, s őt érte az a megtiszteltetés, hogy az ünnepség záróakkordjaként megszegje a nemzeti szalaggal feldíszített új kenyeret. Gedeon János meghatot- tan tett eleget nem mindennapi megbízatásának, előtte azonban gyermekévei máig őrzött emlékéről, a kenyér megbecsüléséről, tiszteletéről beszélt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a jelenlevők tovább adják majd a szíves figyelmeztetést, a nemzedékek boldogulását szolgáló gondolatokat. Az ünnepség résztvevői dr. Szilágyi Tibor ünnepi beszédét hallgatják. Jó úton haladunk, ha a kelleténél lassabban is... (Interjú Szűrős Mátyással, a parlament elnökével a 3. oldalon.) A kultúráról — ma (Elemző írásunk a 4'. oldalon.) Kezetfogutt a pápával (5. oldal.) Kerékpárral Nyugat-Earépában (írásunk a 11. oldat Ion.)
