Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
1989. JÚNIUS 17.. SZOMBAT NOGRAI) 3 Szemet gyönyörködtető látvány a nógrádi dombokon virágzó mustárültetvények sárga színű özöne. A mezőgazdasági üzemeink által kedvelt fűszernövény termesztésének csak a piaci igények szűkössége szab határt, ugyanis bőséges nyereséget ad értékesítésre kerülő magva, emellett kiváló előveteménye az őszi búzának, így annak is növeli hozamait. Örvendetes, hogy a hazai vevők mellett igény mutatkozik határainkon túli szállításra, főleg NSZK-belj partnerek várják a nógrádi mustárt, amelynek ára tonnánként eléri a tizenötezer forintot is. Képünkön Patak határában virágzik a sárga fürtű mustár. * —kulcsár— Miért éppen Liptait? Négy évvel ezelőtt, ami- kor a 25 főt számláló, és traktorosokat egybefogó Lovász József Szocialista Brigád új vezetőt választott, vajon miért került Liptai Mihály neve az élre. .Pócza Árpád, aki 25 éve tagja a pásztói termelőszövetkezet kollektívájának, a következőkkel indokolja: — Csendes, jóindulatú, szereti a családját, szakmájában pedig elismert. Ha az ember választ magának vezetőt, akkor alapkövetelmény legyen a józan élet, — miközben a mellettem ülő, szakállas, csendben hallgató brigádvezetőre néz, akinek vezetésével az elmúlt évi munkájuk eredményeként elnyerték a nemzetközi munkaverseny legjobb brigádja címet, a termelőszövetkezet több szocialista címért vetélkedő kollektívája közül. A nyilvános elismerést követően a brigádvezető így pergeti vissza a csapat történelmének akkori lapjait: — Megbíztak bennem, egyhangúlag mellettem szóltak és döntöttek. Valószínű azért,, mert jól ismertek, hisz 25 éve dolgozok a nagyüzemben. — Könnyű-e, vagy nehéz ma egy csapatot összefogni úgy, hogy .mindenki megtartsa egyéniségét? — Nincsenek köztünk kihúzók, azt viszont nem tagadom, hogy esetenként előfordul, valamelyikük hangosabb a kelleténél. Ilyenkor lecsillapítjuk. Igen, hallgatnak rám a brigádtagok. Nem, eddig még nem volt szándékomban visszaadni a megbízást, de részükről sem vetődött fel ilyen gondolat. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy nem bántam meg... — Éfdekelne, miként képzeli el a jövőt? — Még jobban össze kell fognunk a munkában, fokoznunk szükséges egymás megbecsülését, de jobban kell vigyázni a gépeinkre, mert öregek, nagyobb, több a hibalehetőség, és ezzel együtt nőhetnek a javítási költségek — foglalja tömören össze az idei versenyszakasz lényegét. — Vajon, miként látják önmagukat és társaikat a brigád tagok ? — Olyanok vagyunk, mint egy jó család. Kisebb súrlódások előfordulnak. Hogy ne tegyen üresjárat a munkában és gyorsabban haladjunk, reggelenként, de munka közben is megbeszéljük a legcélravezetőbb megoldásokat — állítja Takács Péter, aki huszonegy éve vallja magát a termelőszövetkezet tagjának. Nem sokkal később Pócza Árpád így folytatja: — Az idén is szívügyünknek tartjuk ígéreteink teljesítését.. Másképpen eddig sem tudtuk megszerezni a jelenlegi rangos nemzetközi kitüntető címet. — Tíz évig voltam vasutas — kapcsolódik a beszélgetésbe Bodnár Kálimén. — Nem bántam meg a cserét. Jó társaságba kerültem... — Nem kételkedésképpen, de ki kívánkozik belőlem annak firtatása, hogy tárjanak elém olyan bizonyítékokat, melyek az előbbiek igazságát erősítik meg. — Akik elmentek, egy idő után visszajöttek — hangsúlyozza Pócza Árpád. Takács Péter ezzel folytatja: — Mindig voltak és lesznek vándormadarak, akik azt hiszik, hogy másutt jobb, aztán később visszajönnek. Kisvártatva a témához kapcsolódva, azt kibővítve, utaili- va a jelenre és jövőre is, ezt mondja: — Négy fiatal került nemrég közénk, próbáljuk őket magunk mögé állítani. Meg vagyok győződve arról, hogy néhány év múlva tudásuk meghaladja az idősebbekét. Hallgassuk meg őket is. — Ellenvetés nélkül befogadtak — kapcsolódik a beszélgetésbe Seres Attila, aki lassan egy éve, hogy a brigádban dolgozik. — Jól érzem magam, mert jó a társaság. Az idősebbek többsége szívesen segít, de van aki csak 'kényszerből válaszol kérdéseimre. Ilyenkor olyan érzés fog el, mintha azt sugallaná : a saját nyomorúságodon tanuld meg igazából a szakmát. — Azzal én is egyetértek, hogy egy összetartó brigád a miénk, de van köztiünk, aki rontja a légkört — folytatja Lukács Zoltán ifjú traktoros, aki 1985-től vallL ja magáénak a kollektívát és jóformán itt nőtt feli, nagyapja és édesapja nyomdokaiba lépve. — Vannak, akik fölényesek, lenéznek bennünket, mert nem tudunk annyit mint ők. Pedig most dől el, hagy az utánpótlás mennyiben erősíti a brigád elismerését, csiszolja nevét, és a harmadik aranykoszorú után érdemesek leszünik-e a negyedikre. Az eddig csendesen hallgató Vállóczi Attila1, ugyancsak fiatal traktoros, így vélekedik: — Nemcsak jó szakmát, hanem jó kollektívát ils választottam. Befejezésül szóba hozom a brigád vezetőjét. Egyértelműen vallják : szimpatikus, nagyon jó ember, amiben tud szívesen és önzetlenül segít. Ügy látják, oroszlánrésze volt abban, hogy a csapat így alakult, s egyetértenek jövőbeni elképzeléseivel: egymást jobban meg kell becsülni, az eddiginél még jobban össze kell fog- rti. Ez szükséges az elnyert rangos elismerés újbóli megszerzéséhez. Venesz Károly Nemzeti megbékélést, valós reformokat! A társadalom, az MSZMP helyzetéről ma sokan és sokféleképpen vélekednek. A modellváltás időszakában ez természetes folyamat, amikor is a hangsúly a megújuláson van: azaz dönteni kell, mit akarunk folytatni és mit másképpen csinálni. Higgadtan körül kell határolni, hogy múltunkból milyen értékeket vállalhatunk fel és mit kell keményen bírálni, meghaladni. A társadalom bizalmának erősítése csak úgy képzelhető el, ha korábbi tévedéseinket tudatosan korrigáljuk, ha múltunkat beismerjük és nem letagadjuk. Többet és konkrétabban kell azonban foglalkozni a jelennel, a nemzet, a párt mai súlyos problémáival, mert csak perspektivikus, jövőorientált társadalom képes tartós közmegegyezést kialakítaná. Ezért valljuk azt, hogy a valóság hiteles feltárása, ismerete nélkül a reformcselekvés helyett csak felszínes re" formretorika lehetséges. A mai társadalmi környezetben, ahol súlyos gazdasági, politikai, bizalmi és erkölcsi válság van, történelmi felelősség terheli az MSZMP-t, a tervezett párt- kongresszust. Városi bizottságunk nem elsietett, időzavarokkal küzdő, a közvetlen demokráciát mellőző kongresszust alkar! Olyan kongresszust és városi párt- értekezletet támogatunk, amely épít a párttagság, a különböző szintű pártszervezetek, a párt megújulásáért tenni kész szerveződések aktivitására. Ehhez szükségszerű, hogy a felsőbb pártért ekezlieti küldöttek megválasztása előtt minden párttag, pártszervezet alakítsa ki álláspontját a megtárgyalandó dokumentumokról. Az alapszervezetek a politikai program és a szervezeti szabályzat- tervezetek ismeretében választhassák meg a küldötteiket. Nehéz olyan környezetben dolgozni, ahol csökkenő a bizalom. Vannak, akik valós reformlépéseinket is megkérdőjelezik. Pedig a városi pártbizottságot a megújulás iránti törekvés, a nyitottság, a nyilvános politizálás jellemzi. Nem tagadva azt sem, hogy e folyamatban évtizedek hagyományait meghaladni nem könnyű, a politikai intézményrendszer átalakítása nemcsak jó szándékon múlik. Testületünket és személy szerint engem sem a napi indulatok, hanem a realitások vezetnek, melyben mindig ott van a dolgainkért soha nem titkolt felelősség érzete. Hiszek az emberben, az összefogásban és ezért keressük az együttműködést minden olyan helyi erővel, amely a napi valóságból kiindulva az adott környezet helyzetének javításában cselekedni akar. Az együttműködést a közös ügybe vetett bizalom, s nem a másik kizárólagos kárára folytatott verseny jegyében kell kialakítani. A figyelmet a nehézségek közepette is működő emberi kapcsolatokra, a kisközösségek összefogásának biztonságteremtésére kell irányítani. Mindez már nem a központi szervek, hanem a városi pártbizottság feladata és felelőssége. Ezért vélekedünk úgy, hogy a demokráciát felesleges általában hangoztatni. Akkor nem lesz retorika, ha végiggondoljuk azt, hogy az együttesen elhatározott cél milyen energiákat szabadít fel. Nem nekünk kell „kitalálni”, hogy mit akar a környezetünk, hanem a közvéleményben, a párttagságban megfogalmazódott kérdéseket kell helyi politikai programmá formálni, és közös cselekvésre mozgósítani. Sok hasznos tanácsot kaptunk a különböző rétegtalálkozókon pedagógusoktól, művészektől, műszakiaktól, közgazdászoktól, orvosoktól, lakóterületi közösségektől, üzemi csoportoktól, különböző fórumok résztvevőitől. Hasonló jellegű rendezvények adhatják azt a keretet, ahol a tagság — szélesebb értelemben a lakosság — közvetlenül politizálhat, vitatkozhat, információt adhat és kaphat. Ebbe a folyamatba illeszthető az a gyakorlatunk, hogy például a végrehajtó bizottság ez évben már második alkalommal döntött úgy, hogy az előre meghatározott napirendeket — mivel aktualitásukat, jelentőségüket veszítették — nem tárgyalja meg. Helyette a testületi tagok üzemekben helyszíni tapasztalatokat gyűjtöttek, pártrendezvényeket látogattak és ezek összegzését, a politikai munkánkba való integrálását végezte el a végrehajtó bizottság. Ennek néhány általánosítható gondolatát így fogalmaztuk meg. ■ Sokszor felmerülő észrevétel az, hogy a most bevallott, látható ellentmondások, gondok nem mai keletűek, nem tegnap keletkeztek. A tagság nagy többsége azt kifogásolja, hogy a korábbi észrevételeiket, jelzéseiket nem vették figyelembe, az információs rendszer, strukturális és tudatos hibái miatt nem jól működött. Természetes, hogy éz a formális párt- és közélet kialakulásához, a vezetőellenességhez jutott el. U Az SVT-ben fogalmazódott meg, hogy „a központi idegrendszer meghibásodott”, melynek eredménye a bénulás. Az országos pártszervek és vezető személyiségek ellentmondó nyilatkozatai nem segítik az eligazodást, megosztják a tagságot. Azt a következtetést vonták le, hogy ebben a politikai környezetben az alapszervezeti önállóság ma- gárahagyatottságot jelent. ■ Hosszú idő óta feszültségforrás és bizonytalansági tényező a párt szervezeti struktúrájának átalakulásával kapcsolatos elképzelés. Elsősorban a munkahelyi és lakóterületi pártélet kérdésében csúcsosodik ki a vita. Ebben a mi munkánk kezdeti gyengesége, a határozottabb irányítottság is ellenszenvet váltott ki. Szinte teljes az összhang abban, hogy a lakóterületi munka felértékelődik, de azt is megfogalmazzák, hogy mindenki ott végezzen pártmunkát, ahol a képességeit leginkább hasznosítani tudja. A változás abban fejeződjön ki, hogy a párt ne szervezetileg, hanem tagjain keresztül képviselje munkahelyén politikánkat. ■ Tagságunk bírálta a tömegkommunikációs intézményrendszert és egyben a felelősségét is hangsúlyozta. Sokan úgy érzik, hogy az elbizonytalanodáshoz, az anarohiakeltéshez, a félelem kialakulásához is hozzájárult a tömegkommunikáció. Úgy vélekedünk, hogy az átalakulási folyamatokhoz a gondolatszabadság is hozzátartozik, ugyanakkor elfogadjuk azt a kritikát, hogy, a pártszervek a nyilvánosság előtt a sajtóban is vállalják fel a politikai vitákat, párbeszédeket. ■ A nemrégiben elfogadott új tagdíjfizetési rend már a nyilvánosságra hozatalakor kritikát kapott. Alapszervezeteink jelezték, hogy csak nagy eltérésekkel, módosításokkal tudják érvényesíteni. Határozott álláspontjuk, hogy a tagdíjak egy része-----ennek mértékében i gen eltérőek a vélemények — maradjon az alapszervezeteknél. Tagdíjfizetési anomáliák miatt egyetlen párttag se hagyja el szervezetünket! B Megszívlelendő az a felvetés is, hogy nem eléggé hatékony a politizálómunkánk a munkások, a fizikai dolgozók körében, hogy keveset foglalkozunk a fiatalokkal és sokat vesztettünk az idősebb korosztály soraiból is. Ez a figyelmeztetés azt is bizonyítja, hogy nem lehet általában politizálni, hogy a társadalomban nem lehetnek kirekesztett rétegek. ■ A vesztett bizalom ellenére ma is potenciális erő az MSZMP, a tömegek érzik azt, hogy nagy dolgokra képesek, ha van világos, elfogadható politikai irányvonal. Ez tehát a kongresszus és valamennyiünk történelmi felelőssége. Salgótarján városban többlépcsős pártértekezleten, a testület és a tisztségviselők választásával egyidejűleg a valóságos reformok irányába történik dinamikus elmozdulás. Ezért a mindennapok során keményen, bátran és nyíltan vállaljuk fel a küzdelmet. Szükségesnek tartjuk a külső és „felső” beavatkozások megszüntetését. Gazdasági, politikai kér. désekben a helyi sikerek bárminemű előmozdítását szorgalmazzuk. Meg kell vizsgálni minden i olyan ötletet, amely a jelenleginél hatékonyabb eredményt ígér és meg kell szabadulni azoktól az előfeltevésektől, amelyek ezt fékezik. Humanista, emberközpontú mozgalmunkat hassa át a becsület, a tisztesség, a gerincesség, a munkaszeretet, a tolerancia, a mások iránti figyelem s áldozat, a szolidaritás, a rászorulókkal való törődés. Türelmetlennek kell lenni a pazarlással, az ügyeskedéssel. a visszaélésekkel, a tunyasággal, a társadalomellenes, a reformokat akadályozó megnyilvánulásokkal szemben, de nem lehetünk türelmetlenek a társadalom csooortjaival. tagjaival. Az emberi méltóság tiszteletben. tartásával keressük közösen azokat az új megoldásokat. amelyek az átmenetiségtől a stabilitásihoz vezetnek, amikor is a demokrácia életformává, magatartássá. társadalmi viszony- rendszerré lesz. Ehhez a munkához kell a mielőbbi nemzeti megbékélés. Plachy Péter MSZMP Salgótarján Városi Bizottság első titkára
