Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
1989. MÁJUS 6.. SZOMBAT NÖGRÁD 3 Még felkapaszkodhatunk a fejlett világ vonatára Interjú Kovács Imrével, az MSZMP KB gazdaság- és szociálpolitikai osztály vezetőjével Riasztóak országunk gazdaságának hírei. VáiSág, mélypont, kritikus helyzet — igazából. már meg sem tudunk ijedni e súlyos szavaktól, hiszen naponta sulykolják belénk. Mégis, hol tartunk most, az 1989- es esztendő első négy hónapja után? Milyen bajokkal birkózik Magyarország gazdasága, s mik az életbevágó mérkőzés kilátásai ? Ezekről kérdeztük az MSZMP Központi Bizottságának épületében Kovács Imre gazdaság- és szociálpolitikai osztályvezetőit. 0 Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy gazdaságról szólva csupa kellemeset kérdezzünk. Itt van (mindjárt a tény: az idei év első Jkét és fél hónapjában az ipari termelés a tavaly ilyenborihoz képest több mint fél százalékkal csökkent, ön hogyan értékeli az ipar évkezdetét? — Mára az első negyedév adatai is ismertek, a helyzet még rosszabb. Az ipari-termelés március végéig ugyanis csaknem két százalékkal csökkent ! Kedvező, hogy növekszik a konvertibilis export. Dinamikája azonban alacsony, noha márciusban már némi élénkülés tapasztalható. A rubel viszonylatú kivitel a tervezettől eltérően nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. A szerkezeti változások üteme lassult. # Ez bizony nem egészen az, amire számítottunk... — Valóban. A képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a gazdaságpolitikában ez évben lényeges változások érzékelhetők. Előtérbe kerültek a stabilizációt megalapozó, a szerkezeti változásokat gyorsító intézkedések, lépéseket tettünk a piacgazdaság kiépítésére, a vállalkozásokat ösztönző környezet kialakítására. Első negyedévi eredményeink mindezt nem igazolták vissza. Az okok feltárása megkezdődött, a jelek szerint semmiképpen nem kerülhetők el a határozott kormányzati intézkedések. 0 Mindezek ismeretében talán lehet hajlani azok véleményére, akik úgy tartják, véglegesen elszaladt a fejlett világ vonata, mi már az utolsó kocsira sem tudunk felkapaszkodni. Ugyanakkor kissé furcsa, hogy 'a gazdaság állapotáról felelős, széles körű elemzésekkel alig találkozunk. Annál többet hallani egyéb politikai kérdésekről, melyek valóban fontosak ugyan, de — némi gyanúperrel élve — mintha a figyelem elterelését szolgálnák. ön hogyan látja ezt a kérdést? — A fejlett világ vonata valóban sebesen robog. A szerelvény azonban nagyon hosszú, és ráadásul úgy tűnik, a rajta lévők közül többen kezüket is nyújtják, hogy felsegítsenek rá. Én remélem, hogy ha utána iramodunk, akkor utolérhetjük és felkapaszkodhatunk még rá — talán nem is a legutolsó kocsira. Ehhez viszont az is kell, hogy tudjuk, milyen terheket cipelünk, mennyi az erőnk. Magyarán: először is ismerni kell helyzetünket, azaz elemezni gazdaságunk mai állapotát, s meghatározni a megújítását szolgáló feladatokat. 0 Éppen ez sz, amit hiányolunk ! — E munkálatok ma nagy ütemben folynak a különböző politikai szervezetekben, az állami hivatalokban, a tudományos műhelyekben. Kétségtelen, hegyezek nagy részéről a széles közvéleménynek még nincsenek konkrét ismeretei. Várhatóan csak akkor iesznek, ha már az állami döntéseket is meghozzák. A politikai vitákkal viszont az a helyzet, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt zajlanak. Ügy tűnhet tehát, hogy ezek mögött háttérbe szorulnak a gazdasági kérdések, mintha ezekről kívánnánk elterelni a figyelmet. Tudni kell azonban, hogy a gazdaság megújítására igazán felelős és reális koncepció csak akkor születhet, s megvalósításának is csak úgy van esélye, ha az ehhez szükséges politikai és társadalmi feltételeket is megteremtjük. 0 A költségvetés jövedelem- elvonása ma már (nemcsak a gyengébb, illetve a közepes, hanem a legjobb gazdálkodókat is lemezteleníti. Mindenki mindenkinek tartozik, egyes becslések szerint 149—150 milliárd forint a sorbanállás „értéke”. Márpedig pénz nélkül a gazdaság lebénul, ön szerint mi módon és mely pontokon lehetne valamelyest pénzt visz- szapumpálni a gazdaságba? — Februárban a vállalatonként 25 millió forintot meghaladó sorbanállás 45 milliárd forintot tett ki. A becslések szerinti teljes, a népgazdaság egészére vonatkozó sorbanállás 100—110 milliárd forintot ért el, tehát jóval kevesebbet, mint amennyiről a kérdés szólt De még ezek az adatok is túlértékelik a vállalatok fizetésképtelenségét, mivel egyrészt az összegzés során a hónap folyamán a legmagasabb napi sorbanállás értékét veszik figyelembe, másrészt az egyik vállalatnál megjelenő fizetésképtelenség tovagördül, megtöbbszöröződik. 0 Meglehet, ami a millfár- úokat illeti, kissé túllőttem a célon. Abban azonban gondolom nincs vitánk, hogy a veszély alábecsüiése Is nagy hiba lenne. Mégis, hol a hely- benjáró sor eleje, a sorbanállás oka? — Az okok nagy'on sokrétűek, bennük a magyar gazdaság számos problémája megjelenik. A legmélyebben gyökerező, s ezért legnehezebben feloldható gond az, hogy sok a veszteséges vállalat a magyar gazdaságban. Megoldást e kérdésben a felszámolási eljárások felpörgetése hoz, s ez mérsékelhetné radikálisan a sorbán- állást. 0 De hogyan juthat gyorsabban pénzéhez az exportőr? — Itt sem a fizetés a kezdet, hanem a teljesítés. Általános tapasztalat, hogy a magyar importőrök sokkal könnyebb feltételekkel szerzik he a termékeiket, mint ahogy az exportőrök áruikat a piacon értékesítik. Exportstruktúránk puha, ezért a vállalatoknak vagy árban kell engedniük, vagy hosszabb lejárattal kénytelenek eladni, így a bevétel is csak hosszú idő után érkezik. Pénztelenséget okoznak továbbá a vállalatközi kooperációs zavarok is. A termelés szervezetlen, ezért több a szükségesnél a lekötött forgóeszköz és a készlet. A tulajdonosi érdek kibontakoztatását nem ok nélkül sürgetjük, hiszen a jó gazda mindig takarékos ! © Vélhetően e pénztelenség! sorba tartozik az importliberalizációvá! járó letét! rendszer is. — Így van. Pénzt von ki a gazdaságból az, hogy a>z egyensúlyi követelmények érdekében az importliberalizációt csak szigorú monetáris és fiskális politikával vezethettük be. Ez a deviza-forint ellenérték előzetes elkülönítését, letétébe helyezését tette szükségessé. A külgazdasági egyensúly javulásával rugalmasabbá válhat a letéti mechanizmus is. 0 Nem segíthetnék a forint fürgeségét egy kicsit a bankok is? — Kétségtelen, hogy a technikai lebonyolítás, a bankok és a kereskedelmi vállalatok működésének problémái is lassítják a pénz visszaáramlását. Nem ritka, hogy az exportőr csak két-három hónap elteltével jut hozzá forintjához, jóllehet a várakozás is drága dolog. Mégis azt mondom, igazán gyorsan ez utóbbi gondon tiltunk enyhíteni — mégpedig szervezettséggel, a technikai és a szubjektív feltételek megteremtésével. 0 így hát a pénz bőségesebb visszajuttatása a gazdaságba vágyálom , csupán? — Legfeljebb a felszíni hullámverést csillapítaná. Az előbb felsorolt alapvető problémákat azonban nemhogy oldaná, hanem még jobban elmélyítené, 0 Azt mondta az imént, hogy sok a veszteséges vállalat a magyar gazdaságban. Ügy tűnik azonban, hogy sem a politikai vezetés, sem a kormány nem akarja igazán felvállalni a .pénznyelő cégek felszámolását, s az ezzel járó munkanélküliséget. Az egyre-másra osztogatott támogatásnak viszont az egész társadalom issza meg a levét. Muszáj nekünk as gazdaság korszerűsítésének minden kérdését a munkanélküliség felől megközelíteni? — Dehogy muszáj! Megítélésem szerint a gazdaság korszerűsítését összetett, az az ésszerű állami beavatkozások és a piac által együttesen vezérelt folyamatként Célszerű felfogni. A piacon sikertelen, veszteséges vállalatokat igenis fel kell számolni! Ilyenkor az állami beavatkozás ahhoz kell, hogy az ott dolgozók ne kerüljenek kilátástalan helyzetbe, más vállalkozásokban munkába áshassanak, új szakmát szerezhessenek, saját vállalkozást indíthassanak. végső esetben munkanélküli-segélyt kapjanak. A munkanélküliség a gazdaság korszerűsítésének fájdalmas, de megspóroilhatait- lan következménye. Ügy vélem, ma a kormányzatban megvan a kellő elszántság a hosszú ideje magunk előtt tolt modernizáció elindítására. ,® Készülőben ßs MSZMr új »grértézíRel, új agrárpolitikával rukkol élő hamarosan a kormány is. Ideje, hiszen éleümisaer-gexdeságunk — jóllehet évtizedek óta büszkén emlegetjük teljesítményét — ma, mondhatni végveszélybe került. Mi módon lehetne mihamarabb életerőre injekciózni? — Méltán volt sikerágazat az élelmiszer-gazdaság. Fényes pályát futott be, s ezt nem kérdőjelezi meg az sem, hogy most valóbah megfeneklett. S ezt nem elősorban produktumára kell érteni, hiszen a hazai keresletet bőséges kínálattal elégíti ki, exportteljesítményei is dicséretesek — hanem a mezőgazdasági üzemek belső helyzete rendült meg. Több százan közülük leépülőben vannak, immár saját tőkéjüket élik fel. Ezért van szükség arra, hogy az MSZMP .korszerű agrárpolitika megfogalmazásával segítsen új pályán elindítani az ágazatot. 0 Mire adnak majd választ a tézisek? — A párt politikai állásfoglalásának mindenekelőtt tisztáznia kell az agrárágazat népgazdaságban betöltött helyét, szerepét, perspektíváját. Nem konkrét tennivalókait fogalmaz majd meg, hiszen ez a stílus nem illik a politizáló párt munkamódszeréhez. A tézisek tehát politikai célrendszert fogalmaznak majd meg, s ehhez kell hozzárendelni a kormány nemzeti agrárprogramját. A politikai állásfoglalásnak viszont világosan ki kell mondania, hogy a mező- gazdaság sajátosságait nagy hiba figyelmen kívül hagyni — akár kamatokról, akár preferenciákról, akár a „zöld hitei” rendszerének visszaállításáról van is szó. S e sajátosságokat nem egyedi, kiszámíthatatlan intézkedésekkel ismerjék el, hanem oly módón rendszerbe állítva, hogy valameny- nyi mezőgazdasági üzem előre, biztonsággal számíthasson rá. Rögzíteni szükséges a tézisekben azt is, hogy mely támogatások épülnek le fokozatosan. Ügy vélem, a kedvezőtlen adottságú, rossz termőhelyű üzemiektől eztán sem szabad a támogatást megvonni. 0 Nyilván az ágazat legfőbb teendőiről is szó lesz a tézisekben. — Természetesen. Ezek közül is a legfontosabb az, hogy jobban alkalmazkodjanak a változó piachoz. Az ésszerűség határáig kurtítsák meg költségeiket, s azt termeljenek, arait jó áron el is tudnak adná'. Másrészt a szabályozásnak is olyannak kell lennie, hogy aki képes a piaci igazodásra, a» járjon is jól ezzel. A szabályozás most normatív, mindenkitől leveszi a sápot: a legjobban a valóban jövedelmezően gazdálkodó üzemeket vámolja meg. 0 Valós lehetőségnek látja-e ön azt, hegy a mezőgazdaság küszöbön álló megújulása számottevő reprlvatizálás. sal, a farmergazdálkodás elterjedéséből eredő egyéni „földcsuszamlással” jár majd együtt? Valóban veszélyben lennének emiatt mezőgazdasági nagyüzemeink? — Nehéz most megjósolni, mennyire válik majd népszerűvé az egyéni gazdálkodás. Az viszont tény, készül a földtörvény, valóságos forgalmi értékükön adhatóak, vehetőek, bérel- hetőek lesznek a termőterületek. Biztos lesznek, akik élnek majd ezzel a lehetőséggel, ha elegendő pénzük, induló tőkéjük van hozzá. Biztos, hogy lesznek olyanok is, akik belebuknak vállalkozásukba, hiszen a rizikó nem csekély. Én úgy látom, hogy nincs parlagon tetemes mértékű szabad tőke, ami mégis van, azt nem elsősorban az alacsony jövedelmezőségű mezőgazdaságba fektetik be. 0 Eszerint komoly változásokra ebben nem számit? — De igen, csak nem az egyéni gazdálkodást illetően. A legnagyobb változásra abban lehet számítani, hogy a kiscsoportos, átalányelszámolásos formák jutnak prím szerephez a nagyüzemi keretek között. A gazdaságok központjai pedig vagyonkezelő közösségekké alakulhatnak. 0 Mondjuk, kiírják majd a tsz-kapura, hogy Zöld mező holding? — Miért ne? Szerintem ki is fogják. Ez az út már csak azért is előnyt élvez a magángazdasággal szemben, mert adott az induló • tőke, megteremtése külön befektetést nem igényel. S ha valóban sikerül a nagyüzem előnyeit az egyéni gazdaszemlélettel ötvözni — abból nagy dolgok jöhetnek ki. 0 Mindebből az következik, hogy a gazdaságok felső dirigálás nélkül, saját legjobb belátásuk szerint dönthetnek sorsuk felől. — Pontosan így van. A változások erőltetése óriási hiba. Nagy melléfogás volt például az irányítás részéről, amikor a jól prosperáló szakszövetkezeteket bekényszerítette a tsz-efcbe azon megfontolásból, hogy a szakszövetkezet a szövetkezés alacsonyabb szintű típusa. A gyakorlat nem' igazolta ezt a megfontolást. Nemcsak a mezőgazdaságra igaz az, hogy a döntési lehetőségek közötti választást rá kell bízni a gazdálkodókra — biztonságos jogi, közgazdasági háttér megteremtésével. A döntésért nyilván viselni kell a felelősséget, ha úgy fordul, akár a csődeljárást is. 0 S ha bekövetkezik e legrosszabb eshetőség, mi lesz az ott dolgozó emberekkel? — Mi lenne? Nem válnak földönfutóvá, hiszen a vagyon megmarad, azt kezelni, működtetni kell. Lehet, hogy egy vállalat veszi majd át, de az is előfordulhat, hogy éppen egy tsz vesz meg mondjuk egy feldolgozó üzemet. Az már valóban a legvégső megoldás, hogy maga a tevékenység szűnik meg. Ezzel is számolni lehet, hiszen a túltermelés itt van a nyakunkon. Ezért lényeges kérdés, hogy a piac valóságos legyen ügyén, mégis szabályozott. Ka szükséges, • az állam intervenciós alapjával avatkozzon be a piád folyamatokba. hogy egy-egy túltermelési dömping után ne következhessen be a nehezen elviselhető hiány. 0 Ügy hallani, a korábbi évekhez képest most meein- gófélben van az ország hitelképessége. A Nemzetközi Valutaalap például milyen magatartást tanúsít most velünk szemben? — Nézze, ha egy ilyen pénzintézet szóba áll velünk az már féli siker. A valutalap ugyanis világszerte mértékadó. Ha tőle mondjuk 100 millió dollár hitelt kapunk, akkor a többi külföldi pénzintézettől további 500 millió dollárra számíthatunk. Ha viszont bizalmatlan, nem ad a többi sem kölcsönt, vagy csak magas kamatra és igen rövid határidőre. Hét éve vagyunk tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, érvényes készenléti hitelszerződésünk van vele. Alapos vizsgálat, szigorú feltételek megszabása árán kapunk az alaptól hitelt, ilyen feltétel például az, hogy mekkora az a költségvetési hiány, ami még elviselhetőraek minősül. Máris felhívták a figyelmünket arra, hogy az idei évre készült terveinkhez képest eddig nagyobb a költségvetés hiánya, s eszerint úgy tűnik, mintha eltértünk volna a szerződéstől. A kormány tehát most azon dolgozik, hogyan lehet ezen javítani. Ez évben űgyanis lejár a valutalappal kötött készenléti hitelszerződés, és szeretnénk megújítani. 0 A politikai közvéleményben heves vitákat vált kJ a kérdés: vonuljon vagy ne vonuljon ki az MSZMP a gazdaságból? Mi az ön véleménye erről? Nézete szerint mi módon kell változnia, korszerűsödnie a párt gazdaságpolitikai munkájának? — Az MSZMP politizáló párt akar lenni. Nem kíván operatív kérdésekkel foglalkozni, erre valók a kormányszervek, az érdek- képviseletek. Továbbra is; véleményt alkot azonban a fő gazdasági kérdéseikről, koncepciókat formál. A pártközpont esetében viszonylag egyszerűbbnek tűnik e stílusváltás, a területi pártszerveknél már nehezebbnek tetszik a régi beidegződések oldása. A megyei és a városi pártbizottságok se hozzanak olyan határozatokat, melyek konkrét feladatokra kötelezik a vállalatokat hiszen a következményeket úgyis a végrehajtásra kötelezetteknek kell viselniük. Törődjenek viszont azzal, milyen a vállalatoknál a • munkahelyi légkör, a vezetői morál, a dolgozók hangulata. 0 Választásokra készü! az MSZMP, választási programot kell készítenie, ön szerint tri vonzót tud ígérni a mai Helyzetben? — Valóban nehéz olyat mondani,, ami vonzó is, igaz ás. Egy bizonyos, ennek a programnak az embereket foglalkoztató nagy kérdésekre válaszolnia kell. Reális, földönjáró programra van szükség, der nem földhözragadtra. Meg kell mutatnia a kedvező változások lehetőségét is. Mert nem igaz, hogy mostani helyzetünkben csupán az a néhány vállalatvezető lehet elégedett, aki évi több- millió forint prémiumot leakaszt. Mindenkinek boldogulnia kell, aki munkája: eredményességével erre rászolgál ! _ Szénái Márt» i
