Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
1969 JÚLIUS 31., HÉTFŐ n(x;kai> 3 Nógrádi családok 4. Mindkét végén ég a gyertya Naná, hogy nines kártérítés! Ilinyben járt az „Esőember" Eső nélkül • növények meghalnak, kiszáradnak a források, a kutak. Kiég a pázsit, megsarcolnak a levelek a fákon, clfonnyadnak a virágok. Sok helyen viszont a hirtelen lezúduló eső okoz gondot. A fáradságos mnnkával kialakított kerteket elmossa az eső, hónapok munkája veszik kárba. Mégis balgaság lenne az esőt szidni. Ahol rendszeressé válik zivatarok idején a vízfolyam, inkább elvezető árkokat kell építeni. Nem mindenhol teszik ezt magától értetődő módon, inkább egymásra várnak az emberek. Közben az eső mérhetetlen károkat okoz. o o o A háztartások egy tőre jutó összes évi kiadásainak megoszlása 1987-ben a következőképpen alakult az .és zak- magy arors zági körzet aktív keresőinél': élelmiszerek 27,5, élvezeti cikkek 8,0, ruházkodás 9,0, lakásfenntartás 7,0. háztartás, lakásfelszerelés 6,2, közlekedés 8,5, művelődés, oktatás, üdülés, szórakozás 6,9, építés, ingatlan vásárlása 7,6, egészségügy, testápolás 2,0, ■nyugdíjjárulék 6,4, termelési ráfordítás 3,3, egyéb kiadás (például ajándékozás) 4,0 százalék. Családi motívumokon belül sok információ a nők munkavállalásának terjedésével kapcsolatos. Legfrissebb statisztikai adatok szerint a munkaképes korú nők több mint 85 százaléka folytat kereső tevékenységet. Hazánkban a két keresőre alapozott családmodell az általános, a kettő együtt jelenti az egyet, a család életszínvonalának biztosítását. A legtöbb család számára szükséges valamilyen különmunka is, amelyet nagyobb részt családon kívül végeznek. Női munka A KSH egy reprezentatív vizsgálatában feltárta, hogy megközelítőleg minden második család folytat valamiféle jövedelemkiegészítőtevékenységet, melyen belül 22 százalékánál csak a férj, 5 százalékánál csak a feleség, 15 százalékánál mindkét házastárs végzett ilyen munkát. Igaz a megállapítás, Európa egyik legtöbbet dolgozó népe lettünk, miközben egyre kevesebb időt fordíthatunk a családra. Mindkét végén ég a gyertya... A társadalom, a család és az egyén számára is nélkülözhetetlenné vált a női munka A kereső tevékenységet folytató nők aránya a családi életciklus alatt változik, ingadozik. így például a 15—49 éves produktív korú női népesség 9 százaléka van gyesen, gyeden, s a gyerekek felnövekedésével emelkedik a dolgozó nők aránya. A nők tömeges munkáfoa- állása erősen befolyásolja a foglalkoztatás szerkezetét és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a káros kinövéseket sem. Ilyen például — a családi életekkel összefüggésben — a pedagóguspálya elnőiesedése, ugyanis a gyerekek, fiatalok hosszú időn át csak női magatartás- mintákat látnak. A férfi nevelők hiánya- féloldalassá teszi a nevelést, és valószínűleg közrejátszik abban, hogy a katonasághoz bevonult fiatalok mind nagyobb hányadának nincs megfelelő „tartása”, érettsége. Természetesen ilyen jövedelmi pozícióval, leterheltséggel és tekintélyvesztéssel, amivel a pedagóguspálya „birkózik”, a helyzet javulása nem várható. Hol a főzés művészete? A nők helyzetét elemezve, gyakran emlegetett kérdés a második műszak, a háztartás (1930-ban például a családok 7—8 százalékában dolgozott még háztartási alkalmazott). Az elmúlt négy évtizedben jelentősen megváltoztak a tradicionális női (és férfi) szerepek. Osz- szemosódtak, s elsősorban a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt (például hét vége) leértékelődtek. A főzés „művészete” legtöbb helyen múltidő „Legyünk túl rajta” — ez járja. Amennyiben a jövőben megvalósul a szimmetrikus család eszménye, akkor majd ugyanazon feladatot egyaránt elvégezheti a feleség, vagy a férj. A családok támogatásának, segítésének megvannak az intézményes formái. A szociálpolitikára fordított kiadások a nemzeti jövedelem 25—27 százalékát teszik ki. 1988. január 1-től került sor a gyermekgondozási díj igénybevételi lehetőségének bővítésére, a fogyatékosok, betegek családjánál a gondozó részére a fizetésnélküli szabadság biztosítására, a 70 éven felüli időskorúak nyugdíjának inflációval egyenlő százalékos arányú emelésére, továbbá a családi pótlék összegének növelésére (amit azóta kétszer megismételtek) stb. Szorgalmazzák továbbá a személyi jövedelemadó helyett a családi jövedelemadó bevezetését. Az intézkedések tükrözik az erőfeszítéseket és erőforrásokat, többségük segít a rászorultakon. Családi segélykiáltás A családsegítő központok is hozzájárulhatnak — sokféle szervezet, hálózat mel. lett — a családi „segélykiáltások” meghallgatásához és a hátrányos helyzetű családok segítéséhez. A növekvő infláció, az adóterhek, a családi jövedelmek beszűkülése különféle reagálásokat, kivédési mechanizmusokat keltenek életre az egyes családok részéről. Közvetlen környezetemben, egy tíz családra vonatkozó verbális tájékozódás alapján saját véleményemet is jobban megfogalmazhatom. Az interjúalanyok közül négy fő közgazdász, 3 fő építőiparban dolgozó bérügyviteli alkalmazott, egy fő titkárnő, egy fő gépírónő, egy fő pedig nyugdíjas volt. Nyolctizedük városban, egyötödük községekben él. Ha. sonló ez az arány a nők és férfiak között. A családok nehezedő anyagi helyzetükre lehan- goltan, hátrányosan, kedvezőtlenül reagálnak. Ahol lehet még húznak a nadrágszíjon. Igényeiket lejebb adják. Egyidejűleg fokozódik a türelmetlenségük, hogy a központilag megfogalmazott programok, javaslatok elégségesek-e ahhoz, hogy jobban menjen az ország szekere. Az áldozatvállalási hajlam, amit a kormány kér, egyre kevéssé nyilvánul meg. Általában egy várakozó típusú családi magatartás figyelhető meg, átmenetinek tekintve a kialakult helyzetet. Amennyiben az egyes családtagok korábbi kiegészítő jövedelemszerzési tevékenységüket leépí- . tik, illetve abbahagyják azzal a racionális megfogalmazással, hogy öt óra munkavégzésből sokaknak ket- tőt-hármat „ingyen” kell végezniük, a többletmunka új útjait keresik. Sok megszűnt gmk-tevékenység helyett inkább fusiznak, a második gazdaságból a harmadikba „lépnek”. A láthatatlan jövedelmek jelentős hányada így továbbra is megfoghatatlan marad. Dr. Gyöngyösi István KSH megyei igazgatója (Következik: Félre az egyéni önzést!) Ilinyben, az Ady Endre utcában a hegyoldalból lezúduló víz rendszeresen tönkre teszi a termést. Az Esőembert hiába kérik, ő bizony sokszor hajthatatlan. Panaszkodnak a lakók az őrhalmi Községi Közös Tanácson éppúgy, mint az őrhalmi téesznél. — Nem is lenne annyira bosszantó az eset, ha nem most építettem volna fel a házamat — mondja Veres Béla, az egyik érdekelt. — Tudom, hogy lehet tenni valamit, de látom a nemakarást. Málnát, zöldséget, sárgarépát, hagymát ültettem a kertembe. A víz elvitte a termést, nem látok semmi hasznot belőle. A té- esz földjéről rázúdult a víz a földemre, kipusztult minden. A terület le volt permetezve, megsárgultak, kiszáradtak a növények. Kártérítési igényt nyújtottunk be a téesznek, de kapásból elutasították. Az illetékesek a helyszínen megvizsgálták a körülményeket. A helyszíni szemlén megjelent a területi párttitkár (?), a közös tanács elnöke, valamint az őrhalmi téesz képviselője. Megállapították, hogy „az itteni jakosok úgy alakították ki kertjüket, hogy abban semmilyen vízelvezetés nincs kialakítva.” Továbbá „A közös szemlénkén történt megállapodás (?) értelmében jelzem, hogy a fenti szakaszon a téesz elvégzi a vízelvezető árok kialakítását abban a pillanatban, amint önök megoldották a kertjükön keresztül történő vízelvezetést”. — Mi hiába csináljuk meg a vízelvezető árkot, a téesz földjéről, akkor is jön a víz — folytatja Veres Béla. — Eppenhogy fordítva kellene, mi nem nyúlhatunk a téesz földjéhez. Arra is hajlandók lennénk, hogy kifizessük a munkagépek díját, de erről sem akarnak hallani. Társadalmi munkával is segítenénk az árko- lást. Megígérte a téesz és a tanács is, de ez idáig az ígéretből nem lett semmi. Dustin Hofman kitűnő alakítása jut eszembe az Esőemberből. A neves színész sokszor elmondta, „Ki kezdi, ki, ki kezdi?”. Van igazság abban, amit Veres Béla mond. A téesz földjéről folyik a víz, talán ott kellene kezdeni. Tovább böngészve a Ratios János téeszelnök által írt megállapításokat, az alábbiakra derül fény: „Tekintettel arra, hogy önök a nyílt árok készítésének kötelezettségét elmulasztották, kártérítést a szövetkezettől nem követelhetnek. Személyes találkozás alkalmával egyébként megbeszéltük, hogy a kártérítést nem a szövetkezettől, hanem a Hungária Biztosítótól kell kérniük. Szövetkezetünk a bejelentést megtette a Hungária Biztosító felé. Közlöm továbbá, hogy a gyom- irtószerrel kapcsolatban tett bejelentésük is téves információn alapszik. Április 28 előtti időben a téesz ezen a táblán nem végzett gyomirtást, csupán folyékony műtrágyázást. Tudvalévő, hogy a folyékony műtrágyának nincs növényekre káros, depressziós hatása. Mellékesen kívánom megjegyezni. hogy a legtöbb gyomirtó szert a kijuttatás után ma már a talajba keverjük, így a ki mos ód as veszélye minimális.” Sommás a válasz: nincs árok, a téesz nem fizet kártérítést! A téesz megtette a bejelentést a biztosítónak, csak azt tudnám minek. Ugyanis a Hungária Biztosítótól kapott értesítés szerint, az őrhalmi téesznek nincs olyan^ biztosítása, amely által a másoknak okozott kárt megtérítenék. A gyomirtó szerrel kapcsolatos véleményben nem kételkedhetünk. De hát valamitől csak sárgulnak a kertekben a növények ! Az első helyszíni bejárást újabb követte. Ezen részt vett az őrhalmi tanács, a téesz, a KPM, a vízügyi igazgatóság és a megyei tanács képviselője. — Abban mindannyian egyetértettünk, hogy el kell készíteni a vízelvezető árkokat — mondja Hegedűs János, az őrhalmi községi tanács elnöke. — Kerestük, keressük a megoldást. Vita támadt abból, hogy vajon a kis híd képes-e átengedni az utcán a nagy mennyiségű vizet. A téesznek ötvenhatvan méter kezdőárkot kell kiépítenie. Nekünk bizonyos területeket ki kell sajátítanunk. Régen volt egy árok fent, de a téesz összeszántotta. Finomításra várnak az elképzelések, azonban mindenképpen szeretnénk az ügyre még az idén pontot tenni. Már megrendeltük a terveket. Jelenleg 500 ezer forint áll rendelkezésre erre a célra. A kiadások felét a lakosok, felét pedig mi fizetnénk. A kártérítésre is kellene valami mégoldást találni. Akár már meg is nyugodhatnánk, de sajnos nem egyedi esetről van szó. A mechanizmus ugyanúgy működik, mint eddig, nincs változás. Csűrjük-csavarjuk a mondatokat, ahelyett, hogy megépítenénk szép csendben azokat a vízelvezető árkokat. Aztán jöhetne az Esőember. Adám Tamás n hegyek közé ékelődött és mostoha természeti adottságok között gazdálkodó kazári termelőszövetkezetben az alap- tevékenységből származó bevétel jó termés, okos költséggazdálkodás esetén is csupán 40 százalékát biztosítja az éves árbevételnek, ennél kisebb hányadát az előírt nyereségnek. A folyamatos gazdálkodáshoz szükséges pénz zömét az ipari tevékenység hozza, amely magába foglalja a salakbányászatot, a hozzákapcsolódó szállítást, a lakatosinari feladatokat és a bő egy éve meghonosított hulladékfeldolgozást. Mindhárom tevékenység nyereséges. A salakból — amelyet hazai sportpályák, sétányok, parkok, emlékművek körüli terek készítésére — használnak fel és a téglaőrleményből csaknem 6 milliós bevételt értek el. A szállításban dolgozók 20 teherkocsival több mint 11 millió forintos árbevételt hoztak a kollektívának. A lakatosok, akik a síküveggyárban újítják fel, tartják karban a gépeket, 3 millió forinttal járultak hozzá a működőképesség fennmaradásához A textilhulladék-feldol- gozás igen gyors ütemű fejlődést jelez: az ez évre tervezett 20 millió forintból már az első hat hónapban 15 milliót teljesítettek. A téglaőrleményből — amelyet Nagykanizsán állítanak elő — kisebb menynyiséget, referenciaként már eljuttattak Ausztriába. Az itteni felvevőpiac bővítése érdekében tárgyalásokat folytatnak egy osztrák céggel. Amennyiben elképzeléseiket tető alá tudják hozni, akkor az osztrák fél működő tőkeként adná a technikát és a technológiát, a kazáriak pedig az alapanyagot, és a termelés folyamatosságához szükséges pénzt. Az ágazatvezetö ellenőrzi » szállításra váré vörössalak minőségét. Nemsokára indul az osztályozóberendezés.
