Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
2 NOGRAD 1989. JÚNIUS 15.. CSÜTÖRTÖK GRÓSZ KÁROLY A MEGYEI PÁRTAKTÍVÁN 99 Én a megfontolt haladás híve vagyok... (Folytatás az 1. oldalról) lakosság reáljövedelme alig nőtt. 700 ezer ember süly- lyedt a létminimum alá, miközben egy réteg igencsak jól él. s még csak nem is munkájával arányosan. Gyorsult az infláció, s háromezer embernek visz a postás munkanélküli-segélyt. Romlik az emberek egészsége. züllik az erkölcs, a munka becsülete aláhanyat- lott. leépült az infrastruktúra. Erről a holtpontról csak teljesítményjavulással, szerkezetváltással lehet elmozdulni. A társadalom politikai, gazdasági átalakítása tehát sürgős. Ugyanakkor látni kell. hogv túlsúlyos alapanyagiparunkon, nagyberu- házsaink nyomasztó terhein, gyenge innovációs készségünkön, erőforrásaink korlátozottságán máról holnapra nem tudunk változtatni. Kérdés, hogy újabb öt-tíz évi tehertételt elvisel-e a lakosság? Megkülönböztetett erőfeszítéseket kell vállalni az alacsony nyugdíjból élők, a több gyermeket nevelő családok és az első lakásukra váró fiatalok gondjainak enyhítéséért, ehhez viszont a gazdaság teljesítményének legalább évi 3 százalékkal kell gyarapodnia mostani nulla növekedés helyett. Alkalmas-e az MSZMP e rendkívüli helyzet kezelésére? Alkalmas, ha képes új párttá formálódni: marxista szellelmű, realista, politizáló, alulról építkező párttá. Ma olyan szellemi kapacitást, olyan törzsgárdát mondhat magáénak a párt, hogy rövid időn belül megfelelhet a kihívásnak. — Gyakran Kapjuk a szemrehányást, nincs programunk — mondotta Grósz Károly. — Őszre elkészül rövid távú, s egyben választási programunk a jövő év végére tervezett hosszú távú program összeállítását pedig meg kell gyorsítanunk. A programokkal szemben azonban túlzott illúziókat nem szabad táplálni, ezek nem helyettesíthetik az akció- programokat, s nem örök érvényűek. Kihordta-e programját a vezetés? Egvséges-e ebben? Nem egységes, erejének java részét az életben maradás köti le. Nem ideológiai, hanem politikai, szervezeti egységhiányról van szó, mely szervezeti szakítással is járhat. A vita két pólusa: rohanjunk át a patakon, mert a túlparton a konszolidáció, illetve haladjunk lassabban, de biztosabban. — Én a megfontolt haladás híve vagyok — szögezte le a főtitkár. — Ma gyorsabbak a politikai reformok, köztük és a gazdasági reformok közt szakadék tátong. Márpedig ha a gazdasági reformok elmaradnak, kiürülnek a politikaiak is. Sokan nem tudnak bennünket követni, ez is mérsékletre int. Olyan állapotban vagyunk, hogy nincs jogunk a tévedésre ! Ma erősebb a jobboldaii- ság veszélye, mint a visszarendeződésé — húzta alá Grósz Károly. Véleményt mondott a reformkörökről is: — Ha önálló párttá akarnak lenni az MSZMP-n belül, akkor ellenük vagyok, ha a párton belüli állóvizet akarják megmozdítani akkor mellettük. Van-e hatalmi harc a vezetésben? A kérdésre egyértelmű igennel válaszolt a főtitkár. A válasz értelmezéséhez azonban hozzátartozik: nem funkcióharc, hanem koncepcionális harc folyik, más kérdés, hogy a győzelemre törő áramlatokat személyek testesítik meg. — Nem baj, hogy harc van — húzta alá a főtitkár. — A baj az, hogy a párttagság ebbe a küzdelembe még nem kapcsolódott be! Hallassa jobban a hangját, szóljon bele határozottabban a politikába! Ő legyen a küzdő felek közt a döntőbíró! A főtitkár a továbbiakban vitába szállt azzal a nézettel, hogy 1988. májusától nem történt semmi. Igenis nagy változások vannak, a fokozott politikai aktivitás mellett ugyanakkor elbizonytalanodás és zavarodottság is tapasztalható. Megkezdődött a pártállam viszonyának elválasztása. Eletképte- lenségét ez az egypártrend- szerben bizonyította be, s a többpártrendszer keretei között újra kell gondolni. Egyetlen győztes párt sem mondhat le arról, hogy ne legyen szoros együttműködése a kormánnyal, a párt és az állam viszonyát azonban lazább megfogalmazásban kell elképzelni. A többpártrendszer keretei között új magatartást igényel a nyilvánosság is. A főtitkár példával igazolta, hogy a tájékoztatás igényének kielégítése mellett a nyilvánosság nem jelenthet kiszolgáltatottságot. Például olyankor, amikor egy párt99 fórumon belső kérdésekről esik szó. Grósz Károly kitért arra is, hogy a platformszabadságot hirdette meg a párt, de nem a frakciók szabadságáról van szó. Legyen joga a kisebbségnek küzdeni nézetei elfogadtatásáért. s a. kongresszus előtt a platformok a pártértekezleteken mérettessenek meg. További kérdésekre is válaszolva a .főtitkár arról beszélt, hogy milyen irányba fejlődjön a párt társadalmi szervekkel való együttműködése. Munkahelyen vagy a lakóterületen politizáljon a párt? — idézte a kérdést a főtitkár. A válasz: is, is. Az a követelés, hogy a munkahelyekről vonuljon ki a párt, teljesíthetetlen, hiszen politizálni ott kell, ahol emberek vannak. Természetesen arra kell vigyázni, hogy a politizálás ne a munkát helyettesítse. A múlt feltárásával kapcsolatos munka idézése során az előadó kitért arra, hogy a Központi Bizottság 1962-ben már lezárta az 1945—62 közötti peres ügyeket, akkor úgy tűnt, hogy végérvényesen. Ma már látszik, hogy az akkori megállapítás nem volt körültekintő, így 15 nagy pert egyenként, tételesen felül kell vizsgálni. A 62-es értékelést ugyanis nem vitték végig konzekvensen, s úgy tűnik, hogy ezek az ügyek koncepcionális elemekkel terheltek. A főtitkár szerint ő is, mint nagyon sok ember, abban a hitben élt, hogy Nagy Imrét törvényesen ítélték el. Az okmányok azonban azt bizonyítják, hogy a kiszabott ítélet nincs tényekkel alátámasztva. A főtitkár szólt arról, hogy mikor támadt ez a gyanú, majd tételesen is felsorolta milyen tények és hiányosságok bizonyítják az ítélet megalapozatlanságát. Jogilag nem alátámasztott tehát a súlyos ítélet, ezzel a ténnyel szembe kell nézni. Egyetlen politikai rendszer sem viselhet a hátán ilyen morális terhet. 1956. értékelésében ugyanakkor van olyan gyakorlat is. amikor csak egv-egy elemet ragadnak ki. A főtitkár szerint úgy kell igazságot szolgáltatni, hogy azok is felemelt fővel járhassanak. akik a kommunisták között helytálltak. Miért változtatom a véleményemet? — idézte a neki címzett kérdést Grósz Károly. — Az ismereteim változnak — hangzott a válasz. — Méltatlan cselekedet lenne, ha a pártban dolgozom, ugyanakkor süket és vak lennék az új ismeretekre. Mint mondotta, vége van annak a kornak, amikor valakinek hivatalból van igaza s reménye szerint sokan fogják változtatni a véleményüket. Nem a politikai karrier megfontolásából, hanem a tények és érvek hatására. A politikai kultúra pedig azt kívánja, hogy az erősebb tényeket tartsuk tiszteletben. Kérdéseket kapott Grósz Károly Kádár János személyével kapcsolatban is. Elöljáróban elmondta, hogy Kádár János történelmi nagyságát, kiemelkedő politikai képességeit igazán nem a kortársak, hanem: a történelem ítéli meg. Ma felelősen azt mondhatjuk, hogy nagy dolgokat alkotott, ugyanakkor részese téves döntéseknek, vagy visszaéltek a döntéskor a nevében. vagy félreinformálták. Ez természetesen a politikai vezetet nem menti fel. Az aktívaél ' ekezleten részletesen felidézte a Kádár János felmentését megelőző körülményeket, tényeket. — elemezve megromlott egészségi állapotát. — majd így summázta: a párt és Kádár János érdekében egyaránt így kellett cselekedni. Választásra, kongresszusra készülünk. E témakör kapcsán a főtitkár kifejtette, hogy csakis úgy nyerhet a párt, ha rendezi sorait és viszonyát az ország népével. A pártszakadás veszélye kapcsán arról szólt, hogy nem volt még példa arra, hogy abból győztesen kikerüljön egy párt, a marakodást és az önmarcangolást egyaránt abba kellene hagyni. A pártvezetésnek és a párttagnak ebben egyaránt van felelőssége, de nincs kollektív felelőssége a párttagságnak. Utalt Grósz Károly a reförmhangoskodókra is, mondván: „politikai napraforgókra'’ nincs szükség. — Megkérdezték tőlem: miben bízom? Magunkban, az országban. Abban, hogy a tetszetős frázisokat pufog- tatókon átlátnak majd az emberek, hogy megérti majd a nép, ki képviseli igazán. Ha mégsem, nem a nép a hibás, hanem mi magunk, mert nem tudtuk a bizalmát megnyerni. Az aktívaértekezleten többen kérdéseket tettek föl, megfogalmazták észrevételeiket. Skoda Ferenc kifejezte a szélsőségektől való elhatárolódás szándékát. Szólt arról is, hogy a vezető beosztásban levők egyéni ambícióktól vezérelt megnyilatkozásai megzavarják a párttagságot. Kovács János szerint van a Központi Bizottság vezetésében olyan erő, amely képes a kibontakozásra. Emellett szorgalmazta: ebben a szellemben dolgozzon a pártsajtó is. Hogyan ítéli meg a reformfolyamatban Nógrád megye szerepét? — ezt kérdezte a főtitkártól Csank Csaba. Grósz Károly szerint a rendelkezésre álló információk alapján az itteni pártmozgalom az országos átlagnak megfelelő képet mutatja. Bizonytalanság, tisztázatlanság is akad, amelyek összefüggnek az objektív adottságokkal, például a bánya problémájával, néhány mezőgazdasági üzem helyzetével. Vannak azonban biztató jelek, amelyek a kibontakozás irányába mutatnak, s előrevivő erőt jelenthet, ha a mozgalom magja rendezi sorait. Egy másik kérdés kapcsán a főtitkár kifejtette, hogy a még korábban a külföldi működő tőke beáramlását az akadályozta, hogy a gazdaság nem volt felvevőpozícióban, addig manapság politikai akadályok is jelentkeznek. A vállalkozó ugyanis nem látja elég stabilnak a belpolitikai helyzetet és nehezebben kockáztat. Gyebnár Gyula munkások és értelmiségiek megítélésének összevetésével azt prór bálta igazolni, miért bizalmatlanok az emberek a párt iránt. A létezéshez a bizalmát vissza kell szerezni, mégpedig oly módon, hogy az MSZMP a dolgozó tömegek pártja legyen, amely erélyesen fellép a visszásságokkal szemben is. Az aktívaértekezleten Dev- csics Miklós felidézte a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén elfogadott állásfoglalás legfontosabb elemeit. Az észrevételekre végezetül ismét reagált Grósz Károly. Többek között kifejtve, hogy az alapkérdésekben egyetértés van. Igaz az is, hogy a párt pozíciója, befolyása, tekintélye csökkent. Ez azonban nem az 1988. májusa óta zajló események számlájára írható, hanem az azt megelőző 15—20 év következménye. Ha minderre korábban ráébredünk, akkor sok mindent megspórolhatott volna a párt. Az aktívaértekezlet Dev- csics Miklós zárszavával fejeződött be. Grósz Károlyt hallgatják az aktívaülés résztvevői, —képek : kulcsár—
