Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. . . telexen Érkezett... OLVASÓK FÓRUMA Barangoltunk Dél-Nógrádban A Tájak-Korok-Múzeu- mok Egyesület salgótarjáni klubja május' 27-én, egész napos kirándulást szervezett atóbusszal a Dél-Nóg- rád tájképi, históriai és műemléki nevezetességeinek megtekintésére. A 34 (ős csoportban jómagam is végigjártam a régmúlt századok emlékhelyeit. Utunk első állomása Szi- rák volt. Itt megnéztük az árnyas temetőt, a Róth és Szontágh család síremlékeit, a Teleki László sírboltját rejtő kápolnaszerü épületet, melynek felszíni részét ravatalozóként használják. Szemügyre vettük a kétszáz éves evangélikus templomot is, ahol egykor Fráter Erzsébetet is keresztelték. Igazi látnivaló volt a Teleki—Dégen- feld műemlék kastély, rendezett parkjával és lovardájával együtt. A kastélyszálló portása készséggel kalauzolt végig a romantikus épületen. A díszteremben egy kis történelmi visszatekintést is adott a XIII századtól napjainkig. A kastély az utóbbi időszakban hosszú ideig az állami gazdaság központja volt majd az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt — hét év alatt — felújította és 1985-től szállodaként üzemelteti a Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesztési Intézet. A sok látnivaló közül megragadott bennünket a kastély galériájában Losonci Lilla festőművész kiállítása. Külön is elemeztük’ a Tél a tanyán, a Dunakanyar, a Tahi, a Szentendre című festményeit. A kastély földszintjén márványtábla örökíti meg Teleki László politikus és író emlékét, melyet születésének 175. évfordulóján, 1985-ben állított az üzemeltető cég és a Magyar Történelmi Társulat. Vanyarc felé haladva komló telepek és virágzó repceföldek, s itt-ott „pipacs- tenger” is maradandó látványt nyújtott. A szlovák nemzetiségű faluban megtekintettük Maróthy Jenő fiatalon elhunyt író szülőházát, majd az evangélikus templomot, melynek .előterében Veres Pálné, született Be- niczk.v Herminnek emeltek emléktáblát, a „minta asz- szony” domborműves portréjával. A vanyarci temetőben egy facsoport árnyékában Veres Pálné és hozzátartozói sírboltjait is megtekinthettük. Feltűnt a ravatalozónál a II. világháborúban elesettek emlékére emelt emléktábla is amelyen a vésett 31 név az áldozatok emlékét őrzi. Utunk Nógrádsápra vezetett, ahol XV. századbeli római katolikus műemlék gótikus templomot és udvarát tekintettük meg. A déli pihenőt Romhányban a Faradt Vándor-panzióban tartottuk, ahol ízletes ebédünket elfogyasztottuk. A gyorsan fejlődő településen megtekintettük a Lókos-patak régi bárok kőhídját, melynél található az az 1795-ben készült Nepomuki Szent János-szob- rocska. A tanácsház előtt a milleneumi emlékmű, a templomnál az I. világháború emlékműve tűnt még fel, majd a községből kifelé haladva a Prónay-kastély. Rákóczi-mezején legérdekesebb látvány volt az 1932- ben emelt Rákóczi-emlékmű, melynél elidőztünk. Itt volt a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy csatája 1710. január 22-én. E csatának emlékére emelték az emlékművet, amelyen magyar, svéd és lengyel feliratok emlékeztetnek a harcok áldozataira. Tovább haladva Tereskéri a római katolikus templomot néztük meg, mely a XV—XIX. század reneszánsz pasztofóriuma. Érdekes látnivalók a régi freskók, s a templom alatt/ lévő kripta, mely a kolostorhoz tartozott. Utolsó állomáshelyünk Szügy volt, ahol az egykori megyeháza maradványait, az impozáns új iskolát és az 1848-as emlékművet tekintettük meg. Ütiélményeit közreadja: Dudás Pál Salgótarján Köszönjük a figyelmeztetést Pontos név és cím feltüntetése híján ezúton válaszolunk Kovácsné Bátonyterenyéről feladott levelezőlapjára. Olvasónknak igaza van, a lottó tárgynyeremény. az OTP- húzások, a MERKUR-sorszámok az utóbbi időben valóban nem jelentek meg rendszeresen lapunkban. A következőkben jobban odafigyelünk rá. Nekünk is az az érdekünk, hogy olvasóink mindazon közleményeket megtalálják a NÖGRÁD-ba, mely érdekli őket. S ehhez még csak „új seprő” sem kell. Ifissihang „Személytelenül” is ismertté vált Nyílt levelet írtak Csala Péternek, a NÖGRÁD újságírójának, amelyet teljes terjedelemben teszünk közzé: „Tisztelt Újságíró! Ha személytelenül is, de mint az IKV akkori illetékes műszaki ellenőre, nem kívánt szerephez jutottam a NÛG- RÁD május 16-i számának „IKV kontra lakók” cikkében. Amikor egy ügy ilyen nyilvánosságot kap, az újságírótól is elvárható lenne a teljesség igénye, nevezetesen az egyik műszaki ellenőr meghallgatása. Ezzel a mulasztásával a tisztességesen elvégzett munkám lett megkérdőjelezve, így a velem kapcsolatban leírtakat egyértelműen visszautasítom.” Kovács Zoltán Salgótarján, Zója krt. 11. ☆ A cikk írója az alábbiakat jegyzi' meg: Tisztelt Kovács Zoltán! A cikk megjelenése előtt önt többször kerestem jelenlegi munkahelyén, ahol — különböző okokra hivatkozva — nem találtam. A munkájával kapcsolatos kifogásokat a lakók egybehangzó állítása alapján írtam le. ön bizonyára tudott a lakógyűlésről, amelyen nem jelent meg, pedig ez alkalmas fórum lett volna’ a kifogások megismerésére és a lakótársaknak az elfogadható válasz megadására. A halál közelségét; az országúti tragédiák döbbenetét megélni megrázó élmény. Az értelmetlen pusztulás tényével a nógrádi utakon az év eddig eltelt hónapjaiban meghökkentően sokszor kellett szembenézni a szomorú kötelességet teljesítő szakembereknek. Telek Ond rendőr őrnagy, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság alosztályvezetője elgondolkodtató statisztikával ismertet meg. — Tavaly az első öt hónapban kilencen vesztették életüket közlekedési baleset következtében. A súlyosan sérültek száma hatvanegy volt, hetvennégyen pedig könnyű sérülést szenvedtek. Az egészen friss adatok szerint 1989 június elejéig — tehát valamivel hosz- szabb idő alatt, mint azösz- szehasonlitáshoz alapul vett tavglyi időszak alatt — tizennyolc halálos baleset fordult elő. Hatvannégy a súlyos, hetvenhárom a köny- nyű sérülések száma. — Aggasztó adatok. Különösen akkor, ha a csaknem megduplázódott halálesetekre gondolunk. A rendőrség közlekedéssel foglalkozó szakemberei minden bizonnyal elemzik a balesetek tényeit. — Természetesen kigyűjtöttük a körülményeket érzékeltető adatokat. Ezekből kitűnik, hogy úgynevezett baleseti gócok —’ ahol az átlagosnál is gyakrabban fordulnának elő tragédiák — nincsenek. A balesetek körülményei azonban több jellemző magatartásra felhívják a figyelmet. Az okok között gyakran szerepel a sebesség nem megfelelő megválasztása. Számos , esetben a tragédia arra vezethető vissza, hogy a járművek elhagyják az útpályát, az úttest mellett pedig valamilyen szilárd tárgynak ütköznek. Ilyen baleset az említettek közül öt alkalommal fordult elő. Szívszorító, hogy az áldozatok gyakran fiatalok: 16, 18, 32 évesek. Életüket többször a jármű borulása, ütközése töri ketté. A minap/ fordult elő az a különös eset, hogy az úton fekvő gyalogost gázolták halálra. A gyalogosok elütésének egyébként jobbára az idősebb korosztály tagjai a szenvedő alanyai. Az okok folytathatók azzal, hogy a szabálytalan előzés miatt vesztik életüket, igen gyakran az utasok. Telek Ond rendőr őrnagy tanulságos olvasmányként lehangoló listát tesz elém. 1989 halálos baleseteinek olvasmánya, havi bontásban. Januárban 31 és 45 éves nő, februárban egy gyalogos és 34 éves férfi; márciusban 80 éves nő, egy gyorsan hajtó kocsi .férfi utasa, egy negyvenegy éves nő; áprilisban egy 42 éves férfi utas, egy 15 éves lány utas, egy 29 éves férfi és egy 32 éves férfi az áldozat. Tragikus a május mérlege: 18 éves férfit, 79 éves nőt, hatvanéves férfit, 28 éves férfit hiába vártak haza. Az okokat fentebb összefoglalta Telek őrnagy. A tényekből egyértelműen következik: valamit tenni kellene. — Régi igazság, hogy minden közlekedő mellé nem állhat rendőr, ez nem is lehet célunk. A sajnálatos baleseti statisztika azonban arra késztet, hogy még szigorúbban kell eljárni a gyors* hajtókkal szemben, a megelőzés érdekében. Éppen ezért senki ne csodálkozzon, ha a vezetői engedély bevonása ilyen esetekben nem néhány hónapra szól majd, hiszen ez igen csekély visz- szatartó erővel bír. Szeretnénk elérni azt is, hogy a járművezetők és a gyalogo-. sok között jobb partnerkapcsolat lenne. Jó volna természetes magatartásként tapasztalni, hogy a járművezetők előzékenyen, türelmesen viselkednek az idős gyaNógrádi alakén Tizennyolc értelmetlen halál Gyorshajtás — Ütközés — Diszkókirándulás logosokkal szemben, akik érthető módon nehezebben látják át a közlekedési helyzetet. A szülőknek kell levonni a következtetést abból a tényből, hogy több esetben a nagyvonalúságnak, a szülők kocsiját nem kímélő diszkókirándulásnak „köszönhető” a baj. A halálos balesetek nagyarányú emelkedése természetesen más kezdeményezésekre is ösztönzi a főkapitányságot. A rendőrkapitányságok már a i közeli napokban megkapják a hatékonyabb megelőzésre felszólító intézkedést. — Az adatsor tanulmányozásakor némi megköny- nyebbüléssel látja az ember; nem volt gyermektragédia, ami a legmegrázóbb az országúti drámákban. — Ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy közeleg a szünidő, amikor kisebb a felügyelet és jobban kiszolgáltatottak a gyerekek. Talán még időben figyelmeztetünk a szülők és mindany- nyiunk felelősségére, hiszen a szívszorító bajt a rendőrség egyedül nem előzheti meg. Kilenc helyett tizennyolc értelmetlen halál — derékba tört, jobbára fiatal életek. Tanuljunk belőle. Tanulunk belőle?! K. G. Fenyegetően sokasodnak az útszéli keresztfák: derékba tört öletek, hétköznapi borzalmak, tragédiák hírmondót. A gyanútlan szemlélődő utazónak itt is, ott is feltűnik a megszokhatatlan, hátborzongató kegyeleti hely, a hervadó vagy friss virágcsokorral, keretbe íog- 3 la.lt fényképpel, az élet múlandóságára figyelmeztető koszorúval. A beszédes fejfák szomorú nevezetességei végzetes meggondolatlanságoknak, a felelőtlenség másodperceinek. Atkos intelmek: úton lenni, annyi, mint megannyi közti időt eltölteni útra keléstől a megérkezésig. Legideálisabb útitárs ehhez az igencsak törékeny biztonság, ami nem vész e| oly könnyen, ha előtte jár az óvatosság. Így nem válnak útvesztővé az éles kanyarok, nem hozzák annyi értelmetlen halál hírét a holnapok. Vigyázni, figyelni egymásra: egyszerűnek tűnő feladat. de mint azt az élet számtalanszor bebizonyította, mégsem az. Igaz. a szabályok betartása kötelez, ám ennél is nagyobb parancs a tudat: az ember védtelen. Fotók: Kulcsár József
