Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
» 1989. JÚNIUS 3.. SZOMBAT I 3 NOGRAD Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás ■ 2. oldalról.) tért ki. Az egyik borsodi felszólaló a megyéjében felhalmozódott gondok megoldásához kiemelt támogatást kért. A kormány júliusban áttekinti az észak-magyarországi térség helyzetét, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megye problémáit. Ennek során gyorsan megvalósíthatók lesznek azok a konkrét felvetések is, amelyekre egyes képviselők is -utaltak. Már az idén több mint félmi 11 iTőzsér Gáspár, Nógrád megye 4. számú választókerületének képviselője, elöljáróban arról szólt: nem kis meglepetést okozott a kormány bejelentése, a Nagymaroson folyó munkálatok felfüggesztéséről. — Mindez annak ellenére történt, hogy a parlamentnek érvényes döntése van a folytatásra. Ennek pártolását kérte a kormány tavaly októberben, azon oknál fogva, hogy a leállítás több kárral jár. Ismereteim alapján kijelenthetem, hogy Nógrád megye, ezen belül választókerületem, lakosságának többsége helyesléssel fogadta az októberi döntést. Ma érthetetlen, hogy hat hónap elteltével a kormány felfüggesztette az építkezés folytatását, annak ellenére, hogy a Minisztertanács elnöke márciusban csak azt ígérte: az Országgyűlés újabb döntéséig az építkezésen visszafordíthatatlan munkálatokat nem végeznek. Az eltérő döntések sorozata érthetetlen a közvélemény előtt. Tőzsér Gáspár utalt rá, hogy az expozé ismeretében másképpen ítél meg néhány kérdést, a kétségek azonban nem oszlottak el. A választók állandóan megfogalmazzák: miért hátrált meg a kormány? A gazdasági helyzet miatt nincs könnyű helyzetben a Minisztertanács, Tőzsér Gáspár szavai szerint azonban a képviselők is különböző hatásoknak vannak kitéve. Ezt bizonyítják a napi postával érkező ellentétes tartalmú levelek. — Tapasztalataim alapján és választóim nagy többségének megbízásából azt kell képviselnem, hogy a már megkezdett beruházásokat be kell fejezni, megvalósítva az ökológiai adottságok védelmére szükséges létesítményeket is. — A józan ész azt diktálja, hogy a kialakult gazdasági körülmények ellenére is a befejezés mellett döntsünk, mert egy félbehagyott beruházás fölösleges milliárdok elúszását jelenti. , Nem szólva arról, hogy nem ismerjük a félbehagyott művel kapcsolatos ökológiai hatásokat. Az más kérdés, ha most kellene megszavazni az indítást, bizonyos, hogy nem tennénk meg. A leglénvegsebb döntési probléma —, amint ezt a miniszterelnök is mondta —, • hogy mennyibe kerül a továbbépítés, mennyibe a leállítás, mennyi lesz a csehszlovák kormány és az ausztriai vállalatok kártérítési igénye. De ide kell sorolni a magyar vállalatok kártérítési követeléseit is. A választópolgárok azt várják, hogy mondja ki a kormány: ha felfüggesztette az építést, a beruházás leállítása milyen előnnyel, vagy kárral jár. Tőzsér Gáspár felidézte, hogy választókerületében a árd forint központi támogatásban részesül Borsod megye, részben a foglalkoztatási alapból, részben a területfejlesztési alapból. Körülbelül 2400 új munkahely teremtésére kap a megye beruházási támogatást, ami persze, még mindig nem jelenti a több 10 ezer esetlég megszűnő munkahely pótlását, de a kormány mindenesetre megtette az első lépést. A szerkezetátalakításra vonatkozó kérdések valóban jogosak — mondotta — az mátraterenyei Ganz Acél- szerkezeti Gyár 700 dolgozója aggódva várja a parlament döntését. — Szerződésük, illetve munkalehetőségük több évre ide kötődik. A kritikus helyzetben lévő, 4200 dolgozót foglalkoztató, Nógrádi Szénbányák mellé a foglalkoztatási gondokkal csatlakozni fognak ők is. Napjainkban nem látom annak lehetőségét, hogy megyénkben olyan munkahelyteremtő beruházások valósulnának meg, amelyek enyhítenek ezeket a feszültségeket. Tőzsér Gáspár kitért arra, hogy meggyőződése szerint szükség lesz az itt termelt áramra, a dunai hajózás folyamatos biztosítására, de nagyon sok település biztonságos ivóvízellátása sem valósítható meg a beruházás nélkül. Kifejtette azt is, hogy a nemleges döntés esetén nemcsak anyagi kár keletkezik, a kormánynak az erkölcsi veszteséget is el kell viselni. — Többször elhangzik: döntsön népszavazás, amely ismereteim szerint körülbelül 40—45 millió forintba kerülne. Ezt igen drága tandíjnak tartom. Van ennek a pénznek ezer helye, felénk így szokás mondani. De szabad-e népszavazást tartani egy olyan beruházásról, amelyről a szakemberek véleménye is eltérő. Ha mégis népszavazás melle,tt dönt a parlament, akkor nagyon tisztességes tájékoztatást vár a lakosság. Az előnyökről és a hátrányokról egyaránt, ez eddig elmaradt. Választóimnak az a véleménye, hogy a kellően elő nem készített döntés terheit ne rakjuk az ő válluk- ra. Egyébként mi, Nógrád- ban, állunk a népszavazás elébe. Végezetül a nógrádi képviselő azt kérte: ne késlekedjünk, mert sürget az idő. A döntésre azonban nem csak e.zért van szükség. — A lakosság ne csupán Bős—Nagymaros problémáival, hanem a munkahelyi teendőkkel legyen elfoglalva, amint ezt az előző napirend kapcsán a Minisztertanács elnöke is világosan kifejezte. A kormányfőtől befejezésül azt kérem, hogy a vizsgálatok mielőbb féjeződ- jenek be, hogy alapos ismeretek birtokában tudjunk dönteni. Ipari Minisztérium a közeljövőben elkészíti az ezzel kapcsolatos tanulmányt, s erről a munkáról természetesen tájékoztartás>t kapnak majd a képviselők is. Elhangzott olyan javaslat is, amely szerint még az idén 100 forinttal .növeljék a családi pótlék összegét. A pénzügyi kormányzat szerint ősszel, az adórendszer korszerűsítésének napirendre tűzésekor erre a kérdésre visszatérnek. Ezután részletesen is kitért azokra a javaslatokra, amelyek indítványozták: a tanácsok támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. A pénzügyi kormányzat módosító javaslattal élt; egyet- érlenek azzal, hogy a tanácsok úgynevezett egyéb állami támogatásának csökkentésére nie kerüjlljön sor. Ezt a tételt kiveszik a csomagból. Ugyanakkor a személyi jövedelemadóból befolyó bevételek esetében azt javasolta, hogy azoknál a tanácsoknál, ahol az eredetileg tervezett adóbevételből kiesések keletkeznek, ott tel- jeskörűen garantálják, tehát kiegészítsék a bevételt, ahol viszont az előirányzatok túlteljesülnek, ott azt teljes egészében elvonják. Ugyanakkor az igazgatási kiadások 600 millió forintos csökkentésétől a kormányzat nem tud eltekinteni. Ezek figyelembevételével indítványozta a miniszter a törvényjavaslatot módosítani. A miniszter több képviselői javaslatot nem támogatott, köztük az adóbehajtók anyagi érdekeltségének eltörlését szolgálló indítványt sem. Szólt továbbá az'adórendszer módosítását érintő képviselői javaslatokról is, hozzátéve; hogy a kormányzat a módosításon dolgozik, s az első lépésekre már a jövő héten sor kerülhet. Mások az egyedi nagyberuházások mielőb bi f etüTv i zsg á lat á t szorgalmazták, s m'int elmondta, ez g munka, is folyamatban van. Ugyancsak megkezdődött ,a kereskedelmi vámtételak csökkentésére vonatkozó program kidolgozása is, amire a vámrendszer egészének korszerűsítésekor visszatérnek. A miniszteri választ követően Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke ismertette a bizottság állásfoglalását. Eszerint szükség van a csomagterv egységének megőrzésére. Szűrös Mátyás ezután szavazásra tette fel a bizottság által a plenáris ülés szünetében megfogalmazott módosító indítványokat, majd a már elfogadott módosításokkal együtt a teljes törvényjavaslatot. Az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az! 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. A nagymarosi beruházás helyzetéről Németh Miklós miniszterelnök a következőket mondotta: — Szeretnék felelős magyarázatot adni önöknek arról, hogy mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésében — kezdte beszámolóját. — Sokan intettek arra, hogy ez itt nehéz perceket fog nekem okozni, és még további gondokat, s ugyanezzel bocsátottak utamra, amikor Prágába és Bécsbe indultam. Előrebocsátom: Adamec miniszter- elnök és Vranitzky kancellár higgadtan fogadták döntésünket, és megértéssel hallgatták meg annak indoklását. A csehszlovák miniszterelnök kifejtette: a vízlépcsőbe ők már hatalmas összegeket ruháztak be, és érdekeltek annak felépítésében. Ugyanakkor készséget mutatott arra, hogy a bennünk felmerült, újabban megjelenő aggályokat, kockázatokat közösen megvizsgáljuk, és ha nem veszünk figyelembe fontos tényezőket, vagy — ahogyan ő fogalmazott — hibákat követünk el, akkor azokkal bátran szembe kell néznünk, és a következtetéseket közösen le kell vonnunk. A mérlegelésnél nem lesz más szempontjuk, mint a tárgyilagosság és az . ésszerűség. Készek minden vizsgálatban részt venni s a megoldást velünk közösen keresni, hiszen a terv is közös volt, s közös a felelősségünk a jövőért is. A kormány elnöke végezetül hangsúlyozta: a felfüggesztésről május 13-án hozott határozatában a kormány természtesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatokra vonatkozóan kéri, hogy a parlament múlt év októberi határozatának 1. pontja végrehajtása alól az újabb . döntésig adjon felmentést. A Felső-Duna- szakaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az ökológiai érdekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérte, az Országgyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el. Határozathozatal következett: az Országgyűlés ellenszavazat nélkül,- 35 tartózkodással elfogadta a határozati javaslatot. Eszerint a parlament tudomásul veszi, hogy a Minisztertanács a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer Nagymarosnál folyó munkálatait május 13-án felfüggesztette, és a beruházás, feltételeiről, következményeiről újabb vizsgálatot tart szükségesnek. Ezzel az Országgyűlés a vízlépcsőrendszer nagymarosi létesítményére vonatkozóan felmentést adott a kormány október 7-i határozatában előírt kötelezettség teljesítése alól. A határozathozatal után Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke emelkedett szólásra. Nagy Imre és sorstársai június 16-án sorra kerülő temetésével kapcsolatosan. emlékeztette a képviselőket arra, hogy több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1947, szeptember 16- án az ország házában mondta el székfoglaló beszédét Nagy Imre, az Országgyűlés akkori elnöke. E beszédből idézett néhány gondolatot, amelyek —, mint mondotta — ma is útmutatóul szolgálhatnak, „értekor, amikor széles e hazában a nép gondókkal és nehézségekkel küszködve is gyarapítja anyagi és szellemi javainkat, nem lenne erkölcsi alapunk a nép elé állni, ha minden percünket nem az alkotó-, . teremtőmunka töltené ki. Ez a törvényhozó testület a népakarat letéteményese. Az Országgyűlés a nemzet egyetemes céljait van hivatva szolgálni. Az ország népe nagyon sokat vár tőlünk. E várakozásunknak megfelelni csak úgy lehet, ha minden demokratikus, haladó erőt hazánk gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének szolgálatába állítunk.” Az Országgyűlés helyesli és támogatja azt a törekvést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a kegyelet, a politikai és erkölcsi igazságtétel. a nemzeti megbékélés jelképe — mondotta végezetül Szűrös Mátyás, azt kérve: az Országgyűlés egyetértőig vegye tudomásul, hogy elnöke néhány ‘ képviselő részvételével helyezzen el koszorút Nagy Imre sírján. A beszédben foglaltakat az Országgyűlés közfelkiáltással elfogadta. Ezt követően Szűrös Mátyás június 27-ig berekesztette az ülésszakot. Van, aki nyíltan, másvalaki lopva lapozza az újságokat, a fényképét keresve. A jó humorú képviselő erre mondja: „Nézzed, babám, nézzed, ki tudja meddig nézheted?!” A megjegyzés vitathatatlan tartalma: a mandátum nem örök életű. A honatya közmegelégedésre képvisel ezer ügyet, aztán egybe belebukik. A dolognak azonban ez csak az egyik oldala, a felgyorsult törvénykezés már-már elviselhetetlen terheket ró a képviselőkre. Erről is, arról is, szó esett az Országház kupolacsarnokában, egy alkalmi disputában, — Jó lenne körülnézni, miként festenének itt a kupolacsarnokban az emeletes vaságyak! Dr. Szilágyi Tibor, Salgótarján déli városrésze képviselőjének megjegyzése élénk derültséget kelt. A humor azonban mélységes igazságtartalommal bír: két ülésszak között maholnap a képviselőknek haza sem ^rdemes menni. A munka természetesen nemcsak az itteni tárgyalásból áll. Dr. Szilágyi Tibor szerint: A folyamatos igénybevételt dr. Szilágyi Tibor így érzékelteti : — Az ülésszak előtt és. utána egyaránt konzultálni kell a választókkal. Közben tucatjával vannak olyan ügyek, amelyek azt bizonyítják: sokan úgy vélik, a képviselő valami kijáró ember, máshol megfeneklett ügyek intézője. Hisszük, hogy a képviselő mindenekfbletti, kivételezett ember. Az igénybevételt i.s érzékeltetve cáfolják ezt Sándor Gábor szavai : — Túlzás nélkül mondhatom, ha egy képviselő manapság munkahelyet akarna változtatni, nemigen kapkodnának utána. Inkább godolkodóba esnének: felvállalják-e? A megszaporodott munka a „főnöknek” is dilemmát okoz. Dr. Miklós Zoltán képviselő, a Litkei Ipoly Téesz elnöke, megjegyzése pedig fölöttébb elgondolkodtató: — Az ember készült a Parlamentbe, bizotsági ülésekPARLAMENTI JEGYZETEK — Egyre nagyobb leterheltséget jelent ennek a megbízatásnak a teljesítése. A zsúfolt tárgysorozatnak köszönhetően rendkívüli mértékben megnőtt a tárgyalási anyag. Felelőtlenül nemcsak szólni, szavazni sem szabad. A felkészüléshez pedig hozzátartozik a választó- kerület előzetes szondázása is, ami fölöttébb sok időbe kerül. Emellett ott a munkahely, a képviselőtől pedig joggal elvárják a példamutatást. Sok a távoliét, így még arra is akad példa, hogy a rendes szabadság benn marad. Túlzás nélkül írhatjuk tehát: a fizikai és az erkölcsi tehertétel egyaránt nagy. A helyzetet jól szemléltetik Sándor Gábor pásztói képviselő szavai is: — Indulok az ülésszakra, közben megérkezik a hamarosan következő tárgyalássorozat anyaga. Lehet kezdeni a felkészülést arra is. A fiatal képviselő mindemellett viseli azokat a terheket is, amelyeket korosztálya tagjai: építkezik — annak minden gondját átélve —, ráadásul tanul. Tőzsér Gáspár bátonyterenyei képviselővel néha él- celődnek: könnyű neked, mióta nyugdíjas vagy. Az érvelés, persze, sántít, hiszen ki látott már olyan nyugdíjast, akinek egyszerre csak kitölthetetlenné vált a szabad ideje. Tőzsér Gáspár az igénybevétel egyik elkerülhetetlen formáját, a képviselői beszámolókat is idézi, eléggé sajátos tapasztalattal: — Tíz éve vagyok képviselő, s legutóbb feláll valaki egy fórumon és azt mondja: a Tőzsér nem jó, mert nem inltézte el az ügyemet. Íme, a tévesztés világos példája. Valami szomszédvitában hozzá fordulnak, aztán megszületik a minden egyebet feledő, az asztalról lesöprő summás ítélet. re jár, választóival találkozik, ügyeket intéz és még sorolhatnám tovább. És ott van a munka. . . S, ha az embert alig Tátják a téeszben, akkor majd jön a közgyűlés az ítélettel: menj máshová! De legalább lehetne igazságot tenni. Mindenkinek azonban aligha lehet a kedvében járni. " ‘ — Legutóbb nyolc helyen voltam képviselői beszámolón — halljuk dr. Szilágyi Tibortól. — Egy kivételével mindenütt azt mondták: köteles vagyok a vízlépcső építésének folytatása mellett szavazni. Így, hát ezt kell képviselnem még akkor is, ha az ellenkező nézetet valló, esetleg éppen emiatt akar visszahívatni. A sokrétű igénybevételre, a minden korábbinál erőteljesebb parlamenti munkára való tekintettel mi lehet a megoldás? Az, ami ellen nem is olyan régen még sokkal többen tiltakoztak: elkerülhetetlen a főhivatású, profiképviselőség. Dr. Szilágyi Tibor szerint ráadásul oly módon, hogy hozzáértő szakmai gárda álljon mögötte, segítve a bonyolult munkát. A kupolacsarnokban lezajlott beszélgetésnek tanúja dr. Körmeny József, a Nógrád Megyei Tanács elnöke is, aki vendégként figyeli a t. ház munkáját. Az utóbbi megjegyzéshez hozzáteszi: — A változtatás elkerülhetetlennek látszik, hiszen a parlament egyre inkább hatalmi centrum. A fenti megállapításokat hitelesíti egy apró „csúsztatás” is. A véleménycserére a mostani ülésszak nyitányakor került sor. A beszélgetés papírra vetésekor pedig már ismert: a parlament megint nem tudta elvégezni az eredetileg elképzelt munkát. Egy része a június vegén ismét kezdődő ülésszakra marad. Kelemen Gábor TŐZSÉR GÁSPÁR: Alapos ismereteket a döntéshez
