Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLV. ÉVF.. 109, SZÁM ÁRA: 4,30 FORINT 1989. MÁJUS 11.. CSÜTÖRTÖK r Kazettákra már nem futotta... (4. oldal) Salgótarjáni vélemények az alkotmánykoncepcióról (5. oldal) Játékszabályok totózóknak (7. oldal) Megkezdte munkáját az Országgyűlés Megemlékezés az áldozatokról — Átalakult a kormány Vita a tárgysorozatrél — Németh Miklós a közös felelősségről Tanácskozik az Országgyűlés —képek: kulcsár— Kádár János az MSZMP KB-hoz Tisztelt Központi Bizottság! Hozzám intézett levelüket kézhez vettem. Em­berileg bizonyára megértik, hogy nehezen fog­tam tollat, de úgy éreztem: kötelességem vá­laszolni önöknek. Annál is inkább, mert nem tudom, hogy lesz-e hozzá még egyszer fizikai és lelkierőm. A Testület döntését fegyelmezett kommunis­taként is elfogadom, de mint önök közül so­kan tudják, jómagámat is hónapok óta foglal­koztatott a visszavonulás gondolata. Novem­ber óta orvosaim csak minimális munkavégzést engedélyeztek, áprilistól pedig egészségi álla­potom tovább romlott. Ezúton szeretnék köszönetét mondani min­den egykori munkatársamnak, elvtársamnak azért a támogatásért, amelyet munkámhoz kap­tam tőlük az évtizedek során. Csaknem fél év­századot dolgoztam a munkásmozgalomban. A politikai munkámban bizonyára követtem el hibákat is. De higgyék el, minden tettemet a , jószándék vezette; mindenekelőtt a magyar nép, a mozgalom, a párt érdekeit tartottam ! elsődlegesnek. Köszönöm a bizalmat minden honfitársam- \ nak, aki választópolgárként hitt és segítette a I nemzeti megbékélésre és egy jobb, szebb Ma­I gyarorszóg megteremtésére irányuló politikát. Ha voltak közösen elért eredményeink, akkor J ezek összegzése majd mások feladata lesz. En- ] gém mostanában inkább saját felelősségem S gondolata foglalkoztat. Remélem, önöknek lesz igazuk: a felnövekvő nemzedékek majd tárgyilagosabban ítélik meg az elmúlt három évtized eredményeit és hibáit. Ügy érzem, köszönettel tartozom azoknak a külföldi elvtársaimnak is, akikkel a nemzetközi munkásmozgalomban együttmunkálkodva és sokszor vitázva kíséreltünk meg egy korsze­rűbb szocializmusképet és -gyakorlatot kialakí­tani. Sokan tanúim rá, hogy internacionaliz­musomtól soha nem tudtam elválasztani a magyar nép iránti felelősségemet. Néhány sor erejéig fel kell idéznem azokkal a külföldi politikusokkal folytatott tárgyalá­saimat - Keletről és Nyugatról egyaránt -, akikkel az utóbbi évtizedekben találkoztam. Hiszem, hogy barátainkban és eszmei ellenfe­leinkben sok gyanakvást és előítéletet oltott ki az emberközpontúnak szánt magyar szocializ­mus gyakorlata. Belső állapotaink és külpoli­tikai lépéseink is bizonyára hozzájárultak ah­hoz, hogy hazánkról kedvező kép alakult ki a nagyvilágban, mindenekelőtt Európában. Tisztelt Központi Bizottság! Befejezésül minden honfitársamnak, pártunk tagiainak és vezetésének sok sikert kívánok azoknak a nehéz feladatoknak a megoldásá­hoz, amelyek a magyar nemzet, a társadalom és az MSZMP előtt állnak. Budapest, 1989. május 10. Elvtársi üdvözlettel Kádár János A4 városi népfront bizottság Szövetséget, együttműködést ajánl Szerdán délelőtt 10 óra­kor Szűrös Mátyás elnökle­tével megnyílt az Ország- gyűlés májusi ülésszaka. Az ülésteremben foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Ká­roly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Né­meth Miklós, a Miniszterta­nács elnöke. Megteltek a diplomáciai képviseletek és az újságírók’ számára fenn­tartott páholyok is. A parlament a munka­rendjén szereplő napirendi pontok tárgyalása előtt ün­nepélyes megemlékezést tar­tott: a 45 évvel ezelőtti ma gy.arországí deportálásokra emlékezve lerótták kegyele­tüket a második világhábo­rú magyar áldozatai előtt. Az évforduló alkalmából Szűrös Mátyás mondott az áldozatokra emlékező be­szédet. — A nemzet emlékezetét ébren tartani, választott kép­viselőinek súlyos, felelősség- teljes, de megtisztelő köte­lessége. Tudjuk, felhőtlen múltú, tévedhetetlen nemzetek nem léteznek. Megkülönböztetni csak aszerint lehet őket; ta- gadják-e hibáikat, vétkei­ket, vagy éppen ellenkező­leg, emelt fővel megállván a történelem ítélőszéke előtt, teljességében vállalják múlt­jukat, képessé válván az ön­vizsgálatra, a teljes igaz­ság kimondására, hogy jö­vőjüket ne fertőzhessék, ne veszélyeztethessék elhallga­tott bűnök, nem törlesztett adósságok. „A múltat be kell vallani” — ez alól nem lehet felmentés. Egy egész nép lelkét nem égetheti még oly’ megrázó esemé­nyek és tisztázatlan kérdé­sek elhallgatásának izzó pa­razsa. A feltáratlan múlt előítéleteket táplál. Csak olyan nemzet lehet toleráns a másság iránt, amely sza­bad, független és tisztában van önmagával. Ezért is elengedhetetlen a józan, egészséges magyar nemzettu­dat kialakítása. Emlékeztetnünk kell ma innen, az Ország Házából mintegy 600 ezer magyaror­szági zsidó honpolgárunk embertelen megaláztatására, halálára. Olyan emberek emlékét idézzük fel, akiket zsidó származásuk, vallásuk mi­att üldöztek, megszégyení­tettek. Akiknek elvesztése fájó hiánya ma is a nem­zetnek. Hiszen döntő többsé­gük nem csak itt élt e ha­zában, de magyarul beszélt, magyarul gondolkodott, ma­gyarul álmodott, s ragaszko­dó hittel vallotta magyarnak magát. Hadd emlékeztessek ezúttal arra, hogy közülük többen az első hívó szóra ott voltak Kossuth, a szabadság- harc zászlai alatt. Zsidó származásúak neveit máig ott láthatjuk az 1848-as és az első világháborús emlék­műveken. De nem hiányoz­tak az őszirózsás forradalom hívei és a Tanácsköztársaság katonái közül sem... Ma az áldozatokra emlé­kezünk; azokra, akik soha nem tértek vissza a náci koncentrációs táborokból, a munkaszolgálatból, de azok­ra a honvédekre is, akik a Don-kanyarnál estek áldoza­tul, vagy azokra, akik itt­hon, magyar földön lelték emberhez méltatlan halálu­kat. Nem mentséget keresve — de elismerve azoknak a po­litikai erőknek és személyi­ségeknek még a második világháború elején kifejtett törekvéseit, amelyek és akik éveken át ellenálltak a hitleri Németország követe­léseinek — meg kell álla­pítanunk, hogy a magyar holocaust csak 1944. márci­us 19-étől, a német meg­szállást követően teljesedett ki, s a magyar, különösen a vidéki zsidóság sorsa a nyi­las hatalomátvétellel pecsé­telődött meg. A legújabbkori antiszemi­tizmus máig fellelheíően, hazánkban az első világhá­borút követő évtizedekben eresztett gyökeret, s újbóli felerősödésétől sokap tarta­nak manapság is. Holott ez a magatartás mindenütt, de ezen a tájon különösen a nemzeti etlenségnek a szino­nimája, kárt okoz népünk­nek, rontja, csorbítja tekin­télyünket a nemzetek közös­ségében. Meggyőződéssel ál­líthatom: aki európainak vallja magát, vagy egysze­rűen rendes, becsületes em­bernek, az nem tehet kü­lönbséget ember és ember között vallása, bőrének s^íne, nemzetisége okán. Attól ide­gen a kisebbség megalázá­sa, bármiféle megkülönböz­tetése. Tegnap volt 44 éve an­nak, hogy az európai harc­tereken elhallgattak a fegy­verek. Ez az évforduló meg­felelő alkalom arra, hogy szóljunk másik adósságunk­ról is. Beszéljünk arról, amiről évtizedekig nem sza­badott, mert népünkbe be­leégették a bélyeget, hogy a magyar bűnös nemzet, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa volt. Négy évtizedig nem lehetett beszélni arról, hogy a Kárpát-medence és Európa más térségeiben több százezer magyar kato­na — zömével munkások és parasztlegények — nyugszik jeltelen tömegsírokban, szét­szórva a csatamezőkön. Gon­doljunk rájuk is ezekben a percekben, s azokra is, akik testileg-lelkileg szétroncsol­va; sebesülten, vagy a ha­difogság keserveit megta­pasztalva tértek vissza Ma­gyarországra. Ezek a százez­rek ártatlanok, de bűnös az a politikai vezetés, amely a halálba, más nemzetek ellen küldte őket. Mostanában kiteljesedő nyíltságunk, őszinteségünk, múltunk szépítés nélküli vál- (Folytatás a 2. oldalon.) Kibővített ülést tartott szerdán Salgótarjánban a Hazafias Népfront városi bizottsága, ahol Toronyi Barna, a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza osztályve­zetője tájékoztatót mon­dott arról, hogyan zajlik a politikai intézményrend­szer átalakítása a Szovjet­unióban. Ezt követően a testület küldöttértekezletre kerülő programjára tett javaslatot Petesházi Gábor, a városi népfrcretbizottság titkára. * Melyek azok a feladatok, amelyeket a testület a leg­fontosabbnak tart a fenti Az új karancsi érdekeltsé­gi rendszer alkalmazásának tapasztalatairól, az átalány- díjas szerződés szerint üze­melő részlegek új adózási rendjéről és az új vállalko­zási formákról esett szó szerdán, a Karancslapujtői Karancs Tsz-ben megtartott tanácskozáson. A meghívást elfogadó népes szakember- gárda elsőként a házigazda: dr. Gergely Sándor elnök beszámolóját hallgatta meg az érdekeltségen alapuló szer­ződéses rendszer tapasztala­tairól. Az alaptevékenység öt te­rületén alkalmazzák immár harmadik esztendeje az áta­lánydíjas elszámolást. Mind­össze a géppark üzemelteté­sében nem sikerült megolda­niuk az önálló gazdálkodást, ezért a szervezést követő célok megvalósítása érde­kében? A választ Peteshá­zi Gábor városi népfrcn.t- titkár adja meg: — Munkánkat az eddigi­ektől demckratikusabban, pártideológiáktól semlege­sen, szöve^tségszervező po­litikai mozgalom formájá­ban kívánjuk végezni. Ezért szövetséget és együttműkö­dést ajánlunk minden olyan alkotmányos alapon műkö­dő társadalmi, politikai szerveződésnek. A sokrétű, konkrét tervek közül az alábbiakat emelte ki a népfronttitkár: — Városi bizottságunk ön­álló jelöltjeivel részt vesz az országgyűlési és a helyi tanácsi választásokban. évben a gépek a részlegek­hez kerültek. Indulásnál va­lamennyi egységnél eltöröl­ték a bérszínvonal teljesít­ményt korlátozó mechaniz­musát, hiszen a vezetők ab­ban voltak érdekeltek, hogy minél hatékonyabban, minél kisebb létszámmal dolgozza­nak. Az eredmény: 3 mil­lió forint megtakarítás, egy év alatt. Az átalánydíj még nem azonos a gazdaállapottal — oszlatta el sokak illúzióját a tsz-elnök. Az átalánydíjban munkát vállalók csak a többletjövedelemben érdekel­tek, a gazdának azonban en­nél jóval nagyobb a felada­ta és a felelőssége. Egy má­sik tapasztalata szerint a géppark 20 százalékát érté­kesítették, mert ennyi volt a „felesleges” berendezés. Bár Népfrontfrakciót alakít, s tá­mogatja a nyílt, embarcent- ri.kus várospolitika kialakí­tását. A fiatalok elhelyezkedési gondjaival, s az önhibáju­kon kívül a társadalom pe­rifériájára szorulók helyze­tével való foglalkozást is felvállalja a népfront: — Szükségesnek tartja a testület olyan városi gaz­dasági-fejlesztési program kidolgozását, amely elősegí­ti a helybeliek teljes fog­lalkoztatásának hosszú távú megvalósítását. Kezdeményezi a nagycsa­ládosok, alacsony jövedel­műek megsegítését —■ mondta Petesházi Gábor. nem tudományosan számí­tott, mindössze kalkulált az ebből származó eredmény- javulás, de így is impozáns a négymillió forint. A továbbiakban dr. Ger­gely Sándor arról szólt, mi­lyen előnyök reményében növelhető az érdekeltség. Az átalánydíjas részlegek­re vonatkozó új adózási rendről szólt ezt követően Kállainé dr. Csillén Alexandra, a Pénzügyminisz­térium osztályvezető-helyet­tese. Az új vállalkozási for­mákról, a belső önelszámo­lású egységekről, a közös munkavégzésen kívüli mun­kavállalásról, illetve a ré­szes művelésről adott átte­kintést — a szövetkezeti tör­vény alapján — Ferke Jó- zsefné, a TOT tanácsosa. A tanácskozást vita zárta. Az új karancsi érdekeltségi rendszer tapasztalatai

Next

/
Thumbnails
Contents