Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
3 1989. MÁJUS 27., SZOMBAT NÖGRÄD A népszavazásra el sem megyek! Nincs társadalmi átlagban szétteríthető felelősség Beszélgetés dr. Sándor Lászlóval, a SZOT titkárával Változó szakszervezeti törekvések, rózsaszínűnek jóindulattal sem nevezhető mai valóságunk realitásaival számoló érdekvédelem, a jövőért érzett felelősség — elsősorban e gondolatok köré csoportosította mondanivalóját a hét elején Salgótarjánban tartott aktívaértekezleten dr. Sándor László, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára. Az egyik leglényegesebb törekvés, hogy részmegoldásokat hozó napi alkudozások helyett új gazdaságpolitika kidolgozására késztessék a kormányt, A szakszervezetek' álláspontjairól, szándékairól, az érdekvédelem kereteit megújító elképzelésekről is szó esik az interjúban, amelyet az aktívaértekezlet után készített a NÖGRÄD. 9 ,vz aktivaértekezlet különlegessége volt —, s ez érződött a véleménynyilvánításokból is — hogy a SZOT olyan titkára állt ki hallgatósága elé, aki nemrég az MSZMP salgótarjáni bizottságának első titkára volt. Felmentésekor azt mondta: az a megújuló szakszervezet vonzza, amelyben érdemes konfliktusokat is vállalni. — Várakozásaim majdnem teljes egészében teljesültek. Sok és nehéz a munka, valóban konfliktusokat kell megélni. Ebben azonban segít a körülöttem lévő felkészült csapat, az ágazati szakszervezetekkel kialakított együttműködés. 9 Napi dolgaink előtt kezdjük a múlttal, hiszen az aktíva- értekezleten is szólt a felelősség kérdéséről. — A tisztázó viták elkerülhetetlenek. Szerintem azonban az a rendezőelv: nem tudok elképzelni olyan életképes . társadalmat, amelyben az előrehaladás helyett állandóan a hibákat és azok okozóit keressük. A múlttal való elszámolásban szerintiem két szélsőség érvényesül. Az egyik azt mondja, hogy kizárólag az felel, aki ide vezetett, ahol vagyunk. A másik szerint mindent együtt hoztunk össze, közös tehát a felelősség is. Az igazság pedig ott van, hogy mindenkinek annyi a felelőssége, amennyi lehetősége volt a dolgok alakítására. Értetlenül állok az olyan szándékok előtt, melyek valamiféle társadalmi átlagban kívánják „szétteríteni” a felelősséget. S, ami a szakszervezetet illegi : hibás annyiban, hogy: nem úgy hallatta a hangját, ahogyan azt egy érdekképviseleti szervnek kell. Mai körülményeink között ugyanakkor a felelősen gondolkodó szakszervezet nem hagyhatja szó nélkül azt sem, ha jelszavakat, felelőtlen ígérgetést, garanciák nélküli szólamokat hall. A holnap forog kockán, így igen nagy baj lenne, ha -valamennyi szinten nem a munka kapná a legnagyobb figyelmet. egység. A kiindulópont az, hogy mindenkinek a szava elhangozzék és «elhallatszon oda, ahol a döntéseket hozzák. Azt gondolom, hogy az érdekérvényesítés alapfeltételeként integráció is bekövetkezik", hiszen az egységes fellépés erősíti a tárgyalási pozíciókat. Ezzel együtt nagyon logikus törekvésnek tartom azt is, hogy az ésszerűség határáig differenciálódás menjen végbe, tagozatok, önálló szakszervezetek jöjjenek létre, amelyek igyekeznek autonóm szerepkörre is szert tenni, A munkamegosztás olyan tagszervezeteket feltételez, ame- I lyek önálló partneri kapcsolatokat építenek ki. A két szándék tehát együtt érvényesül. Az egységes törek vések kifejezésére integrációs hajiam van. A külön úton járók közül pedig lesz visszatérő is, nézetem szerint még egy-két alternatív szak- szervezet is megtalálhatja helyét a szakszervezeti sző- ' vétségben. 9 \z SZMT az aktívaérte- ke/.let előtt a megyei szövetség megalakulásához szükséges előkészítés jegyében tárgyalt személyi kérdéseket. Az új mechanizmus kiépítése a korábbiak kritikáját, a megváltozott feladatokhoz való igazodást jelenti? — Pontosan. A kritikai elem a következő: az új megyei szövetség nem működhet a SZOT kihelyezett tagozataként. Ha a résztvevők akarják, az új megyei szövetség funkciója az lesz, hogy az ágazatközi, azaz minden, vagy több ágazatot érintő feladatokkal — foglalkoztatáspolitikával, jogsegélyszolgálattal — foglalkozzanak. Bekapcsolódva a helyi politikai mechanizmusba, hogy az érdekegyeztetés általános színtere a politizálási színtér legyen. Személyes álláspontom, hogy ilyen típusú megyei szövetségekre tartósan szükség lesz. Az érdekegyeztetésben egyébként él a beidegződés, hogy a problémák megoldására az a garancia, ha minél magasabbra kerül. Az irányítószervektől ugyanakkor méla undorral elfordulnak, a gátlástalan szidásból maradhatna egy csipetnyi a munkahelyekre is. Az ágazati szakszervezeteknek és a SZOT-nak egyre kevesebb eszköze lesz a vállalati problémák megoldásába való , beavatkozásra. Nem lesznek igazságszolgáltató szervek. Az üzemben vagy lesz a szakszervezetnek ereje a vezetéssel lefolytatandó érdekegyeztető alkura, vagy sem. Ha nem, akkor a tagság veszi át a terepet. Minden szinten tehát munka- megosztás kell, felértékelődik a gyárkapun belül elvégzendő szakszervezeti mpnka. Az irányításnak olyan felelőssége van, hogy ehhez helyzetbe hozza a helyieket. 9 E merőben új szituációban egvséges-e a szakszervezeti mozgalom, avagy a megosztottság, az erők szétforgácsojódása érvényesül? — Ahogy az egész intézményrendszerben, úgy a szakszervezetekben sem tartható ma már a monolitikus 9 Az SZMT új elnökségének nifci álasztásakegr a szavazat- szedő bizottság elnöke — elsőként gratulálva —• harcias kiállást kért. Alapvető magatartás ez ma a szakszervezetekben? — A harciasságot értelmezni kell. Ha valaki ez alatt az asztalborítgatást érti, akkor arra azt mondom : ilyen harciasság nem . kell. A mostani szakszervezeti érdekvédelemben a harciasság alatt azt értem: érvekkel kell felszerelkezni legalább olyan mértékben, mint az ellenfél, hogy ne legyünk eleve vereségre ítélt partner. Ezzel együtt a korszerűbb szakszervezeti magatartásnak része az álláspontok közzététele, a nyilvánosság előtti megjelenés. A suba alatti', a kicsit megalkuvó magatartás helyett a nyilvánosságot vállaló szak- szervezeti fellépésre szavazók — a felkészültség és az érvelőkészség mellett ezt sorolom a harciasság/ kritériumai közé. 9 Ügy tűnik, minderre kiváltképp szükség volt a kormány és SZOT múlt heti tanácskozásán. A szakszervezetek törekvései jórészt szimpátiát váltottak ki. De van olyan vélemény is, hogy csak ellenkeznek a kormánnyal népszerűségre törekedve bekiabálnak a pálya széléről. — Nagyon lényeges ezt a kérdést tisztázni. A hétórás kemény csatározásból az első három az általános gazdaságpolitikai kérdések megvitatásával telt el. Tisztán akarunk ugyanis látni, csakis á valós helyzet birtokában lehet terveket szövögetni. A szigorúbb fellépés csakis bizonyos tűréshatárok között lehet célravezető, hiszen nem lehetünk érdekeltek a csődben. A megállapodások sok szélsőséges véleményt is kiváltottak. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szakszervezetek 10 milliárd forintos „csomagját” akkor fogadta el a kormány, amikor éppen arra készül, hogy a költségvetés szanálására 35 milliárd forintos csomagtervet vigyen a parlament elé. Tárgyalási pozíciónkban figyelemmel kellett lenni arra is, hogy egy ilyen, találkozással a tapasztalható súlyos társadalmi feszültség nem oldható meg. E nehéz helyzetben a tagság bírál, a kormány szerint pedig a szakszervezet „teszi tönkre” az országot. A realitások figyelembevételével az egész érdekképviseletet és érdekérvényesítést két csatornán keresztül kívánjuk megvalósítani. Az egyikbe tartoznak a múlt hetihez hasonló megállapodások, a .. másikba az egész gazdaságpolitikai kurzus mai gyakorlatának megváltoztatása. Ennek kimunkálásában pedig —, ha már a pálya szélét említette — jelentős szellemi' potenciállal részt kívánnak venni a szakszervezetek. A távlati érdekeket az utóbbi szolgálja. Az új gazdaságpolitika hiányában a mindennapi érdekvédelem lehetőségei is beszűkülnek; A mai helyzetben ugyanis tényleg nem lehet irreális követel* ményeket támasztani a kormánnyal szemben, különben összeborul a pakli. 9 Salgótarjáni „vendégszereplése” szünetében — tudva a készülő interjúról — az aktíva- értekezlet egyik résztvevője kérte: tegyem szóvá, hogy a tárgyaláson elért szociálpolitikai eredmények még mindig csak gesztusértékűek. S főként nem gyermek-, illetve családpártiak. ■— A SZOT tárgyalási pozíciója az volt, hogy 300 forintot érjünk el a kisnyugdíjasoknak, ez be is jött. Szerettük volna elérni a családi pótlék 250 forintos emelését, ehelyett csak 150 forintot sikerült „megszerezni”. Hozzá kell azonban tennem, hogy a kormány a nulláról indult, nem tervezte a családi pótlék emelését, s e két különböző alapállásból kellett közelíteni a nézeteket. Természetesen elfogadom, hogy a 150 forint nem sok. Mindehhez annyit: ígéretet kaptunk arra, hogy január 1-től a családi pótlék értékmegőrzését kívánja elérni a kormány. Szólni szeretnék arról is, amit nem nagyon tud a közvélemény, hiszen nem kapott helyet a tájékoztatásban. Arról van szó, hogy minden ágazat, szakma és valamennyi réteg két-három legfontosabb kérdését — például a fiatalok lakáshoz jutását, az első lakással kapcsolatos elképzeléseinket — átküldjük a miniszterelnöknek. Ebben megállapodtunk. Az összegzés folyik, júniusjúliusban dolgozik a szakértői stáb, amelyben a szakminisztériumok mellett ott van az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, az Országos Tervhivatal képviselője is. Az elkészült javaslatokat nyilvánosságra hozzuk, s ezekről a megállapodás szerint minden ágazattal személyesen tárgyal a miniszterelnök. Mindezzel jelezni kívántam, hogy a tárgyalási kör sokkal szélesebb volt, mint, ami az újságokban megjelent, de ezek még jórészt szakértői konzultációkban érlelődnek. 9 Ha érdekvédelemről beszélünk, a kérdéskörből egyáltalán nem lóg ki Bős—’Nagyin áros ügye. Közvetlen érdekeltségünk is van, hiszen a Ganz-MAVAG mátraterenyei dolgozói is aggódnak szerződésekkel lekötött munkájukért. — Az óriási vitát kiváltó beruházás már régen kinőtte a gazdasági megfontolásokat, politikai kérdésről van szó. Bennünket is sürgettek: mikor nyilvánít véleményt a szakszervezet? Ennek egyik jele az a SZOT- titkársághoz eljuttatott nyílt levél is, amely azt kéri: több tízezer dolgozó érdekére tekintettel ne támogassák a szakszervezetek a beruházás felfüggesztését. Természetesen mások az érdekeltségek a beruházásban résztvevőknél, Komárom, Győr-Sopron. meg Pest megyében is, az érdekek pedig nemegyszer ütköznek. Végérvényeset a szak- szervezet nem mondhat, néhány dolgot azonban világosan kell látni. Egyrészt, ne akarják a szakemberek által el nem döntött dolgokat a társadalom kezébe adni. Ez kalandörság. a .felelősség nem hárítható át, hiszen a nép sincs jobb döntési helyzetben. S, ha a személyes véleményemre kíváncsi, egy esetleges népszavazásra el sem megyek, mert nemdönt- hetek a szakemberek helyett. A felelősség a kormányé, éppen ezért azt várjuk, hogy néhány dolgot világosan mond janak meg. Egyrészt azt hogy melyek a befejezés, illetve a leállítás terhei. Másrészt azt: az érintett mintegy 20 ezer magyar dolgozó sorsával kapcsolatban milyen elképzelések vannak. 9 Szeretnék néhány személyesebb természetű kérdést szóba hozni. Ma is tanúja voltam egyfajta listaolvasásnak: dr. Sándor László mennyi Nóg- rádbói elindult vezető szak- szervezeti funkcionárius után folytatja a sort. Hagyományként emlegetik, hogy e mun- káscentrumban szakszervezeti vezetőt kell „kinevelni”. — Ha az bármilyen országos szakszervezeti központnál szempont,- hogy Nógrád megyéből következetesen lennie kell szak- szervezeti funkcionáriusnak, akkor ez lényegében elismerés és vállalom is. Az elődök sorát gyarapítani megtisztelő. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az én odakerülésemben több volt a véletlen tényező. Nem neVeltek évek óta erre a pályára. 9 Közismert, hogy igen szoros maradt a megyeszékhellyel a kapcsolata, bár hivatalosan első Ízben állt ki egy gyűlés résztvevői elé, — Salgótarjáni lakos vagyok, többnyire kétnaponként hazatérek. Ily módon — ha nem is olyan gyakorisággal mint régebben —, rendszeresen találkozom ismerőseimmel, barátaimmal. 9 Es Budapest? — Egyelőre átmeneti helyen, SZOT-szállóban élek. ® Ideális feltétel a sok munkához. — Ez igaz, de rendkívül kevés idő jut a családra, 9 Bizonyára tudja, hogy Salgótarjánban másképpen figyelik közszerepléseit, mint az ország olyan vidékén, amellyel csak ismerkedik. Az említett kormány —SZOT találkozó másnapján egy ismerősöm azt mondta: ő úgy nyilvánított véleményt, hogy kikapcsolta a televíziót. Mondván: nem viseli el, ha a szék határozza meg a tudatot. Nem kíváncsi arra a Sándor Lászlóra, aki azt bírálja, amiben pártvezetőként —, ha egy kisebb régióban is — része volt. — Aki . azt- hiszi, hogy négy-öt évvel pzelőtrt, vagy akár egy esztendeje is egy városi első titkárnak az országos ügyek eldöntésében, sőt azoknak egyáltalán ismeretében helyzeti előnye volt, az rettenetesen téved. Az utolsó fél év-ben annyi új ismeretre tettem szert, amihez korábban egyszerűen nem juthattam volna hozzá. A mai véleményem tehát nem kis részben ezen a plusz ismereten múlik. Ezzel együtt én nem hiszem, hogy az alapállásom változott volna. Tudniillik meggyőződéssel cselekedtem eddig is, így dolgozom mai megbízatásomban is. Ebben nem taktikai elemek dominálnak. Azt gondolom, hogy, ha valaki pár évvel ezelőtt egy bizonyos poszton volt és ma is ott dolgozik, neki is másképpen kell cselekedni. Mert megváltoztak a körülmények. E kritikát hallva..., őszintén szólva, nem tudok arról, hogy egykét évvel ezelőtt nekem — mondjuk — kormányzati döntésekre hatásom lett, lehetett volna. 9 Most van. — Sajnos, még mindig nagyon kevés. 9 Be van. Ez pedig nemegyszer kínos, kellemetlen a kormányzatnak. Ezért kérdezem : érez-e valami finomabb, vagy erőszakosabb hatást? Gorombán fogalmazva: nem akarják-e „megvenni” a szakszervezetet, hogy ne kerüljön sor kínos konfrontációkra? — Megvenni... inkább az ellenkező végletet látom erőteljesebbnek. Még mindig nehezen veszi tudomásul a kormány a szakszervezeteket, mint társadalmi kontrollt. 9 Nem volt ebben kényszerítő gyakorlata sem. — Igen, el volt tőle szokva, sőt nem is volt. soha rászoktatva. Pedig én azt mondom, erős az ország, csak erős kormánnyal és erős szakszervezettel lehet. Akármelyik gyenge, egyik sem jó. 9 Ügy gondolja, egyik ereje erősíti, hatványozza a másikét? — Pontosan, Egy erős kormánynak bölcsnek is kell lennie. Belátva, hogy az erős szakszervezet az ő érdekeit is szolgálja. Köszönöm a beszélgetést! KELEMEN GÁBOR
