Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. JÚNIUS ó.. KEDD NOGJRAI) 3 Az önállóság kezdeti tanulságai Miért mennek el a nők a BUFI-ból? Á türelem huszonöt év után elfogyott?! Az új elektronikus biztosítóberendezés beépítése Felkészülten várja a nyári utasforgalmat a Keleti pályaudvar Nem könnyű manapság az önálló, vagy az új szerveze­ti formában történő gazdál­kodás útját járni. Igaz ' ez még azokra a vállalatokra, részvénytársaságokra is, amelyek rövid idő alattiát­ható eredményt tudtak fel­mutatni. Miért ne volna hát érvényes egy olyan vállalat­ra, amely hosszú évtizede­ken át pesti központ irányí­tásával termelt? o A Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati gyáregysége — hasonlatosan a nagyvállalat többi egysé­géhez — részvénytársasággá alakult. Fél év végén talál­kozunk — állapodtunk meg akkor, Forrai Ferencné igaz­gatóval. Hogy nem vártunk hat hónapig azt az magya­rázza; S.O.S. jelek érkeztek a gyárból. Híre ment a vá­rosban : tömegesen hagyják el a dolgozók az üzemet. Mi az oka a távozásnak? — ötvennégy dolgozónk hagyta el a gyárat, közülük negyvennyolcán fizikaiak voltak, köztük harmincki­lencen pedig teljesítmény­béres területen dolgoztak — mondja Béres József igaz­gatóhelyettes. — Tavaly 5266 forint volt az átlagbér, ez most 5898 forintra nőtt. A körülmények firtatása előtt meg kell jegyezni: az önállósulás részben kénysze­rű volt. A BFK 4,5 milliár­dos adóssága már tarthatat­lannak minősült ezért kel­lett gyáregységeinek valami­lyen új formában kiválni. Ok kötelezettek az adósság bizonyos hányadának vissza­fizetésére. A gyarmatiaknak ebből hétmillió jutott. — Igaz, hogy kényszerű is volt az önállóság, azonban az önelszámolást mindenkép­pen megvalósítottuk volna, hogy a gyárat saját értékén mérjék a cégen belül — teszi hozzá Béres József. e Az okokat keresve, elő­ször a távozottak szem­pontjából soroljuk: sokan fa­lujukban helyezkedtek el, hiszen sok a bejáró. Leg­többen az Ipoly Cipőgyár új részlegéhez mentek, ez a vá­rosközpontban van, költség­vetésből fizet, sokkal job­ban... — Mennyire igazi az ön­állóság, a függés a korábbi, más gyáregységektől? — kérdezem. — Az alapanyagot ma is Rákospalotáról vásároljuk. A központtól pedig szolgálta­tásképpen vesszük a gyárt­mányfejlesztést, mert ennek a szakembergárdája még nem alakult ki nálunk. Két technikusra s egy kereske­delmi vezetőre éppen ezért lesz szükségünk — így a vá­lasz. — ... és a marketingmun­ka? Hiszen, ha jól tudom , nagy részben exportra ter­melnek! — Az egyik legnagyobb exportpiac a Szovjetunió. Az ide szóló szerződések állam­közi megállapodásoknak megfelelően köttetnek. A tőkés piacon a legjelentősebb a bérmunka, itt NSZK-beli, holland, francia, amerikai partnereink vannak — így a válasz. Hozzá tartozik az üzletkö­téshez, hogy ezen a területen — igaz ebben már a beszél­getéskor sem értett velem egyet az igazgatóhelyettes — úgy érzem, csak amolyan látszatönállóságuk van. Hi­szen a BFK és a korábbi külkereskedelmi partnervál­lalatok kiválasztják a piacot, a gyarmatiaknak csupán ar­ra van lehetőségük: ha tet­szik, megkötik a szerződést. Piackutatást ők nem végez­nek. Igaz, ennek feltétele volna a helyi gyártmányfej­lesztés is. Véleményem sze­rint csak a bérgazdálkodás­ban, költségekben van igazi önállóságuk, hiszen az alap­anyagot a korábbi partnertől kapják, a gyártmányokat szintúgy. Béresf József azon­ban másként latja. o Jelenleg a négyszáz fős gyár 30—40 százalékban bel­földi piacra termel. Az évi 7—800 millió forintos export­ból a tőkés kivitel csak 100 milliót képvisel. Gyakran változnak a ter­mékek, sok az átállás. Nagy szériák csak a szovjet piac­ra készülnek. Ám ez nem lenne nagy gond. Az sem lehet jogos vád, hogy nem keresik az új piaci lehetőségeket. Az igaz­gatóhelyettes asztalán vaskos dossziék, külföldi tárgyalá­sok jegyzőkönyvei, a ma­gukkal vitt mintadarabok jegyzéke. Az igazgató leg­utóbb Franciaországba két konténernyit vitt magával. Béres József pedig előzőleg Amerikában próbált szeren­csét. — Korábban kellett volna ez az önállóság, s az elszaka­dás a rákospalotai alap­anyagszállítótól — ezt már Szathmári Pálné műszakve­zető mondja a csarnokban, amikor arról kérdezem: érez- tek-e valamilyen változást az elszakadás óta. Elmondja, hogy főleg a minőségi elvá­rások erősödtek. De hozzá­teszi hogy ez a csapat, sok­ra képes, ő bízik bennük. Az asszonyok, valahányat csak megszólít az érdeklődő, szűkszavúan, névtelenül vá­laszolnak. Nem panaszkod­nak, nem is újjongnak. Vala­mivel nyíltabban beszélnek az eltávozottak. — Huszonöt évig dolgoz­tam a BUFI-ban, s 7600 fo­rint volt a fizetésem mű­szakvezető létemre — mond­ja Herczeg Istvánné, aki már az Ipoly Cipőgyár új felsőrészvarró üzemében mű­vezető Jött vele a brigád is. Erdélyiné szintén nem pa­naszkodik — új helyére. Azután sorolják eljövete­lük okát: a szervezetlenség, és a szakértelem hiánya, minden szinten. Az alap­anyag-ellátás, és a késői szakítás a nagyvállalattal. A fizetést csak utolsónak emlí­tik. Hiszen ebben türelmesek voltak... o Hasonló türelemre intenek sokan. Még új a forma, ez­ért vannak gondok. Azon­ban az, hogy ilyen régi szak­emberek ennyi év után meg­elégeljék a dolgot... Igaz, ed­dig talán nem volt jobb le­hetőség, ám arra ha több, mint félszáz dolgozó kilép egy cégtől már oda kell fi­gyelni. A BUFI-ban fontol­gatják az egy műszakos ter­melésre való áttérést. Ez költségcsökkentő lehet. E mellett azonban másra is szükség volna, önállóságra, igazira, a felsőbb irányítás­tól, és nem utolsósorban a régi megrögzött szokásoktól! Hlavay Rirhárd Jelentős energia­megtakarítás Energiatakarékossági szem­pontból ígéretesnek látszik az az amerikai kutatók ál­tal kifejlesztett eljárás, amellyel már sikerült tö­mör üvegfém rudakat és -tömböket készíteni. A gyár­tás kiindulási anyaga egy keverék, legalább három fémnek a porából áll (pél­dául nikkelből, vasból és borból, illetőleg rézből, pal­ládiumból és szilíciumból). Ha e keveréket rövid ide­ig a hagyományos robbanó­anyagok okozta nagy nyo­másoknak teszik ki, külön­leges tulajdonságú, egysé­ges, tömör testek keletkez­nek. A fémporkeverék a rob­banáskor olvadni kezd, de csak nagyon rövid ideig, igy nincs rá lehetőség, hogy szabályos kristályos álla­potba kerüljön, mint ahogy az a forró olvadékból való megdermedés során történik. Így alakul ki a nem kristá­lyos, rendezetlen belső üveg- fém szerkezet, s így hozha­tók létre az előre elkészített formákban való belerobban- tással a nagyobb üvegfém alkatrészek, munkadarabok. Rák nélküli cápák A cápák birodalmában csaknem ismeretlen a rákbe­tegség. Sok éven át csaknem 30 ezer tengeri ragadozót megvizsgálva, mindössze két rákgyanúsat találtak kö­zöttük. Honnan van az im­munitásuk? Van-e olyan anyag a szervezetükben, amely az embernek is hasz­nára lehetne a betegség, le­küzdésében? Napjainkban behatóan tanulmányozzák ezt a kérdést. A cápaszérum nemcsak a baktériumokra és a vírusokra bizonyult mér­gező hatásúnak, hanem a daganatsejtekre is. Legújab­ban a rendkívüli mértékben rákkeltő vegyület, az afla- toxin elleni ellenálló képes­ségüket vizsgálják. Ha az aflatoxinnal szemben is re- zisztensek a cápák, meg kell találni azt az anyagot, amely ezt a hatást kiváltja. Feltehetően olyan enzim van a cápák szervezetében, amely a törzsfejlődés során eltűnt az emberi testből. A nyári vasúti mentrend életbelépésével egyidőben, befejeződött a Keleti pá­lyaudvar első 13 vágányá­nak korszerűsítése. Az újon­nan beépített elektronikus váltóvezérlő és biztosítóbe­rendezések lényegesen meg­könnyítik az irányító sze­mélyzet munkáját, s bizto­sabbá teszi az utazásokat. A külső peronok fölé emelt tetőszerkezet pedig növeli a pályaudyar komfortját. Az eddigi beruházás értéke mintegy 1 milliárd forint. A DOMINO '70 jelzésű biztosílóberrntlezés vezérlő pultja. 1mmmmmmmmmmmm Megállunk a kovács- műhely közepén. Az oregúr tesz-vesz, köz­ben mesél. Van miről. Ahogy hallgatom, egyre inkább meggyőződöm: élete, mun­kássága egy regényt is megérne. Napra pontosan emlékezve adja elő élete legfontosabb mozzanatait. Ki gondolta volna, hogy ez 1908. október 23*án nap­világot látott kicsi András­ból kovács lesz? Talán csak apja aki molnár volt Szécsényben. Andris fia már kisgyerekként állandóan a gépeken mászkált. Ha meghibásodtak azok, ár- ! gus szeme.kkel figyelte, : hogyan javítják ki, mi a , teendő ilyenkor? I Tizennégyből hatan ma- i radtak testvérek. A többiek ; fiatalon meghaltak. Kiss András Ferencnek segítenie kellett a nehéz körülmények között élő családon. Bár, jóeszű gyerek volt, elvégez­te a négy elemit, meg a két polgárit, mégsem foly­tatta tovább. Tanárai ugyan marasztalták, ő mégis a szakmatanulást választot- . ta. Varga Gusztávnál, az or- ; szágosan is ismert szécsé- nyi mesternél sajátította el I a szakma alapjait. Nála I szerzett segédlevelet. Mind- j ez 1926-ban történt. Zöld­fülűként, alig néhány év­vel később Kiss András megnősült. 1928-ban, már nős ember­ként ke.rült Bihar megyé­be, Csákópusztára, Itt, apósa birtokán „hódolha­tott” mesterségének. Az­tán jött a katonaság majd leszerelése után, 1933-ban, megvásárolta azt a szécsé- nyi házat, melyben ma is él és dolgozik. Elhatározta: önállóan gazdálkodik. Kovácsműhely volt az épületben, hisz Balogh Dá­nielnek, a környék legneve­sebb mesterének volt rezi­denciáját vásárolta meg. A szomszédban Ocskó Lajos kerékgyártó személyében jó társra talált. Az akkori­ban alapvető szolgáltatás­nak számító munkákat kö­zösen jól el tudták végez­ni. A sors azonban közbe­szólt. Bár volt Kiss And­rásnak egy cséplőgépe, meg egy jól menő vaske.reske- dése is, a háború elszólítot­ta őt a család, a munka mellől. Irány a front, majd a nem tervezett hadifog­ság. ’44. április , 18-tól ’47. szeptember 4-ig orosz fog­ságban volt. Kovácsmes­terként dolgozott, s máig is jól emlékszik ukrán tanít­ványa nevére.: Makoviczki Sztaniszlavnak hívták. A fiú megsiratta őt, amikor R BMW nem eladó A kovácsmester kalandos élete Kissé hajlott háta az öregkorra utal, gondolkodása, jó­kedve azonban a fiatalságot idézi. Kiss András Ferenc, közledve nyolcvanegyedik életévéhez, korát meghazudtoló módon él és dolgozik. Bandi bácsi személye — ahogy Szé- csény-szerte ismerik — már már legenda: a régi kovács­mesterek egyedüli képviselője a környéken. az öreg haza indulhatott Magyarországra. Élete újabb, szívesen fe­lejtendő szakasza hazatéré­se után kezdődött. Negy­vennyolcban elkobozták tő­le a cséplőgépet, ’ felszámol­ták vaskereskedését — melyet a háború pusztításai, után helyreállított. — Ku- láknak bélyegezték. Sok esélye nem volt a hatalom ellen. 1956 eseményei érzéke­nyen érintették. Bár éppen fizetés nélküli szabadságon volt, és építette verandá­ját, mégis a bűnösök -sorá­ba került. Nyolc hónapot ült Tökölön, de utána újra becsülettel bekapcsolódott a termelőmunkába. Így ment nyugdíjba 1968. december 1-én. Azóta sem tétlenül telnek napjai. Mit csinál ma? Bandi bá­csi újabb mesébe kezd. Na­ponta kétszer kijár a teme­tőbe, az asszony sírjához. Nemrégiben vesztette el szeretett feleségét. Az öreg egyedül maradt. Mos, főz magára. Persze két gye,reke, meg az unokák gyakran látogat­ják. örül is nekik. Büszke rájuk, legújabban Tibor fi­ának gyermekére, aki je­lenleg az Egyesült Államok­ban, Blacksburgban végzi hároméves kutatómérnöki tanulmányait. Mondja az öreg, ha ez szóba kerül a cikkben, nehogy kifelejtsem Andor fiának két gyerme­két. Közülük az egyik mér­nök, a másik fiú pedig most végzi egyetemi tanulmá­nyait. Állunk a kovácsműhely­ben. Élvezettel hallgatom az öreg kovácsmestert. Még sok mindenről, sok-sók ér­dekességről regél. Mikor búcsúznék, újabb kuriózummal szolgál. Mond­ja, nézzem meg géppark­ját: a 30 éves Panni robo­gót. az R 75. BMW motor- kerékpárt. a 30 éves 407-es Moszkvicsot, no meg pótko­csis traktorját. Mind üzem­képes. Használja is őket. Tavasszal még szántott a traktorral, gyakran beül a kocsiba is, jogosítványa mindenre van, de a motor a leginkább használt „szer­kentyűje”. Mondom, készítek egy fo­tót. ,Az öreg egy rúgással „bepöccinti” a BMW-t és az udvarban fordul egyet ve­le. Én meg lekattintorru Megkér, inkább a motor Játszódjék a képen, mint ő. Mert sokak számára a gép többet ér mindennél! Es így­van ezzel ő is. Nincs az a pénz, amiért bárkinek i» odaadná... Vaskor István \

Next

/
Thumbnails
Contents