Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

2

NOGRAD

1589. JÚLIUS !.. PÉNTEK

Búcsú

Kádár Jánostól

Életének hetvenhetedik évében elhunyt Kádár János. Fájdalommal és őszinte tisztelettel adózunk emlékének, mint utódok, akiknek egy nagy életművet kell vég- só számadásra bocsátaniuk. E pillanatban olyan embertől búcsúzunk, aki a munkásmozgalom és a nemzet ügyét azonosnak érezte, tudta, s a körülmények felmérésével — szem előtt tartva, hogy a politika a lehetőségek tudománya — ezt I az ügyet szolgálta. Számára a nemzet if szolgálata azt jelentette, hogy a magyar- I ság ügye elválaszthatatlan a nemzetközi I haladás szolgálatától.

I Csermanek János néven 1931-ben kap- I csolódott be az illegális kommunista párt j tevékenységébe. 1942-ben a párt Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Tevékenységének elválaszthatatlan része a Békepárt megalakítása. Ez volt az egyik kommunista kísérlet a második világháború elvadult közegében a nemzeti összefogást szolgáló népfront megteremtésére. Amíg lehetett aktív részvevője volt az ellenállásnak, majd letartóztatták. 1944 novemberében megszökött, és a magyar ellenállási mozgalom egyik fontos irányítója lett.

1945-től a pártélet vezető posztjain dolgozott. Volt a budapesti pártbizottság titkára, 1948-tól az egyesült munkáspárt főtitkár-helyettese. 1951-ben — hamis vádak alapján — letartóztatták. 1954-ben szabadult. Am sokáig csupán másodrendű tisztségekben működhetett. 1956-ban a I párt vezetője lett.

A történelem és az égvén viszonya — I bárkiről legyen is szó — sokkal bonyo- I lultabb kapcsolat, mintsem néhány sor- I ban végleges ítéletet lehetne mondani a kö- I rúlményekről, a tettekről és azok követ- I kezményeiről.

Olyan életpályáról kell szólnunk, amely csaknem három és fél évtizeden át nagymértékben meghatározta az ország történelmét. Kádár János olyan személyiséggé vált a nemzetközi politikában is, akinek véleménye sokat számított, s figyelembe vették Mégpedig azért, mert az, amit kádári stílusnak neveztek, sok mindenben szakított a szektás-dogmatikus elvekkel és gyakorlattal, a mondvacsinált ellenségképpel. a jelmondat, amely szerint „aki nincs ellenünk, az velünk van” tömör kifejezője szemléletének. Ennek alapján jöhetett létre a fő kérdésekben hosszú időre a nemzeti közmegegyezés.

Ugyanez a felfogás alakította ki már akkora kormányzat nemzetközi politikáját; ez munkált a megélénkült magyar diplomácia részéről a helsinki értekezlet előkészítésében, létrejöttében, s utána a folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést u Magyar Népköztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt — Moszkvától a nyugat-európai és harmadik világbeli fővárosokon át a Vatikánig —, ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. „Szélárnyékban élünk" — mondotta volt Illyés Gvula, akivel jó néhányszor vitatkozó-baráti módon találkozott. Ez a

!

j „szélárnyék" azt jelentette a magyar tár- I sadalomnak, hogy az 1956-os nemzeti tra- |f gédia és az azt kísérő nagy nemzetközi figyelem elültével, az elszigetelési kísérletek megszűntével végre magára találhatott, s nekikezdhetett önmegvalósításának. Nem tagadjuk: ezen a nehéz úton voltak tévedések, fájdalmas meghátrálások is. De ki feledhetné, hogy amikor Nyikita Hrus- I csov leváltása után Kádár János megérkezett Varsóból a Nyugati pályaudvarra, töretlen elvhűséggel újra, nyomatékosan kiállt az SZKP XX. kongresszusának eszméi mellett, amit akkoriban sokan kétségbe vontak. A XX. kongresszus szellemisége vált tetteinek iránytűjévé.

Nyers Rezső Grósz Károly

Kádár János éveket töltött ártatlanul börtönben, személyesen megszenvedte a törvénysértéseket. De számára, mint mindig, nem a személyes sérelem, hanem a közösségi gondolat, a dolgozó emberek ügye volt a legfontosabb. Legyen a szocializmus emberarcú. Olyan országra vágyott, amelyben a különböző világnézetű emberek egyformán honra lelhetnek. Gazdasági és társadalmi megújulásra a fejlett Európához közelítő reformokra törekedett, s ezért dolgozott. Magyarország ezekkel a nagyszabású reformgondolatokkal vonta újra magára a külföld figyelmét.

Tette mindezt olyan nemzetközi környezetben, amelyben az ilyen törekvéseket nem övezte osztatlan rokonszenv, megbecsülés. A megtorpanásnak a felemásságnak éppen ez volt egyik meghatározója. Az idő s vele az MSZMP sok tekintetben meghaladta Kádár János politikusi életművét. Az ő igazságot követelő örökségének szellemében ezt a fájó tényt, ki kell mondanunk. A politikusok sorsa ez, mindeméllétt vitathatatlan, hogy személyisége idehaza ugyanúgy, mint a nagyvilágban, hosszú időszakon át a humánus szocializmus törekvéseivel kötődött ösz- sze.

„Az utóbbi évtizedekben volt rá példa, hogy valaki — a mindenkori adott feltételek közt — a legjobb elérésén fáradozott. Mai szemszögből ez éppen Kádár Jánosra vonatkoztatható, aki az akkori helyzet realitásairól kialakított ismeretei alapján a lehető legjobbat cselekedte.

Kádár nevéhez nemcsak az fűződik, hogy lebontották az ellenségképeket, hanem az is, hogy jelentős lendületet ka' pott a katonai tömbökön túlmutató európai együttműködés. Ezeknek az erőfe' szítéseknek a sikere váratott magára, ám végül mégis elérkezett." Villy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke mondotta róla ezeket a szavakat.

Kádár Jánost, fájdalmasan súlyos konf- j liktusokba sodorta az élet, a történelem.

A történelmi kihívásokkal szembenézett, olyan emberként, aki felismeri az adottságokat, nem feledkezik meg önmaga felelősségéről, s a lehetőségek közül a legjobbak kiválasztására törekszik. Nem tört mindenáron a népszerűségre, olyannyira nem. hogy amikor a nemzet érdeke azt kívánta, népszerűtlen döntéseket is vállalt, bízva abban, hogy a magyar nép később megérti őt.

Csábítás akadt elég. de ő mégsem engedet ezeknek: a személyi kultuszok újra kivirágzó korszakában szerényen, természetétől és politikai bölcsességéből következően, hacsak lehetett, igyekezett háttérben maradni. Politikai működésében összegeződtek azoknak az erőknek és embereknek a törekvései, akiket ő szövetségesként kívánt látni, és meg tudott nyerni egy boldogabb Magyarországért.

„Szeretni a hont gyakran oly nehéz:

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán. Gyarló erényünk öntagadni kész, Mint Péter a rettentő éjszakán. Öh, értsd meg a szót: fényben vagv homályon — De kishitűvé szent imád ne váljon!" Rímelnek Arany János szavai Kádár János életművére is. A haza szeretete vezette tetteiben. Egy olyan korszakban vállalt emberfeletti közösségmentő feladatot, amikor erre nemigen akadt más vállalkozó. Sohasem tagadta meg önmagát. A tisztességes politikus kompromisszumokban is képes gondolkodni. A történelem ítélőszéke előtt azonban az elvek megőrzésének hatékonysága és a kompromisszumok időlegességének aránya dönt.

Halála óráján ne féljünk elismerni érdemeit. Ne féljünk vitatkozni örökségével. s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult időállónak. De ne féljünk tovább folytatni arra érdemes politikai gondolatait. A mai ék a jövendő társadalmi közmegegyezéséhez csakis a vitákban kialakuló egyetértés útján juthatunk közelebb. őszintén hisszük, hogy az a Kádár Jánost megillető igazi kegyelet, a reá- való méltó emlékezés, ha szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel.

Németh Miklós Pozsgay Imre

Gorbacsov új fegyverzetkorlátozási javaslatai Strasbourgban

(Folytatás az ]. oldalról.)

egyebek között leszögezte:

— A közös Európai Házunk fogalma kizárja a fegyveres összecsapás minden eshetőségét, az erőszakhoz. vagy azzal fenyegetéshez való folyamodást, nevezetesen azt. hogy egyik szövetség katonai erőt alkalmazzon akár a másik ellen, akár a saját szövetségén belül, akár másutt. E fogalom azt sugallja, hogy az elrettentés doktrínáját a mérséklet doktrínájával

kell felváltani.

Gorbacsov tételesen felsorolta az új szovjet külpolitikai gondolkodás leszerelési vezérelveit, a nukleáris fegyverzet és a vegyi fegyverek teljes felszámolásától a két katonai tömb feloszlatásáig. Kijelentette, hogy a Szovjetunió kész „e célból haladéktalanul politikai párbeszédet kezdeni” a NATO-val a bizalom légkörének megteremtéséről, a meglepetéssze- rü -akciók kizárásáról.

Gorbacsov felvetette az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt, hogy egymásfél éven belül hívjanak össze újabb helsinki típusú értekezletet, mert ideje, hogy „az európai államférfiak mai nemzedéke az ame- riakiakkal és kanadaiakkal együtt megvitassa, miként képzelik el a XXI. század európai közössége felé vezető út következő szakaszait".

— Újból át kell gondolni kollektíván az európai egység eszméjét, valameny- nyi nemzet — nagyok, köBush-interjú a magyar sajtónak

George Bush, az Egyesült Államok elnöke közelgő budapesti látogatása előtt csütörtökön interjút adott magyar újságíróknak. Az elnök az alkalmat felhasználva részvétét fejezte ki Kádár János elhunyta alkalmából és méltatta annak tevékenységét.

Az interjút a szombat reggeli napilapok közük.

zepesek, kicsik — együttműködésével.

— Az európai államok különböző társadalmi rendszerekhez való tartozása valóság. E történelmi adottság elismerése, minden nép szuverén joga arra, hogy saját belátása szerint válassza meg társadalmi rendszerét. a normális európai folyamat legfőbb előfeltétele.

— Bármely beavatkozás, a belügyekbe, bármely kísérlet az államok szuverenitásának korlátozására, akár baráti vagy szövetséges államok vonatkozásában is megengedhetetlen. Az államok közti különbségek nem tüntethetők el.

— Ideje irattárba tenni a „hidegháború" fogalmait, amikor Európát az összetűzés színterének tekintették, amely „befolyási övezetekre”, illetőleg holmi ütköző övezetekre oszlik és a katonai vetélkedés tárgya és színtere. . . Az ilyen elavult sablonokból kiindulva gyanúsítják a Szovjetuniót egyeduralmi tervekkel, Európa és az Egyesült Államok elválasztásának szándékával.

Gorbacsov rámutatott, hogy a kelet—nyugati viszonyban ki kellett törni az akció-reakció ördögi köréből és ez jó kezdetet is vett az első szovjet—amerikai nukleáris leszerelési megállapodással. Elismerte, hogy a nukleáris fegyverek felszámolásának folyamata

csak szakaszokban mehet, de figyelmeztetett, hogy most már ideje sort keríteni a

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa csütörtöki nyilvános ülésén tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A héttagú testület az óvást alaposnak találta. s annak helyt adott. Határozatában megállapította. hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának 1958-ban hozott ítéletei törvénysértők, ezért ezeket hatályon kívül helyezte:

harctéri atomfegyverekre is, amelyek csak európaiakat fenyegetnek. ..Ha látható lesz, hogy a NATO-országok hajlanak tárgyalásba bocsátkozni velünk a harctéri nukleáris fegyverekről, akkor mi, természetesen szövetségeseink véleményét

előbb kikérve, hajlandók leszünk haladéktalanul folytatni Európában levő harctéri rakétáink egyoldalú csökkentését."

A szovjet államfő beszélt az európai egység építésének olyan fontos elemeiről, mint a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés bővítése

A szovjet elnök a humanitárius együttműködés

szempontjából igazi áttörésnek minősítette a bécsi utótalálkozó dokumentumát és emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió a párizsi találkozón javasolta Franciaországgal együtt az egységes európai jogi térség létrehozását.

Befejezésül Gorbacsov kijelentette: ..Az európaiak csak erőiket egyesítve nézhetnek szembe a jövő század kihívásaival. Meggyőződésünk, hogy egyesült. békés. demokratikus Európa ra van szükségük. amely megőrzi egész sokszínűségét és hű marad az. egyetemes humanista eszmé nyékhez, virágzó és a világ többi részének is kezet nyújtó Európára van szükség.” A peresztrojka a szőr iét társadalom gyökeres megújításával egy ilyen Európa útját egyengeti.

Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Til- dv Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józsefet, dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmentette.

A koncepciós perek áldozatainak anyagi kártérítéséről az a készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályozza az akkor elítéltek anyagi és erkölcsi rehabilitációjának részleteit.

Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt

Borisz Sztukalin nyilatkozata

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Ügv van. ismert tény, hogy költségvetési hiányunk meghaladja a százmilüárd rubelt. Ahhoz, hogv gazdaságunkat elmozdítsuk, illetve a mostanitól jobb ellátást biztosítunk. több tízmilliárdot kell bevonnia a kormánvzatnak. Magyalul: Abalkin szerint számottevően korlátozni kell az ipari beruházások, az igazgatási apparátus és a katonai költségvetés kiadásait. Az így megtakarított összeget (természetesen papírpénzről van szó) nem szabad még egyszer forgásba bocsátani , (tehát például béremelésként kifizetni), hanem be kell zúzni.

— Térjünk át a külpolitikai kérdésekre. Mihail Gorbacsov főtitkár éppen Bukarestben tárgyal a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. Várható-e az eszmecsere után a Szovjetunió álláspontjának változása a román—magyar kérdés megítélésében, illetve másként látják-e majd a kérdés rendezésének lehetőségeit?

— Nem hiszem, hogy változtatnánk a korábbi állás- foglalásunkon. A két ország, a két szomszédos nép belügyének tekintjük a problémát, és annak megoldását a kölcsönösen jóindulatú

tárgyalásokban látjuk. Véleményünket továbbra sem szavakkal, deklarációkkal, hanem a tettekkel nyilvánítjuk ki. Azzal, ahogyan Kárpátalján viszonyulunk a m‘a- gvar nemzetiségű kisebbséghez. Biztosítjuk számukra identitásukat, szabad nyelv- használatukat, kultúrájuk, nemzeti értékeik megőrzését és ápolását. Az emberi jogokhoz ez is hozzá tartozik, s ez a Szovjetunióban mindenkit megillet.

— De biztosítják-e a jogokat az együtt élő nemzetiségek egymásnak?

— A Szovjetunió soknemzetiségű ország. Tizenöt autonóm köztársaságban, számos önrendelkezési joggal bíró nemzet és egy sor, csupán néhány száz lelket számláló nemzetség él együtt. Még Sztálin idejében, több nemzetséget telepítettek át. számukra idegen környezetbe, például mehmet-törökö- ket a szovjet—török határról így vitték az ország belsejébe. Most ők is autonómiát, önrendelkezést követelnek, pedig a számuk nem jelentős. Ám mint mondottam, az emberi jogaikat mindenkinek biztosítanunk kell, ezért úgy tartjuk, hogy ha indokolt, akkor minden nép még a legkisebb lélek- számúak is, élvezhessék azokat.

— Lehet-e határa az önállósodási törekvéseknek?

Mondjuk, ha azok már az unió létét, az egységet veszélyeztetik. . .

— Természetesen látjuk ennek veszélyét. De csak távlati politikát szabad folytatnunk, és meg kell találnunk a kompromisszumokat, amelyek előremutatnak. A gazdasági önállóság pedig végső soron, a Szovjetunió egészének gazdasagát szolgálja. Úgy vélem, hogy a gazdasági fellendülés a jövőben sok politikai problémához is kulcs lehet...

— Nagykövet úr! Az utóbbi két hétben lábraka- pott egy híresztelés, mely szerint ön petíciót nyújtott át Németh Miklós kormányfőnek.

— Az igaz, hogy személyesen kerestem fel a miniszterelnököt, Nagy Imre temetése után. Aggodalmunkat fejeztem ki a temetés napján elhangzó beszédek némelyikének szovjetellenes és kommunistaellenes kirohanásáért. Ezt a hangot, megengedhetetlennek tartom. még akkor is, ha tudom, hogy nem fejezik ki sem a magyar nép többségének. sem a magyar államnak a véleményét. Petíciót azonban nem adtam át.

— Nagykövet úr! Köszönjük a beszélgetést!

Romhány i—Csala