Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám

k VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP LAPJA XLV. ÉVF.. 139. SZÁM ÁRA: 4.30 FORINT 1989. JŰNIUS 15.. CSÜTÖRTÖK GRÓSZ KÁROLY A MEGYEI PÁRTAKTÍVÁN „Én a megfontolt haladás híve vagyok...” Salgótarjánban járt szerdán Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Látogatásának hírére sokan megkérdezték megyeszerte: miért jön Salgótarján­ba a főtitkár? ö maga is ezzel a kérdéssel kezdte délután, a megyei bizottság épületében tartott pártaktíván­— Azért jöttem, mert kaptam 87 kérdést, me­lyekre választ kívánok adni. Közülük csupán egy- gyel nem tudok mit kezdeni, igaz, nem is kérdés ez: csak akkor jöjjön Salgótarjánba, ha a jövőt is képviseli. Ezt üzente nekem valaki, s, hogy képviselem-e, az bizonyára kiderül a mondandóm­ból. A nógrádiak egyébként sem túl illedelmesek, sem túl kíméletesek nem voltak a kérdések megfogalmazásá­ban. Akad, aki kerek perec kijelentette: csalódtunk a vezetésben, nem azzal fog­lalkozik, amivel kellene. Más ultimátumot írt kérdés helyett: Vagy álljon a moz­galom élére a főtitkár, vagy mondjon le! Ami azt illeti, Kádár János párttisztsége alóli felmentésekor is drasz­tikus jelzést kapott a főtit­kár: valakik, valahonnan a salgótarjáni kommunisták nevében ítélték ezért halálra, s a ,,végzést” mind levélben, mind telefondróton továbbí­tották neki. E meghökkentő bevezetés után tért rá Grósz Károly a tárgyra, azaz a csaknem száz érdem; kérdés megvá­laszolására. Előbb a belpo­litikai helyzetről szólóakat csokorba szedve vázolta fel az ország belpolitikai rajzát. — Az anyagi jólét növe­lésére épített társadalmi köz- megegyezésünk húsz év után most felbomlott — mon­dotta. — Az államban, a gazdálkodóknál, a helyi ön- kormányzatokban felhalmo­zódtak a feszültségek, évek óta tart a bizalmi válság. Tünetei a pártom belül is jelentkeznek a vezetők és a párttagok közti aszinkron­ban, a vezetőellenességben. Sokan úgy látják, hogy a nehézségekért általában okol­ható a vezetők tehetetlen­sége. Korábbi értékrendünk fejtetőre állt. Ugyanakkor konstruktív útkeresés is folyik a tár­sadalomban, jóllehet félnek az emberek a jövőtől. Tud­ják, hogy a régi módon él­ni, dolgozni nem lehet, de a változásokkal együttjáró terheket nem szívesen ve­szik vállukra. Általános je­lenség a múlt értékeinek totális tagadása, miszerint a szocializmus történelmi zsák­utca, eddigi negyven éve el­fecsérelt idő. További el­lentmondás, hogy míg a ja­vak elosztásáért erős érdek­harcok folynak, megterem­tésükben már kevesebb az ambíció. A lakosság egy ré­sze elfordult a politikától, s közömbös a politikai folya­matok iránt a párttagság egy hányada is, miután nem tud eligazodni köztük. S, bár tapasztalhatóak a leg­szélsőségesebb, rendszerel­lenes jelek is, az emberek többsége mégis rendre, nyu­galomra vágyik. * E feszültségektől terhes, ellentmondásos helyzetet alapvetően a gazdaság vál­ságba sodródása hozta lét­re, anainek fő oka viszont az, hogy működésképtelen­né vált a politikai modell. — Egyesztendei vívódás után jutottunk a felisme­résre, hogy szükség van a gazdasági modellváltásra — folytatta mondandóját az MSZMP főtitkára. — Nem holmi ügyeletes főokos ta­lálta ezt ki, hanem közös töprengés, a tapasztalatok összegzése vezetett el idáig. Egy időiben azt mondtuk: nem a struktúrában van a hiba, hanem bennünk, akik működtetjük. Aztán úgy véltük: a korábbi modellt gazdasági téren kell megha­ladni, de nem indokolt a politika érdemi átrendezése. Ma már tudjuk: a politikai pluralizmust el kell ismer­nünk, annak legplasztikusabb formáját, a többpártrend­szert is. Versenyhelyzetben kell vállalnunk a kommu­nista mozgalom vezető sze­repének biztosítását ! Pár­tunknak vezető szerepét azonban politikai eszközök­kel, nem pedig jogi úton kell megtartania! Napon­kénti megmérettetésünk késztetés a nagyobb telje­sítményre. A társadalmi nyilvánosság előtt kell bi­zonyítanunk nézeteink, poli­tikai kvalitásaink életképes­ségét. Politikai modellváltásra van tehát szükség, nem pe­dig társadalmi rendszervál­tásra. Mégpedig olyan poli­tikai modellre, mely mini­malizálja a szubjektív po­litikai döntéseket. Mintát erre sehól a világban nem találunk, modellünket a ma­gyar valóságra, a múlt ér­tékeire, adottságainkra épít­kezve kell kialakítanunk. Gazdaságunkra vonatko­zóan is számtalan kérdést kapott Grósz Károly. Vála­szaiban többi közt elmond­ta: tíz éve stagnál gazdasá­gunk teljesítménye, a nyolc­vanas években két ízben is a nyílt válság közelébe, a fizetőképtelenség küszöbére jutottunk el. E tíz évben a (Folytatás a 2. oldalon) Nagy terveket forgatnak a ganzosok Nehéz helyzetbe hozta a Ganz Acélszerkezeti Vállalat mátraterenyei gyárának kollektíváját a kormány döntése, miszerint szüneteltetik a bős-nagymarosi beruházást. Amennyiben véglegessé válik majd a döntés, úgy |1 milli­árd forint árbevételtől esik el a munkásgárda, holott már felkészült a szerződés teljesítésére. A túlélés érdekében mielőbb újabb üzletek után kellett nézni a gyár vezeté­sének, s ez olyannyira sikerrel kecsegtet, hogy új kor­szak küszöbéhez érkezett a vasasok közössége. {Riportunk a 3. oldalon.) Hegalakult a Palóc Mérnökiroda Kft. Régi igény teljesült: szerdán az alapító képviselői aláírták a Palóc Mérnökiroda Kft. létrehozásáról szóló szerződést. Az iroda elsődleges céljának tekinti a megyében szétforgácsolódott tervezőkapacitás kon­centrálását. (Tudósításunk a 8. oldalon.) V___________________________________________ _____________/ G yász és tiszteletadás Legfőbb törekvés a nemzeti megbékélés A magyar kormány nyilatkozata A Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa kegye­lettel emlékezik Nagy Im­rére, sorstársaira, az 1956- os népfelkelés és nemzeti tragédia valamennyi áldo­zatára, osztozik a hozzátar­tozók gyászában. 1956. tanulságainak le­vonása megkezdődött. A kormányt a nemzeti, törté­nelmi Igazságtétel szándéka vezérli. Ennek szellemében terjeszt törvényjavaslatot az Országgyűlés elé az állam- ellenes cselekményekért büntetőjogilag felelősségre vont résztvevők ártatlansá­gának megállapításáról. A kormány mindent meg­tesz azért, hogy jogilag megalapozatlanul, politikai koncepciók szolgálatában Magyarországon többé sen­kit ne ítélhessenek el. Ezért javasolta az Országgyűlés­nek a politikai bűncselek­ményekre kiszabható halál­büntetés eltörlését, elfogad­ta és a törvényhozás elé terjeszti a büntető törvény- könyv állaroellénes bűncse­lekményieket tartalmazó fe­jezetének módosítását szol­gáló törvényjavaslatot. Nagy Imre munkásságát értékelve megállapítja: ki­emelkedő államférfi volt; felismerte a hagyományaink­tól idegen és életképtelen politika megváltoztatásának, a nemzeti sajátosságok és a maradandó emberi érté­kek érvényesítésének szük­ségességét. Nagy Imre és követőinek eszméi, demok­ratikus, humánus és nem­zeti arculatú törekvései a je­lenlegi kormánypolitika fon­tos összetevői. A kormány felhívja az állampolgárokat, közösségei­ket, hogy Nagy Imre és márt ír társai gy ás zs zer t a r té - sán, a temetésen és min­denütt az országban a meg­emlékezéseken felelősen gon­dolkodva és cselekedve ve­gyenek részt. Utasítsanak vissza minden olyan eset­leges próbálkozást, amely akadályozná a társadéi, műnk mai helyzetében múL. hatatlanul szükséges ösz- szefogás és nemzeti meg­egyezés feltételéinek kiala­kítását. Minden magyar ember­nek, hazánk minden álllaim- pollgárának közös érdeke, hogy a gyászszertartás és a végtisztesség megadása európai nemzethez > méltó módion, az igaz,ságte vés és közmegegyezés jegyében tör­ténjék. A gyász és a tiszteletadás napjának előestéjén a kor­mányzat megerősíti : leg* főbb törekvése a nemzeti megbékélés és a társadalmi közmegegyezés elősegítése az ország felemelkedéséért. Erre csak a megújulásra tö­rekvő, a nemzeti adottsá­gokba illeszkedő, következe­tes és visszafordíthatatlan reformpolitika lehet a ga­rancia. A kormány elhatárolja magát a múlt hibás, nem­egyszer vétkes politikai dön­tés,etiltől, az 1956 utáni meg­torló intézkedésektől, kife­jezi eltökéltségét az oly sok megpróbáltatást hozott kor­szak lezárására, összefogás­ra szólítja fel a nemzetet. összpontosítsuk erőinket és alkotó energiáinkat az új, demokratikus Magyarország megteremtésére !

Next

/
Thumbnails
Contents