Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

2 NO(ÏRAI) 1989. JÚNIUS 10., SZOMBAT fl Legfőbb Ügyészség közleménye H rendfirl intéskedisakröl Nem feljebbvaló, nem ítélőbíró — állampolgár A Legfőbb ügyészség befejezte a Nagy Imre és társai el­len folytatott büntetőügy rendelkezésére álló iratanyagá­nak vizsgálatát. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maiéter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jánosi Fe­renc és Vásárhelyi Miklós javára a Magyar Népköztársa­ság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa előtt törvé­nyességi óvást emelt, amelyben a törvénysértő ítéleti ren­delkezések hatályon kívül helyezését és az ártatlanul el­ítéltek felmentését indítványozza. A feltárt tények és adatok értékelése a következő lényegi mAoráll.'inításnkra adnak alanot: Kék egyenruhában ma szolgálatot teljesíteni nem könnyű dolog, ahogyan egyik közhivatal elvárásai­nak sem könnyű ma meg­felelni. A rendőrség azon­ban az elmúlt hetekben, hó­napokban kivételezett hely­zetben van. A közvélemény érdeklődése feléjük, intéz­kedéseik felé fordult. Az ál­lampolgárok egy része pedig manapság a rendőrség tag­jai által elkövetett vissza­élések, bűncselekmények nyomán könnyen általánosít. Ennek a már-már kihí­vásnak számító körülmény­nek is engedve tartottak az elmúlt hét végén országos értekezletet az őr- és járőr- szolgálatot teljesítő kék egyenruhásoknak, s ezért hívott össze a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság is ugyancsak nekik, két érte­kezletet a héten. A máso­dikra pénteken Balassagyar­maton került sor, ahol a helyi és a rétsági kapitány­ság őr- és járőrszolgálatel­látó állománya volt jelen. Elsőként Skoda Ferenc rendőr ezredes, megyei rend­őrfőkapitány tartott tájé­koztatót. Ennek első részé­ben kitért a bűnözés orszá­gos és megyei alakulására, a számadatok egyértelmű nö­vekedést mutatnak. Tavaly hazánkban 150 ezer bűncse­lekményt követtek el, idén a szakemberek szerint ez 200 ezer körül fog alakulni. En­nek a fokozódó elvárásnak, tehertételnek pedig húsz éve változatlan létszámmal kell megfelelnie a testületnek. Kitért még megyénkben a bűncselekmények alakulá­sára. rámutatva, hogy a megélhetési lehetőségek zsugorodása itt is érezteti hatását. Ezután, a politikai változások és a testület vi­szonyáról beszélt. — A rendőri állományunk reformpárti — jelentette ki, s hozzátette a testület tag­jai ma ugyanolyan — ha néha nem rosszabb — kö­rülmények között élnek, mint más állampolgárok. Visel­kedésükkel és az intézkedé­sekkel kapcsolatban eddig aláhúzta, hogy annak a szemléletnek nincs helye a testületben, miszerint a rendőr feljebbvalója, ítélő­bírója a lakosságnak. Ugyan­olyan állampolgár, mint má­sok, csak választott hivatá­sából eredő feladata, hogy a jogokat — az emberi és ál­lampolgáriakat is — érvé­nyesítéssé. Kitért még a munka- és életkörülmények alakulására is, de erről be­széljenek inkább az őt kö­vető hozzászólók. Elsőként Filip Pál főtörzs­őrmester kért szót. Akár őt követő kollégái, ő is az anyagi megbecsüléssel kezd­te. Amíg a városban a 40 órás munkahét az elterjedt, addig ők 42 órában lefutott gépkocsikkal próbálják fel­venni a versenyt a motori­zált bűnelkövetőkkel. A gyarmati kapitányság úgy sincs irigylésreméltó helyzetben. Az új kapitány­ság építése a következő öt­éves tervre került át. A mű­ködési területükön 70 ezer ember él, csaknem a váci megyehatártól Endrefalváig ők felelnek a közrend és közbiztonság fenntartásá­ért. Az ellátásról pedig: az értekezlet résztvevői az ép­pen öltözőként használatos folyósón beszélgettek a szü­netben, amelynek végében a közös női-íéríi mosdó, WC egyben. Az étkezés, a pihe­nés kulturált feltételei sin­csenek megoldva. A gépko­csik öregek, némelyikben 150—160 ezer kilométer is van, a rádiók nehezek, s a dimbes-dombos Nógrádban nem-is igazán jók. Filip Pál felszólalásában elhangzott még, hogy a Bel­ügyminisztériumnak el kell érni legalább azt, hogy a rendőrség tagjainak ne kel­jen a tanácshoz menni szo­ciális segélyért. Mert bizony ez előfordul. A rendőri fize­tésből nem lehet megélni. A túlmunka miatt pedig sok a családi veszekedés, s az embert válaszút elé állítja a család, vagy a rendőrség, vagy ők — ezt már Bíró Károly főtörzsőrmester sza­vaiból idéztem, aki a lét­számra is panaszkodott. De a munkakörülmények, az anyagi megbecsülés és a Budapest vidék között meg­levő aránytalanságokról is szólt. Forgács Ákosné törzsőr­mester, az állománygyarapí­tásról beszélt. Elmondta, hogy hivatástudó, igazán al­kalmas emberre volna szük­ség. Ám a mai fizetési vi­szonyok mellett nem lehet válogatni a jelentkezők kö­zött. Aki orvosilag megfe­lel, azt felveszik. Ezek csak kiragadott pél­dák, sorolhatnánk még. Ta­lán erre is volna szükség, hogy mindenki tisztában le­gyen azzal, milyen erőfeszí­tések vannak például me­gyénk bűnügyi fertőzöttség szempontjából előkelő helye mögött. Ahelyett lassan ott tartunk, hogy szolgálatot teljesítő, jogszerűen intézke­dő rendőreinket lehet szi­dalmazni, már-már bántal­mazni is. Pedig jelenlétük nekünk fontos. Hiányukat akkor vennénk észre, akkor éreznék meg munkájuk ha­tását, ha eltűnnének utcá­inkról. (—h—) O Az ügyben eljárt ható­ságok sorozatosan és súlyosan szegték az akkor hatályos Büntető Perrend­tartás garanciális rendel­kezéseit, különösen az eljá­rás alá vont személyek szabadságának és védekezé­si jogának törvénysértő kor­látozásával. O Az eljárás egyoldalú­an főleg a terhelőnek vélt adatok összegyűjtésére és fejhasználására korláto­zódott, a bűnösség cáfolásá­ra alkalmas bizonyítékok beszerzését elmulasztották, vagy azokat nem a súlyuk­nak és jelentőségüknek meg­felelően vették figyelembe. O A nyomozás ügyészi felügyelete során a tör­vénysértések és mulasztások megakadályozására intéz­kedés nem történt, a vád­emelés pedig megalapozat­lan és törvénysértő volt. O Az eljárás bírósági sza­kaszában súlyosan mgsértették a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Taná­csának megalakításakor is irányadó perjogi szabályo­kat. a tárgyalás folyamán pedig a nyilvánosság és a közvétlenség elvét is. O Az ítélet megalapozat­lan. mert a mentő kö­rülményekre vonatkozó in­dokolt bizonyítási kérelmek elutasítása miatt az ügy nine' kellően felderítve, számos ténymegállapítás hiányos, ellentétes az ira­tok tartalmával, illetve a bíróság egyes tényekből más tényekre helytelenül követ­keztetett. O A büntetőeljárás sza- oályainak súlyos megsér­tése és a védekezési jog korlátozásával is összefüg­gő megalapozatlanság az eljárás megismétlését nem teszi szükségessé, mert az ítélet így sem tartalmaz olyan megállapítást, amely megfelelne az akkor hatá­lyos büntető jogszabályok által meghatározott bármi­lyen bűncselekmény is­mérveinek. A bíróság tehát az anya­gi büntetőjog szabályait is megszegte, amikor helytelen jogi indoklással bűnösséget állapított meg és büntetést szabott ki. O Az eljárt hatóságok nem tulajdonítottak jelentő­séget az ügy egyik lényeges nemzetközi jogi vonatkozá­sának sem. Azok az eljárás alá vont személyek, akik 1956. november 4-ét köve­tően a budapesti jugoszláv nagykövetség épületében tartózkodtak, védekezésül arra is hivatkoztak, hogy személyi biztonságukat kor­mányközi egyezmények ga­rantálták. Már ekkor ele­gendő adat utalt arra, hogy ez- az állítás megfelelhet a valóságnak. Ennek ellenére a büntetőügyben eljárt ha­tóságok kísérletet sem tet­tek a büntethetőség szem­pontjából alapvető fontos­ságú dokumentumok be­szerzésére. hanem az emlí­tett — meg nem cáfolt — védekezést indokolás nélkül figyelmen kívül hagytak. A Magyar Népköztársa­ság Külügyminisztériuma ál­tal a Legfőbb Ügyészség ré­szére most átadott és a tör­vényességi óváshoz csatolt okiratok azonban megerősí­tik, hogy a jugoszláv kor­mány javaslatára a magyar kormány 1956 novemberé­ben írásbeli biztosítékot adott a budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodó Nagy Imrének és társainak személyi biztonságáról, és leszögezte, hogy velük szem­ben múltbeli cselekedeteikért semmiféle megtorlást nem szándékozik alkalmazni. Ezeket a személyeket tehát a nemzetközi jogon alapuló személyes mentesség illette meg, amely az akkor hatá­lyos jog — a Büntető Tör­vénykönyv Általános Részé­ről szóló 1950. évi II. tör­vény — 7. paragrafusának helyes értelmezése szerint büntethetőségük akadálya volt. O Losonczy Géza ügyében a bíróság nem hozott ítéletet, mert ő 1957. de­cember 21. napján, tehát még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A büntető el­járás vele szemben is alap­talan és törvénysértő volt. Ennek tényét a.. törvényes­ségi óvás benyújtásával egy­idejűleg a Legfőbb Ügyész­ség külön határozatban ál­lapította meg. (MTI) Megszívlelendő a spanyol modell tanulsága: erőszakmentes átmenet Hány út 1ran előttünk? Nemzetközi tekintély és megannyi nehézség Bizony igen nehéz S2 Ä pírt maga elé, hogy a nemzet sorsáról alko­tott gondolatait Írásba foglalja. De rendel- kc:ik-e ma valaki a biztos jövőt prognoszti­záló. a tévedés minden lehetőségét kizáró egyetlen helyes modellel? Kell-e nekünk egyáltalán modell? Jogos türelmetlenség sietteti a változtatást. Gazdasági és politikai melléfogásokkal meg­nehezített esztendők állnak mögöttünk, amelynek hatására napról napra no a létbi­zonytalanság. A zuhanó életszínvonal nem vart méretű szegénységet okozott. Üj, eddig lappangó feszültségek is robbantak: a hatá­rainkon túli magyarság égető gondjaival is szembe kellett néznünk. Lehetetlen leírni tehát azokat a közálla­potokat, amelyekben manapság leledzünk, képtelenség egy tablón — akár az ominózus állatorvosi lovon — fényképszerűén megjele­níteni a korrigálásra, gyógyításra szolgáló seb­helyeinket. Kozmetikázni azonban /igen nagy hiba lenne Felelős vezetőink is rájöttek már: a forradalmi diktatúra nem vált be. Az esz­mék kelléktárából tehát most új szisztéma szerint kell válogatni. Ügy. hogy a igazdasá- gi es politikai szféra egyidejű megújulása segítse hozzá a nemzetet újbóli felemelkedé­séhez. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll — írta a reformok és forradalmak korának lánglelkű hazafiságú lírikusa. Vörösmarty Mihály. Előttünk nem csak egy nemzetnek a sorsa áll. hanem többé is. Latolgatják politikusa­ink. hogy a polgári demokráciák melyike szolgálhatna megreformálandó társadalmunk mintájául. A rostán Spanyolország akadt fenn. Nagyi­vá alá az ő 15 évvel ezelőtti demokratikus nyitásuk került. Ez hasonlít legjobban je­lenlegi helyzetünkhöz. S az .sem megvetendő, amit ezzel a lépéssel produkáltak. Nézzük a lényeket. A 40 milliós ibériai ország tagja a Közös Piacnak, most éppen soros elnöke. A Nyugat-európai Uniónak és az észak-at­lanti szerződés szervezetének is tagja. Egyre növekszik Spanyolország nemzetközi tekin­télye és mind sikeresebb a felzárkózás a leg­fejlettebb nyugat-európai országokhoz. Még­sem ilyen rózsás a helyzet. Az abszolút többségben kormányzó Spa­nyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) — kül­döttségük április 10. és 13. között látogatást tett hazánkban az MSZMP KB meghívására — ugyanis megannyi nehézséggel kénytelen szembenézni. A szocialista párti kormány­zat fennállása. 1982 óta ugyan csaknem két­millióval emelkedett a munkanélküliek lét­száma — meghaladja a 20 százalékot —, de harmadik esztendeje folyamatosan nő az új munkalehetőségek száma. Tavaly például 350 ezer új munkahelyet teremtettek. Az ipar korszerűsítésére az elmúlt öt évben E00 milli­árd pesetát fordítottak, is a veszteséges álla­mi szektort prosperáló kis- <és középvállala­tok sokasága váltotta fel. Mindezzel együtt az infláció ,elszabadulása fenyegeti Spanyolországot. A terv 3 száza­lékos inflációval számolt, de az lelőző esz­tendőben a valóságban ennek a duplája lett, mely hozzájárult a társadalmi feszültségek elmélyüléséhez. Nem véletlen, hogy decem­berben nynlcmillióan sztrájkoltak. Május elején pedig — hét év óta először — koráb­ban egymástól elkülönült szakszervezetek lát­ványos egységre léptek. A másfél évtizeddel ezelőtti spanyol induló és a mai magyar helyzet gazdasági egybe­vetésekor találunk párhuzamokat és külön­bözőségeket isá Lényeges eltérés, hogy amíg Spanyolországban a társadalom demokratizá­lása változatlan gazdasági alapon mehetett végbe, addig a mi valóságunkról ez nem mondható el. Bármilyen abszurd is, de Fran­co utolsó éveiben alapozták meg gazdasá­guk további felemelkedését, no nem a dik­tátor tudatos és jótékony előrelátásának kö­szönhetően Egyszerűen a tőkés piacgazdaság törvényei érvényesültek. Nem volt szükségük alapvető gazdasági rendszerváltásra. Ennek nem mond ellent, hogy létkérdéssé vált a szerkezeti korszerűsítés. A Kárpát-medencében nem hoztak létre olyan szélsőséges diktatúrát, mint Franco. A Kádár-féle vezetés a maga módján megkísé­relte kivédeni a brezsnyevi beavatkozást. Paradox, hogy ez a felemás magyar nyitás még mindig felvillanyozó példa sok spanyol számára. A mi reformereink viszont vigyá­zó tekintetüket Madrid felé vetik: ta spanyol úttal kacérkodnak. Az eltérések s az egyezések elemzése azt mondatja velünk: egy momentum minden­képpen követésre méltó. Ez a 'vértelen és erőszakmentes átmenet, a súlyos nemzeti megrázkódtatások elkerülése. Ha semmi mást nem 'szívlelnénk meg, csak ezt, már megérné. A spanyolok „szerencséje”, de inkább tár­sadalmi szükségszerűség, hogy a diktátor ha­lála után nem keletkezett személyi és intéz­ményi vákuum. János Károlyt, Adolfo Suerezt és Felipe Gonzalest széles rétegek fogadták el, így sikerült elhárítani a szélső­ségek veszélyeit A demokratizálódási folya­matban kiemelkedő szerepet játszottak a tö­megtájékoztatásban dolgozók. A sajtó ref­lektorfénybe került és meghatározó tényező­vé vált a választási stratégiában. Van azonban egy lényeges különbség. A spanyol kollégák nem csámcsogtak annyit a múltbeli bűnökön, a hibák elkövetőinek szá­monkérésén. pedig bizonyára oldalakat iszen­telhettek volna ők is ezeknek a leleplező cik­keknek. Nem ezt tették. Nem érték be felszí­nes vagdalkozással. inkább a jövő, a meg­oldás kérdései izgatták őket. Nem a botrá­nyokra koncentrálták az össztüzet. A de­mokratikus felemelkedés iránti őszinte vá­gyakozás valamennyi erőt a jövőért való ver­senyfutásra mozgósította. A PSOE küldött­sége azt tanácsolta az MSZMP-nek, hogy minél előbb dolgozzon ki konstruktív progra­mot. A spanyol közélet sem mentes termé­szetesen az „ügyektől”, de a hétköznapok em­bereit nem ez érdekli elsősorban, Imponáló­an higgadtan, kulturáltan viselkednek. Ezt is megtanulhatnánk tűliik! Nálunk bonyolítja a helyzetet, hogy egy­szerre kell a súlyos örökség okozta válságot kezelni és egy új modellt kialakítani. A po­litikai átalakulás nagy vehemenciával in­dult meg. ám félő: az elragadtatott hév mi­att a „parttalan demokrácia” irányába toló­dunk el. A gazdasági reformok tervei hiába előremutatóak, ha késik a megvalósítás. Ide­ológiai téren sem dőlt el. hogy milyen szocia­lizmust akarunk. Vétkeznénk, ha a múlt ér­tékeit tékozló módon elherdálnánk. \De azt se szabad megengedni, hogy a rövid távú kényszerek maguk alá gyűrjék a stratégiát. Együtt él a remény és az aggodalom. Fel­fokozott várakozásukban azonban sokan „Mi­kulás-ajándéknak” képzelik el gazdasági és politikai rendszerünk liberalizálását. A PSOE itt járt vezetői az MSZMP-t ia magyar tár­sadalom meghatározó erejének tekintik. Azt javasolták azonban, hogy a politikai átme­net időszakában csak úgy maradhat a kibon­takozás élén, ha ügyel az egymás iránti tole­ranciára. Csak a közös erőfeszítések vezet­hetnek el a sikerhez, mert a lakosság „válto­zást és stabilitást” akar. A c7pmplvrcprplf nem Pótolhatják a dtClllulyiiOGI GR valódi reformpárti fejleményeket! Az MSZMP taktikája érezhe­tően arra irányul, hogy a hatalmat megbíz­ható szövetségesei között ossza szét. 14 cél egy igazságosabb és demokratikusabb világ kialakítása, amely jóléttel párosul. Ehhez új játékszabályokra és konszenzusra van szük­ség! Csak így találhat el hozzánk Vörösmarty óhaja: „S nagy példákra magyar már naggyá lenni ne tudjon?” Buzafalvi Győző

Next

/
Thumbnails
Contents