Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

2 NOG R A I) 1989. JÚNIUS 14., SZERDA „A demokrácia mámora” Megkezdődtek a politikai egyeztető tárgyalások A londoni The Independent politikai szemleírója — Peter Jenkins —, aki egy héten át szem- és fültanúja volt Moszk­vában a népi küldöttek kong­resszusában lezajlott vitának, „A demokrácia mámora” cím­mel összegezte benyomásait. „Miközben a tankok csontokat zúztak a Tienanmen téren, a Kremlben sebes, időnként hara­gos szavak röpködtek. Kitörő­ben volt valami figyelemremél- tóan hasonlatos a demokráciá­hoz” — kezdi Írását a tekinté­lyes brit közíró. Éppen Genna- gyij Geraszimovot interjúvolta, a szóvivő külügyminisztériumi hivatalában, amikor a bekapcsolt tv-készülék képernyőjén Rizs- kov miniszterelnök benyújtot­ta kormánya lemondását. „Fi­gyeljen — szólt Geraszimov brit vendégéhez —, ez történelmi pillanat: a Szovjetuniónak nincs kormánya”. Majd hozzátette: „Nincs szükség Hyde parkra, amikor van televízió.” „Ez a megjegyzés — írja Jenkins — talán még a szán­dékoltnál is mélyértelműbb volt, hiszen a kongresszus legfontosabb vívmányának éppen az bizonyulhat, hogy a balti államoktól Vlagyivosz­tokig 280 millió szovjet ál­lampolgárhoz juttatta el a televízió a történteket. De­nn ckráciaformáló élmény volt ez a demokratikus ha­gyományokat nélkülöző né­pek számára. A brit szemleíró szerint moszkvai értelmiségi körök­ben összeomlás vagy szét­esés, sőt államcsíny eshető­ségét is teljesen nyíltan vi­tatják. Záró beszédében Gor­bacsov is utalt a „küszöbön- álló bukást” emlegető hí­resztelésekre. Sokan úgy vélik azonban Moszkvában — írja Jenkins —, hogy Gorbacsov nagyon is mes­terpolitikus ahhoz, semhogy meg legyenek számlálva napjai. A centrumból hadakozó Gorbacsovot, írja Jenkins, a „moszkvai csoport” radiká­lisai a jogok megnyirbálá­sával vádolják, de még na­gyobb ellenzékbe ütközik a kevésbé szókimondó konzer­vált ivók részéről, akik a rendszer veszélyeztetését ve­tik a szemére. A radikáli­sok alternatív peresztrojka­programot ajánlanak: szoci­alista piacgazdaság politikai pluralizmussal. A konzerva­tívok viszont tiltakoznak a hagyományos értékek fel­adása ellen, és az ellenőr­zés elvesztésének veszélyei­re figyelmeztetnek. A Gorbacsovval szembe­szegezett mindkét alternatí­vát — hangsúlyozza Jen- Teins — „most befelhőzték a Tienanmen téren történtek.” A napilapok árának koráb­bi nagymértékű felemelése egyes településeken szinte sokkolta az előfizetőket, en­nek következtében sokan le­mondták, nem vásárolták a megszokott újságokat. Ám egy idő múlva nem jutottak el a hírek, tájékozatlanság érzése támadt, tévé, rádió sem pótolta az olvasott hír hiányát, különösen nem megyénk vonatkozásában. Egyed Lajosné a Magyar Posta mihálygergei hivatalá­nak vezetője azonban az or­szágos napilapok és elsősor­ban megyénk lapja, a NOG- RÁD iránti megnövekedett érdeklődésről informált. — Községünkben a NOG- RÁD a legnagyobb példány­számban olvasott napilap, minden különösebb szervező- munka nélkül fokozatosan emelkedik az előfizetők szá­ma. Júniusban 75-en fizet­ték elő, még a Népszabadsá­got csak 50-en. Egyébként a községben 47Ó előfizetője van a postai terjesztésű na­pilapoknak és kiadványok­nak — tájékoztat készséggel a kiváló címmel már három­szor is kitüntetett hivatal ve­Jegor Jakovlev, a Moscow News főszerkesztője erről igy nyilatkozott: „Kína té­vedése az volt, hogy nem adott elsőbbséget a politikai reformoknak — számunkra ez a tanulság”. A konzerva­tívok erre a cikkíró szerint ezt válaszolják : „Lám, mi történhet akkor, ha engedik kicsúszni a dolgokat a kéz­ből”. „Minden vitánk ekörül forog” — magyarázta Ja­kovlev a brit újságírónak. „A peresztrojka logikája — ez Jenkins következteté­se — a demokrácia irányá­ba tör előre, a demokratizá­lás logikája viszont a poli­tikai pluralizmus és a több­pártrendszer felé nyomul. Gorbacsov a pluralizmus nyelvén szólal meg, de meg­húzza a határvonalat nem­csak a többpártrendszer, ha­nem a frakciók és a formá­lis ellenzékiség előtt is. Csakhogy a vélemények plu­ralizmusa — amely kirob­bant a népi küldöttek kongresszusán is — nem is­mer ilyen határokat, s utat tör a frakcióknak, ha nem is éppen a pártoknak. Az en­gedélyes politizálás határai egyre tágulnak. Ez történt, rréahozzá roppant sebes­séggel, a kongresszusi ülés­szak legutóbbi két hetében is.” Személyes benyomásait és érzelmeit Peter Jenkins vé­gül így összegezi: „A kongresszusi palota üléstermében, az immár oly ismerős anyajegyet viselő, kopaszodó fejet nézve elő­ször ijesztőnek, de végül már szívderítőnek tűnt, hogy egyetlen embertől függjön az emberiség oly sok reménye. Lenin groteszk szobra alatt eltörpülve, magányosan ült ez a kis ember, azzal a fe­ladattal, hogy felülkereked­jék, ne csupán a bolsevik történet hetven évén, hanem az orosz tradíció évezredén is. Hogyan lehet ezt véghez­vinni? Talán nem is lehet. Mégis, ez a két elképesztő hét — amelynek egyikén át­éltem a szemtanúság mámo­rát — olyan embert muta­tott fel, aki hatalmas poli­tikai erőforrásokkal, na­gyon erős jellemmel és mesz- szetekintő képzelőerővel ren­delkezik. Olyan embert, aki szívében radikális de — há­la Istennek — birtokában van a fokozatos haladáshoz szükséges hősies bátorságnak zetője, majd személyes véle­ményét is elmondja. — A NÖGRÁD tartalma­sabb, frissebb, sokszínűbb lett, érdekes témákat közöl és ütköztet. A hosszú cikkek helyett a rövid írások a meghatározóak, amelyeket az olvasók szeretnek. Bátrabb lett a megyei lap és ez elő­nyére válik, és érződik ab­ban is, hogy fokozatosan emelkedik az előfizetők száma, amelyek között sok az új előfizető — utal a lap­szerkesztés és a lapírók meg­változott munkastílusára ‘ is egyben. — Mikorra jut el a napi­lap az olvasókhoz? , — Zsély Lászlóné postai egyesített kézbesítő reggel 8 órától viszi a címzetteknek. Délután fél 3-ra fejezi be általában a munkáját. Már tudja, hol várják a „reggeli” és hol a „napközi postát”. Nekünk fontos, hogy mind több legyen az előfizetők száma, de úgy érzem, ezért legtöbbet a lapok dolgozói tehetnek. A NÖGRÁD, úgy hiszem, jó úton jár, merem ajánlani mindenkinek az elő­fizetését. — rácz — A június 10-én született történelmi jelentőségű meg­állapodásnak megfelelően a Parlament vadásztermében — Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének el­nökletével — kedden dél­után megkezdődtek a poli­tikai egyeztető tárgyalások. Az asztalnál három egyen­rangú fél — az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, vala­mint a megállapodásban felsorolt társadalmi szerve­zetek — delegációi foglaltak helyet. Szűrös Mátyás köszöntöt­te a tárgyalás valamennyi résztvevőjét, üdvözölte a jelenlévőket, majd megnyi­totta a tanácskozást. — Az ország lakossága, a világ magyarsága tekintetét most a magyar népfelséget jelké­pező Országházra veti. Min­denki várakozással tekint a meginduló magyar—magyar tárgyalásokra, amelyek lezár­hatnak egy korszakot, és megnyithatnak egy újat, ha a felek megtalálják a nem­zet sorsát jobbító megoldá­sokat, és egyezségeket — mondotta az Országgyűlés elnöke, majd beszédét így folytatta: — Jussanak eszükbe Deák Fe­renc bölcs és időszerű sza­vai : „A hazáért mindent lehet kockáztatni, de a ha­zát kockára tenni soha nem szabad” — mondotta Szű­rös Mátyás, majd bejelen­tette, hogy a június 10-i Honvédségből néphadsereg Honvédségből néphadsereg címmel — a Co-Nexus Print-ter Kft. gondozásában — megjelent Király Béla könyve. A szerző az 1944-es nyilas hatalomátvé­tel előzményeitől 1956. novem­ber 11-ig tekinti át saját élete és az életét átszövő történelem eseményeit. A Naey Imre és mártírtársai temetésere hazaérkezett Király Béla június 14-én, szerdán, 16.00 órától dedikálja könyvét a Téka Könyvértékesítő Válla­lat Könyvértéka könyvesbolt­jában (Budapest V., Honvéd u 5.). Ülésezett a Politikai Bizottság A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága június 13-án, kedden ' ülést tartott. A testület megvitat­ta az MSZMP kongresszu­sának összehívásával és elő­készítésével kapcsolatos főbb feladatokat. Javaslatait a Központi Bizottság soron következő ülése elé terjesz­ti, melyet június 23-ára hí­vott össze. A Politikai Bizottság fog­lalkozott a belpolitikai hely­zettel és mélyreható vitát folytatott az utóbbi időszak eseményeiről. ü végső tiszteletadás rendié A X. kerületi Kozma utcai új köztemető június 16-án Nagy Imre és mártírtársai temetési szertartásának zavartalan lebo­nyolítása érdekében délután 17 óráig zárva lesz. A temetési szertartáson — a családtagok kérésének, valamint a nemzet­közi szokásoknak megfelelő­en — csak szűkebb gyászoló közönség vesz részt, akik erre az alkalomra a Történelmi Igaz­ságtétel Bizottság által kiadott belépővel mehetnek be a te­metőbe. Mindazok, akik a sí­roknál még aznap kívánják le­róni tiszteletüket, azt 17 és 20 óra között tehetik meg. A ren­dező szervek kérik az új köz­temetőben nyugvók hozzátarto­zóinak megértését és együttmű­ködését. A június 16-ai gyásznap rende­zősége, fővárosi temetkezési intézet. megállapodást aláíró vala­mennyi párt, illetve szerve­zet képviselői jelen vannak. Ezt követően átadta a szót Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége vezetőjének. — Mai zaklatott világunk nem bővelkedik reményt keltő eseményekben. Sokak­ban él szorongás, bizonyta­lanság a jövővel kapcsolat­ban. Ezért is engedjék meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében biza­lommal és bizakodással üd­vözöljem az itt jelenlévőket. Hazánkban 1988 májusa óta történelmi léptékű átala­kulás van kibontakozóban. Fokozatosan, de gyorsuló ütemben távolodunk egy belső tartalékait kimerített, részleteiben már nem meg­javítható hatalmi szerkezet­től. Szeretném hangsúlyozni: nem áll szándékunkban a demokratikus jogállam ki­építésének eddigi eredmé­nyeit sem eltúlozni, sem kisajátítani. Az a vélemé­nyünk, hogy a Magyar- Szo­cialista Munkáspárt reálpo­litikai felismerése mellett ebben jelentős része van az itt jelenlévő társadalmi szer­vezeteknek és mozgalmaknak, a most formálódó pártok konstruktív erőfeszítéseinek. A háromoldalú megbe­szélés első szakaszának be­fejezését követően Grósz Károly az Országház Kupo­Nem akarunk rendőrál­lamban élni! — olvastam egy táblán, amelyet az idei május elsejei felvonuláson tartott a magasba két fia­tal. Mennyi a valósága en­nek a követelésnek? Mosta­nában több olyan esetre derül fény, amely árnyékot vet a rendőri munkára. Brutalitás, önkény, törvény- sértés. Gyakran emlegetett fogalmak manapság. A nyilvánosság, a sérelmek ki­derítése minden esetben szükséges és a demokráciát erősíti. De az már baj, hogy rossz szokásainkhoz híven, az egyes esetekről azonnal ál­talánosítunk: rendőrállam­ban élünk. Eszembe jut er­ről egy ismerősöm által me­sélt történet. Egy nyugati állampolgár — majd két évtizede hagy­ta el Magyarországot — ro­koni látogatásra érkezett megyénk egyik városába. Este véletlenül a kocsijába zárta a slusszkulcsot. Ép­pen a gépkocsi feltörésével foglalatoskodott, amikor egy URH-járőrautó fékezett le mellette, és az abból kipat­tanó rendőrök közrefogták. A külhoni „szabad ország” fia szó nélkül terpeszállásba helyezkedett, a kezét a ko­csija tetejére tette. Mikor a dolog tisztázódott, udvaria­san köszönt és, ismét az ab­bamaradt kocsifelnyitással próbálkozott. Elgondolkodtató. Nálunk —, ahol pedig egyesek sze­rint rendőrállam van — egészen másképp viselked­nek az állampolgárok. De erről leginkább maguk a rend őrei tudnak szólni. Vas János rendőr törzsőr­mester és Zöldesi Gyula rendőr főtörzsőrmester már évtizede teljesítenek URH- járőrszolgálatot Salgótar­jánban és a város vonzás- körzetében. Sok tapasztala­tuk gyűlt össze az évek so­rán. — A „mélyvízben” dolgo­zunk — kezdi Zöldesi Gyu­la-csarnokában összegezte benyomásait az MTI, a Nép- szabadság és a Magyar Hír­lap munkatársának. Hangsú­lyozta: a tárgyaló partnerek részéről konstruktivitást ta­pasztalt, együttműködési készséget, azt a természetes­nek tekinthető szándékot, hogy a sokféle ellentmondás közös akarattal oldódjon fel. — A szakértőkre nehéz munka vár, de bizakodom, mert amint az eredmény is mutatja, eddig is sikeresen készítettük elő ezt a talál­kozót — mondotta, hozzáté­ve, hogy nemcsak szándék dolga, hanem nagyon sok részkérdésen is múlik: meg­oldódnak-e a problémák. — Nem elsősorban a politikai csomagra gondolok, hanem a gazdaság terheinek feloldá­sára, amelyeknél fontos a szándék, a megfelelő, alkotó társadalmi légkör, azonban gazdasági feltételekre is szükség van. Korrektnek tartom tehát a partnerek ál­láspontját amelyek e vonat­kozásban messzebb nem me­hettek, mint amit megfo­galmaztak. A főtitkár — utalva el­hangzott szándéknyilatkoza­tára — kiemelte: az elmúlt időszak kormányzati munká­jában felhalmozódott fe­szültségekért az MSZMP senkit nem kíván felelőssé tenni, a felelősséget a párt­nak magára kell vállalnia. Arra a kérdésre, hogy a Politikai Bizottság ülésén la. Általában a járőrszolgá­latot riasztják elsőként, ne­künk kell a helyzetet azon­nal felmérve megtenni az intézkedéseket. — Melyek a leggyakoribb esetek? — Legtöbb — és sokszor a legkínosabb — munkát a családi veszekedések, per­patvarok adják. A szóváltá­sok során könnyen mond­ják ki: rendőrt hívok — azután, amikor a rendőri intézkedésre sor kerül, már sokszor nem tetszik. Meg­mondom, nem szívesen avat­kozunk be a családi ügyek­be. csak a már tettlegességig elfajult esetekben intézke­dünk. Gondot jelentenek a fizetési napok és a hét végék. Nem ritka, hogy ötven, hat­van bejelentés érkezik a ka­pitányságra. — Milyen az állampolgá­rok viselkedése? — Változó. Sokféle ember van. A becsületes állampol­gárokkal nincs is baj, de sajnos, mi a legtöbbször a másik réteggel találkozunk. — Hogyan intézkednek? — Ezt a szolgálati sza­bályzat pontosan előírja. Csak bizonyos esetekben, a ‘saját biztonságunk, és a többi jelenlévő állampolgár érdekében alkalmazhatunk testi kényszert, esetleg gu­mibotot, vagy sprayt. A fegyverhez csak veszély esetén nyúlhatunk, mi sem szívesen tesszük. -Egyébként minden intézkedésünkről utó­lag írásos jelentést vagyunk kötelesek tenni. — Volt-e olyan esetük, amikor támadás érte önöket? — Sajnos, előfordul. Egy­szer például egy édesanya hívott bennünket, hogy fé­kezzük meg a barátai társa­ságában ittasan garázdálkodó fiát. Amikor a helyszínre értünk, a házból különböző tárgyakkal bombáztak ben­nünket, és csak kisebb kö­zelharc árán tudtunk a ran­dalírozókkal szemben intéz­kedni ! milyen útravalót kapott a tanácskozásra, leszögezte: nem a mostani testületi ülés tárgyalt a kerékasztallal kap­csolatos elképzelésekről. Hónapokkal ezelőtt a Köz­ponti Bizottság bízta meg őt a delegáció vezetésével. A szakértők egyébként több­ször tájékoztatták a Politi­kai és a Központi Bizottsá­got az előkészületekről. A továbbiakban szólt arról is, hogy a megbeszélések első szakaszában hárman — ő, Fejti György és Pozsgay Imre — képviselték az MSZMP-t. A küldöttség a június 21-re tervezett ple­náris ülésen kiegészül Nyers Rezsővel és Berecz Jánossal. A Központi Bizottságtól azt a megbízatást kapták, hogy konstruktivitásra töreked­jenek, a megegyezés irányá­ban keressék a megoldás út­ját a teljes egyenjogúságra, partnerségre építve. Egy további kérdésre re­agálva Grósz Károly remé­nyét fejezte ki, hogy a vá­lasztások előtt befejeződnek a tárgyalások, s valamennyi alapvető, a törvények meg­alkotásához szükséges kér­désben egyetértés születik. Amint fogalmazott: minél hamarabb, annál jobb, mert világosan látni kell, az or­szág élete azt követeli, hogy döntések szülessenek. À megbeszélésen is érezhető volt, hogy mindenki megfe­lelő kómpromisszum kiala­kítására törekszik. — Lehetséges-e, hogy egy rendőr önkényesen járjon el? — Lehet. Nem szabad el­felejteni, közöttünk is sok­féle ember dolgozik. Ha azonban kiderül, nagyon sú­lyos következményekkel jár. Nem sokáig marad a testületben. — Mi a véleményük a mostanában közismertté vált „rendőrsztorikról” ? — Elítéljük a törvénysér­tő magatartást. De azt is meg kellene nézni, hogy mi volt az adott esetben a brutalitás kiváltó oka. Tény, hogy ehhez a hivatáshoz jó adag türelemre van szük­ség. .. — Ihat-e szolgálatban a rendőr? — Nem. Előfordulhat azon­ban, hogy szolgálatán kí­vül is intézkednie kell, hi­szen a rendőr házikabátban is rendőr marad. Az a fon­tos, hogy ilyenkor is meg­feleljen az intézkedése a törvényes kereteknek. Egyéb­ként a szolgálat alatt a rend­őrt is bármikor szondázhat­ják. — Miért lesz valakiből rendőr? — Azért, amiért másból kohász, bányász, vagy orvos. Ehhez éreztünk kedvet, el­hivatottságot. Egy biztos, nem a pénzért, és még ke­vésbé a nyugodt életért jönnek közénk. Tízéves szol­gálati idő után tizenkétezer a bruttó fizetésem — mondja a főtörzsőrmester. — Tapasztalható mostaná­ban rendőrellenesség? — Szerencsére itt Nógrád- ban ritkábban találkozunk vele. Nem kell szeretni a rendőrt! De az állampolgá­rok segítségére, megértésé­re szükségünk van. A rend, a nyugalom mindannyiunk érdeke. Azt hiszem, hogy ez a becsületes többség véle­ménye. .. Csala Péter Mihálygergén mondták „Mindenkinek ajánlom a NOGRAD-ot" Brutalitás? önkény? Állampolgári fegyelem? A járőr véleménye • A rendőröket is szondázzák! • Csak törvényesen!

Next

/
Thumbnails
Contents