Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

1989. MÁJUS 25.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 A Favorit Cipőipari Szövetkezet nagyoroszi telepén az idén ötvenhatmiilió forint érté­kű árut állítanak elő. A hazai kereskedelmi vállalatok részére havonta mintegy hu­szonötezer pár fröcsöntött talpú házi cipőt készítenek. Az itt dolgozó százhatvan fős kollektíva az idén százezer pár bőrből készülő bébicipők felsőrészét varrja össze, me­lyet svéd exportra szállítanak. Képriportunk a cipőkészítők munkáját mutatja be. — Képek: Rigó Tibor — Jeruzsálemben egy kétezer éves alagút — több mint, 400 méter hosszan — a Templom- hegy nyugati oldalán a mai Siratófaltól a római Antonia- erödig, Pontius Pilatus hely­tartó .székhelyéig \’ezetett. Ezt az alagutat a Hasmoneusok (zsidó királyi dinasztia, i.e. 165—i.e. 37) annak idején kéz­zel vésették a sziklába. majd Heródes királysága idején a Templom építése miatt eltor­laszolták. Ennek az alagútnak újonnan feltárt szakasza méter hosz- szú, helyenként ^ méter ma­Kétezer éves ' alagút gas. 2 méter széles és eredeti­leg csatorna volt. amelyen át Heródes koráig vizet vezettek a Damaszkuszi-kaputól a Temp­lom terére. Az alagút az egy­kori Antonia-erőd ciszternáig vezetett. (A hagyomány sze­rint ez az erőd volt Jézus megkorbácsolásának színhe­lye.) E ciszternák most a Notre Dame de Sion apácarend kolostoráriák a . területéhez tar­toznak. s a rend egyelőre el­zárkózik az elöl, hogy lebont­sák az alagutat elrekesztő, száz évvel ezelőtt emelt falat/ A kolostor területén egyéb­ként egy ókori útnak a ma­radványait is fölfedezték, és a római katonák kockajátékához készült játékmezőket is feljár­tak. Hatvan kárbejentés nyomában Repülőgép permetezte a szátoki kerteket „ ... Siralmasan néznek ki a kertek és a. gyümöl­csösük, u repülőgép min­dent lepermetezett.. . Mit csináljunk,... marja a bő­rünket és a zöldséggel fer­tőzzük magunkat..., ho­gyan lehet ilyen felelőtle­nül dolgozni ___” A z idézet Pelle László, szátoki lakos szerkesztősé" günkhöz küldött . leveléből való, amely támogatást kér és számos tanulságot is tar­talmaz. Olvasónk levele tényszerű, egyértelmű. Mindezt a Tereskei Közsé­gi Közös Tanács vb-titká- ra, Petyecz Pálné is meg­erősítette. — A romhányi termelő- szövetkezet Szátok kqzség mellett elterülő búzatáb­lájának permetezését erős szélben végezték és ez okoz­ta a kertekben és a gyü­mölcsösökben a kárt — vá­laszolja érdeklődésünkre. — Hatvanhárom bejelentés, érkezett, az elkészült jegy­zőkönyveket azonnal to­vábbítottuk a Romhányi Rákóczi Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezethez. Makra István a termelő- szövetkezet elnöke további információt közölt. Telexen jelezte, hogy a Hungária Biztosító szakemberei a ká­rok helyszíni felmérését már megkezdték a biztosí­tóval kötött felelősségbiz­tosítás alapján. A HB rétsági kirendelt­ségének vezetője a megyei igazgatósághoz irányított, mert a káresetet itt inté­zik. Halama József, a Hun­gária Biztosító megyei igaz­gatója mondja: — A permetezés napja április 20*a volt, hozzám öt nap múlva érkezett az első jelzés. Május 2-án került sor az első helyszíni vizs­gálatra, .amely során újabb hét kárigényt vettünk fel. A vizsgálat megállapította, hogy a keletkezett kárt nem a „lepermet.ezés”, hanem a levegőben elsodródott vegy­szer okozta. Az előá^emlét várhatóan újabb követi és véglegesen csak a növé­nyek és a gyümölcsök éré­sének az időszakában álla­pítható meg a kár mértéke. A körültekintő munkát végző kárszakértők azt is megállapították, hogy a gyümölcsösökben a perme­tezéstől függetlenül is ta­pasztalható károsodás. Többféle rovar — például a poloskaszagú szilvada­rázs —7 okoz terméskiesést. A Hungária Biztosító szak­emberei gyors, és pontos kárbecslő és kártérítő mun­kára törekednek. A hely­színen az tapasztalható, hogy a növények regene­rálódnak, így a „kárkép” is változik. Egy azonban biz­tos, hogy a keletkezett kárt mindenkinek megtérítik. Napjainkban tehát itt tart a szátoki „helikopteres ügy”, amelyhez néhány megjegy­zést teszünk: — Nincs tu­domásunk arról, hogy a ta­nács és a termelőszövetke­zet szakemberei hogyan tá­jékoztatják a lakosságot ar­ról, hogy a lepermetezett zöldségféléket és gyümöl­csöt mikor és hogyan fo­gyaszthatják. ■ Hasonló esetben a szak­értői csoportban egészség- ügyi szakértőt is célszerű lenne bevonni, hogy a vegy­szer esetleges egészségká­rosító hatására is figyelem irányuljon. Különösen fontosnak tart­juk, hogy az egyéni véde­kezés is ismert legyen a la­kosság körében, hiszen a vegyszer gyors lemosásával, közömbösítésével a bekö­vetkezhető egészségkárosító hatás elkerülhető. Megyénk földrajzi, ter­mészeti és légköri viszonyai és a települések közelsége miatt fokozottabb figyel­met, körültekintőbb mun­kát követel a repülőgépes növényvédelem. — Nógrád megyében éven­te 5—10 esetben fordul elő a Szátokéhoz hasonló kár­ügy, amely néhány száz főt érint, — tájékoztat a Hun­gária Biztosító megyei igaz­gatója. — Ez a biztosítási ügyeknek csak töredéke. Mindez nem nyugtatja meg a szátokiakat, akik bíz­nak a valósan keletkezett káruk megtérítésében. Rácz András Rvformkërëk fatéikoxója ♦ * f,Nem elhagyni, hanem elfoglalni a pártot" « I Mit gondol as kedves ol­vasó, hogy néz ki egy átla­gos magyar reformkommu­nista? A tipikus reformkori tag harminc és negyven kö­zötti — az ennél fiatalabba­kat már jobban taszította a szocializmus gyakorlata, mint amennyire az eszméi vonzották. A reformkommu­nisták döntő többsége ér­telmiségi, akárcsak az al­ternatív szervezetek tagjai. Elvétve akad munkás — a reformkörök első országos találkozóján mindössze egyet hallottam felszólalni. A reformkörökben gyakori a főiskolai, egyetemi okta­tó, aki tudományos szocia­lizmus helyett már régóta politológiát tanít, és olva­sott már sokféleképpen gon­dolkodókat. Úgyszintén gyak­ran előfordul körükben fia­talabb évjáratú pártbizott­sági munkatárs, úgyneve­zett apparátcsik, aki már nemcsak hogy nem tud, de nem is akar a régi módon uralkodni. * Politikai szivkiildi Bár a gyorsan változó po­litikai helyzetben nehéz pon­tosan elhatárolni az MSZMP-n belüli áramlato­kat, a vitában valahogy úgy körvonalazódott a dolog, hogy reform kommunista az, aki komolyan gondolja a ha­talom megosztását és a több- pártrendszeri demokráciát; centrista, aki csak taktiká­ból; fundamentalista, aki hallani sem akar arról, hogy a párt lemondjon a mono- polisztikus. hatalomról. A teljhatalomról való lemon­dás persze csak azoknak je­lent valódi kérdést, akiknek legalább egy kisebb terüle­ten teljhatalmuk volt. A re­formkörökben egymásra ta­lált baloldali értelmiségiek többségének azonban soha­sem volt több hatalma, mint akármelyik közönséges ál­lampolgárnak — így aztán nem jelent túl nagy szemé­lyes áldozatot lemondaniuk róla. Ez ugyan elvi kérdés, de a reformszárny számára is van gyakorlati vonzata: a szegedi tanácskozáson már sokkal halkabban hangzott el az esetleges pártszakadás gondolata, mint április Iá­ikén, a kecskeméti Reform­műhely vitájában. A beve­zető előadásban úgy fogal­maztak, hogy a reformerők nem elhagyni, hanem elfog­lalni akarják a pártot. Az MSZMP eszközrendszere, in­frastruktúrája még mindig jelentős hatalom forrása: ha a reformszárny ki akarna válni, mindezt a konzervatív oldal kezében kellene hagy­nia. Ezt az elhatározást, — bár nem hangsúlyozták — motiválja az is, hogy az MSZMP-n belül is jelentős tömegek hallgatnak. Nem lehet tudni, hogy' amit ma a centrumnak sejdítünk, az valóban az arany középutat, fontolva haladást tudatosan kívánók tábora-e, vagy pe­dig elbizonytalanodott, ta­nácstalan párttagok tömege, amely közelebb áll a ' párt­ból való kilépéshez, mint akármelyik szárnyhoz. Tény, hogy mindkét oldal óvako­dott attól, hogy a köztük hallgató többséget állás- foglalásra kényszerítse. A magyar belpolitikának manapság speciális jelensé­ge a nyilatkozatdömping., En­nek is egyik altípusa az üd­vözlőlevél. A szegedi re­formkori tanácskozáson pél­dául rendre felolvasták azo­kat a leveleket, táviratokat, amelyek a találkozóra érkez­tek. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit Németh Miklós miniszterelnök, Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke, az Ellenzéki Kerekasztal, to­vábbá a Szabolcs-S'zatmár Megyei Demokratikus Ifjú­sági Szövetség (népszerű ne­vén a SZADISZ) is. E politikai szívküldinek a napi aktualitáson túl is van jelentősége. A szegedi találkozón tért hódított Bi­hari Mihálynak egy Kecske­méten elhangzott gondolata. A neves politológus a Ue- formműhely tanácskozásán arról beszélt, hogy a ma­gyar progresszió jelentékeny személyiségeinek egy része az MSZMP-ben, más része különböző alternatív szerve­zetekben van. Mindegyiket köti a maga szervezete, an­nak fegyelme és elvárásai; még soha sem volt mód arra, hogy egybegyűlve cserélje­nek eszmét a magyar kibon­takozásról. Nos e több irány­ból érkező rokonszenvnyilvá- nítások annak az esélyét vil­lantják fel, hogy az eddig ki­alakult szervezetektől függet­lenül közeledhetnek egymás­hoz azok az erők, amelyek a gyökeres reformokban, társa­dalmi modellváltásban érde­keltek. Elég a manipulációból Másfajta politikai szívkül­dinek lehettek szem és fül­tanúi azok, akik részt vettek a külföldi újságírók részé­re tartott szombat esti érte­kezleten. Furcsa érzés a nemzetközi közvélemény ka­meraszemei és mikrofonfülei előtt lenni. A külföldi tudó­sítók hada erőszakos racio­nalizmusával, információs csúcstechnikájával úgy ellep­te a reformkori tanácskozás sajtóközpontját, hogy a poli- > tikai illemtudásra szoktatott magyar újságírónak egy per-, cig sem lehetett kétsége: ez­úttal itt, Újszegeden, az odesszai körúton lépdel a történelem. Engem ambivalens érzések fognak el, ha ilyen népes nemzetközi sajtótájékoztatóra szólít a munkám. Ilyenkor töményen érezni, hogy a mi sajtószabadságunknak még mindig vannak korlátái. Ugyanakkor belülről ma­gam is berzenkedem az ellen, hogy a nagy nyugati lapok és hírügynökségek mindent igyekeznek a hatal­mi harc személyi vonatkozá­saira kihegyezni. A kérdések napra készen aktuálisak és mindig egyformák: amikor Grósz Károly a szombat reg­geli Népszabadságban azt mondta, hogy..., akkor Pozs- gav Imre és Vastagh Pál szerint arra gondolt-e,...? A főtitkár erről, arról, amarról azt mondta, hogy... öijnek mi„a véleménye ugyanarról? Mégis megértem Pozsgay Imrét, aki türelmesen és ha­tásosan válaszolt minden kérdésre: kicentizett válasza­it ezek a külföldiek ponto­sabban és korrektebben idé­zik. mint az elmúlt évtized­ben a személye elleni aver­zióra késztetett hazai szer­kesztők. A szegedi találko­zónak más volt a hangulata, mint a kecskemétinek. Ott a már jól ismert reformerek vitték a prímet: Lengyel - László, Bihari Mihály, Ga- zSó Ferenc. Szegeden a tö­meg- politizált. Szekciónként 25-*30 hozzászólás is. elhang­zott. Érezni lehetett, hogyan áradnak, folynak egy me­derbe a -gazdasági és társa­dalmi modellváltás korábban csak búvópatakként megje­lent gondolatsorai. A vita ugyan szétfolyó és meglehe­tősen csapongó volt —, de hát ez egyszerre következik a politikai kultúra hiányá­ból, a politológiai műveltség esetlegességéből és a min­dent kimondani akarás lel­kesedéséből. Valamiféle őszinte naivitás jellemezte a légkört. Elég volt a manipulációból, a tak­tikázásból, a következetlen­ségből, a cél által szentesí­tett hazudozásból, hagzott el sokszor, sokféle megfogal­mazásban. Ebbe a gondolat­körbe kapcsolódik a tanács­kozás egyik legfőbb követe­lése is: ne pártértekezlet, hanem kongresszus legyen az ősszel, ahol sokkal kevesebb lehetőség nyílik a kulisszák mögötti machinációkra; Hogy ez nem felnagyított veszély, azt igazolták a szombat esti plenáris ülésen történtek is. Miközben Pozs­gay Imre és .Vastagh Pál külföldi újságírók kérdései­re válaszolt, a közös plat­form kialakítását egysze­rűen szétvitatkozta néhány résztvevő. Nem lehet a szándékosságot * bizonyítani, » de tény, hogy sikerült az időt elhúzniuk, a fővárosi és a vidéki küldöttek között el­lentétet szítani, és megaka­dályozni, hogy a reformkö­rök platformtervezetét a ple­náris ülés közmegegyezése szentesítse. Nagy Imre elvtárs A reformkori mozgalom eredményeképpen új politi­kus személyiségek kezdenek kiválni. A szegedi Lovászi József, Géczi József, a kecs­keméti Bruszel .László, a budapesti Szántó György, a szentesi Keserű Imre nevét valószínűleg sokszor láthat­juk még nyomtatásban. A vasárnapi politikai nagy­gyűlésen éppen Keserű Im­re mondta a legnagyobb ha­tású beszédet. Szereplése arra is példa volt, hogy a nyilvános köz- szerepléshez is rátermettség kell. Egy politikusnak kon­taktust kell teremtenie a hallgatósággal. Keserű Imre beszédének leghatásosabb része az volt, amikor felsorolta a kelet­európai kommunista moz­galom perifériára szorított vagy megsemmisített jelese­it. Borzongatóan hangzottak az ismert nevek, a sokszor lejáratott elvtárs szó kísére­tében: Lukács György elv­társ! Nagy Imre elvtárs! Alekszander Dubeek elvtárs! Heller Ágnes elvtársnő! Bi­hari 'Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László elvtársak! Nem ne­vezhető szocializmusnak az a rendszer, amelyik ezeket az embereket kivetette magá­ból — állapította meg a szó­nok. Vagy háromezer ember hallgatta szorongva e név­sort az újszegedi szabadtéri színpadon. A fák gyűrűjé­ben szinte megállt a fülled levegő. Háromezren re­ménykedtünk egymáshoz szorulva, hogy pusztító vi­har nélkül tisztul meg a légkör. (MTI-Press) Tanács István Cipőkészítők Nagyorosziban

Next

/
Thumbnails
Contents